MHTT
 


free counters
Az év hala - Az oldalt szerkeszti: Dr. Antal László

Melyik faj legyen az év hala 2015-ben?

    A Magyar Haltani Társaság elnöksége három jelöltet állított az év hala címért folyó versenyben, a végső döntést azonban a honlap szavazói hozzák meg. Az a hal lesz a győztes, amelyik 2014. december 31-ig a legtöbb szavazatot kapja. A fajok jellegzetességeiről, természeti értékéről, élőhelyi igényeiről és elterjedéséről a képekre kattintva tájékozódhatunk, jelölésük okáról pedig a képek alatt olvashatunk. A szavazógombok segítségével a következő 3 faj közül lehet választani:


1. Kecsege (Acipenser ruthenus)


2. Galóca (Hucho hucho)


3. Vágódurbincs (Gymnocephalus cernua)

A jelölés indokai:

    A tokfélék világszerte veszélyeztetett halak, közülük legkisebb az egész életét édesvízben töltő kecsege. Az elmúlt másfél évtized fogási eredményei azt mutatják, hogy egyre csökken az állománya, ezért az új halászati szabályozás 2014-től kivette a hasznosítható fajok köréből, kifogott példányait vissza kell engedni. Az állománycsökkenésnek több oka van: pl. a vonulási útvonalak elzárása (erőművek, műtárgyak), a kárókatonák okozta zavarás a telelőhelyeken, ívási sikertelenségek, vízszennyezések.
    A galóca a világ legnagyobb termetű pisztrángféléje. A Duna vízrendszerének bennszülött hala, amely elsősorban a nagy folyók pér- és paduczónájában él. Mivel ilyen jellegű vizünk nagyon kevés van, a galóca igen ritka hazánk területén. Bár több helyre betelepítették, egyedül a Tisza hazai felső szakaszán feltételezhető egy kisebb önfenntartó állománya, a Duna és a Dráva hazai felső szakaszán csak alkalmi előforduló. Ritkasága miatt 1974-től védett, 1996-tól fokozottan védett státuszban van, egész évben tilos a kifogása.
    A vágódurbincs kis termetű, fogyatkozóban lévő sügérfélénk, amelynek két közeli rokona, a széles és a selymes durbincs már eddig is élvezte a természetvédelem oltalmát. Az új halászati szabályozás - megritkulása és széles durbincshoz való hasonlósága miatt - 2014-től már a vágódurbincsot is a nem fogható fajok közé sorolta. Kézre kerülő példányait vissza kell helyezni, mert bár egyes állóvizekben népes állománya él, a folyóvizekben ma már ritkább, mint a védett széles durbincs.

Melyik faj legyen az év hala 2015-ben?

  
 

Az év hala 2014-ben

    A honlapunkon lezajlott közönségszavazás december 31-i végeredményeként a magyar bucó (43%) lett az év hala, megelőzve a másodikként befutó sügért (40%) és a harmadik helyezett gardát (17%).

    Nem volt könnyű választani a jelöltek közül, mert mindhárom faj méltó a címre. A Herman Ottó által sugár kardosnak nevezett szép formájú garda, amely sütve "igen jó eledel", és annak idején "a Balaton partvidékén igazi néptáplálék" volt, napjainkra nagyon megritkult, ezért érdemel figyelmet. A kitűnő ízű és horoggal jól fogható sügér szinte minden vizünkben gyakori, ám épp ezért kell megbecsülnünk, hiszen így számos horgásznak szerez örömet. A magyar bucó pedig, amely kizárólag a Dunában és a Dnyeszterben, valamint ezek mellékfolyóinak rendszerében él, igazi különlegesség. Vizeinknek őshonos és bennszülött hala, ezért fokozottan védett. Akaratlanul megfogott példányait haladéktalanul vissza kell engedni, ennek ellenére a horgászok körében is népszerű, sokan szavaztak rá. Örömmel tapasztaljuk, hogy vizeink tisztulásával egyre több helyről kerül elő.
Kapcsolódó írások:
Juhász L.: A magyar bucó (TermészetBÚVÁR)
Harka Á., Wilhelm S.: A magyar bucó lett az év hala (Élet és Tudomány)
Lovász L.: A magyar bucó lett az év hala (feol.hu)
Tóth B.: Az Év Hala Magyarországon 2014-ben: a magyar bucó - Zingel zingel (Linnaeus 1766) (Halászat)

MAGYAR BUCÓ elterjedési térképe
(2000. 01. 01-től 2014. 01. 24-ig)

Nagyítás a képre kattintva!


Az év hala 2013-ban

    Szilveszter éjjelén zárult az "Év hala - 2013" címért folyó verseny, amelyet 2012 őszén hirdettünk meg a honlapunkon. A média híradásainak köszönhetően hat és fél ezernél több szavazat alapján dőlt el, hogy a jelöltek közül melyik viselheti 2013-ban az Év hala címet. Induláskor még az egyetemi kutatók által javasolt kurta baing állt az élen, néhány nappal később azonban már a horgászok kedvence, a menyhal vezette a mezőnyt. Egy ideig lépést tartott vele a természetvédők által támogatott leánykoncér, sőt úgy tűnt, utol is érheti, de végül nem tudta tartani a tempót.

    A szavazatok 53 százalékával győzedelmeskedő menyhal (Lota lota) lett tehát 2013-ban az Év hala, messze megelőzve a második helyezett leánykoncért (35%) és a harmadik kurta baingot (12%). A választás elsősorban azt a célt szolgálja, hogy minél szélesebb körben váljanak ismertté őshonos halaink, hogy bemutassuk természeti értékeinket. A győztes jutalma csupán annyi, hogy nagyobb figyelem övezi a tudományos kutatásban és az ismeretterjesztésben.
    Örömmel tapasztaltuk, hogy az utóbbi években gyakoribbá vált vizeinkben a menyhal, amely komolyabb célpontja is lehetne a téli horgászatnak. Ízletes, szálkamentes húsa igazi különlegesség. Legkisebb kifogható mérete a törvény szerint jelenleg 20 cm, ám egy ilyen karcsú halnál ez még 70 grammot se nyom. Társaságunk támogatja a horgászok azon kezdeményezését, hogy országos szinten is emeljék 20-ról 25 vagy akár 30 centiméterre a mérethatárt, ahogyan az január elsejétől a Tisza-tavon már érvényben van. Ezáltal mindegyik példány nagyobb eséllyel járulhatna hozzá az állomány további gyarapításához.
Kapcsolódó írások:
Wilhelm S., Harka Á.: A menyhal lett az év hala (Élet és Tudomány)
Harka Á., Bugány J.: Az Év hala - A menyhal (TermészetBÚVÁR)
Harka Á.: Az év hala: a menyhal (Magyar Szó)
Buzás M.: Alszik-e a menyhal nyáron? (Halászat)
Somodi Cs.: Menyhalak és menyhalvadászok (Halászat)

MENYHAL elterjedési térképe
(2000. 01. 01-től 2014. 01. 09-ig)

Nagyítás a képre kattintva!


Egynyaras menyhal a Tisza-tavi folyószakaszról 2013 őszén (Harka Ákos felvétele)


Az év hala 2012-ben

    "Az év hala - 2012" címért folyó verseny, amelyet szeptember közepén indított meg honlapján a Magyar Haltani Társaság, 2011 utolsó napjával lezárult. A fordulatokban bővelkedő, tízezres közönséget megmozgató szavazás győztese - megelőzve a lápi pócot és a szilvaorrú keszeget - a széles kárász lett.

    Elsőségét valószínűleg annak köszönheti, hogy természetvédő és horgászkörökben egyaránt ismert, és mindkét csoport szimpátiáját élvezi. A színezete miatt aranykárásznak is nevezett halnak ötven éve még sűrű állományai éltek a növényekkel gazdagon benőtt holtmedrekben, csatornákban és mocsarakban, de napjainkra élőhelyeinek túlnyomó többségéről kiszorította a Magyarországra 1954-ben behozott ezüstkárász, a szomszédos Romániából pedig már gyakorlatilag eltűnt.
    A faj szaporítása és nevelése ma már megoldott, így lehetőség van ivadékainak kihelyezésére. A Magyar Haltani Társaság arra biztatja a halgazdálkodókat, a kisebb-nagyobb horgászegyesületeket, hogy széles kárászt is telepítsenek az erre alkalmas vizeikbe. Ezzel - amellett, hogy megteremtik a mesék aranyhalának fogási esélyét - a faj hosszú távú fennmaradását is segíthetik.
Kapcsolódó írások:
Harka Á.: Az Év hala. A széles kárász (TermészetBÚVÁR)
Lévai F.: Széles kárász – az Év Hala verseny idei nyertese – (Halászat)
Harka Á., Sallai Z.: Az év hala, a széles kárász (Élet és Tudomány)

SZÉLES KÁRÁSZ elterjedési térképe
(2000. 01. 01-től 2013. 01. 08-ig)

Nagyítás a képre kattintva!


A telepítési céllal nevelt aranykárászok egyike (Fent Győző felvétele)


Az év hala 2011-ben

    A honlapunkon folytatott közvélemény-kutatás végeredményeként 2011-re a kősüllő (Sander volgensis) nyerte el az év hala címet, megelőzve a réticsíkot és a sujtásos küszt.

    A süllőhöz hasonló, de annál kisebb termetű, magasabb hátú és határozottabb harántsávokkal díszített halfaj lényegesen ritkább rokonánál.
    Népszerűsége is elmarad attól, a horgászok azonban számon tartják. Valószínűleg ennek köszönheti, hogy több mint felét kapta a leadott szavazatoknak. Íme, két példa a Haldorádó horgászportálon megjelent indoklások közül:
    Én a kősüllőre szavaztam, mert aktuálisan az igényli leginkább a figyelmet, legalábbis e három faj közül. A réticsík korántsem olyan ritka, csak igen ritkán kerül szem elé. Ugyanakkor a réticsík és a sujtásos küsz védett természeti érték, ami eleve ad egy olyan elvi és gyakorlati támogatást, amit a harmadik faj - a jelenleg is hasznosított kősüllő - nem élvez. A hazai kősüllőállománnyal, ill. annak egyes populációival nagy baj van, ezért ha választani kell, mire irányítsuk rá inkább a figyelmet, akkor - számomra nem kérdés, mit válasszak. A legtöbb vízen csak a napi 3 kilós kvóta "védi", ami vicc, főleg ha fogyó állományait nézzük. (csg)
    A réti csík "tud magára vigyázni", hihetetlenül rejtett életmódot él, ami veszélyezteti, az az életterének drasztikus csökkenése. Célzott halászatáról-gyűjtéséről szerencsére már nem hallottam. A sujtásos küszt meg azért indokolná nagyobb védettség, hogy ne keverjék össze véletlenül se egy szimpla küsszel vagy egyéb csalikeszeggel. Végül mégis a kősüllőre szavaztam, egyrészt mert a másik két hal (védettsége okán) már valamennyi segítséget kap, másrészt a kősüllő 3 kg-os korlátja érdemtelen és nevetséges. Én nem sok különbséget látok a süllő és a kősüllő között "értékben", az pedig, hogy kisebbre növő halfajról van szó, már elég jól "kompenzálva" lett a szintén mosolyfakasztó 20 centis méretkorláttal. Egy 20 centis köves kb. 15 deka, vagyis ebből a ceruzából naponta akár 20 db elvihető. Ez botrány. Részemről max. 3 db és 25 centis korlát lenne a minimum. Átgondolva már nem volt kérdés, mire szavazok. (GViktor)
    A felelősségteljes és megszívlelendő véleményekkel társaságunk is egyetért, mert azt szeretné, ha egyre több olyan példány kerülne elő, amilyen az alábbi képen látható.
Kapcsolódó írások:
Harka Á., Sallai Z.: Az év hala, a kősüllő (Élet és Tudomány)
Müller T., Specziár A.: Magyar szerzők munkái a kősüllőről (Halászat)
Szepesi Zs., Harka Á.: Kősüllő (Sander volgensis) a Tarnában,       valamint
Szendőfi B.: Kősüllő (Sander volgensis) az akváriumban (Halászat)


KŐSÜLLŐ elterjedési térképe
(2000. 01. 01-től 2012. 04. 25-ig)

Nagyítás a képre kattintva!


Félméter feletti, bő kétkilós kősüllő a Tisza-tóból (Elekné Paltesz Ágnes felvétele)


Az év hala 2010-ben

   A Magyar Haltani Társaság az arasznyi méretet elérő nyúldomolykót (Leuciscus leuciscus) választotta az év halának 2010-ben. Ezüstös pikkelyű, őshonos halunk neve onnan ered, hogy lekerekített orra, akár a nyúlé, kissé ráborul alsó állású szájára.

   A Pireneusoktól Kelet-Szibériáig megtalálható, de nagyobb számban csak az élénkebb sodrású, dombvidéki patakokban és folyókban él. Tavainkban és alföldi folyóinkban hiába keressük, ugyanis szaporodásához kavicsos-sóderes aljzatot igényel, ahol fejlődő ikráira folyamatosan oxigéndús vizet szállít a sodrás.
   Még nem számít ritkaságnak az igényeinek megfelelő élőhelyeken, de az áramláslassító duzzasztók építése és a vízfolyások fokozott szennyvízterhelése veszélyezteti. Erre is tekintettel a nyúldomolykót 2009-ben a nem halászható (horgászható) halfajok közé sorolták.
Kapcsolódó írások:
Pintér K.: Az év hala: a nyúldomolykó (Halászat)
Szendőfi B.: Nyúldomolykó az akváriumban (Halászat)
Harka Á.: A nyúldomolykó éve (Élet és Tudomány)

NYÚLDOMOLYKÓ elterjedési térképe
(2000. 01. 01-től 2013. 10. 30-ig)

Nagyítás a képre kattintva!


Nyúldomolykó a Kemence-patakból Bernecebarátinál (Antal László felvétele)


Magyar English








Oct
2
2014

Ajánlott böngésző:
Firefox
Mozilla Firefox

Ajánlott felbontás:

1280*xxxx