MHTT
 


free counters
Mit fogtam? - Az oldalt szerkeszti: Dr. Harka Ákos, Sallai Zoltán és Nyeste Krisztián

Mit fogtam?

   Ez az oldal olyan fényképek és üzenetrészletek felhasználásával készül, amelyeket látogatóink küldenek be hozzánk, segítséget kérve egy-egy szokatlan megjelenésű példány vagy számukra ismeretlen hal azonosításához. Halfotóikat és kérdéseiket az haltanitarsasag@gmail.com címen várjuk. A beérkező levelekre szakembereink is e-mailben válaszolnak, de a közérdeklődésre számot tartó kérdéseket a honlapunkon is szerepeltetni fogjuk.

    Tisztelt MHTT! Ez a halivadék a Tisza-tónál került merítőhálóba. Nem tudom, hogy ilyen fiatal hal azonosítására van-e lehetőség, nekem nem sikerült. Esetleg Önök meg tudják mondani, milyen halról van szó? Köszönettel S. Zs.


    A hal egy küszhöz hasonlít, de a szája nagyobb (a külön megküldött fejfotón jól látszik, hogy szeglete a szem alatt van), a pikkelyei apróbbak (számuk az oldalvonalon 65 fölött van), és bár az anális úszó nincs kifeszítve, így is látszik, hogy mélyen beöblösödő. Ezek alapján a hal egy fiatal balin (Leuciscus aspius, korábban Aspius aspius).

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! Az alábbi keszeget csalihalas hálóval fogtam a Dél-Dunántúlon, egy horgásztavakkal körülhatárolt patakban. Belefér ez a dévérkeszeg változatosságába, vagy esetleg egy másik keszegfaj fiatal példányáról lenne szó? Köszönettel: K. Á.


    A félig alsó állású száj, az oldalvonaltól fölfelé haladva erőteljesen csökkenő pikkelyméret, az anális úszó elágazó sugarainak 23-28 közötti száma (ez esetben 27), valamint a szürke tövű mellúszók egyaránt arra vallanak, hogy a hal dévérkeszeg (Abramis brama).

---------------------------------------------------------------------------------

    2018. augusztus 8-án fogtam ezt a halat a Tisza-tóból. Azt tudom, hogy törpeharcsa, de az oldala foltosságát és a fehér hasát látva fölmerült bennem a gyanú, hogy ez talán a ma már nagyon ritka barna törpeharcsa lehet. Önöknek mi a véleménye? Üdvözlettel: V. J.


    A fehér has és a foltos oldal valóban barna törpeharcsára utal, de a has felső részén, az anális úszó fölött, a fej alsó részén pedig igen határozottan megjelenik a fekete törpeharcsára jellemző sárga szín. A fafokúszó világos úszósugarai és köztük a sokkal sötétebb úszóhártya ugyancsak az utóbbi faj jellemzője, miként a farokúszó előtt függőlegesen húzódó világos sáv is, ezért mi inkább fekete törpeharcsára (Ameiurus melas) gondolunk, bár nem zárjuk ki a két faj hibridjének lehetőségét sem.

---------------------------------------------------------------------------------

    A Tisza-tavi Sporthorgász Kft. honlapján láttam ezt a képet és a Facebookon is olvastam, hogy június elsején Tiszafürednél egy 241 centiméteres, 85 kilós harcsát fogtak a Tiszából. Ennek kapcsán vitáztunk a barátaimmal arról, hogy mekkorára nőhet vizeinkben a harcsa. Szerintünk a 3 méteres testhosszt is elérheti. Önöknek mi a véleménye? Üdvözlettel: V. J.


    Nagytestű halaink, hasonlóan a fákhoz, életük végéig növekednek, de az idő előrehaladtával egyre kisebb az évenkénti gyarapodásuk. Magyarországon Harka Ákos vizsgálta a harcsa (Silurus glanis) növekedését az 1980-as években. Ehhez 142 tiszai példány mellúszójának az első, csontos sugarából készített metszetet. A csontmetszeteken a fák évgyűrűihez hasonló növekedési zónák vannak, melyek alapján az életkor meghatározható. Az évenkénti testhosszgyarapodás fokozatos csökkenéséből kiszámítható az úgynevezett aszimptotikus testhossz, amelynél a növekedés nullára csökken. A vizsgálat szerint a tiszai harcsáknál ez 357 centiméternél következne be, tehát elvileg ez lenne a felső mérethatár. Ám ezt sosem érik el, mert vagy előbb kifogják őket, vagy valamilyen betegségben hamarabb elpusztulnak. A gyakorlatban már a 250 centimétert meghaladó példányok is ritkaságnak számítanak.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! Testvérem a Duna újpesti szakaszán fogta a képen látható halat, és mivel nem tudjuk, milyen fajta volt, visszaengedtük. Sajnos csak ez a két kép van róla, remélem elég lesz a azonosításhoz. Mi bucóra vagy süllőre gondoltunk, remélem Önöknek menni fog. Válaszukat előre is köszönöm, B. E.


    Ha nem horgon lógó, kifeszített alsó állkapcsú halról készült volna a felvétel (amelyet csak a helykihasználás miatt forgattunk vízszintesre), akkor látható lenne, hogy a száj csúcsba nyíló. Bucóról tehát szó sem lehet, mert annak a szája alsó állású. Ugyanezt mutatja a test sávozottsága is, ugyanis a bucóknál a sávok két-háromszor ilyen szélesek, emellett ferde lefutásúak. Marad tehát az a kérdés, hogy a hal süllő vagy kősüllő. Ugyancsak a horog miatt sajnos az sem látszik, hogy vannak-e az állkapcsain a többi közül kiemelkedő ebfogak vagy másként kapófogak. Az sem látszik, hogy szájszeglete a szem közepe vagy a szem hátsó széle alatt van-e. Ezek hiányában a mintázatra kell hagyatkoznunk, ami alapján azt mondhatjuk, hogy a hal valószínűleg kősüllő (Sander volgensis).

---------------------------------------------------------------------------------

    2018. július 25-én Szigetújfalunál, a Dunából fogtam ezt a két halat. Egy horgásztárs azt mondta, hogy leánykoncérok. Sajnos én még soha nem láttam élőben leánykoncért, ezért örülnék, ha megerősítenék. Úgy számoltam, hogy 44-45 pikkely van az oldalvonalán, de ezeken a pikkelyeken van egy kis fekete pötty, amit egy korábban beküldött és önök által azonosított leánykoncéron nem látok. Üdvözlettel: B. Cs.


    Az oldalvonal pikkelyein látható "fekete pöttyök" valójában kis lyukacskák. Ezeken keresztül jut be a víz a bőr alsó rétegében húzódó csatornába, ahol csillós idegsejtek érzékelik az áramlás irányát. A megvilágítástól függően olykor jobban, máskor kevésbé jól látható a lyukacskák sorából álló oldalvonal, de ennek nincs komoly jelentősége a faj meghatározása szempontjából. A 45-ös pikkelyszám már fontosabb, de más fajoknál is előfordul, ezért önmagában kevés az azonosításhoz. Figyelembe kellett volna venni a farokalatti úszót is, amely ez esetben sokkal hosszabb, mint a leánykoncéré. A halak magasan ívelt háta, az oldalvonal fölött húzódó 8-10 pikkelysor, a fölfelé haladva alig csökkenő pikkelyméret és a színes páros úszók alapján az állapítható meg, hogy a halak karikakeszegek (Blicca bjoerkna, korábban Abramis bjoerkna).

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Társaság! Ezt a fotót egy Facebook-csoportban találtam, amely a fővárosi Duna-szakasz horgászatára orientálódott, ennek megfelelően a hal is onnan került horogra. Kisebb, barátságos vita alakult ki a faj mivoltát illetően. A kifogója szerint cifra kölönte, ám én Kessler-gébre gyanakszom. A csoport többi tagjánál is megoszlik a vélemény, hogy gébről vagy kölöntéről van-e szó. Ezért úgy döntöttem kikérem a szakértők véleményét. Tisztelettel: S.R.J.


    Hazánk mai területén nem él a cifra kölönte, tehát kizárható. Rokona, a botos kölönte néhol nálunk is előfordul, de azoknak van igaza, akik szerint ez a hal Kessler-géb (Ponticola kessleri, korábban Neogobius kessleri), mert a kölöntéknél szélesebb a feje, rövidebb az első hátúszója, és a háta kevésbé tarka. A cáfolhatatlan bizonyíték azonban az, hogy ez a hal pikkelyes (a képre kattintást követően nagyításban jól látható), míg a kölönték pikkelytelenek.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! Egy kis segítségre lenne szükségem. Régi horgászként találkoztam már pár halfajjal, viszont ma meglepődtem. Pergető módszerrel fogtam a képen látható halat, ami véleményem szerint sügér, de a durbincsokra jellemző pöttyökkel. A kérdésem az lenne, hogy vajon mit fogtam? Esetleg valamilyen parazita lehet a dologban? Üdvözlettel: J. R.


    A két különálló hátúszó, valamint az alsó úszók pirosas színe egyértelművé teszi, hogy a képen látható hal sügér (Perca fluviatilis). A parazitákkal kapcsolatos gyanakvás nem alaptalan, ugyanis a halon látható fekete foltok nem a túlzott pigmentáltság, hanem az úgynevezett feketepettyes betegség jelei. Ebben az esetben valószínűsíthető, hogy a jelenséget a sügérfélék családjára specifikus élősködő, az Apophallus donicus nevű mételyféreg metacerkáriának nevezett apró lárvái okozzák. Az élősködő végső gazdái a madarak, de a másodlagos köztigazda (halak) esetén is veszélyesek lehetnek, ugyanis az általuk okozott sebeken keresztül vírusok, baktériumok, gombák által okozott fertőzések érhetik a gazdaállatot.

---------------------------------------------------------------------------------

    Ezt az aranyszínű ezüstkárász-változatot 2018. július 15-én fogtam a Rábca folyó felső szakaszán, nem messze a Csíkos éger nevű, szigorúan védett erdőtől. Bolognai bottal, kukoricával, sok ezüstkárász között. A természet csodája, hogy vad vízben így megmaradt. A súlya 80 dkg körül volt. B. J.


    Egyetértünk abban, hogy ez a hal az ezüstkárász aranyszínű, azaz xantorisztikus változata, melynek színét a xantofillnak nevezett festékanyag túlsúlya adja. Lehet, hogy színes halként került a folyóba, de mivel ez a tulajdonság nem domináns, az utódai már aligha lesznek ilyenek. Olykor azonban - egy ritka génkombináció eredményeként - a szokásos színű halak állományában is képződnek xantorisztikus egyedek.

---------------------------------------------------------------------------------

    Ezt a halat egy ismerősöm fogta a Tiszán. Én laposkeszegre gondoltam, de nem vagyok benne biztos. Kérem, segítsenek megállapítani a hal faját. A súlya 1,64 kg volt. Előre is köszönettel: M. D.


    A laposkeszeg alsó állkapcsa előrébb nyúlik a felsőnél, tehát a szája felső állású, a farokalatti úszója pedig nagyon hosszú. Sajnos ez utóbbi nem látszik a képen, de az oldalvonal fölött húzódó kb. 12 hosszanti pikkelysor, továbbá a fölfelé haladva erősen csökkenő méretű pikkelyek, a félig alsó állású száj, valamint a hát ívének a tarkótájékon mutatkozó jellegzetes törése alapján eldönthető, hogy a hal dévérkeszeg (Abramis brama). Erre utal a testtömeg is, amely nagyobb a laposkeszeg 1996-ban fogott 1,48 kilogrammos rekordjánál.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! Lelkes amatőrként érdeklődnék, hogy mi lehet a kifogott hal betegsége. Üdvözlettel: É. I.


    Betegség helyett inkább rendellenességről beszélhetünk, ugyanis a bőrpontyoknál és a tükörpontyoknál nem ritka ez a kép, amely lényegében ugyanaz, mint az embernél a seprűvéna. Oka rendszerint a kis vénák falának örökletes gyengesége. Ebből adódnak a jól látható hajszáleres bevérzések, amelyek azonban nem veszélyesek. Ennél a tükörpontynál azonban egy másik rendellenesség, részleges pigmenthiány is társul hozzá, ami miatt különösen feltűnőek a bevérzések. A festékanyagok hiánya ugyancsak genetikai rendellenesség, betegségnek azonban ez sem tekinthető.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! Az alábbi halat július 15-én fogtam a Dunából, Nagybajcsnál. A szákolás pillanatában paducnak gondoltam, ám közelebbről megnézve ezt gyorsan el is vetettem. Mivel a hal faját nem tudtam teljes bizonyossággal meghatározni, gyors fotózás után visszaengedtem. A fotók alapján nyúldomolykóra tippelek. Kérem, erősítsék vagy cáfolják meg a vélekedésem! Köszönettel: B. R.


    Nem csodálkozunk rajta, hogy gondja akadt az azonosítással, mert mi is bizonytalanok vagyunk. Az biztos, hogy a hal nem nyúldomolykó, mert annak, a farokalatti úszója sokkal rövidebb. Az ilyen hosszú és kevéssé homorú szegélyű anális úszó, valamint az előrenyúló lekerekített orr és a hátrafelé lefelé ívelő száj szilvaorrú keszegre utal. Azonban szilvaorrú sem lehet, mert annak a pikkelyei apróbbak, számuk az oldalvonalon lényegesen több ennél. A páros úszók enyhén piros és a farokúszó szürke színe domolykós, ennek megfelel a pikkelyzet is, de a hosszú anális úszó miatt domolykó sem lehet. Mivel halunk részben a szilvaorrú keszeg (Vimba vimba), részben a domolykó (Squalius cephalus, korábban Leuciscus cephalus) jegyeit viseli, leginkább e két faj hibridjének tűnik. Úgy gondoljuk, hogy a leghelyesebben járt el akkor, mikor a kifogott egyedet sértetlenül visszaengedte, ugyanis ez a teendő, mikor valaki egy számára ismeretlen halat fog.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! Tibor barátommal ellátogatunk Gönyű térségébe, az élő Dunára horgászni. Tibornak sikerült egy 10.85 kg súlyú tokfélét a partra segítenie. Segítségüket szeretnénk kérni a melléleten látható hal azonosításában. Köszönettel: K. Á. és K. T.


    Több képet is kaptunk, de sajnos egyetlen egy sem készült a fej hasi oldaláról, pedig a tokfélék elkülönítésében a száj és a bajuszszálak hordozzák a legfontosabb megkülönböztető jegyeket. A kapott képek alapján a következőket lehetett megállapítani:
1/ az orr rövid és lekerekített,
2/ a bajuszszálak az orrcsúcshoz közel erednek,
3/ ha a száj nem lenne kiöltve, akkor a bajuszszálak hátrasimítva valószínűleg nem érnének el a felső ajakig,
4/ a bajuszszálak simának tűnnek,
5/ a felső ajak közepén mintha egy kis bemélyedés (nyereg) látszana.
   Mindezek alapján valószínű, hogy a hal egy jól fejlett vágótok (Acipenser gueldenstaedtii). Az 50 000 forint természetvédelmi értékű példány sértetlenül visszakerült a Dunába.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! Ha már a compó különböző színváltozatainál tartunk, én is küldök egy fotót, igaz 2007-ből származik, de érdekes. A helyszín a szerecsenyi Patkó-tó (akkoriban fizetős volt). Tisztelettel: K. L.


    Köszönjük a képet, amelyen egy nagyon érdekes fehér compó látható. Albínónak is mondhatnánk, hiszen az albinizmus szó szerint fehérséget jelent, de szakmai szempontból ez a rendellenesség a festékanyagok teljes hiányát feltételezi, ami erről a halról nem mondható el. Ugyanis teste a gyöngyházfényű guanintól fehér, úszói pedig a melanintól sötétlenek. Részlegesen albínónak azonban talán mondhatjuk. Kíváncsiak lennénk rá, hogy más halfajoknál tapasztaltak-e ilyet, várjuk fényképeiket.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! Panni lányom június közepén több compót is fogott egy Pesthez közeli kis horgásztavon. Az egyik példány (kép csatolva) nagyon szokatlan színű volt, én a neten kutatva sem találtam hasonlót. Ránézésre egészséges volt, ugyanolyan vehemensen védekezett, mint a többiek. Fotózás után egyébként ment is vissza a tóba. Találkoztak már ilyennel? Ez egy színváltozat, vagy valami egyéb körülmény hatására változott ilyenné a színe? Köszönöm, ha megnézik és válaszolnak. Üdvözlettel: Sz. Cs.


    A halakban négyféle festékanyag fordul elő: a gyöngyházfényű guanin, a barnásfekete melanin, a narancssárga xantofill és a piros eritrofill. A compókra általában jellemző zöld vagy a jelen esetben tapasztalt kék szín azonban ezekből nem keverhető ki. Ezeket a test felszínén és a bőr egyes rétegeinek határán megtörő, valamint az onnan visszaverődő fénysugarak alakítják ki, hasonlóan a víztócsa felszínén szétterülő olajcsepp színeihez. Úgy véljük, hogy ennél a példánynál a szokásostól kissé eltérő lehet a bőr szerkezete, aminek következtében más a visszavert fénysugarak hullámhossza és színe.

---------------------------------------------------------------------------------

    Ezt a halat nem én fogtam, de a kérdésem az lenne, hogy ezt nevezik-e cigánypontynak. Ha igen, akkor ez csak egy népies elnevezés? Már én is többször fogtam ehhez hasonló, majdnem koromfekete, de általában kisebb testű, maximum 1-2 kg-os pontyokat. Vajon valamiféle hibridek, esetleg koiponttyal elívott egyedek? A válaszukat előre is köszönöm, V. T.


    A halak színe - az örökletes adottságoktól, a környezeti viszonyoktól, valamint az élettani állapottól függően - egyazon fajon belül is változatos lehet. A kitenyésztett koipontyok színváltozatai egyenesen fantasztikusak, de a természetes állományokban is előfordulnak világos és sötét példányok. A cigánypontyok olyan pontyok, amelyek bőrében több a melaninnak nevezett, fekete színű pigment, és ettől sötétebbek. Nem hibridekről van tehát szó, hanem színváltozatokról. A tiszafüredi halászok a harcsák körében is megkülönböztették egymástól a világos árnyalatú szőke harcsát, az átmenetet képező szürke harcsát és a fekete színű köviharcsát, de ezek is egyazon faj képviselői.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tiszteletem! A képen látható halakat (1,2-1,3 kg) egy kis szlovákiai folyóban, a Bodrogot tápláló Latorcában fogtam, ahol a 2-3 kg közöttiek sem ritkák. A helyiek jászkeszegnek titulálják, de ahogy az oldalukat olvasgattam, a pikkelyszám (ha jó helyen számolom) kizárja ezt. Bodorka sem nagyon lehet, mert Önök azt mondják, hogy annak a szemgyűrűje (szeme fehérje) narancsszínű. Akkor ez most leánykoncér? Ha igen, akkor mekkorára nő? Köszönöm válaszukat, L. L.


    Örülünk, hogy a honlapunk információit felhasználva sikerült helyreigazítania e halak tévesen használt nevét. Az oldalvonal pikkelyein egy-egy pici lyuk van, ez alapján lehet azokat megkülönböztetni a többitől. Bizonyára a számukat is jól állapította meg, kizárva a jászkeszeget, amelynek az oldalvonalán 55-60 pikkelynek kellene lennie. Jól zárta ki a bodorkát is, amelynél csak elvétve fordul elő fehér szemgyűrű. Ezek a halak tehát, ahogyan gondolta is, leánykoncérok (Rutilus virgo, korábban Rutilus pigus virgo). Hogy mekkorára nőhet, arra vonatkozóan nincs adatunk, de a 3 kg körüliek már nagyon komoly méretűek, hiszen a magyarországi horgászrekord 3,21 kg. Egyébként a leánykoncér a Duna és mellékfolyói vízrendszerének bennszülött faja, ezért Magyarországon védett, a fogott példányokat vissza kell engedni.

---------------------------------------------------------------------------------

    Köszönöm gyors válaszukat, egyúttal szeretnék beküldeni még egy képet. Ezt a halat még tavasszal fogtam, több bodorka fogása után a Sümeg melletti Holczer-tóból. Először ezt is bodorkának néztem, kézbe véve viszont már furcsa volt. Dévér és bodorka hibridje lehet? Esetleg egy szokatlan formájú karikakeszeg? Üdvözlettel: H. M.


    Leginkább karikakeszegnek (Blicca bjoerkna, korábban Abramis bjoerkna) tűnik a hal, mert az oldalvonalán a pikkelyek száma 45-50 között van, és az oldalvonal fölötti hosszanti pikkelysorok száma is a karikakeszegre jellemző (8-10). Erre enged következtetni a háti pikkelyek kékes árnyalata és a páros úszók enyhe rózsaszíne is. De valóban van benne furcsaság. Így pl. az alsó állkapcsa, amely talán a horog húzása miatt kissé előbbre nyúlik, bár a szája ettől még elmegy csúcsba nyílónak. Méretéhez képest a háta is viszonylag alacsony, de ez sem rendkívüli ritkaság a fajon belül. A farokúszója is nagyobb a megszokottnál, ráadásul az alsó lebenye jóval fejlettebb a felsőnél, ami inkább a dévérekre jellemző. Úgy véljük azonban, hogy mindez még valószínűleg belefér az egyedi változatosságba, de kétségtelen, hogy a hal esetleges hibrid volta sem zárható ki. Ez utóbbi eldöntése azonban egy fotó alapján túlságosan nagy merészség lenne.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! Június 28-án megfogtam életem első olyan márnáját, amelyet el is hoztam. A halat megpucolva viszont kicsit letörtem, mert a bélrendszere tele volt ilyen sárga, kukacszerű parazitával. A kérdésem az, hogy mik ezek, illetve hogy fogyasztható-e a hal, bár úgy sejtem, hogy erre a válasz: nem. A halat a Duna fővárosi szakaszán fogtam. Üdvözlettel: H. M.


    Ez az élősködő a buzogányfejű férgek egyik legelterjedtebb faja, a Pomphothynchus laevis, amely különösen a márnában, domolykóban és jászkeszegben gyakori. Feji végén az elvékonyodó nyak egy apró tüskékkel ellátott buzogányban végződik, amely a bélfalba fúródva lehorgonyozza a bél üregében élősködő állatot. Egy-egy halban akár tömegesen is megtelepedhet, ami súlyos kondícióromlást idéz elő. Halegészségügyi szakértőnk szerint a buzogányfejű féreggel fertőzött halak nyugodtan elfogyaszthatók, az emberre nem jelentenek veszélyt.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! Az alábbi halat június 23-án fogtam a szlovákiai Fekete-víz (Cierna voda) alsó szakaszának egyik mellékpatakjában. Sajnos őt sem sikerült beazonosítanom, de megköszönném, ha ebben is tudnának segíteni. Üdvözlettel: H. R.


    A hal nyúlánk, vaskos, pikkelyei jól kontúrozottak, számuk az oldalvonalon 44 vagy 45. Szája csúcsba nyíló, viszonylag nagy, ha csukva tartaná, szeglete elérné a szem elejének a vonalát. Enyhén vörhenyes anális úszójának az alapja rövid, a szegélye domború. Ezek alapján a hal domolykó (Squalius cephalus, korábban Leuciscus cephalus).

---------------------------------------------------------------------------------

    Érdeklődni szeretnék, hátha tudnak segíteni. Az elmúlt időszakban pecáztam egy tavon, ahol szép a víz, több friss forrása is van, tiszta, nincs dög semmi. De egyre több pontyon láttam egy vagy több ilyen sebet. Mi okozhatja? K. T.


    Halegészségügyi szakértőnk szerint ez egy bakteriális fertőzésnek tűnik. Pontosabb diagnózist csak akkor tudnának mondani, ha kitenyésztenék a kórokozót.

---------------------------------------------------------------------------------

    Szép napot! A képen látható halat június 19-én este 7 óra körül fogtam egy szlovákiai kis folyócskából. Azt szeretném megtudni, hogy dévérkeszeg vagy laposkeszeg-e. Esetleg valami másféle hal? Válaszukat előre is köszönöm, H. R.


    A dévérkeszeg oldalvonala és hátúszója között 11-13 hosszanti pikkelysor húzódik, a laposkeszegnél pedig még ennél is sokkal több. Mivel a képen csupán 9 ilyen sor számolható, az említett fajok egyike sem lehet a hal. A 9 (8-10) pikkelysor a karikakeszeg (Blicca bjoerkna, korábban Abramis bjoerkna) jellemzője, és erre vall a páros úszók rózsaszín árnyalata is, amely a nagyobbacska példányok jellegzetessége.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! Meg tudnák mondani, hogy mik lehetnek a videón látható apróságok, amelyek ellepik a kárászokat? Szép napot kívánok! Üdvözlettel: K. J.


    A felvételen részint még szabadon úszó, részint már a halon megtapadt, pár milliméter nagyságú pontytetvek (Argulus) láthatók. Ezek az alacsonyrendű rákocskák közé tartozó élősködők szinte minden halfajon előfordulhatnak. Szájszervükkel szúrt sebet ejtenek a bőrükön, majd a vérüket szívják. Természetesen ez is károsítja a halakat, de ennél is nagyobb gond, hogy a leválásuk után maradó seb elfekélyesedhet, illetve ezen keresztül különböző bakteriális fertőzések érhetik a gazdaállatokat.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! A kisöcsém 2018. június 1-jén Komáromnál fogta ezt a gyönyörű halat a Dunából. Sajnos nem vagyok benne biztos, hogy az-e, amire gondolok. Önök szerint milyen faj? Üdvözlettel: B. Zs.


    Nem tudjuk, hogy mire gondolt, de a félig alsó állású száj, az oldalvonalon sorakozó 45 pikkely, a színes úszók, valamint a test jellegzetes formája alapján a hal szerintünk leánykoncér (Rutilus virgo, korábban Rutilus pigus virgo).

---------------------------------------------------------------------------------

    Hódmezővásárhely határában, a Tiszán fogtam ezt a halacskát, süllőcsali- azaz snecifogás közben, 2018. május 2-án. Azt tudom, hogy kárász, de különleges. Nagyon rég horgászom már, de ilyen furcsa kárászt még nem láttam. Gyorsan vissza is engedtem a szép kis jószágot. Önök mit szólnak hozzá? Üdvözlettel: E. Á.


    A hal szerintünk is kárász, de széles kárász nem lehet, mert ilyen kis méretnél azoknak a faroknyelét egy szurokfekete gyűrű díszíti. Az oldalvonalán legföljebb 30-31 pikkely számolható, ami ugyancsak az ezüstkárász (Carassius gibelio, régebben Carassius auratus gibelio) jellemzője. Különleges színezete, valamint a farokúszó viszonylag hosszú és hegyes lebenyei alapján azonban elképzelhetőnek tartjuk, hogy némi díszhalgéneket is hordoz magában.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! Az Élővíz-csatorna Gyula és Békéscsaba közötti szakaszán 2018. május 27-én akadt horogra ez a számomra ismeretlen hal. Fenéken, két szem piros csontira. Szeretném megtudni, milyen fajhoz tartozik. Én Petényi-márnára gondoltam, de talán egy küllő is lehet. Segítenének azonosítani? B. P.


    A hal oldalán a tükröződés miatt nem látszanak a nagy, sötétebb foltok, de a kékes alapszín is elárulja, hogy nem márnaféle, csakis küllő lehet. Három olyan küllőféle él nálunk, amelynek a farokúszóját nagyobb pettyek helyett csupán kis, sötét vonalkák díszítik. Ezek közül a gyors vízfolyások homokos, sóderes mederszakaszain élő homoki küllő lényegesen nyurgább, a háta alacsonyabb. Másik ilyen faj a felpillantó küllő, de az csak a nagyon erős sodrású folyószakaszokon él (Felső-Tisza). Ez a faj a halványfoltú küllő (Romanogobio vladykovi, régebben Gobio albipinnatus), amely a legelterjedtebb vizeinkben. Amellett, hogy magas hátú, jellemzője az is, hogy hátának íve a hátúszó kezdetéig domború, ettől kezdve azonban homorú vonalúra vált át.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! A Hármas-Körös szarvasi szakaszán, a duzzasztó fölötti részen fogtam ezt a halat 2018. április 28-án. Nagyon rácsodálkoztam, mert ilyet még soha nem láttam. Mi a véleményük róla? Üdvözlettel: L. J.


    Mi is rácsodálkoztunk, mert ilyet még mi sem láttunk. Úgy véljük, hogy ezt a kősüllőt (Sander volgensis) az egyedfejlődés korai szakaszában, még az ikraburokban érhette valami olyan ártalom, amely ezt a színhibát kialakította. Öröklődését nem tartjuk valószínűnek.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! Ha már napirendre került az országos horgász rekordlista kérdése, akkor felhívnám a figyelmet az amur rekordjára is, ami a kép alapján fekete amurnak látszik (Mylopharyngodon piceus). A hal színe nagyon jellegzetes, sötét úszók, feketés-lilás szín, a faroknyél vastagsága és a pikkelyek körüli kontúrok is fekete amurra utalnak, sőt a mérete is. A feje is elég jellegzetes, de az torzult a felakasztástól, végül ami szerintem egyértelmű, az a hátúszó formája, amely a fehér amurnál lekerekítettebb, sosem ilyen hegyes, balinszerű. Üdvözlettel: V. E.


    Kollégáimmal együtt mi is úgy véljük, hogy ez a hal valószínűleg fekete amur, de a jelzett vonások alapján ezt teljes biztonsággal állítani nem lehet. A test és az úszók színe ugyanis erősen függ a környezettől, és a faroknyél magassága is jócskán átfed a két fajnál. A fehér amurnál a faroknyél magassága a standard hossz 11-14%-a, a fekete amurnál 10,3-12,2%. A pikkelyek körüli kontúrok erőssége ugyancsak a színnel együtt változhat, a fej alakja pedig felakasztva tényleg nem mérvadó. A méret sem perdöntő, mivel a fehér amur is meghaladhatja a 120 centis testhosszt és a 30 kilós testtömeget. Végül, miként az alábbi fotó mutatja, a hátúszó is különböző alakot vehet fel, attól függően, hogy mennyire van kifeszítve és hogy milyen szögből fényképezik. Minden kétséget kizáró bizonyíték híján tehát nem állítjuk, hogy ez a hal fekete amur, de az összbenyomás alapján valószínűnek tartjuk.


Fekete és fehér amur

---------------------------------------------------------------------------------

    Nemrég már szóvá tettem a vörösszárnyú keszeg horgászfogásának hivatalos rekordját, amelyről kiderült, hogy egy leánykoncér alapján állapították meg. Találtam azonban egy másik problémás rekordot is, a bodorkáét. Önök szerint ez bodorka? Ha úgy van, ahogy gondolom, vagyis nem bodorka, akkor nem kellene rendet tenniük a hivatalos rekordlistán? Üdvözlettel: V. J.


    A bodorka oldalvonalán általában 40-46, maximum 48 pikkely lehet. A kapott kép meglehetősen életlen, de az nyilvánvaló, hogy a hal oldalvonalán ennél több pikkely van, mi 55-öt számoltunk. Ez alapján, továbbá tekintettel a viszonylag kicsi, csúcsba nyíló szájra, a halat jászkeszegként (Leuciscus idus) azonosítottuk. A rekordlistát nagyon is időszerű lenne rendbe tenni, hiszen tévedéseit már egy romániai internetes oldal is közreadta. Társaságunk a segítségét is fölajánlja ehhez, de a módosítására nem vagyunk jogosultak.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Szerkesztőség! Május 9-én a 17. kerületi Szilas-tározón (Naplás-tó) pecáztam, és ott fogtam csontival ezt a kis méretű halacskát, amit nem tudok azonosítani! Első blikkre balinnak néztem, de nagyon pici a szája, így ezt elvetve továbbra sem tudom mi lehetett. Kérem önöket, ha tudják, azonosítsák! A fotó sajnos nem túl jó, mert a kezemben tartom az apróságot, de nem akartam se letenni, se tovább tartani a levegőn. Igyekeztem mielőbb visszaengedni, nehogy megviselje az éppen nagy melegbe átcsapó, változékony időjárás. Tisztelettel: Sz. G.


    A kíméletes bánásmódot értékeljük, de a sietség miatt sajnos nagyon kevés jellegzetesség látszik a halon. Az kivehető, hogy a szája kicsi, de hogy felső állású, inkább csak zárt állkapcsok mellett látszana jól, a gyűrűs- és kisujjától pedig inkább csak sejthető, hogy az anális úszója hosszú. Ezek lennének a legjellemzőbb bélyegei a halnak, amely az összbenyomás alapján egy termetes küsz (Alburnus alburnus).

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! Két halfotót küldök. Az első 2016 őszén készült egy Tisza-tóból fogott kapitális pontyról, melyet a szerencsés horgász a helyszínen visszaengedett (ezt videofelvétel bizonyítja). A másodikat a Tisza-tótól sok kilométerre, egy horgásztónál készítették 2018 tavaszán. Az internetre fölkerült fényképek alapján többekben fölmerült a gyanú, hogy valaki újra kifogta a halat a Tisza-tóból, majd élve eladta a horgásztó tulajdonosának, de mások kétlik, hogy ugyanarról a halról készült volna a két kép. Önöknek mi a véleménye? Válaszukat előre is köszönjük. A Tisza-tavi Sporthorgász Kft. nevében: Sz. I.


    A fotókon szereplő két halpéldány azonosságának eldöntésénél a következő sajátosságokat vettük figyelembe:
1.) Mindkettő oldalvonalán 36 normál méretű + a feji és farki végen 1-1 kis pikkely van.
2.) A fejtől a piros vonallal jelzett rendellenesen nagy pikkelyig mindkét halon 26 pikkely számolható.
   Ezen túlmenően kinagyítottuk a hal farokrészét, amelyen további részletek figyelhetők meg:


3.) A rendellenesen nagy pikkely bal felső fele a benne lévő guanintól fényes.
4.) Ugyanezen pikkely jobb alsó feléből a guanin hiányzik, ezért áttetsző, ami miatt az alatta lévő testszövetek sötétebb színe érvényesül.
5.) Az ugyanezen pikkelytől jobbra lévő, a korábban készült felső képen sebfelületnek látszó pikkelymentes terület mérete és meglehetősen bonyolult alakja gyakorlatilag azonos a két felvételen.
6.) A rendellenesen nagy pikkellyel szomszédos, azt körbevevő 10 db pikkelynek az alakja, az egymáshoz viszonyított helyzete és mérete azonos.
7.) Az előbbi 10 pikkelyen kívül eső második övezet 20-nál több pikkelye esetében ugyancsak azonos az alak, az egymáshoz viszonyított helyzet és méret.
8.) A farokúszó piros vonallal jelzett tövénél további rendellenesség látható: az úszó alsó lebenyél a pikkelyekkel fedett faroknyél nem nyúlik annyira hátra, mint az úszó felső lebenyénél (mintha az itt lévő világos folt egy korábbi sérülés nyoma lenne).
9.) E feltételezett sérülés alsó és fölső szélén két olyan úszósugár látható, amelynek a testhez közeli szakasza görbe. A piros vonal egy kezdeti szakaszán fölfelé görbülő sugárra mutat, mellyel szemben, kissé lejjebb egy világos tövű, lefelé görbülő sugár helyezkedik el.
   Mindezek alapján, ha a csodáktól eltekintünk, a két hal azonossága biztosra vehető.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! A fotón látható hal a megakasztó horgász és mások szerint is széles kárász (aranykárász). Feltehetőleg a szín és a magas hát alapján gondolják így, mivel a két legfontosabb bélyeg, a hátúszó domború szegélye, illetve a bognártüske sűrű fogazottsága nem látható. Nekem azonban kétségeim vannak. Hajlok rá, hogy a hal ezüstkárász, mert az oldalvonalán csupán 32 pikkelyt számoltam, és a farokúszó tövénél sem látható a széles kárászt jellemző sötét folt. Kérem segítségüket a hal pontos beazonosításához. Köszönettel: N. A.


    Az alakon és a színen túl további érv a széles kárász mellett a páros úszók barnás színe, továbbá az is, hogy mi (a hiányzó pikkelyeket is figyelembe véve) 34 pikkelyt számoltunk az oldalvonalon (az ezüstkárásznál maximum 33 lehet). A farokúszó tövénél valóban nincs sötét folt, de az idősebb példányoknál ez elhalványul, sőt teljesen el is tűnhet. A hal tehát szerintünk széles kárász (Carassius carassius).

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! Ezt a számomra ismeretlen halat Csíksomlyótól 4-5 kilométerre, a Csíkdelne határában lévő Tordafalvi-tóból fogtam. Szeretném kerni a segítségüket, hogy megtudjam, melyik faj képviselője. Válaszukat előre is köszönöm. Üdvözlettel: J. R.


    Ez a kistestű hal a Távol-Keletről importált amur- és busafajokkal véletlenül behurcolt kínai razbóra, rövidebben csak razbóra (Pseudorasbora parva). Inváziós faj, ezért nem öröm a megjelenése. Formája, úszóinak alakja és helyzete mellett felső állású szájáról, továbbá a pikkelyek hátsó szélének sötétebb színéből adódó mintázatáról ismerhető fel. Ez utóbbiról gyöngyös razbórának is nevezik. A fiatalok és a nőstények oldalán rendszerint egy sötét csík húzódik végig.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! A képen látható bucót a Duna fővárosi szakaszán fogtam, és abban kérem a segítségüket, hogy a hal magyar avagy német bucó? A halat természetesen visszaengedtem. Üdvözlettel: Ó. O.


    A magyar bucó (Zingel zingel) első hátúszóját 10-nél több, a német bucóét (Zingel streber) 10-nél kevesebb úszósugár támasztja. Ennek ismeretében már mindenki maga döntheti el, hogy mit lát a képen.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltanai Társaság! A vörösszárnyú keszeg magyarországi fogásának 2013-ban megállapított hivatalos horgászrekordja 2,10 kg. A rekordméretű halról a csatolt képet találtam az egyik internetes oldalon, de nekem kétségeim vannak a faj azonosításával kapcsolatban. Önök szerint vörösszárnyú keszeg? Válaszukat előre is köszönöm, V. J.


    Ha valóban a képen látható hal alapján állapították meg a rekordot, akkor tévedés történt. A vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus) szája felső állású, és a hátúszója a hasúszóknál lényegesen hátrébb kezdődik. Ez a hal valójában egy leánykoncér (Rutilus virgo, korábban Rutilus pigus virgo).

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! Egy Pest megyei egyesületi tóban pergetve fogtam ezt a csukát, melyen elég fura sebek voltak. Horgásztársaim ugyanekkor hasonlóan sebesült csukák fogásáról számoltak be. Ezeket más halak vagy madarak okozhatták? Esetleg valamilyen betegség jelei lehetnek? Köszönettel: J. P.


    Halegészségügyi szakértőnk szerint ezek mechanikai sérülések lehetnek, mert nincs olyan halbetegség, amely ilyen sebekkel járna. Fénykép alapján nehéz állást foglalni, de a ragadozóhalak által okozott sérülések határvonala általában nem ilyen éles, ezért inkább arra gyanakszunk, hogy kárókatonák garázdálkodtak a tavon.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! Április 21-én, pergetés közben sikerült fognom ezt a gyönyörű halat, a Mosoni-Duna kimlei szakaszán. Mivel a barátaimmal nem jutottunk dűlőre, hogy dunai galócát avagy sebes pisztrángot fogtam, ezért gondoltam, önökhöz fordulok! Előre is köszönöm a segítséget! Üdvözlettel: V. B.


    A hal testmagassága nagyobb, mint a galócáé, a szája ellenben kisebb. A galóca testét apró, rendszerint félhold alakú fekete foltok díszítik, ezen a példányon azonban a foltok nagyobbak, és világos udvar veszi őket körül. Ezek alapján a hal nem galóca, hanem a sebes pisztráng (Salmo trutta) piros pettyek nélküli változata.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Szakértők! A mellékletben szereplő gyönyörű halacskát tegnap fogtuk ki a Törökbálinti-tóból. A bodorka egy természetes mutációja lehet (erre gyanakszom), netán valamiféle hibrid, vagy a jászkeszeg arany változata? Tisztelettel: K. Sz.


    Ennél a halnál az oldalvonal pikkelyeinek száma 42 körül van, ezért a jászkeszeg xantorisztikus (sárga) színváltozata kizárható (annak az oldalvonalán 55-60 pikkely van). A pikkelyszám, a csúcsba nyíló száj és a narancsos szemgyűrű alapján a hal egyértelműen bodorka (Rutilus rutilus), de annak egy olyan változata, amely a szokásosnál több xantofillt, azaz sárga pigmentet termel.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! Ezt a halat a Tisza szegedi szakaszán, a Huszár Mátyás rakparton fogtam. Eddig úgy tudtam, hogy ilyen halak (véleményem szerint gébek) nem élnek a Tiszában. Az első kérdésem az, hogy ezt rosszul tudtam-e, vagy csak mostanában szaporodtak el. A második kérdésem az lenne, hogy ez pontosan milyen géb. Végül a harmadik kérdésem: mi okból jönnek ki a partra, és próbálnak egyre messzebb menni a víztől? Válaszukat előre is köszönöm, B. M.


    Az összenőtt hasúszókból kialakult tapadókorong ugyan nem látható jól, de a testalkat, továbbá a hosszú hát- és anális úszó elárulja, hogy a fogott hal (ellentétben az amurgébbel) a valódi gébek közé tartozik. A fényképen szereplő faj csakugyan mostanában jelent meg és szaporodott el a Tiszában, de a tarka géb, a folyami géb és a kaukázusi törpegéb már korábban is jelen volt. Sajnos az sem látszik, hogy a hal első hátúszóját egy fekete folt díszíti, de a lekerekített orr és a test mintázata alapján megállapítható, hogy ez a példány egy feketeszájú vagy másként kerekfejű géb (Neogobius melanostomus). A harmadik kérdésre nincs válaszunk, és abban is kétkedünk, hogy ezek a halak önszántukból mennének ki a partra. A világ más tájain akadnak ugyan olyan gébfajok, amelyek alkalmanként kimásznak a vízből, de tudomásunk szerint Európában ilyen faj nem él. Ha netán ilyet tapasztalna valaki, feltétlenül készítsen róla videofelvételt.

---------------------------------------------------------------------------------

    A képen látható halat Belgrád közelében fogták, egy olyan tározótóból, melyet a Száva vize táplál. A horgászok először dunai nagyheringnek vélték, de a vitából végül az állasküsz került ki győztesen. A Magyar Haltani Társaságnak mi a véleménye? Üdvözlettel: B. M.


    A kép sajnos nem teszi lehetővé a részletek pontos megfigyelését, ráadásul az anális úszó, amely fontos azonosítóbélyeg lenne, takarásban van, ezért csak azt mondhatjuk, hogy a hal szerintünk is valószínűleg állasküsz. A Duna-medencében két állasküszfaj honos. Egyikük a tavi állasküsz (Alburnus mento, korábban Chalcalburnus chalcoides mento), amely Németország és Ausztria szubalpin tavaiban él. Ezzel szemben az al-dunai állasküsz (amelyet jelenleg még Alburnus sarmaticus néven említenek) a Száva vízgyűjtőjének ritka, de stabil faja. Ebből következően a képen látható hal is Alburnus sarmaticus lehet. Erről a fajról azonban Halasi-Kovács Béla kollégánk kimutatta, hogy azonos azzal a kihaltnak vélt fajjal, amely korábban Alburnus danubicus néven volt ismert a Duna alsó szakaszáról. Az ezt bizonyító, 2017-ben publikált dolgozat a Magyar Haltani Társaság honlapján elérhető. Véleményünk szerint tehát a hal nagy valószínűséggel al-dunai állasküsz, melynek a tudományos neve helyesen: Alburnus danubicus.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság, reménykedem benne, hogy egy ritka dunai galócához volt szerencsém. Dunakilitinél, az ágrendszerben fogtam. Előre is köszönöm a választ. S. K.


    Vélekedését megerősítjük, valóban egy fiatal galócát (Hucho hucho) sikerült fognia. Ausztriában és Szlovákiában mesterségesen szaporítják és a természetes vizekbe rendszeresen telepítik ezt a nálunk fokozottan védett fajt, ennek köszönhetően olykor a mi Duna-szakaszunkon is megjelenik egy-egy példány.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Magyar Haltani Társaság! A mellékletben látható halakat 2018. 04. 03-án fogtam Fegyverneken, az Alsóréti-Holt-Tiszában. Segítségüket szeretném kérni a halak meghatározásában. Az első képen lévő halat én széles kárásznak gondolom, a súlya 73 dkg, a hossza pedig 26 cm volt az orrától a farokúszó tövéig. A második képen szereplő hal szerintem ezüstkárász, a súlya 1,06 kg volt, a hossza pedig 33 cm. Kérem erősítsék meg határozásom helyességét vagy javítsanak ki, ha tévedtem. Válaszukat előre is köszönöm, M. B.


    Magas háta és többé-kevésbé domború szegélyű hátúszója alapján mi is úgy gondoljuk, hogy a felső hal a tipikustól eltérő színezete ellenére is széles kárász (Carassius carassius), a nyúlánkabb és homorú hátúszószegélyű másik hal pedig ezüstkárász (Carassius gibelio). Az előbbi nem kifogható, az utóbbi nem visszatehető.

---------------------------------------------------------------------------------

    Azt olvastam valahol, hogy a halak nem éreznek fájdalmat, mert "a halaknál hiányzik az új agykéreg (neocortex) - az agyi struktúra, amely az embernél fájdalomérzet létrejöttéért felelős -, s így a fájdalominger feldolgozása során nem jön létre az a sajátos érzés, melyet fájdalomnak nevezünk, a kérdéses viselkedést inkább szabaduló/elkerülő viselkedésként kell értelmezni, nem pedig fájdalomviselkedésként." Önöknek mi erről a véleménye? Üdvözlettel: R. F.


    Hogy a fájdalomingerek feldolgozása során mit éreznek a halak, csak akkor tudnánk biztosan megmondani, ha egy időre hallá tudnánk változni, ez azonban még egyetlen kutatónak sem sikerült. Ezért alakulhatott ki az a helyzet, hogy a különböző szakemberek egymással ellentétes nézeteket vallanak.
   Szerintünk a fájdalomérzékelést tagadóknak igaza van abban, hogy a halaknál nem jön létre az a sajátos érzés, amely az agykéreggel rendelkező embernél fájdalomérzetként tudatosul (bár ez is sokféle lehet: tompa, zsibbasztó, sajgó, szúró, hasító, égető stb.). Mi azonban inkább Lynne Sneddonnal és híveivel értünk egyet, akik szerint a halak is éreznek fájdalmat, ha nem is abban a formában, mint mi, emberek. Mert ha a fájdalomingerek nem keltenének bennük negatív érzést, nem okoznának szenvedést, akkor nem igyekeznének attól mielőbb megszabadulni. Nevezhetjük ezt elkerülőviselkedésnek is, de nézetünk szerint ez nem más, mint a halak fájdalomviselkedése.
   Messzemenően ellenezzük ezért a távol-keleti konyha azon gasztronómiai célzatú módszerét, melynek során élő halakat a fejüknél fogva, forró olajba mártva sütnek meg, és ugyanígy helytelenítjük őseink konyhabeli szokását, akik a csíkokat élve zúdították be a zubogva forró vízbe. Ám ha nem fedték le azonnal a fazekat, a csíkok a konyha minden zugát beterítve fröccsentek szét belőle. Ha nem éreztek volna valamiféle elviselhetetlen kínt, akkor nem lett volna ilyen pillanatszerű a reakciójuk. Végül megjegyezzük, hogy az élő kishalak horogra tűzésének sem vagyunk hívei, hiszen helyettük élettelen hal és halszelet is megteszi, nem beszélve a kiváló műcsalikról, és azt is helytelenítjük, ha a halakat a szemüregükbe nyúlva fogják meg. Az etikusan viselkedő horgász tisztelettel viseltetik a halak iránt, kíméletesen bánik velük, és kerüli, hogy fölösleges szenvedést okozzon nekik.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! Nem ugyanaz az egyed, de szerintem ugyanaz a faj, esetleg hibrid. A fogás helye: Ráckevei-Soroksári-Duna, Cseke-sziget, Áporka. Köszönöm válaszukat, B. Á.


    A beküldött fényképek közül egyedül ez alkalmas a halfaj azonosítására, a másik kettőről lemaradt a hal orra, illetve a harmadik a hal hasát mutatja. Sajnos ennek a szájában is benne maradt a horog és a csali, ezért a szájállás nem állapítható meg. A dévér-, lapos- és bagolykeszegéhez képest rövid anális úszó, az oldalvonaltól fölfelé haladva alig változó pikkelyméret, a rózsaszín páros úszók és a kékes hát alapján azonban eldönthető, hogy halunk egy fiatal karikakeszeg (Blicca bjoerkna, korábban Abramis bjoerkna), és nagy valószínűséggel a másik kettő is az.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Magyar Haltani Társaság! A mellékelt képen szereplő halat tavaly nyáron fogtam a Dunán. A súlyát nem tudtam megmérni, de a teljes hossza a farokúszóval együtt 62 cm volt. Fotózás után visszaengedtem, de a baráti társaságban fejtörést okozott a halfaj azonosítása. Kérem segítsenek a meghatározásában. Előre is köszönöm, T. S.


    A hal oldalvonalán 46 pikkely sorakozik, ezért jászkeszeg nem lehet, mert annál ez a szám 55-60 lenne. A pikkelyszám, valamint a színes alsó úszók alapján a vörösszárnyú keszeg, a bodorka és a leánykoncér jöhet számításba. A szája kicsi, de a szájállás nem látszik, ezért ennek alapján nem dönthető el a kérdés. A vörösszárnyú keszeg azonban könnyen kizárható, mert annál a hátúszó a hasúszóknál jóval hátrébb kezdődik. Marad tehát a bodorka és a leánykoncér. A bodorka szemgyűrűje azonban általában narancsos, emellett nem nő ekkorára. A fehér szemgyűrű és a méret alapján a döntésünk tehát az, hogy a hal leánykoncér (Rutilus virgo, korábban Rutilus pigus virgo). A has elejének erős kidomborodása azonban nem természetes, betegségre utal.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! Ezt a halacskát a Hárosi-Dunából fogtam. Szerintem halványfoltú küllő, de szeretném, ha megerősítenék. Előre is köszönettel: V. M.


    Alakját tekintve egy fiatal márnához hasonló a hal, de kékes színe és az oldalán sorakozó nagyobb foltok nyilvánvalóvá teszik, hogy küllő. A farokúszóját nem fekete pettyek, hanem csak vékony vonalkák díszítik, ezért küllőink közül csak a halványfoltú, a homoki és a felpillantó küllő jöhet szóba. A homoki azonban nyúlánkabb, alacsonyabb hátú, a felpillantó farokúszója előtt pedig fölül és alul is egy-egy világos foltnak kellene lennie. Maradt tehát a halványfoltú küllő (Romanogobio vladykovi, régebben Gobio albipinnatus), amelynek jellemzője, hogy magas, elől domborúan ívelt háta a hátúszó alatt homorúvá válik. (Mindhárom fajnak vannak fontosabb és stabilabb jellemzői az említetteknél, például a végbélnyílás helyzete vagy a faroknyél vastagsága, de azokra nem hivatkozunk, mert a fényképen nem láthatók.).

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Cím! Kérem, segítsenek meghatározni ennek a halnak a "hovatartozását"! A Hárosi-öbölben akadt horogra, fotózás után azonnal visszakerült a vízbe. Válaszukat előre is köszönöm. Üdvözlettel: V. M.


    A hal kissé furcsa, de nagyítva is megnéztük a képet, amelyen a következőket láttuk: a teste karcsú, a szája nagy (zárt állkapcsok mellett a szeglete elérheti a szem hátsó vonalát), az alsó és felső állkapcsa elején kiemelkedő ebfogak vannak, a mintázatát pedig (ellentétben a kősüllő erőteljes sávjaival) elszórt sötét foltok alkotják. Ezek alapján a hal szerintünk egy fiatal süllő (Sander lucioperca).

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! Ezt a halacskát egy Sümeg melletti tavon fogtam, merítőhálóval. Kérem segítsenek a fajának meghatározásában, mert nem tudom eldönteni, melyik csíkfajhoz tartozik. Köszönettel: H. M.


    Nagyon egyszerű ennek a halnak az azonosítása, ugyanis egyetlen olyan csíkfajunk van, amelyet közvetlenül a farokúszó előtt egy jól látható fekete folt díszít: a vágócsík (Cobitis elongatoides). A többi csíkfajnál vagy hiányzik ez a folt, vagy alatta egy másik is van. Egyébként jó tudni, hogy valamennyi csíkfajunk védett.

---------------------------------------------------------------------------------

    Érdekes pisztrángot fogtam a Székesfehérvárhoz közeli Sárvíz-Malom-Gaja vízrendszeren, domolykózás közepette. Nem tudom jól beazonosítani, és ráadásul sötétedett, nem akartuk sokat nyektetni, valamint a telefonom sem tökéletes fotók készítésére. Olyan 25-30 centis lehetett, nagyon síkos, izgága volt, szürkületben jött, erős színű wobblerre. Segítenének megmondani, mi lehet pontosan? Előre is köszönöm, Sz. I.


    Szakértőnk szerint ez a hal a sebes pisztráng (Salmo trutta) piros pettyek nélküli, kizárólag fekete pettyekkel díszített változata, amelyet rendszeresen telepítenek a Gaja-patakba. Jellemzője a szem hátsó vonala tájékáig hátranyúló felső állkapocs és a fekete pettyek körül látható világos udvar. Máskor érdemes figyelni rá, hogy a hal farokúszója se maradjon le a képről, mert az is jellemző lehet.

---------------------------------------------------------------------------------

    A Duna-parton fotóztam minap ezt a halcsontvázat, amelynek megmozdításakor a hasúszók kissé előrecsúsztak. A száját nézve szerintem egy hatalmas balin lehetett. Önök szerint is? Előre is köszönöm válaszukat. T. T.


    Az oldalról fotózott csontváz önmagában is balint sejtetett, a szájról készített fénykép pedig minden kétséget kizárva bizonyítja, hogy a hal egy balin (Leuciscus aspius, korábban Aspius aspius) volt. Pontyféléink közül ugyanis egyedül a balinra jellemző, hogy az alsó állkapcsa kampós, és hogy ezzel a kampóval szemben a felső állkapcson egy bemélyedés van.

---------------------------------------------------------------------------------

    Ezt a csíkot a a Duna egyik mellékpatakjából fogtam. Balkáni csíknak néz ki, mert az oldalán csak egy nagyobb foltokból álló sor van, a vágócsíknál pedig kettőnek kellene lennie, de kissé furcsa. Szeretném kikérni a véleményüket. Üdvözlettel: Sz. B.


    Ami a kérdéses halon feltűnik, az a soványsága (horpadt has) és a szokatlan mintázata. Ez utóbbi valóban hasonlít a balkáni csíkéhoz, de elől az oldalán, a nagy foltok fölött egy másik foltsor kezdeménye is feltűnik (vonal mutat rá). Ez a kisebb foltokból álló sor a vágócsík jellemzője, miként az is, hogy közvetlenül a farokúszó előtt (ellentétben a balkáni csíkkal) csak egy fekete foltja van (másik vonal jelzi). Ha ehhez azt is hozzávesszük, hogy a vágócsík mintázata nagyon változatos lehet, akkor ezt a példányt is közéjük soroljuk. Teljes biztonsággal azonban az sem zárható ki, hogy a hal a vágócsík és a balkáni csík hibridje.

---------------------------------------------------------------------------------

    Ezt a halat Nagyszeben közelében zsákmányolta a vidra az Olt folyóból, és fölmerült a gyanú, hogy esetleg kősüllő lehet. Ez az egyetlen felvétel róla, és sajnos a legfontosabb jellegzetességek, a száj és a kopoltyúfedő nem látszik rajta. Kérem, segítsenek azonosítani. Köszönettel: A. T.


    Valóban kevés jellegzetesség látható a képen, de a kifeszített farokalatti vagy másként anális úszó lehetővé teszi az azonosítást.


   A kősüllőnél az úszósugárképlet II/9-10, más formában 2/9-10, ami azt jelenti, hogy 2 el nem ágazó úszósugarat 9 vagy 10 elágazó sugár követ. A süllő anális úszója ezzel szemben a II-III/11-13 vagy 2-3/11-13 képlettel jellemezhető. Esetünkben a kinagyított anális úszón jól látszik, hogy az elején három el nem ágazó (osztatlan) sugár van, és ezt 11 osztott sugár követi, tehát a hal nem kősüllő, hanem süllő (Sander lucioperca).

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság, újra a segítségüket kérjük egy múzeumi példány meghatározásához. A képen a felső hal domolykó, de az alatta lévőnek inkább félig alsó állású a szája, és a farokúszója is sokkal hegyesebb. Ez mi lehet? Üdvözlettel: N. T.


    Az alsó hal szája azért tűnik félig alsó állásúnak, mert szorosra vannak zárva az állkapcsai, és emiatt a felső ajka kissé előretolódik. A farokúszó lebenyei pedig azért látszanak hegyesebbnek, mert az úszó nincs kifeszülve, a szélső úszósugarai nem távolodtak el egymástól eléggé. Egyéb jellemzői alapján ez a hal is domolykó (Squalius cephalus, korábban Leuciscus cephalus).

---------------------------------------------------------------------------------

    A halgyűjteményünk faj tekintetében azonosítatlan halait próbáljuk meghatározni és oktatási célra megmenteni. A csatolt képen látható azonos fajú halakat fejes domolykóknak mondanám, de nem vagyok benne biztos. Ebben kérném a segítségüket. Üdvözlettel: N. T.


    A vaskosnak látszó test, a viszonylag hosszú fej, a domború orr és a felül lévő halnál félig alsó állásúnak tűnő száj alapján nyúldomolykóra vagy vaskos csabakra is gondolhatnánk. Az alsó példányon azonban jól látszik, hogy a száj valójában nem alsó állású, és a farokalatti úszó szegélye sem homorú, tehát a nyúldomolykó kizárható. Az oldalvonalon sorakozó pikkelyek száma - bár pontosan nem állapítható meg - körülbelül 46, ezért vaskos csabak sem lehet, mert annak a pikkelyei aprók, számuk az oldalvonalon 56 körül van. Mindezek alapján mi is úgy látjuk, hogy ezek a halak domolykók (Squalius cephalus, korábban Leuciscus cephalus).

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! Ezt a halat 2018. január 27-én fogtam a Szávából, Belgrádnál. Nem vagyok benne biztos, de úgy gondolom, hogy leánykoncér. Önök szerint is? Válaszukat előre is köszönöm, M. O.


    A karcsú test, az oldalvonalon lévő pikkelyek száma és a félig alsó állású száj alapján nyúldomolykóra is lehetne gondolni, a hosszabbnak tűnő farokalatti úszó, a kékes hát és a narancsos szegélyű hasúszó alapján azonban mi is úgy véljük, hogy a hal egy fiatal leánykoncér (Rutilus virgo, korábban Rutilus pigus virgo). Biztosat akkor tudnánk mondani, ha a farokalatti úszó sugarainak a száma látható lenne. Ezt mindig érdemes kifeszített állapotban, külön is lefényképezni.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! Az a kérdésem, hogy a mellékelt képeken szereplő hal mi lehet? Bizonytalan vagyok, mert a víz alapján (Duna-Tisza-csatorna) gébnek kéne lennie, de az eddig itt fogott gébek sokkal világosabbak voltak, és mindegyik hátúszója tövén volt egy sötét folt. Azért nem tudok tippelni, mert kézbe fogva több dolog is eltért a megszokott gébektől. Elsőre a tapadókorong hiánya, emellett pikkelyek sem voltak rajta érezhetőek. Tisztelettel: K. Á.


    Először azt kell tisztázni, hogy a hal géb-e, amire a pikkelyes test és az összenőtt hasúszókból kialakuló tapadókorong ad választ. A fölső képen a hal farokrészén jól kivehetők a ferdén futó pikkelysorok, bár ahhoz, hogy az apró pikkelyeket is jól lássuk, nagyító szükséges. Ezen a képen a hasúszók összenövésével kialakult tapadókorong nem nagyon tűnik szembe, de az alsó képen jól kivehető, tehát a hal biztosan géb. Az, hogy az első hátúszón nincs sötét folt, azt is elárulja, hogy nem feketeszájú vagy másként kerekfejű géb, de a Duna hazai szakaszán még további négy gébfaj él: a folyami, a Kessler-, a csupasztorkú és a tarka géb. Közülük azonban egyedül a csupasztorkú gébre jellemző, hogy oldalán a sötét foltok fölülről lefelé haladva ferdén előre tartó sávokat alkotnak. Ez alapján tehát a hal csupasztorkú géb (Babka gymnotrachelus, korábban Neogobius gymnotrachelus). Ez a faj eddig nálunk csak a Dunából és a dunántúli vizekből volt ismert, ezért minden olyan észlelés érdekel bennünket, amely ettől keletre esik, mert szeretnénk nyomon követni a terjedését.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! Ezt a kis halat a Hévízi-tó csatornájából fogtam. Kérem, segítsenek a faj meghatározásában. Előre is köszönöm. Üdvözlettel: H. M.


    A hal oldalán lévő három nagyobb, sötét folt, a testen elszórva elhelyezkedő, metálkéken irizáló pettyek alapján a képen hazánk egyik legújabb, törvényszegő módon betelepített halfaja, a bíborsügér (Hemichromis guttatus) látható. Nevét onnan kapta, hogy szaporodás idején az alapszíne élénkvörösre változik. A faj önfenntartó populációját 2014-ben írták le a Hévízi-tó csatornájából.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! Az év haláról több olyan híradást is találtam a neten, amely ezt a képet mellékeli illusztrációként, de ez szerintem nem balin. Önöknek mi a véleménye? Üdvözlettel: V. J.


    Észrevételével teljes mértékben egyetértünk. Annak ellenére, hogy a Wikimedia eredeti fotója is balinként tünteti fel a halat, az nem balin. Teljes biztonsággal nem tudjuk azonosítani, de leginkább a nyúldomolykó (Leuciscus leuciscus) jellegzetességei fedezhetők fel rajta: szája félig alsó állású és a balinénál kisebb, oldalvonalán 52-53 pikkely számolható, a teste kissé vaskos, a farokalatti úszója rövid és homorú, a mell- és hasúszói enyhén színesek.

---------------------------------------------------------------------------------

    A mai napon (2017. december 17.) csak ezt a kis aranyost adta a Rába-Marcal összefolyása, de nem tudom pontosan meghatározni a kis aranyost. Előre is köszönöm a segítséget. N. A.


    Az orsószerű, hengeres forma, a bajusz és a test oldalán sorakozó nagyobb foltok elárulják, hogy egy küllőt sikerült fognia. A nagyobb fekete pettyek nélküli farokúszó, valamint a magas hát és a viszonylag ugyancsak magas faroknyél alapján pedig az is megállapítható, hogy a hal egy védett halványfoltú küllő (Romanogobio vladykovi, korábban Gobio albipinnatus). A farokúszón elszórtan látható fekete pettyek nem a hal jellegzetességei, hanem egy parazita mételyféreg betokozódott lárvái.

---------------------------------------------------------------------------------

    A Rákos-patak kőbányai szakaszán fogtam ezt a kishalat, amit nem tudok meghatározni. Esetleg nyúldomolykó lenne? Ebben kérem a segítségüket. Üdvözlettel: Sz. B.


    A szája kétségtelenül alsó állású, de nyúldomolykó nem lehet, mert ehhez túl hosszú a farokalatti úszója, és 53-nál több (58) pikkely van az oldalvonalán. Mivel a hosszú anális úszó és a hátranyúló szájszeglet miatt paduc sem lehet, marad a szilvaorrú keszeg (Vimba vimba). Megjegyezzük, hogy az ivadékok szeme lényegesen nagyobb, mint az ivarérett egyedeké.

---------------------------------------------------------------------------------

    Dusnokon, a Vajas-fok csatornán a merítőszákommal próbáltam visszaszerezni a leszakadt végszerelékem, amikor ezt a halat láttam meg a hálóban, amelyet fényképezés után visszaengedtem. Közben találtam hasonló fotókat, és rájöttem, hogy a hal valószínűleg amurgéb volt, amit nem kellett volna visszaengedni. Jól gondolom? Üdvözlettel: K. L.


    Jól gondolja, a két hátúszó biztosan jelzi, hogy a hálóba nem lápi póc, hanem amurgéb (Perccottus glenii) került, amelyet - mivel inváziós faj - nem szabad visszaengedni. De a kérdését köszönjük, mert így egy újabb adathoz jutottunk a Kelet-Magyarországon már mindenfelé megtalálható halfaj Duna menti, nyugati irányú terjedéséről.

---------------------------------------------------------------------------------

    Idén augusztusban fogtam ezt a különleges halat Lillafüreden, a Garadna patak Hámori-tó fölötti szakaszán. Nem sokan láthattak még ilyet, ezért érdemes lenne közreadni a "Mit fogtam?" rovatban. Üdvözlettel: S. Z.


    Valóban ritka különlegesség ez a mintázata miatt tigrispisztrángnak nevezett hibrid (Salvelinus fontinalis x Salmo trutta m. fario), amely a közeli pisztrángtelepen születhetett, a pataki szajbling és a sebes pisztráng keresztezése eredményeként.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! A lakóhelyemhez közel, egy kis csatornán fogtam a képen látható teljesen színtelen, szürkés sügért. Egy év alatt ugyanitt 7-8 példány is horogra akadt ebből a fekete-fehér változatból. Mi okozhatja ezt az elváltozást? Mennyire terjedhet el? Üdvözlettel: P. P.


    A színek ideiglenes megfakulása gyakran a világosszürke, zavaros vízhez történő alkalmazkodás következménye, de ha átlátszó, tiszta vízben is ilyenek maradnak a halak, akkor feltehetőleg genetikai változás, mutáció áll a jelenség hátterében. Ha a fakó szín vagy az esetlegesen vele járó egyéb tulajdonság (pl. a bőr szerkezetének a megváltozása) valamilyen szempontból előnyt jelent az ilyen egyedek számára, akkor elszaporodhatnak a populációban, ha előnytelen, akkor a szelekció hatására megfogyatkoznak, esetleg el is tűnnek. Újabb mutáció eredményeként azonban később ismételten kialakulhatnak.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! Ezt a legalább 35 centis halat Rajkánál fogtam a Dunán. Az én tippem német bucó. A hal fényképezés után azonnal visszakerült élőhelyére. Segítségüket előre is köszönöm. Tisztelettel: E. K.


    A hal valóban bucó, de nem német, hanem magyar bucó (Zingel zingel). A német bucó ugyanis nemigen nő nagyobbra 20 centinél, másrészt sokkal karcsúbb, különösen a farokrésze. Kifogva könnyű a két fajt megkülönböztetni: meg kell számolni, hogy az első hátúszót hány sugár merevíti. Ha 10-nél kevesebb, akkor német, ha több, akkor magyar bucó a hal. Egyébként mindkettő fokozottan védett, természetvédelmi értékük darabonként 100 ezer forint.

---------------------------------------------------------------------------------

    Ismét az előző tükörpontyról: Facebook-oldalunk látogatói hívták fel a figyelmünket arra, hogy a hal farkán lévő "valamire" vonatkozó kérdés nem a nagy és szabálytalan pikkelyekre, hanem "az erősen kirajzolódó hajszálerekre vonatkozott". Utólag magunk is így véljük, bár ezek nem a hal farkán, hanem a törzsén láthatók. Most erre válaszolunk.


    Amit látunk a halon, az a bőr felszínéhez közeli erecskék hálózata. A vénák vékony falú erek, s ha gyengék, a vér nyomásától erősen kitágulhatnak. A tágult érfalon keresztül a vörösvérsejtek kijutnak a környező szövetekbe, vörösre festik azt, emiatt válik láthatóvá az érhálózat. Az érfalak erőssége és rugalmassága örökletes tulajdonság, az értágulat kialakulásához se a kondíció, se a megerőltetés, se egyéb tényező érdemben nem járul hozzá. A kitágult erecskék nem veszélyeztetik a halakat, és a halhús élvezeti értékét sem befolyásolják.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt MHTT! Kérdésem ez esetben nem a halfaj meghatározásra vonatkozik, hiszen a tükörponty felismeréséhez horgászvizsgával sem kell rendelkezni. Arra lennék kíváncsi, hogy mi az, ami ennek a halnak a farkán látható. Mi ennek az oka, és miért nem látható ez minden hasonló kondícióban, korban lévő halon, még azonos élőhelyen belül sem? A kialakulása köthető esetleg valamilyen megerőltetéshez, vagy telepítéskori sérüléshez? Köszönettel: J. B.


    A hal farkán két nagyméretű pikkely látható, ami a tükörpontyoknál gyakori. Ez egy genetikai adottság, amely élőhelyi viszonyoktól, megerőltetéstől és sérüléstől függetlenül alakul ki, leggyakrabban a farokrészen, de olykor másutt is.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! Egy Szeged közeli kis kezeletlen tóban fogtam ezt a szép "aranyhalat". Az úszók szegélye lekerekített, ami nem az aranyhal jellemzője, és a szerintem a szeme is előrébb van. Valami hibrid lehet? Üdvözlettel: T. L.


    A kérdésre nem tudunk biztos választ adni. Nem kizárt, hogy a zsákmány az aranyhal és a koiponty hibridje, de magának az aranyhalnak is számtalan szín- és formaváltozata létezik. A kitenyésztett törzseknél az úszók is rendkívül változatos alakúak lehetnek (pl. fátyolfarkú variánsok), ezért nem tekinthetők faji bélyegnek, miként a fejforma sem.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! Azt szeretném önöktől megkérdezni, hogy meg lehet-e becsülni a képen látható, orrhegytől faroktőig mérve 68 cm-es, kb. 5kg-os süllő életkorát, esetleg ivarát? A halat október 19-én sikerült megfogni a Hármas-Körösön, pergető módszerrel, fényképezés után visszaengedtem. Köszönettel: T. A.


    Méret alapján nehéz megbecsülni az életkort, de némi támpontot jelenthet egy Tiszából fogott, szintén 68 centis süllő, amely 6 éves volt. Ám egy ugyanott fogott, 3 centivel kisebb példány 7 évesnek bizonyult. A fényképen látható hal inkább ikrás lehet, mert tapasztalataink szerint a tejes példányok nyúlánkabbak.

---------------------------------------------------------------------------------

    Üdvözletem! A Duna Visegrád feletti szakaszán akadt horgomra ez a hal. Jásznak vélem, de ismerőseim között van, aki másnak gondolja. Milyen hal látható a képen? Tisztelettel: T. Sz.


    A hal nem lehet jászkeszeg, mert annak a pikkelyei apróbbak, 55-60 sorakozik belőlük az oldalvonalon, míg a képen csak 43 számolható. A pikkelyszám mellett a narancsos szemgyűrű is arról árulkodik, hogy a zsákmány egy idősebb, szépen fejlett bodorka (Rutilus rutilus), amelynek a testmagassága már aránylag nagy. Végül mindenkinek azt javasoljuk, hogy a horogtól mielőbb szabadítsa meg a fogott halat, úgy készítsen róla fényképet. Ez - amellett, hogy így etikus - azzal az előnnyel is jár, hogy jobban látható lesz a száj állása, ami fontos lehet a faj azonosításában.

---------------------------------------------------------------------------------

    A képen látható halat 2017. október 22-én fogtam a Tisza-tó sarudi szakaszán. Hossza 25 cm, súlya 40 dkg volt. Első ránézésre bodorkának tűnt, de a pikkely mérete és sűrűsége megzavart. Habitusa dévérre emlékeztetett. Úgy gyanítom, hogy talán bodorka és dévér hibridje lehet. Szeretném az Önök segítségét kérni a halfaj pontos meghatározásában. Köszönettel: H. P.


    Az oldalvonal pikkelyszáma, valamint a fölötte és alatta húzódó pikkelysorok száma is karikakeszegre utal, ám ugyanezek a számok előfordulhatnak a bodorka-dévérkeszeg hibridjénél is. A hal hibrid volta mellett szól a bodorkaszerűen narancsos szemgyűrű, a test és az úszók sötétebb színe, továbbá az, hogy a farokalatti úszóban, amelyet külön képen is megkaptunk, eggyel kevesebb úszósugár van annál, mint ami a karikakeszegre jellemző. Ilyen eltérés igen ritkán fordul elő. A kérdést könnyen eldönthette volna a garatcsont. Ha rajta a fogak két sort alkotnak, akkor a hal karikakeszeg (Blicca bjoerkna), ha egy sorban állnak, akkor bodorka és dévérkeszeg hibridje (Rutilus rutilus x Abramis brama).

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! A mellékelt fotón látható gébet október 20-án fogtam a Tiszán, Tiszalök alatt, gumihalazás közben, szabályos rávágással, és a szájában megakadt horoggal. A mérete meglepően nagy, ekkorával még sohasem találkoztam. Arra meg nem volt eddig példa, hogy pergetés során találkozzam vele. Ám nem ezért fordulok Önökhöz segítségül, hanem azért, mert nem tudom, milyen gébről van szó? Akármilyen fajta is legyen, most is a Tiszában úszkál. Válaszukat várva, üdvözlettel: T. N.


    A viszonylag kis fej, a relatíve ugyancsak kis száj, a testoldal középvonalában húzódó sötét foltsor, továbbá a második hátúszó hátrafelé haladva rövidülő sugarai alapján a hal folyami géb (Neogobius fluviatilis). Spontán betelepült idegenhonos faj vizeinkben, amely jelenleg is terjed, helyenként igen sűrű állományai alakulnak ki.

---------------------------------------------------------------------------------

    Üdvözletem! Szeretném megkérdezni a mellékelt fotón láthatóan hal faját, amelyet nemrég fogtam a Gyáli-patakban. Nyúldomolykóra tippelek, de itt, a Gyáli-patakban nem valószínű. Tisztelettel: B. B.


    A nyúldomolykó jellegzetessége az oldalvonal pikkelyszámán túl az alsó vagy félig alsó állású száj, valamint a viszonylag rövid farokalatti úszó, amelynek a szegélye homorú. Ez utóbbinak sajnos se a hossza, se a szegélye nem látszik a felvételen, ennek ellenére megerősítjük, hogy a hal nyúldomolykó (Leuciscus leuciscus). Ez a faj leginkább kisvízfolyásokban él, így a patak, ha nem nagyon szennyezett, megfelelő élőhely számára.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! A képen látható hal a keszthelyi öbölben akadt a horgomra. Tudnának segíteni az azonosításában? Én karikakeszegre, esetleg leánykoncérra tippelnék. Elnézést a gyengébb képminőségért, remélem, hogy ennek ellenére is felismerhető. Üdvözlettel: T. J.


    A karikakeszeg farokalatti úszója hosszabb, a leánykoncér szemgyűrűje fehér lenne. A csúcsba nyíló száj, a narancssárgás szemgyűrű és az enyhén színes úszók, az egy vonalban eredő hát- és hasúszó, továbbá a viszonylag rövid farokalatti úszó sugárszáma egyaránt arra mutat, hogy a hal bodorka (Rutilus rutilus). A színe ugyan kissé fakó, de ilyenek előfordulnak. Ez már egy idősebb példány, melyeknek a testhosszhoz viszonyított testmagassága lényegesen nagyobb, mint a fiataloké.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! A honlapjukon olvastam egy 2012-ben megjelent cikket, melynek a címe: HÁNY HALFAJ ÉL MAGYARORSZÁGON? A MAGYAR HALFAUNA ZOOGEOGRÁFIAI ÉS TAXONÓMIAI ÁTTEKINTÉSE, ÉRTÉKELÉSE. Ebben a kis termetű márnák közül egyedül a kárpáti márnát találtam meg, a Petényi-márnát nem. Utóbbi miért nem szerepel a fajlistában? Üdvözlettel: Sz. E.


    A Kárpát-medencében élő kis termetű pataki márnákat, bárhol találtak is rájuk, másfél évszázadon át egyazon fajba sorolva, Petényi-márnaként vették nyilvántartásba. A 21. század genetikai módszereivel azonban kiderítették, hogy valójában négy fajról van szó. A térképen jól látszik, hogy a Petényi-márna jelenlegi határainkon belül nem fordul elő, ezért nem szerepel az említett cikkben. Továbbá nincs benne a bihari márna se, mert azt a dr. Antal László által vezetett kutatócsoport csak négy évvel később, 2016-ban írta le.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! A Duna gönyűi szakaszán, márnázás közben sikerült kifognom a képen látható halat. Kevés horgásztapasztalatom miatt csak tippelni tudom, hogy egy leánykoncért sikerült horogra csalnom. Sajnos a képről a hal szája lemaradt, de ha így is azonosítani lehet, kérem, erősítsék meg! Üdvözlettel: H. G.


    Mindig érdemes több képet készíteni a problémás halról, akkor nagyobb eséllyel akad köztük olyan, amelyikről nem marad le valamilyen fontos részlet. Jelen esetben a szájállás fontos támpont lenne, de ennek híján is meg tudjuk erősíteni a tippjét: a hal leánykoncér (Rutilus virgo, korábban R. pigus virgo).

---------------------------------------------------------------------------------

    Ezt az 50 centiméteres jászkeszeget (a teljes hossza 60 cm) 2017. szeptember 20-án hajnalban fogtam a Duna fővárosi részén, pergetve. Sajnos mérleg nélkül csak tippelni tudtam a súlyát. Kérdésem az lenne, hogy kb. milyen súlyú egy ekkora jászkeszeg. A választ előre is köszönöm. Üdvözlettel: S. R.


    Vizeinkben a jászkeszeg (Leuciscus idus) 50 centis testhossza már közel áll a maximumhoz. A faj 1995-ben fogott hazai horgászrekordja 3,86 kg, de annak a példánynak a testhosszáról és a kondíciójáról nincs adatunk. Talán nem tévedünk sokat, ha feltételezzük, hogy ehhez hasonló méretű lehetett, s ha így van, akkor ennek a jászkeszegnek a tömege is a megadott értékhez közel állhat.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! Kérem szíves megerősítésüket abban, hogy a képen látható hal egy jászkeszeg. Sajnos a kép nem sikerült túl élesre. 2017. 09. 15-én fogtam az újpesti öbölben, 0-s körforgó villantóval. Korábban egy ennél kisebb példány is horogra akadt. Üdvözlettel: T. T.


    Tippjét nem tudjuk megerősíteni, mert ennek a halnak a szája nagy (horog nélkül, zárt állkapcsokkal látni lehetne, hogy szájszeglete a szem alá nyúlik), a testmagassága kisebb a hasonló méretű jászkeszegénél, és az oldalvonalán is 60-nál több pikkely sorakozik. Ezek alapján hal egy balin (Leuciscus aspius, régebben Aspius aspius).

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! Ennek a gébnek meghatározásában szeretném a segítségüket kérni. A Duna újpesti szakaszán fogtam. Ahogy a régi bejegyzéseiket megnéztem, Kessler-gébre tippelnék. Megerősítő válaszukat előre is köszönöm. B. D.


    Kitűnően tippelt. A hal feje a kimeresztett kopoltyúbőr-sugarak miatt kevésbé tűnik lapítottnak, mint a békáké, de a nagy száj, a testoldal mintázata, a szinte kerek farokúszó, továbbá a második hátúszó hátrafelé haladva se rövidülő úszósugarai békafejű vagy másként Kessler-gébre (Ponticola kessleri, régebben Neogobius kessleri) utalnak.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! A képen látható harcsát a Duna újpesti szakaszán fogtam. A kép sajnos nem adja úgy vissza, de a fejrész és a test eleje szokatlanul sárga volt. A fiatalsága miatt ilyen színű? Milyen idős lehet? A halat a méretei miatt természetesen visszaengedtem. Válaszukat előre is köszönöm, B. D.


    A harcsa igen változatos színekben tud megjelenni, de ez nem az életkortól, hanem a génektől és a környezettől függ. Színváltozatait a régi halászok külön névvel illették Tiszafüred környékén. A világos, de sötéttel márványozott példányok neve tőkés harcsa volt, a feketéké köviharcsa, a világos, esetenként kissé sárgás színűeké pedig szőke harcsa. A képen látható hal az utóbbiak közé illik, sárgás színét a bőr mélyebb rétegében termelődő xantofill okozza. A harcsa életkorát nehéz megbecsülni, mert a testhossz és a testtömeg nagymértékben függ a táplálék mennyiségétől és minőségétől. A Tisza tiszafüredi szakaszán szerzett tapasztalatok alapján ez a hal vagy egy igen jól fejlődő másodnyaras, vagy egy lassabb növésű harmadnyaras példány lehet.

---------------------------------------------------------------------------------

    Erdélyben, Marosludason, kisméretű villantóval fogtam ezt a keszegfélét a Marosból, és szeretném tudni, hogy mi lehet. Szilvaorrú keszegre gyanakszom. Üdvözlettel: Ö. Sz.


    Gyanúját a hal jellegzetes orra, alsó állású, ívelt szája és viszonylag hosszú farokalatti úszója alapján megerősítjük.

---------------------------------------------------------------------------------

    Nemrégiben fogtam ezt a példányt egy Szlovákiai folyóban. Véleményem szerint kárászféle lehet, de az orrát nézve nem tudom, mi lehet. Üdvözlettel: H. R.


    Forma és színezet alapján biztosak lehetünk abban, hogy egy ponty (Cyprinus carpio) akadt horogra, a rozmárszerűen lefittyenő orr csak valamiféle rendellenesség lehet. Hogy sérülés vagy más ok következtében alakult-e ki, arra nem tudunk válaszolni.

---------------------------------------------------------------------------------

    Nagyon rövid e-mailt küldött a címünkre H. A., csupán ennyiből állt: "Mit fogtam?" Ha azt is megírja, hogy mikor és hol fogta a halat, talán egy eddig nem ismert lelőhelyről értesültünk volna. Kérdését azonban így se hagyjuk válasz nélkül.


    Bár méretéhez képest elég kicsinek tűnik a hal magassága, a félig alsó állású száj, az oldalvonal pikkelyszáma, a pirosló úszók és a közepes hosszúságú farokalatti úszó alapján eldönthető, hogy egy szép, védett leánykoncért (Rutilus virgo, korábban R. pigus virgo) sikerült fognia.

---------------------------------------------------------------------------------

    Karaš? (vagyis: kárász?) - kérdezi M. O. K., aki még 2011-ben fogta ezt a halat a szerbiai Csentánál (Čenta), feltehetően a Dunából.


    A kárászok hátúszója hosszú, farokalatti úszója rövid. Ennél a halnál éppen fordított a helyzet, tehát nem lehet kárász. A hosszú farokalatti úszó, a rózsaszín mellúszó és az oldalvonaltól a hátúszó felé haladva alig csökkenő pikkelyméret alapján ez a hal egy karikakeszeg, szerbül krupatka vagy krupatica (Blicca bjoerkna).

---------------------------------------------------------------------------------

    Ezt a halat a Balaton közepén fogtuk pinkivel, elsőre fenékjáró küllőnek mondanánk. Megerősítik vagy cáfolják a tippünket. Válaszukat előre is köszönöm, P. Gy.


    Megközelítésnek jó, hogy halunk egy küllő, de a fenékjáró küllő hát- és farokúszója erősen pettyezett (ugyanígy a belőle elkülönített utódfajoké, a dunai és a tiszai küllőé is), és ezek ma már inkább csak a hegy- és dombvidéki vízfolyásainkban élnek. A Balatonnak, valamint nagy folyóink alföldi szakaszának jellemző és gyakori küllőfaja a képen is látható halványfoltú küllő (Romanogobio vladykovi, korábban Gobio albipinnatus).

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság, a csatolt képen lévő halat a Szilas patakban fogtam. Rengeteg van belőle. Nem tudtam eldönteni, hogy jász vagy bodorka. Segítenének? Köszönettel: K. G.


    A bodorka oldalvonalán 40-46 pikkely számolható, a jászkeszegén 55-60. Erre figyelve könnyű eldönteni, hogy a hal egy ivadékkorú jászkeszeg (Leuciscus idus).

---------------------------------------------------------------------------------

    Az egyik ismerősöm kérdezte, elképzelhető-e, hogy kárász-koiponty hibridet fogott a Szigetközben? Mellékelt is egy fényképet, amit csatolok. A halat nézve nekem is a kárász jutott róla eszembe, a feje viszont így ránézésre emlékeztet kicsit a koiponty fejére. Nem tudom, lehetséges-e a természetben hibridje kárásznak és pontynak. Esetleg mesterséges hibrid lenne vagy fajtiszta hal? Ebben szeretnék segítséget kérni. Üdvözlettel: L. M.


    A természetben ritkák a hibridek, ezért nagyobb a valószínűsége annak, hogy ez a hal valamiféle tenyésztői tevékenység eredményeként született. A ponty és a kárászfajok (széles kárász, ezüstkárász, aranyhal) kereszteződhetnek, de nem vagyunk benne biztosak, hogy ez a hal hibrid. Az is elképzelhető, hogy valamelyik fajnak egy mutáns, úgynevezett xantorisztikus egyede, amelynek a bőrében sötét színű melanin helyett sárga színű xantofill pigment képződik. Köszönjük az érdekes képet, de biztos választ csak akkor tudnánk adni, ha visszaengedéskor a hal felajánlotta volna három kívánság teljesítését. Ez esetben egészen biztosak lennénk abban, hogy aranyhal.

---------------------------------------------------------------------------------

    Érdeklődni szeretnék a mellékelt képen látható halról, melyet 2017. 07. 30-án fogtam Budapesten, az újpesti öbölben. A reggeli órákban, felszín közelében vezetett küsz formájú woblerrel pergetve esett zsákmányul. Én elsőre balinként azonosítottam, aztán túl színesnek találtam a képek alapján. Egy ismerősöm leánykoncérnak mondta. Pontos mérlegelés nem történt, így csak saccolni tudom, kb. 45 centiméter és 1 kilogramm fölötti súlyú volt. Előre is köszönöm válaszukat. Tisztelettel: V. I.


    Ennek a halnak a szája nagy (szeglete a szem alatt van) és félig felső állású, míg a leánykoncér szája kicsi és félig alsó állású. Már ennyi is elég lenne a leánykoncér kizárásához, de az apró pikkelyek és a mélyen beöblösödő farokalatti úszó egyértelműen jelzi, hogy a hal balin (Leuciscus aspius, korábban Aspius aspius). A színezettel kapcsolatban jó tudni, hogy nem stabil bélyeg, a környezettől függően változhat.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! Vasárnap kora délután a hollandiai Roer folyó roermondi szakaszán fogtam a csatolt képen lévő halat. A teste és feje szokatlanul nyurga, a szája pedig belül sárga volt, mint azoknak a pontyoknak, amelyek kagylótelepeken legelik át az egész napot. Kapás utáni viselkedése is a pontyéhoz volt hasonló, bár 4-5 erőteljesebb kirohanás után megadta magát, felfeküdt a vízre. A kirohanásai azonban erősen hajaztak a pontyéra. Míg 30-40 méterről betereltem a szákba, minden megfordult a fejemben, hogy mi lehet. Segítségüket előre is köszönöm, és sok sikert kívánok a beazonosításhoz. Üdvözlettel: T. Sz.


    A hal valóban nagyon nyurga, de semmi nem fedezhető fel rajta, ami alapján hibridnek (vagy régies szóhasználattal korcsnak) kellene gondolnunk. A hibrideknél a pikkelyek és az úszósugarak száma köztes értéket mutat a szülőfajokhoz képest, itt viszont a rövid hátúszó, a hosszú farokalatti úszó, az oldalvonal pikkelyszáma (55), valamint a hátúszó eleje és az oldalvonal közti hosszanti pikkelysorok száma (12) egyértelműen dévérkeszegre (Abramis brama) utal. Megjegyezzük azonban, hogy alak tekintetében a dévérkeszegek nagy változékonyságot mutatnak. Akadnak köztük igen magas hátú és kis testmagasságú példányok is. Előbbiek főként az ikrások, utóbbiak inkább a tejesek körében.

---------------------------------------------------------------------------------

    Meg tudják állapítani a mellékelt fotó alapján, hogy milyen halat sikerült fognia az egyik ismerősömnek? Sajnos csak ez az egy kép készült róla. Még annyi infóm van, hogy apró szálka nem volt benne, csak nagy. Várom válaszukat, maradok tisztelettel: P. A.


    A kép kitűnően érzékelteti, hogy milyen szép, jó kondícióban lévő halat fogott az ismerőse, de a fotóról sajnos a faj azonosítását segítő bélyegek közül sem a száj mérete és állása, sem a hát- és a farokalatti úszó alakja, sugárszáma nem állapítható meg. A testforma, a pikkelyek és a színezet alapján azonban ennek ellenére is eldönthető, hogy a hal egy méretes amur (Ctenopharyngodon idella).

---------------------------------------------------------------------------------

    2015-ben a szentesi komplejárónál fogtam jiggel ezt a bucót. Sokáig magyar bucónak gondoltam, de a hátúszó tüskéi alapján mégis inkább német bucónak tűnik. Üdvözlettel: J. G.


    A német bucó első hátúszójában csak 10-nél kevesebb tüske lehet, a magyar bucóéban viszont csak 10-nél több. A képen nincs eléggé kifeszítve a hátúszó, ezért az utolsó sugarai nem látszanak jól. Továbbá fontos tudni, hogy számolásuknál az úszó elején lévő csökevényes sugarakat is figyelembe kell venni. Ami a képen első sugárnak tűnik (a leghosszabb), az valójában már a harmadik. Előtte, szorosan hozzátapadva egy sötétebb színű, rövidebb sugár is látható, és a hüvelykujj körme előtt is van egy alig pár milliméteres sugár. Ezek alapján tehát a hal magyar bucó (Zingel zingel), amit a vaskosabb faroknyél és a német bucóénál zömökebb testforma is megerősít.

---------------------------------------------------------------------------------

    2017. augusztus 5-én fogtam egy balint a Balatonon. Már fárasztás közben látszott, hogy valami nem stimmel a farokúszójával. Jó erőben volt, elengedéskor egy pillanat alatt távozott. A farokúszóján azonban a képen látható kelésszerű seb éktelenkedett. Nem kevés balint fogtam már, és láttam már sok mindent, de ilyet még soha. Mi lehet ez? És ha találkozom ilyennel, akkor mi a teendő? Utána gondoltam rá, hogy talán le kellett volna vágnom róla. H. F.


    Halegészségügyi szakértőnk szerint valószínűleg egy vírusos eredetű daganat van a balin farokúszóján. Biztos diagnózis azonban csak alapos laboratóriumi vizsgálat alapján adható. Ehhez az elváltozott területet kimetszve és lefagyasztva kell eljuttatni az MTA ATTK Állatorvos-tudományi Intézetébe (Budapest, Hungária krt. 21.).

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Magyar Haltani Társaság! Pár hete fogtam a képen látható halat a Duna süttői szakaszán. Testhossza 40 cm, testtömege pedig 1,32 kg volt. A horgásztársak megoszló véleménye miatt szeretném az önök segítségét kérni a halfaj pontos meghatározásában. Köszönettel: B. A.


    A félig alsó állású száj, az oldalvonalon lévő 46 pikkely, valamint a pirosas farok- és alsó úszók alapján a képen a leánykoncérnak (Rutilus virgo, korábban R. pigus virgo) egy méretes példánya látható. A leánykoncér a Duna vízrendszerének bennszülött és egyben védett faja.

---------------------------------------------------------------------------------

    Az Ráckevei-Soroksári-Dunán horgásztam, ahol vízmerítéskor ez a halacska úszott a vödörbe. A kép sajnos nem adja vissza azokat a csodálatos zöld és kék színeket, amik az oldalán látszottak. Én tarka vagy fekete sügérre gondoltam, de sajnos nem vagyok biztos benne. Kérném segítségüket a halfaj meghatározásában. Tisztelettel: T. A.


    A kerekded forma, az egyetlen, de jól láthatóan két részre különülő hátúszó és a kopoltyúfedő felső részén lévő folt naphalra (Lepomis gibbosus) utal, annak ellenére is, hogy utóbbinak hiányzik a piros része (ez ugyanis nem minden példányon jelenik meg). Naphalra vall továbbá a fogáskor még jól látható kék és zöld szín is, amely feltehetőleg az erős stressz hatására halványodott el.

---------------------------------------------------------------------------------

    A csatolt fotókon látható hal a Tisza vajdasági, közelebbről magyarkanizsai szakaszán (140. fkm) került horogra. Nyilvánvaló, hogy a cápaharcsák valamelyikéről van szó. Adott esetben azonban nem is annyira a hal pontos fajbeli hovatartozására vagyok kíváncsi, hanem az érdekel, hogy képes-e áttelelni, és elszaporodhat-e a Tiszában. Válaszukat előre köszönöm. Üdvözlettel. Z. N.


    A képen szerintünk is egy cápaharcsa vagy más néven pangáziusz látható, de hogy a Dél- és Délkelet-Ázsiában honos Pangasius nemnek pontosan melyik faja, azt nem tudjuk megállapítani. Előkerülése a Tiszából rendkívül meglepő, ugyanis tudomásunk szerint a folyó mentén sehol nem foglalkoznak a nevelésével. Táplálkozását tekintve mindenevő, kezdetben algákat, zooplanktont, férgeket és rovarlárvákat fogyaszt, később rákokat, puhatestűeket és halakat is. Mint idegenhonos faj nemkívánatos vizeinkben, de elszaporodása nem valószínű, mert elpusztul, ha a víz hőmérséklete 12-14 Celsius-fok alá süllyed.




---------------------------------------------------------------------------------

    Győrben, a Mosoni-Dunából fogtam, szürkületkor. A hal hossza 38 cm, egy 8,5 cm-es wobblerre jött. Én jászkeszegnek véltem, bár pár horgász kolléga koncérnak mondja. Önök szerint mi? Üdvözlettel: M. Z.


    A leánykoncér oldalvonalán maximum 49 pikkely lehet, ezen a halon viszont 55 számolható, ami kizárja ezt a lehetőséget. Ugyanez következik abból is, hogy a hátúszó a hasúszónál hátrébb ered, míg a leánykoncérnál egy függőleges vonalba esik a két úszó kezdete. A hal tehát, ahogyan gondolta is, valóban jászkeszeg (Leuciscus idus).

---------------------------------------------------------------------------------

    Elég sok hibrid fogásáról olvashattunk az utóbbi időben a haltani társaság honlapján. Lehet tudni, hogy ezekre és a többi hibridre milyen fajlagos tilalom, méret- és darabkorlátozás vonatkozik? Üdvözlettel: H. Z.


    Védett és fokozottan védett fajok esetében a természetvédelmi jogszabályok irányadóak, amelyek a hibridjeiket is védik. Akkor is, ha csak az egyik szülőfaj áll oltalom alatt, tehát pl. a széles durbincs és a vágódurbincs képünkön látható hibridjére a védett széles durbincsra vonatkozó, szigorúbb szabályok érvényesek.
    A horgászatra és halászatra vonatkozó jogszabályok nem foglalkoznak a hibridekkel, tehát azokra semmilyen korlátozást nem írnak elő. Ebből következően pl. a jászkeszeg és balin hibridjére se az egyik, se a másik szülőre érvényes korlátozások nem vonatkoznak.

---------------------------------------------------------------------------------

    Érdekes fotókat töltött föl a Haltani Társaság Facebook-oldalára Belgrádból M. O. K., s ezek közül egyet mi is közzéteszünk. A képek mellé szöveget nem írt, csak három kérdőjelet tett, így nem tudjuk, hogy a halat mikor és hol fogta, de bizonyára a faj nevére kíváncsi. Kimondatlan kérdésére itt válaszolunk.


    A tapadókoronggá összenőtt hasúszók alapján nyilvánvaló, hogy egy gébfélével van dolgunk. Nagy, felülről lapított feje és hatalmas szája pedig azt is elárulja, hogy halunk a békafejű géb vagy másként Kessler-géb (Ponticola kessleri, korábban Neogobius kessleri). Ez a faj korábban a Dunának csak a legalsó szakaszán élt, napjainkra azonban a Duna-Majna-Rajna-csatornán át már Hollandiáig jutott.

---------------------------------------------------------------------------------

    A Facebook-oldalunkon nemrég közreadtuk egy nászruhás folyami géb fényképét, és azt is megírtuk, hogy ennél a fajnál ritkaság a szurokfekete példány. Válaszként L. J. egy hasonló fotót küldött be, amely azonban egy másik gébfajról készült. Ezt jelezve tippelésre biztattuk látogatóinkat, de mivel nem kaptunk helyes választ, közzétesszük a megoldást.


    A hal meglehetősen sötét színű, de ennek ellenére látható, hogy terepmintás, továbbá az is, hogy szeme, amely aránylag kicsi, nem fönn, hanem a fej oldalán helyezkedik el. Ezeken túlmenően a szája is inkább félig alsó, mintsem félig vagy egészen felső állású, ellentétben a nálunk honos többi gébfajjal. Halunk tehát egy nászruhás tarka géb (Proterorhinus semilunaris, korábban P. marmoratus).

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Magyar Haltani Társaság! Ezt a halat július 12-én fogtuk egy szentendrei kis tavacskából. Nincs bajsza, tehát kárász lenne, de a fejformája nem erről árulkodik. Esetleg hibrid? Válaszukat izgatottan várom. Tisztelettel: Z. M.


    A hal teste ezüstkárászra vall, de a feje hosszabb, mint általában az ezüstkárászoké, pontyszerű. Meglehet, hogy a hal valóban a ponty és az ezüstkárász hibridje, de nem zárható ki az sem, hogy egy furcsa, hosszú fejű ezüstkárász. Megalapozottan a garatfogak, és az első kopoltyúív tüskéinek a száma alapján lehetne dönteni.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt MHTT! Ezt a halat 2017. 07. 12-én fogtam a veresegyházi Pamut-tóból. Elsőre egyből rávágtam, hogy egy szép dévér, ám közel sincs olyan magas háta. Vajon milyen halról lehet szó, netán lapos keszegről? Köszönettel: J. P.


    Habár a Balatonban és a Tisza-tóban is megél a laposkeszeg, elsősorban közepes és nagyobb folyóink lakója, ezért meglepő, hogy egy kisebb állóvízből is előkerült. A nagyon hosszú farokalatti úszó, a fölső állású száj és a hát apró pikkelyei alapján azonban nem vitás, hogy a hal valóban egy szép, méretes laposkeszeg (Ballerus ballerus, korábban Abramis ballerus). Jó lenne tudni, hogy honnan és mikor kerülhetett a tóba.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! A képen látható gébet az egyik barátom fogta a Tisza, Tiszatelek és Ibrány közötti szakaszán. Nászruhás hím folyami gébre gyanakszunk az Önök honlapján talált kép alapján, de ez annyira fekete, hogy az oldalán levő foltsor sem látszik. T. Cs.


    A folyami gébek közt ritka az ennyire fekete nászruhás példány, ennek ellenére jól tippeltek. Bár az oldalán nem látszik a foltsor, az alakja elárulja, hogy a hal folyami géb (Neogobius fluviatilis).

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Magyar Haltani Társaság! Ezt a halat a Duna százhalombattai szakaszán fogtam 2017. 07. 04-én. Úgy vélem, hogy egy hibrid, mégpedig a balin és a jász hibridje. A kérdésem az lenne, hogy helytálló-e a határozás ? Köszönettel: Sz. I.


    A hal oldalvonalán 63 pikkelyt számoltunk, ami a jászkeszegre sok, a balinra kevés, vagyis köztes érték. A farokalatti úszó elágazó sugarainak a száma 11, azaz ugyancsak köztes helyzetet mutat (a jászra 9-10, a balinra 12-14 a jellemző). A száj viszonylag kis mérete a jászra, az enyhén kampós alsó állkapocs viszont a balinra jellemző. Összefoglalva: az azonosítás kitűnően sikerült, a hal a jászkeszeg (Leuciscus idus) és a balin (Leuciscus aspius, korábban Aspius aspius) hibridje.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Magyar Haltani Társaság! Ezt a halat egy jóbarátom fogta a Sebes-Körösön, és nem bírunk dűlőre jutni, hogy pontosan mi lehet. Tudnának segíteni? Üdvözlettel: P. P.


    Fotózás előtt a horgot és a csalit el kellett volna távolítani, mert így a szájállás nem állapítható meg. Biztosat mondani, nem tudunk, de feltevésünk szerint a hal vagy egy szokatlanul magas hátú küsz lehet (idős példányoknál a test magassága lényegesen nagyobb, mint a fiataloknál), vagy egy olyan hibrid, amelynek az anyja küsz (Alburnus alburnus), az apja karikakeszeg (Blicca bjoerkna) volt.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! Tegnap fogtam ezt a halat Tiszanagyfaluban, a Morotva nevű holtágon. Folyami gébnek gondolom, de szeretnék kérni egy pontos meghatározást, ha lehet. Tisztelettel: B. R.


    A hal azonosítása tökéletes, a képen egy nászruhás (azaz sötét színű), hím folyami géb (Neogobius fluviatilis) látható. Egyik könnyen észrevehető jellegzetessége a testoldal középvonalán végighúzódó fekete foltsor.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! Pápán található horgásztavunkban több dévérkeszegen is megjelent ez a betegség. Ezzel kapcsolatban kérdezem, hogy kell-e komolyan foglalkozni a dologgal. Esetleg tudnak segíteni annak kiderítésében, hogy mi lehet ez? Üdvözlettel: Ny. M.


    Halegészségügyi szakértőnk szerint lehetséges, hogy a gyulladásos területek a Tracheliastes maculatus nevű rákparazita befurakodási helyein alakultak ki. A pontos diagnózishoz azonban ez a felvétel nem elegendő, ahhoz egy élő, beteg halat kellene eljuttatni a NÉBIH ADI hal- és méhbetegségekkel foglalkozó laboratóriumába (Bp., Tábornok u. 2.). További részletek a parazitáról itt olvashatók.

---------------------------------------------------------------------------------

    Ezt a halat a Duna fővárosi szakaszán fogtam, pergető módszerrel. A feje és a szája alapján a helyszínen domolykónak határoztam (meglehetősen fáradt állapotomban). Itthon viszont, alaposabban megnézve a képeket, úgy látom, hogy a hal úszói és pikkelyei inkább a balinra jellemzőek. Leszámolni a fényviszonyok és a csillogás miatt nem tudtam, de nekem leginkább a balin és a domolykó hibridjének tűnik. Kérem, segítsenek a pontos meghatározásban. Tisztelettel: S. Z.


    Egyetértünk abban, hogy a hal hibrid, és abban is, hogy egyik szülője a balin (Leuciscus aspius, korábban Aspius aspius). Ez utóbbira a testalkat mellett főként az aránylag hosszú és nagyon homorú szegélyű farokalatti úszó utal. A másik szülőfaj azonban inkább a jászkeszeg (Leuciscis idus) lehetett. Erre vall, hogy a test hosszához képest viszonylag nagy a hal magassága (régebben szélességnek mondták, lásd: széles kárász). Emellett szól az is, hogy a szájhasítéka nem nyúlik a szeme alá, továbbá hogy a farokalatti úszója viszonylag hosszú és erősen homorú. (A domolykó farokalatti úszója ugyanis domború szegélyű, ezért a hibridjénél sem lehetne ilyen mélyen beöblösödő.) Véleményünk szerint tehát a hal a balin és a jászkeszeg hibridje lehet (Leuciscus aspius x Leuciscus idus).

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! Meg tudnák mondani, hogy a csatolt képen milyen halat látunk? A Duna hazai szakaszán fogták. Üdvözlettel: I. R.


    Kerekded formája, hosszú farokalatti úszója, pikkelyeinek mérete és narancsos-rózsaszínes mellúszója alapján eldönthető, hogy a hal karikakeszeg (Blicca bjoerkna), továbbá az is nagyon valószínű, hogy hasa a benne élősködő ligula nevű galandférgektől ilyen duzzadt. Ugyanezen az oldalon lejjebb egy hasonlóan beteg, duzzadt hasú tiszai példány látható.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Magyar Haltani Társaság! Az alábbi halat a Répce folyó Vas megyei szakaszán fogtam. Szeretném segítségüket kérni a hal azonosításában! Előre is köszönöm, H. Á.


    A hosszú, szalagszerű alak a csíkok jellegzetessége. A hazai csíkfajok közül háromra jellemző, hogy a farokúszója előtt sötét folt van. A balkáni és a bolgár törpecsíknál azonban a foltok száma kettő, ebből következően a hal csakis vágócsík (Cobitis elongatoides). lehet. Magyar nevét a szeme alatt lévő, és a képen is látható csonttüskéről kapta, amely felmeresztve az ember ujját is megsértheti. Ez a példány feltehetőleg zavaros vízből került elő, szokatlanul fakó színét ez okozhatja.

---------------------------------------------------------------------------------

    Egy tiszai fórumban megy a vita ennek a halnak a kilétét illetően. Szerintem egyértelműen amurgéb, jól látható jelekkel (kettős hátúszó, V alakú folt a faroknyélen, hasúszók a mellúszók alatt), többek szerint viszont lápi póc. Örülnénk, ha segítenének eldönteni. Előre is köszönjük! P. Zs.


    A kiemelt bélyegek egyértelművé teszik, hogy a hal amurgéb (Perccottus glenii). Olyan lápi póc nem létezik, amelyiknek két hátúszója lenne.

---------------------------------------------------------------------------------

    Az alábbi képet a vajdasági Kúláról, a Duna-Tisza-csatorna partjáról küldte be egy horgász a Magyar Szó horgászrovata szerkesztőjének, aki a hal hasán látható pontszerű bevérzések okának kiderítése reményében a Magyar Haltani Társasághoz továbbította a felvételt.


    Magyarországon 2008-ban figyeltek fel először erre a betegségre, amely a Szeged közelében lévő Maty-éri-víztározón a törpeharcsák tömeges pusztulását okozta. Azóta már többször és több helyen is felütötte fejét a kór, melynek egyik jellemző tüneteként pontszerű bevérzések keletkeznek a bőrön, az úszókon és a belső szerveken. Okozója az iridovírusok közé tartozó törpeharcsa-ranavírus, amely fertőz ugyan, de kizárólag a törpeharcsák körében, más halfajokra és az emberre nem jelent veszélyt.

---------------------------------------------------------------------------------

    A pontyot, amelyről a fénykép készült, a Nagykunsági-főcsatornából fogtam, a Tiszaburát Abádszalókkal összekötő közút hídjánál. A hal hátúszóján egy különös, fekélyszerű elváltozásra lettem figyelmes. A haltani társaság Mit fogtam? rovatában egy márna száján láttam hasonlót. Ezt is valamilyen vírus okozhatta? Ny. K.


    Baktériumok, vírusok, gombák és állati élősködők egyaránt okozhatnak fekélyszerű elváltozásokat a bőrön, de a kiváltó ok egyszerű ránézés alapján többnyire nem azonosítható. Halegészségügyi szakértőink azonban kinagyítva olyan sejtfonalakat láttak a hátúszó fekélyszerű hólyagjában, amelyek egy Dermocystidium nevű kórokozóra utalnak. A név találó, ugyanis a derma szó bőrt, a ciszta hólyagot jelent. Azt biztosan lehet tudni, hogy a Dermocystidium nembe sorolt lények nem vírusok, de hogy pontosan mik, az még ma is vitatott. A legelfogadottabb nézet szerint különleges élőlények, amelyek átmenetet képeznek a gombák és az állatok között. A nemnek számos faja ismert, de az általuk okozott betegségek szerencsére nem gyakoriak.

---------------------------------------------------------------------------------

    A képen látható halat május 1-jén fogtam Sárospatakon, a Svábszögi-holtágban. Első látásra lápi pócként azonosítottam, ezért fényképezés után gyorsan visszaengedtem. Amikor utánanéztem a szakirodalomban, akkor kezdtem gyanítani, hogy talán amurgéb lehetett. Sajnos a hátúszó nem igazán látszik a képen, de most már, ha fogadni kéne, inkább amurgébre tippelnék. Ha így van, nem kellett volna visszaengednem, de mentségemre legyen mondva, hogy még egyik halfaj egyedét sem láttam élőben. Segítségüket előre is köszönöm. Üdvözlettel: N. P.


    A hal valóban amurgéb (Perccottus glenii). A két hátúszón kívül ezt bizonyítja, hogy hasúszói a mellúszók alatt helyezkednek el, hogy fejét a szeme körül sötét sávok mintázzák, és hogy a farokúszója előtt egy sötét, hátrafelé nyitott, V alakú folt van. Mivel inváziós faj, amely ráadásul a lápi pócokra különösen veszélyes, visszaengedését az érvényben lévő jogszabály tiltja.

---------------------------------------------------------------------------------

    A Dunakanyarnál fogtuk ezt az apró halacskát, egy kis patakból többet is. Mellettük kövicsík és fürge cselle volt még ott sok. Mi lehet ez, Petényi-márna, cselleivadék? Üdvözlettel: B. A.


    A mindössze másfél-kétcentis ivadékokat fényképezni sem könnyű, azonosításuk pedig elég nagy gyakorlatot igényel, hiszen az adult (felnőtt) példányokra jellemző bélyegek még csak részben mutatkoznak meg rajtuk. Az alsó, bizonyítottan cselleivadékot ábrázoló fotóval összehasonlítva azonban a Dunakanyarban készült fölső képről is megállapítható, hogy a színbeli eltérések ellenére is egy nagyon fiatal fürge csellét (Phoxinus phoxinus) ábrázol.

---------------------------------------------------------------------------------

    Az alábbi halat a Felvidéken, a Duna egyik mellékágában fogtam, a hossza 40 centiméter körül volt. Fotózás után visszaengedtem, de a fajtáját sajnos nem sikerült megállapítanom, ebben kérem a segítségüket. Tisztelettel: C. T.


    A kifejezetten fölső állású száj, a szinte egyenes vonalú hát és a hosszú mellúszó alapján a hal egyértelműen garda (Pelecus cultratus). Ugyanezt erősíti meg, hogy hátúszója nagyon hátul, a farokalatti úszó fölött helyezkedik el, és ez pontyféléink közül egyedül erre a fajra jellemző. A fölvetett kérdéssel kapcsolatban megjegyezzük, hogy habár a köznyelv többnyire azonos értelemben használja a faj és a fajta kifejezést, a szaknyelv csak a fajon belül kitenyésztett, egymástól kevésbé lényeges tulajdonságokban eltérő csoportokat nevezi fajtának.

---------------------------------------------------------------------------------

    A fényképen szereplő hal beazonosításához kérném a segítségüket. A halat három hivatásos halőr is látta, de nem sikerült teljes biztonsággal azonosítani. Legerősebb tippünk az, hogy jászkeszeg. A 40 cm hosszú halat a Kákafoki-Holt-Körösben fogták Szarvasnál, de visszaengedték. Segítségüket előre is köszönjük. J. Zs.


    A halak színe erősen függ a környezetüktől, amelyhez igyekeznek alkalmazkodni. Jó példa erre a képen látható pontyféle, amelynek se a pikkelyire nem mondható rá, hogy ónfehérek, se az alsó úszóira, hogy pirosak. A testforma, a csúcsba nyíló száj és az oldalvonalon sorakozó 57 pikkely alapján azonban ennek ellenére is bizonyos, hogy a hal jászkeszeg (Leuciscus idus). Ezt támasztja alá az alsó úszók szegélyén fölfedezhető enyhe vörhenyes árnyalat is. Visszaengedése jó döntés volt, hiszen a jászkeszegre vonatkozó tilalmi időszak május 31-ig tart.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Társaság! Érdeklődni szeretnék, hogy a csatolmányban szereplő 2 csuka ugyanaz-e, vagy csak hasonlóak. Az egyiket én fogtam, de mérés nélkül sietve visszaengedtem, a másikat két nappal később egy sporttárs fogta. Az utóbbi 7,20 kg volt, ami tórekordnak számít. Válaszukat előre is köszönöm. Cs. Cs.


    A halak mintázata meglehetősen stabil bélyeg, éveken át alig változik. A bal és jobb oldaluk azonban nem egyforma, csak hasonló, köztük jelentős különbségek is lehetnek. Mivel az egyik halnak a bal, a másiknak a jobb oldaláról készült a fénykép, biztos válasz nem adható a kérdésére, de az eltérések alapján valószínűbbnek tűnik, hogy nem ugyanarról a példányról készült a két felvétel.

---------------------------------------------------------------------------------

    Egy kérdéssel fordulnék önökhöz, hátha tudnának segíteni. Mi történhetett ezekkel a kősüllőkkel, mi okozhatta a sérüléseiket? Valami betegség, esetleg kormorán? Süllőzés közben akadtak horogra a Nagykunsági-főcsatornán. Többet is fogtam, de mindegyikük oldalán gyógyulóban lévő seb volt. Válaszukat előre is köszönöm. Cs. F.


    Halegészségügyi szakértőnk szerint az ilyen sebek nem fertőzés, hanem valamilyen mechanikai behatás következtében alakulnak ki. Azt azonban, hogy konkrétan mi okozta, még friss sérüléseknél sem könnyű eldönteni, a gyógyulóban lévő sebeknél pedig szinte lehetetlen. Mivel egy helyen több sebesült példány is előkerült, arra lehet gyanakodni, hogy gereblyéző orvhorgászok sértették meg a pár hónapja még csapatokban telelő kősüllőket, de ez csak feltételezés.

---------------------------------------------------------------------------------

    Több alkalommal találkoztam már azzal a halfajjal, melynek pontos meghatározása reményében most Önökhöz fordulok. A képen felül egy vörösszárnyú keszeg van, de az alatta lévőt nem ismerem. A halat a Holt-Sebes-Körösben fogtam, de visszaengedtem. Segítségüket előre is köszönöm. D. B.


    A hal szája csúcsba nyíló, szeglete nem éri el a szem vonalát. Pikkelyei aprók, számuk az oldalvonalon 57. Az alsó úszók és valamelyest a farokúszó színe is vöröses. Ezek alapján dönthető el, hogy a hal jászkeszeg (Leuciscus idus).

---------------------------------------------------------------------------------

    A Tisza Bodrog-torkolat feletti szakaszán, Balsánál fogtam ezt a karikakeszeget (felső kép), melynek igen érdekes, szokatlan a formája. Lehetséges, hogy a sok ikrától ilyen duzzadt a hasa? Ny. K.


    Nem zárható ki ez a lehetőség sem, de sajnos valószínűbbnek tűnik, hogy a hal hasa a benne élősködő ligula (Ligula intestinalis) nevű galandféreg köztes állapotú lárvájától ilyen duzzadt. Az ikratömeg ugyanis többnyire szimmetrikusan növeli meg a has térfogatát, míg a ligulától elsősorban a has elülső része lesz nagyobb. A ligulák lapos testű, plecocercoidnak nevezett lárvái a nagyobb halakban akár 1 méternél hosszabbra és 1 centiméternél szélesebbre is megnőhetnek. Az alsó kép egy liguláktól erősen fertőzött, felnyitott hasüregű dévérkeszeget mutat be.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! Az alábbi, Szlovákiából származó képen látható hal azonosításával bajban vagyunk. Főleg a méretét, arányait illetően. Esetleg torzított is lehet a kép... Tudnának segíteni ebben? Sz. Cs.


    A témában jártas kollégáink véleménye szerint nincs szükség a kép torzítására ahhoz, hogy így kikerekedjen egy pisztráng. Ehhez csupán az kell, hogy táplálékban rendkívül gazdag legyen az élőhelye. Ilyen viszonyok között a fejhez mérten brutálisan képes megnövekedni a test. A válaszunk tehát az, hogy a képen egy rendkívül jól táplált tavi pisztráng (Salmo trutta m. lacustris) látható. A tavi pisztráng a sebes pisztráng állóvizekben honos alakja, amelyet Szlovákiában gyakran telepítenek a hideg vizű tavakba. Jellemzője a magasabb hát, továbbá hogy kizárólag fekete pettyek találhatók rajta, pirosak nem.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! 2017. április 23-án délelőtt egy békéscsabai csónakázótóból sikerült kifogni ezt a halat. Sajnos nem tudjuk eldönteni mi lehet, ebben szeretnénk a segítségüket kérni. Válaszukat előre is köszönjük. B. Gy.


    Többnyire a hímekre jellemző, hogy szaporodás idején nászruhát öltve megváltozik a külsejük, de kisebb mértékben az ivarérett nőstények külleme is módosul ívás előtt. Ami a felső fényképen látható halon furcsa, az egyrészt a mérete, másrészt a hosszához képest szokatlanul nagy testmagassága (régebben szélességnek mondtuk, ezt őrzi a széles kárász és a széles durbincs neve). A nagyobb testmagasság azonban nem a hát kiemelkedéséből adódik, hiszen az kevéssé ívelt, hanem az ikrával telt has kidomborodása okozza. Emellett persze az is igaz, hogy az idősebb példányok mindig magasabbak, mint a fiatalok, és ez a példány a méretéből következtetve már nem fiatal. A hal ugyanis egy nagyra nőtt, ikrától duzzadó hasú küsz (Alburnus alburnus). Az alsó kép azt próbálja több-kevesebb sikerrel bemutatni, hogy milyen lehetett a hal alakja a múlt év őszén. Ilyen állapotban kifogva valószínűleg nem jelentett volna gondot az azonosítása.

---------------------------------------------------------------------------------

    Ezt a halat április 17-én fogtam a Taktaközi-főcsatornán, de még most sem tudom eldönteni, hogy valójában mi. Lápi pócra gyanakszom, de ebben nem vagyok biztos. Tudnának segíteni? Válaszukat előre is köszönöm. K. Á.


    A hal testalkat, színezet és élőhelyi igények tekintetében is nagyon hasonlít a lápi póchoz, de sajnos nem az, hanem amurgéb (Perccottus glenii). Legfontosabb jellegzetessége, hogy a lápi póccal ellentétben nem egy, hanem két hátúszója van. Emellett az orra kissé hegyesebb, a farokúszója előtt rendszerint egy fekete, fekvő V-re emlékeztető folt látható, a fejét pedig a szeme környékén sötét csíkok díszítik. Számos esetben tapasztaltuk már az eddigiek során, hogy ahol megjelenik ez az Amur folyó vidékéről származó invazív faj, a fokozottan védett lápi póc állománya megfogyatkozik, esetleg el is tűnik. Érvényes jogszabályaink tiltják az invazív fajok kifogott példányainak visszaengedését.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani társaság! A képen látható halat a Hortobágy folyó nádudvari szakaszán fogtam április 8-án. Hálás lennék, ha megmondanák, hogy milyen fajról van szó. Tisztelettel: K. P.


    A hal alakja megtévesztő, mert ikrától duzzadó hasa miatt sokkal vaskosabb, mint ami a fajra általában jellemző. A hát íve azonban a hátúszó kezdetéig domború, mögötte viszont homorúvá válik, ami egyenes tartású farok mellett még jobban látszana. Ezek szerint, továbbá az oldalvonalat kísérő kettős pontsor, valamint a határozott fekete pettyek nélküli hát- és farokúszó alapján megállapítható, hogy a hal halványfoltú küllő (Romanogobio vladykovi, korábban Gobio albipinnatus).

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! Egy közösségi oldalon nem tudjuk eldönteni, hogy jászok vagy koncérok láthatók a képen. Az oldalvonalon 60 pikkelyt számoltam, ezért szerintem jász. Várjuk válaszukat, a tét 10 doboz sör. Tisztelettel: Cs. Sz.


    A pikkelyek száma stabil bélyeg, bízni lehet benne. De mivel két koncérfajunk van, mindkettőt számba vesszük. Ennek a halnak legalább tíz-tizenkettővel több pikkelye van az oldalvonalán, mint amennyi a leánykoncérnál előfordulhat. A jászkeszegnek és gyöngyös koncérnak ugyan hasonló a pikkelyszáma, de az utóbbi teste vaskos, háta alacsony, szája alsó állású, tehát szintén kizárható. A hal tehát jászkeszeg (Leuciscus idus).

---------------------------------------------------------------------------------

    A minap fogtam ezt a halat a Római-parton, jászkeszegnek vélem. De még sosem fogtam jászt, így nem vagyok benne biztos. Tudnának segíteni a meghatározásában? Köszönettel: T. M.


    A jászkeszeg szája kicsi, a pikkelyi apróbbak (számuk az oldalvonalon 55-60), a farokalatti úszója pedig homorú szegélyű. Ennek a halnak a szája viszonylag nagy (állkapocsszeglete eléri a szem elejének a vonalát), az oldalvonalán csupán 45 pikkely számolható, farokalatti úszójának a szegélye pedig kifejezetten domború. Ezek alapján tehát jászkeszeg helyett egy domolykót (Squalius cephalus, korábban Leuciscus cephalus) sikerült fognia.

---------------------------------------------------------------------------------

    A vizeinkben hajdan gyakori (barna) törpeharcsát évtizedeken át kiirthatatlannak gondoltuk, de amint megjelent rokona, a fekete törpeharcsa, pár év alatt szinte eltűnt. Ma már az összes törpés vízen csak ez utóbbi fajjal lehet találkozni, jómagam bő 10 éve nem láttam egyetlen darabot sem a "régi" törpéből. Legalábbis a múlt év őszéig, amikor 4 példányt sikerült fognom az Öreg-Túr sonkádi szakaszán. A testoldal halvány, de azért látható felhőzöttsége, a farokúszó sugarainak és hártyájának nagyjából azonos színe, továbbá a farokúszó előtti világosabb harántsáv hiánya miatt semmiképpen se mondanám fekete törpeharcsáknak a képen beküldött példányt, de szívesen olvasnám erről az önök véleményét is. Üdvözlettel: P. Zs.


    A felsorolt jellegzetességeken túl a has fehéres színe, valamint a mellúszó elején lévő csonttüske erős fogazottsága is azt igazolja, hogy a hal "eredeti" törpeharcsa (Ameiurus nebulosus), amelyet manapság már inkább barna törpeharcsának nevezünk, mert a rövidebb név a gyakoribb fajra szállt át. A fénykép beküldését külön köszönjük, mert bennünket is érdekel, hogy az országban merre élnek még barna törpeharcsák. Arra biztatunk ezért mindenkit, hogy ha ilyen kinézetű halat fog, fotózza le, majd a fogás helyét és időpontját is jelezve küldje be a képet, hogy az adatok alapján egy friss elterjedési térképet készíthessünk.

---------------------------------------------------------------------------------

    A Marcalból fogtam ezt a halat, amelyről annyit megállapítottam, hogy géb, de nem tudom, melyik faj. Ebben kérem a segítségüket. Üdvözlettel: N. A.


    Megállapításával egyetértünk, mert bár a képen nem látszik, hogy a hasúszók tapadókoronggá nőttek össze (ez a valódi gébek legfőbb jellemzője), a két hátúszó, melyek közül a második feltűnően hosszú, valamint az ennek szinte tükörképét adó farokalatti úszó egyértelművé teszi, hogy a hal a gébek közé tartozik. Hazai gébfajaink közül csupán egyre jellemző, hogy az első hátúszóját egy sötét folt díszíti, ennek alapján egyértelmű, hogy a képen egy kerekfejű vagy más néven feketeszájú géb (Neogobius melanostomus) látható. Ezt a Duna irányából terjedő gébfajt 2008-ban észleltük először a Marcal torkolati részén, de gyorsan elterjedt a följebb eső szakaszokon is.

---------------------------------------------------------------------------------

    Az alábbi halat 2016. augusztusában fotóztam a Nyékládházi bányatavak egyikében. Társaival együtt mozgott egy stég mellett, a parti sekély, kb. 50 centis vízben, így sikerült lencsevégre kapni. Érdekelne, hogy milyen halfaj. Esetleg tarka gébről lenne szó? Előre is köszönettel: B. F.


    Nem könnyű jó felvételt készíteni a víz alatt mozgó halakról, különösen akkor, ha ilyen "terepruhát" viselnek, amely szinte beleolvad a környezetbe. Habár az orr, a száj és az azonosításban fontos szerepet játszó úszók részletei nem látszanak a halon, a mintázata és az alakja annyira jellegzetes, hogy ezek alapján is kijelenthető: helyes volt a feltételezés, a hal egyértelműen tarka géb (Proterorhinus semilunaris, korábban P. marmoratus).

---------------------------------------------------------------------------------

    A képen látható halat a szerbiai Leskovac környékén, a Dél-Morava mentén levő kavicsbányák egyikében fogtam, a fotózás után visszaengedtem. A közösségi oldalakon ádáz vita alakult ki akörül, milyen halról van szó. Nekem úgy fest, hogy bodorkából és dévérből is van benne. A választ előre köszönöm. A. M.


    Csúcsba nyíló szája, narancsos szeme és az oldalvonalon lévő pikkelyek száma alapján akár bodorkának is vélhetnénk a halat. A hasúszóknál lényegesen hátrébb kezdődő hátúszó, a mérethez viszonyítva magas hát, a hát felé haladva jelentősen csökkenő pikkelyméret, valamint a nagyításban erősen homorú szegélyűnek látszó farokalatti úszó azonban kizárja, hogy tiszta bodorka legyen. Ez utóbbi bélyegek és a farokúszó alsó lebenyének a fejlettebb volta alapján egyetértünk azzal a feltételezéssel, hogy halunk a jelzett két faj hibridje, vagyis egy bodorkadévér (Rutilus rutilus x Abramis brama).

---------------------------------------------------------------------------------

    Ezt a 42 cm hosszú és 1,7 kg tömegű halat február 26-án, a balatonfenyvesi móló végénél fogtam a Balatonból egy kishallal. Domolykóra tippeltem, de a szürke has- és farokalatti úszó miatt elbizonytalanodtam. Meg szeretném kérni, hogy segítsenek azonosítani. Előre is köszönöm, F. Cs.


    A szín, beleértve az úszók színét is, többnyire jellemző az adott fajra, de a környezet és a hormonok hatására gyakran eltér a megszokottól. Attól tehát, hogy az alsó úszói nem vörösek, még akár domolykó is lehetett volna, és erre utal az is, hogy kishalra kapott rá. Ennek ellenére a hal mégsem lehet domolykó, mert annak oldalán maximum 46 pikkely lehet, ennél pedig 57 számolható. A pikkelyek száma sokkal stabilabb bélyeg, bízni lehet benne. A hal szája nem látható a képen, ebből következően kicsi lehet, szeglete nem éri el a szem elejének vonalát, és a farokalatti úszójának a szegélye sem domború, ahogyan a domolykónál megszokott. A domolykóénál magasabb hát, a kis száj és az oldalvonal pikkelyszáma alapján a hal jászkeszeg (Leuciscus idus). Annak ellenére, hogy az úszói nem piroslanak. Ebből viszont arra lehet következtetni, hogy nem a Balaton tiszta vizében nőtt fel, hanem a környék valamelyik befolyóján érkezhetett ide. A jászkeszeg ritkaság a Balatonban, tudomásunk szerint eddig csak a tó nyugati medencéjéből került elő. A fogás jó példa arra, hogy a békéshalak nagyobb példányai is elkapják az apró halat, ha módjuk van rá.

---------------------------------------------------------------------------------

    2016. augusztus 3-án találtam ezt a szép színű gébet. Éppen egy sikló próbálta elfogyasztani, amikor megzavartam. Szeretném megtudni az önök véleményét, hogy pontosan melyik fajról van szó. A helyszín: TASS VI-os víz és a Nagy-Duna határa. Tisztelettel: Z. Z.


    Nem könnyű felismerni az ívás idején sötét nászruhát öltő gébeket, mert az ivari hormonok magasabb koncentrációja következtében fokozottan termelődő melanin feketesége elfedi rajtuk a többi színt, eltakarva ezáltal a jellemző mintázatukat. Ilyenkor főként az alakjukra kell figyelni, ezért külön köszönjük a kitűnő felvételt, amelyen minden lényeges részlet jól látható. A rövid, lekerekített orr, a csúcsba nyíló száj és viszonylag kevéssé elvékonyodó faroknyél alapján ez a hal egy nászruhás kerekfejű vagy másként feketeszájú géb (Neogobius melanostomus).

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! Az egyik Facebook-csoportban nagy vitát kevert a beküldött kép a hal fajtájáról. Szeretném az önök véleményét kikérni a fényképről. Üdvözlettel: N. J. Zs.


    A hal feje és testalkata pontyszerű, az oldalvonalán lévő pikkelyek száma is éppen eléri a pontyra jellemző minimumot (32). A csökevényesnek látszó bajuszszál alapján azonban az is elképzelhető, hogy a képen a ponty ezüstkárásszal alkotott hibridje látható. Ám ennek eldöntéséhez alaposabb vizsgálatra lenne szükség.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt MHTT! 2017 februárjában fogtam ezt a halat, és többen azon vitatkozunk, hogy melyik fajhoz is tartozhat. Én leánykoncérra tippelek, mások jászra. Szeretném segítségüket kérni a beazonosításhoz. Válaszukat előre is köszönöm. Sch. A. B.


    A jászkeszeg pikkelyei viszonylag kicsik, 55-60 sorakozik belőlük az oldalvonalán, szemben a leánykoncérra jellemző 44-49 pikkellyel. Mivel a képen látható hal oldalvonalán csak 45 pikkely számolható, jászkeszeg nem lehet. Fogadás esetén megnyerte volna a tétet, mert a hal valóban leánykoncér (Rutilus virgo).

---------------------------------------------------------------------------------

    Tavaly, 2016 májusában találtam ezt az óriás halat a Duna budapesti szakaszán, a Kopaszi-gátnál. Egy napja legalább döglött lehetett, nem jöttem rá, hogy mi lehet. Talán balin? G. B.


    Formája, apró pikkelyei és erősen beöblösödő farokalatti úszója miatt kissé hasonlít a balinhoz, de a viszonylag kis száj és az alul ülő szem elárulja, hogy a tetem egy busáé. A mellén és a hasán teljesen végighúzódó él a fehér busa jellemzője (Hypophthalmichthys molitrix), de vizeinkben nagyon elterjedtek a fehér busa pettyes busával alkotott hibridjei is. Hogy hibrid-e a hal, azt a kopoltyúívein lévő szűrőkészülék alapján lehetne eldönteni.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! Még 2015. július 3-án, balinpergetés közben fogtam ezt a halat a Kvassay zsilip alatt, az RSD-n. Mivel többen vitázunk róla, hogy mi lehet, gondoltam, beküldöm. Mi dunai galócára tippelünk, de sokan pisztrángnak látják, így szakemberekhez fordulok. Sötét este a cimborámnak is jött még egy hasonló. Segítségüket előre is köszönöm! Üdvözlettel: K. B.


    A fényviszonyokból következtetve a felső kép lehetett az esti fogás, a középső pedig a nappali. A könnyebb összehasonlítás érdekében betettük alájuk harmadiknak egy fiatal galóca korábban beküldött képét is. Szemügyre véve a Ráckevei-Soroksári-Dunán fogott halak orrhosszát és fejhosszát egyértelmű, hogy nem galócák, hanem pisztrángok, hiszen sokkal zömökebb a fejük, és valamelyest a testük is. Viszont a két pisztráng szája is elég nagy, ezért úgy véljük, hogy piros pettyek nélküli sebes pisztrángok (Salmo trutta fario) lehetnek.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! Az egyik dél-dunántúli horgásztóból fogtam ezt a különös halat. Érdekelne, hogy mi a véleményük róla. Üdvözlettel: Sz. Cs.


    Ha eltekintenénk e nem mindennapi hal túlméretezett úszóitól, egy szép, szabályos ezüstkárászt (Carassius gibelio) látnánk. Rendellenessége egy mutációnak, vagyis az örökítőanyagában hirtelen bekövetkező változásnak a következménye. A természetben általában eltűnnek az ilyen tulajdonságok, mert vad típusos példánnyal történő szaporodáskor többnyire az utóbbiak domináns génjeinek a hatása érvényesül. Díszhaltenyészetekben azonban az egymással szaporított mutáns példányok utódai tovább viszik a tulajdonságot. A fátyolfarkú díszhalakat is ehhez hasonló módon hozták létre a tenyésztők.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Magyar Haltani Társaság! Egy nádassal benőtt kis tóban találtam a napokban ezt a kb. tízcentis valamit. A jég alól szedtem ki a vajdasági Apatin környékén, kb. 2 kilométere a Dunától. Meg tudnák mondani, hogy mi lehet? Köszönettel B. B. J.


    Szakembereink kollektív bölcsességére támaszkodva először azt kellett eldöntenünk, hogy egyáltalán halmaradvány-e az, amit a képen látunk. A testhez mérten nagy fej miatt szóba jöhetett a Kessler-géb, de annak laposabb a feje és nagyobbak a szemei. Az apró szemek miatt gondolhattunk volna valamelyik bajszait már elvesztett harcsafélére, de azok feje is laposabb, így hát áttértünk az ebihalakra, habár azok őszre már rendszerint négylábú, farok nélküli békává alakulnak. Igen ám, de a barna ásóbéka lárvái gyakran ebihalként telelnek át az olyan vizek iszapjában, amelyekben viszonylagos biztonságban érezhetik magukat, mert kevés a ragadozó. Végül is arra jutottunk, hogy ez a "valami" a barna ásóbéka (Pelobates fuscus) porontyának kissé már oszlásnak indult, esetleg valamilyen dögevő által már kissé lerágott teteme lehet.

---------------------------------------------------------------------------------

    A két képen látható csukák közül az egyiket október 13-an fogta egy ismerősöm a Közép-Tiszán. A másikat december 23-án fogták az előző fogás helyszínéhez nagyon közel. Mindkét példány felső állkapcsa lényegesen rövidebb a szokásosnál. Ugyanakkor az úszóik mintázata eltérő. Vajon ugyanaz a példány látható mindkét képen? Az úszók mintázata változhat az év különböző szakaszaiban? Válaszukat előre is köszönöm. Üdvözlettel: T. Sz.


    Csukákat ilyen szempontból nem vizsgáltunk, de más halfajoknál úgy tapasztaltuk, hogy a mintázat olyan egyedi jellegzetesség, amely legalábbis több éven át megmarad. Kizártnak tartjuk, hogy pár hónap alatt ilyen mértékű változás következzen be, így szerintünk a két példány nem azonos. Az viszont, hogy egy adott folyószakaszról több ilyen csuka is előkerül, örökletes tulajdonságra vall. Érdemes lenne a továbbiakban is figyelni a jelenségre.

---------------------------------------------------------------------------------

    Ezt a kis halat a neten "fogtam". Nagyon megtetszett, és tippem is van rá, hogy mit ábrázol. Szerintem most ez az év hala, de kíváncsi lennék az önök véleményére is. Üdvözlettel: V. J.


    A kisplasztika nekünk is nagyon tetszik. Lestyán Goda János szobrászművész alkotása a lényeget ragadja meg, a részleteket fantáziánkra bízza. A jellegzetesen zömök, legömbölyített forma, a magas faroknyél és a húsos úszók így is egyértelműen jelzik, hogy a hal compó. Az összhatást csak fokozza a bronz óaranyba hajló színe, amely ugyancsak az idei év halát idézi.

---------------------------------------------------------------------------------

    A Zagyva középső szakasza mentén járva találtam ezt haltetemet. Gondolom, vidra fogta és hagyta a parton, sajnos elég hiányos állapotban. A vízparton semmi kétség nem volt bennem, hogy domolykót látok, de egy baráti beszélgetés közben elbizonytalanodtam, ugyanis a vélemények megoszlottak a domolykó és az amur között. Önök szerint melyik fajhoz tartozik? Köszönettel: G. B.


    Dr. Csont nem tagja a társaságunknak, így biztosat mondani nem tudunk. (Ámbár ő is csak alapos vizsgálat után állapítja meg az áldozat kilétét). Sajnos egyetlen olyan határozóbélyeg sem látszik tisztán a felvételen, amely eldöntené a kérdést. A képet kinagyítva azonban a hal szája inkább csúcsba nyílónak tűnik, mintsem félig alsó állásúnak, és az ajkai sem olyan húsosak, mint amilyen az amuré szokott lenni. Ezek alapján inkább a domolykót tartjuk valószínűnek. Ha a hal fejéről és szájáról egy nagyobb felbontású kép is készült volna, akkor nem kellene bizonytalankodnunk.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! Az egynyaras dévérkeszegeim között találtam egy különös, sárga hátú példányt, amely felülnézetben különösképpen kiválik a többiek közül. Szeretném a véleményüket kérni róla. Üdvözlettel: B. P.


    Ez a jelenség a részleges xantorizmus. Lényege ugyanaz, mint amit az aranyszínű domolykóval kapcsolatban elmondtunk, de ilyen esetekben a sárga színű xantofill fokozott termelődése a testnek csak bizonyos részeire terjed ki. Más fajoknál sem gyakori, de a dévérkeszegek között most találkozunk vele először. Nem előnyös tulajdonság, mert átlátszó vízben a ragadozók könnyebben észreveszik a világos hátú halat, és nagyobb eséllyel válik prédává. Ennek következtében a természetes vizekben általában nem szaporodnak el az ilyen példányok.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! Már hetek óta azon töprengünk, hogy mi lehet ez a hal, amelyet számos küsszel együtt, emelőhálóval fogtunk ki a Tisza egyik holtágából. A válaszra azonban sehogy sem tudunk rájönni. Esetleg amur lenne? Hatalmas segítség lenne, ha megoldanák a problémánkat. Válaszukat előre is köszönjük. F. A. M.


    A hal oldalvonala a faroktájékon nem jól látszik, de kb. 44-45 pikkely sorakozik rajta. Ez ráillik az amurra, ugyanígy a hát- és a farokalatti úszó sugárszáma is, de a hal mégsem amur. Nem csupán azért, mert a szája inkább csúcsba nyíló, mint félig alsó állású, hanem főként azért, mert hátúszója a hasúszóknál kissé hátrébb kezdődik, vagyis éppen fordítva, mint az amur esetében. A felsorolt jellegzetességek alapján a hal egy domolykó (Squalius cephalus, korábban Leuciscus cephalus), mégpedig a fajnak az aranyszínű, úgynevezett xantorisztikus változata. A xantorizmus egy olyan genetikai rendellenesség, amelyben a halbőr pigmentsejtjei fokozott mennyiségben szintetizálják a xantofill nevű sárga festékanyagot.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság. A képen szereplő halat a Duna újpesti szakaszán fogtam. Először gébre gondoltam, utána német bucóra. Előre is köszönöm fáradozásukat a hal meghatározásában. A halat természetesen visszaengedtem. Üdvözlettel: B. D.


    A második tippel egyetértünk, mert bár a takarás miatt épp nem látni, hogy a hal első hátúszójában tíznél kevesebb sugár van, a nagyon nyúlánk termet, a sötét ferde sávokkal díszített barnás testoldal és a nagyon vékony farokrész elárulja, hogy német bucó (Zingel streber) akadt a horogra. Elengedésével egy fokozottan védett természeti értékünk nyerte vissza a szabadságát.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! A képen látható halat a Dunából fogtam. Szerintem vagy egy fiatal márna, vagy valamilyen küllő lehet, de szeretném megtudni, hogy pontosan milyen halfajról van szó. A választ előre is köszönöm. R. Z.


    A küllőknek és márnáknak nemcsak az alakja, hanem a szája is nagyon hasonló, de amíg a márnák barnás-szürkés színűek, a küllők kékes-zöldes árnyalatúak. További eltérés köztük, hogy az utóbbiak oldalán viszonylag nagy, sötétebb foltok sorakoznak. Ezekből már nyilvánvaló, hogy halunk egy küllő. A kép ugyan életlen, de így is kivehető rajta, hogy a farokúszót nem sötét pettyek, hanem csupán rövid, sötét vonalkák mintázzák. Ebből és és a hal aránylag vaskos formájából arra lehet következtetni, hogy az egy halványfoltú küllő (Romanogobio vladykovi, korábban Gobio albipinnatus).

---------------------------------------------------------------------------------

    Ez a 60 centiméter hosszú és 1,55 kg-os tokféle 2016. november 5-én reggel a Duna bácsújlaki (Bačko Novo Selo) szakaszán akadt a vajdasági halászok hálójába. Az életben tartott hal a fényképek elkészítését követően visszakerült a folyóba. A fotón bemutatott halat - a biológus barátommal egyetértésben - vágótokként azonosítottuk, de köszönettel vennénk, ha a Magyar Haltani Társaság szakemberei is véleményt mondanának róla. Üdvözlettel: B. M.


    A tompán lekerekített orr, a nyerges, azaz középen kissé bemélyedő felső ajak, a megszakított alsó ajak, valamint a sima és rövid bajuszszálak olyan bélyegek, amelyek leginkább a vágótokot jellemzik a Dunában élő tokfélék közül, ezért először mi is erre a fajra gondoltunk. Alaposabban szemügyre véve azonban olyan sajátosságokra is felfigyeltünk, amelyek ezt kétségessé tették: 1./ Az oldalvértek száma a vágótoknál 30 és 50 között lehet, itt viszont 51-et számoltunk (a kecsgénél 57-71). 2./ A vágótok bajuszszálainak a töve közelebb esik az orr csúcsához, mint a szájhoz, a fogott példánynál viszont mindkettőtől azonos távolságban van. 3./ A vágótok bajuszszálainak a vége nem közelíti meg a szájat, itt viszont majdnem eléri. 4./ A fogott példány orra lekerekített ugyan, de kicsit hosszabb, mint ahogy a vágótoknál szokásos, inkább a kecsege tompa orrú változatához hasonlít. A faji hovatartozást teljes biztonsággal csak genetikai vizsgálattal lehetett volna eldönteni, de az elmondottak és a Berg könyvéből vett ábra alapján az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy halunk a vágótok (Acipenser gueldenstaedtii) és a kecsege (Acipenser ruthenus) hibridje, amely a szakirodalom szerint nem ritkaság. Napjainkban pedig, amikor vágótok már alig van a Dunában, könnyen megtörténhet, hogy nem találva párt, a kecsegével ívik össze. A kérdéses halpéldány feltehetőleg egy ilyen kereszteződés eredménye.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! Ezt a halat (szerintem valami sügérféle) Budapesten, az Újhegyi-horgásztónál sikerült fognom. Érdeklődnék, hogy pontosan milyen halfajról lehet szó. A választ előre is köszönöm. R. Z.


    Fényképezéskor ügyelni kell rá, hogy a halnak lehetőleg egyetlen részletét se takarjuk el. Szerencsére a hátúszón így is látható egy olyan jellegzetesség, amilyen a hazai sügérfélék egyetlen másik faján sincs. Mi ez a bélyeg, és melyik fajra jellemző? A válaszokat a Facebook-oldalunkra várjuk, de elrejtve, hogy ne rontsuk el mások játékát. Segítséget jelent, hogy az interneten elérhető Magyarország halfaunája című könyvben valamennyi sügérféle halunk képe és leírása megtalálható.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! Legyenek szívesek meghatározni a képen szereplő halat, melyet a Duna fővárosi szakaszán fogtam. Elsőre nekem jásznak tűnt, de a pikkelyek alapján koncérnak. Köszönöm válaszukat. H. Zs.


    Az említett két faj elkülönítésében az oldalvonal pikkelyeinek a száma biztos bélyeg. A képen jól kivehető, hogy 47 pikkely sorakozik az oldalvonalon. A jászkeszegnél ez 55 és 60 közé esne, tehát a hal leánykoncér (Rutilus virgo, korábban R. pigus virgo), amelyet alsó állású szája a bodorkától is megkülönböztet.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Magyar Haltani Társaság! A segítségüket szeretném kérni a két küllőfaj azonosításában, melyeket a fővárosi Dunán, ugyanazon a helyen fogtam. Az elsőt fenékjáró küllőnek gondolom. Köszönettel: B. Z.


    Eltérő színe ellenére is egyazon fajba tartozik a két küllőpéldány. Ám egyik se fenékjáró küllő (újabb nevén dunai küllő), ugyanis annak a hát- és a farokúszója erősen pettyezett, míg ezeknél mindkettőt csupán vékony, halvány vonalkák díszítik. Jellegzetes bélyeg viszont rajtuk a kettős pontsorral szegett oldalvonal, amely a halványfoltú küllő (Romanogobio vladykovi, régebbi nevén Gobio albipinnatus) jellemzője, legalábbis a test közepe táján.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Magyar Haltani Társaság! Nemrég egy lehalászáson vettem részt, ahol egy ilyen ezüstkárász került a kezembe (felső kép). Meg tudnák mondani, hogy mitől van eltorzulva a hal orra és a szájnyílása? Üdvözlettel: V. Gy.


    Egy fiatalkori sérülés következménye is lehetne a torzulás, de mivel hegesedés nem látszik a hal orrán, inkább valamilyen teratogén ártalom, vagyis az ivarsejteket, illetve a fejlődő embriót érő káros hatás állhat a jelenség hátterében (pl. valamilyen vegyszer vagy sugárzás). Olykor ennél súlyosabb esetek is előfordulnak. Az alsó, 2010-ben beküldött fotón például egy olyan ezüstkárász látható, amelynek egyáltalán nincs szája, táplálékát csak a megnagyobbodott kopoltyúrésén át tudta fölvenni.

---------------------------------------------------------------------------------

    Mint érdekességet küldöm ezt a fotót. Egy kis csatornán pergetve, egy hét alatt két, majdnem teljesen színtelen, mondhatni, hogy "fekete-fehér" sügért sikerült fognom. Gondolom, valami genetikai baki lehet a dolog mögött. Talán többen is lehetnek, kíváncsian várom, hogy lesz-e még hasonló fogásom. Üdvözlettel: P. P.


    A felső hal az alsóhoz képest valóban szinte fekete-fehér. Úszóin nyoma sincs a piros színnek, és az oldala sem zöldes árnyalatú. Nem zárható ki, hogy a háttérben "genetikai baki" húzódik meg, de nem valószínű, mert a piros és a zöld szín más-más mechanizmus révén alakul ki. Előbbit egy piros festékanyag, az eritrofill okozza, amely a bőr pigmentsejtjeiben képződik, a zöld színt azonban a bőr rétegzettsége, pontosabban az egyik felszín alatt húzódó réteg határáról visszaverődő fénysugarak interferenciája idézi elő. (Hasonlóan ahhoz, ahogy a vízfelszínen szétterülő olajfolt - a réteg vastagságától függően - szivárványszíneket hoz létre.) Genetikai ok esetén tehát egyszerre két olyan "bakinak" kellett volna bekövetkeznie, amely hatást gyakorol a hal színére, és ennek viszonylag kicsi a valószínűsége. Ugyanakkor azonban az is ismert, hogy a halak színe erősen függ a környezetüktől. A sötét vizekben élő halak általában kevéssé színesek, de ha tiszta, átlátszó közegbe kerülnek, ők is kiszínesednek. Hogy itt ez utóbbiról van-e szó, azt a hal akváriumi megfigyelésével lehetne eldönteni.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Magyar Haltani Társaság! Kérem segítsenek azonosítani a képen látható halat, amelyet 2016. 10. 17-én fogtam a Duna fővárosi szakaszán. Halványfoltú küllő lenne? Köszönettel: D. L.


    A Duna budapesti szakaszán csupán két küllőfaj él. Egyikük a korábban fenékjáró küllőnek tartott dunai küllő (Gobio obtusirostris), amelynek a hát- és farokúszója erősen pettyezett. Jóval gyakoribb nála a csupán rövid, sötét vonalkákkal díszített hát- és farokúszójú halványfoltú küllő. A képen a farokúszó sötétben van, de a hátúszón kivehető, hogy csupán vékony vonalkák tarkítják. Jó volt tehát a tipp: a védett halványfoltú küllő (mai nevén Romanogobio vladykovi) akadt horogra, amely a most zajló "év hala" versenynek is az egyik jelöltje.

---------------------------------------------------------------------------------

    Október 1-jén gilisztacsalival fogtam a Dunán ezt az általam bucónak vélt halat, de a bucófajok képeit nézve egyikre sem hasonlít. A faj számomra teljesen ismeretlen, segítségüket kérném a meghatározásában. Tisztelettel: Sz. R.


    Hátúszója felépítéséből következően a hal nyilvánvalóan sügérféle, de amíg a sügér, valamint a süllő- és bucófajok hátúszójában a tüskés és a lágy úszósugarak két önálló részre különülnek, itt egységes úszót alkotnak, hézag nélkül. Az ilyen hátúszó a durbincsok jellemzője, a sötét, hosszanti csíkok pedig azt is eldöntik, hogy halunk a példányonként 50 ezer forint természetvédelmi értékkel védett selymes durbincs (Gymnocephalus schraetser).

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Magyar Haltani Társaság! Kérem, segítsenek azonosítani ezt a dunai halat, amelyből egyre több kerül elő az utóbbi időben. Leánykoncér lenne? R. F.


    Helyesbítjük korábbi válaszunkat, amelyben az oldalvonal pikkelyszáma és a csúcsba nyílónak vélt száj alapján jászkeszegként azonosítottuk a képen látható halat. Facebook-oldalunk látogatói azonban felhívták a figyelmünket arra, hogy a hasúszó gyakorlatilag egy vonalban kezdődik a hátúszóval, és nem előrébb, tehát a hal csak paduc (Chondrostoma nasus) lehet. Köszönjük az észrevételeket.

---------------------------------------------------------------------------------

    Az Újpesti-öbölben pergetett halam fajának pontos meghatározásában szeretném a segítségüket kérni. Mivel egy csuka mellett ő a második dunai pergetett halam, így nem sok jártasságom van a pontos fajmeghatározásban. Ami szerintem lehetséges: balin, domolykó. Segítségüket előre is köszönöm! Üdvözlettel: M. Á.


    A jelzett két fajt legkönnyebben a farokalatti úszó alapján lehet elkülöníteni. A domolykó farokalatti úszója rövid és domború szegélyű, a baliné hosszú és erősen homorú. Ebből következően a fogott hal egy fiatal balin (Leuciscus aspius, korábban Aspius aspius).

---------------------------------------------------------------------------------

    Ezt a halat is a Tiszán, a 199-es folyamkilométer környékén fogtam, de bizonytalan vagyok benne, hogy melyik fajhoz tartozik. Talán egy domolykó lenne? Kérném a segítségüket. B. A.


    A "fehérhalak" azonosításában sokat segít, ha megfigyeljük a száj állását és méretét, az oldalvonalon lévő pikkelyek számát, valamint a farokalatti úszó hosszát és szegélyének az ívét. Ennek a példánynak az oldalvonalán 57 pikkely számolható, a szája csúcsba nyíló és kicsi, a farokalatti úszója rövid és homorú. Ezek alapján a hal csak jászkeszeg (Leuciscus idus) lehet.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Magyar Haltani Társaság! Az alábbi halat a Tiszán fogtam, a 199-es folyamkilométer környékén. Véleményem szerint ez egy szilvaorrú keszeg, de a biztonság kedvéért megerősítést kérnék. Köszönettel: B. A.


    Megerősítjük, hogy a hal valóban egy szép, enyhén rózsaszín páros úszókkal rendelkező szilvaorrú keszeg (Vimba vimba). Bizonyítja ezt a pikkelyek kis mérete, a kifejezetten alsó állású, ívelt ajkakkal keretezett száj, valamint a hasonló méretű pikkelyekkel rendelkező paducénál és nyúldomolykóénál lényegesen hosszabb farokalatti úszó.

---------------------------------------------------------------------------------

    2016. szeptember 13-án az egyik budapesti hídnál fogtam ezt a halat, ill. amikor kihúztam a horgot, ez a hal lógott rajta. Kapást nem érzékeltem, csonti és kukorica volt a csali. A fénykép alapján több vélemény is elhangzott ismerőseim körében: szilvaorrú, kősüllő stb., mindenki mást mondott. Én paptetűn kívül mást nemigen szoktam fogni, de azt is ritkán, ezért meglepődnék, ha nem az lenne. Önöknek mi a véleményük? Tisztelettel: N. K.


    A paptetű a vágódurbincs egyik népi neve, ám az egy kissé zömök, magas hátú, oldalról lapított hal, amelynek egyetlen hátúszója van. Ezzel szemben a képen látható példány nyúlánk, hengeres testű, és két különálló hátúszóval rendelkezik. Ez utóbbitól még éppen lehetne kősüllő, de annak a színezete zöldesszürke, és az oldalát díszítő sávok haránt irányúak. Ez a hal viszont szürkésbarna, sötétebb széles sávjai pedig ferdén előre futnak le. A barnás szín és a ferde mintázat (ami feltehetőleg a fogás okozta stressz miatt ilyen fakó) a nálunk fokozottan védett bucófajok jellemzője. A két bucófaj az első hátúszó sugárszáma alapján biztonságosan elkülöníthető. A német bucónál ez a szám maximum 9 lehet, a magyar bucónál a minimum 11. Ennek a példánynak az első hátúszója sérült, úszóhártyája a kilencedik sugár után beszakadt, de jól látszik, hogy a közbeékelődött pálcika után is folytatódik. Ez alapján tehát a hal csakis magyar bucó (Zingel zingel) lehet, a természetvédelmi értéke 100 000 Ft.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tavaly volt szerencsém fogni egy érdekes mintázatú csukát. Most, egy év elteltével a barátnőm is fogott egy nagyon hasonlót, ugyanazon a tavon. Az első gondolatom az volt, hogy ugyanarról a példányról van szó, de összehasonlítva a tavalyi képekkel, nem egyezik teljesen a mintázat, bár felfedezhetők hasonló alakzatok. Változhat egy csuka mintázata a növekedése során? Vagy ez egy másik hal lehet? V. Gy.


    A törpecsíkok tanulmányozása során azt tapasztaltuk, hogy a mintázatuk gyakorlatilag nem változik az életük során. Fényképfelvételek alapján évek múlva is biztonsággal azonosíthatók az egyes példányok. Ha a csuka esetében is ez a helyzet, akkor inkább arra gondolunk, hogy a kifogott példányok egymáshoz hasonló testvérek lehetnek. Mindenesetre a mintázatuk ritka és érdekes különlegesség.

---------------------------------------------------------------------------------

    Az előző kérdésre adott válaszunkat ezzel a mondattal zártuk: Időközben egy újabb, hasonló képet kaptunk, így a témát hamarosan folytatjuk. Íme a két fotó együtt:


    A két hal igencsak hasonló, és ha a hátúszójuk alakját, illetve az első hátúszó három kezdősugarának a hosszát összevetjük az eggyel lejjebb látható képen bemutatott sügérével és durbincséval, akkor már ki-ki maga dönthet az eredeti kérdésben.

---------------------------------------------------------------------------------

    Az alábbi kérdést 2016. szeptember 4-én kaptuk:
   Az egyik közösségi oldalon korrekt eszmecsere folyt arról, hogy a képen látható hal vágódurbincs, avagy csapósügér. Tudnának-e segíteni nekünk a helyes döntésben? N. A.


    A levélre szeptember 6-án e-mailben válaszoltunk, de bizonytalanul:
   Négyen is megnéztük a képet, de nem jutottunk közös nevezőre. Hárman inkább egy sérült hátúszójú vágódurbincsnak látták a halat, egyikünk viszont a sügér felé hajlott. Ugyanis a durbincs első hátúszójában a harmadik-negyedik sugártól hátrafelé haladva gyors ütemben rövidülnek a tüskék, míg a sügérnél ez csak a nyolcadik-kilencedik sugár után következik be. Továbbá a második hátúszó elején mintha három osztatlan sugár látszana (az első kettő csökevényes), a durbincsnál viszont itt csak egy ilyen sugár lenne. A farokúszó pettyezettsége a durbincs jellemzője, de a jelen esetben ez valószínűleg nem természetes pigmentáltság, hanem egy mételyféreg metacerkáriának nevezett apró lárvái okozzák. Az első hátúszó végén ugyan látható a sügérekre jellemző sötét folt, de ezt is okozhatják az élősködők. Egyelőre tehát nem tudunk biztosat mondani.
   Időközben egy újabb, hasonló képet kaptunk, így a témát hamarosan folytatjuk.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! 2016. augusztus 26-án a Miskolchoz tartozó Alsóhámornál sikerült fognom a Szinva patakból egy pataki szajblingot (Salvelinus fontinalis). Mikor utánaolvastam, avval szembesültem, hogy Magyarországon csak 3 helyen lehet fogni, de nem tudom, menyire megbízható a forrás. Tisztelettel: T. B. M.


    Ez az Észak-Amerikából származó pisztrángféle ritkaság nálunk. Mivel természetes önfenntartó állománya nincs hazánkban, csak a szaporításával és nevelésével foglalkozó pisztrángtelepek környékén számíthatunk előfordulására. Vásárhelyi István 1961-ben megjelent Magyarország halai írásban és képekben című munkája határainkon belül egyedül a bükki Garadna-patakból említi. Pintér Károly Magyarország halai c. kötete (1989) a bakonyi Viszló-patakból íja le, ahová az ódörögdi halgazdaságból került a múlt század 70-es éveiben, a vízhozam csökkenésével azonban ez az élőhely alkalmatlanná vált számára. Hoitsy György A pisztráng tenyésztése és horgászata c. könyve (2002) szerint a Hámori-tóban is előfordul. Harka Ákos és Sallai Zoltán Magyarország halfaunája c. kötete (2004) az előbbi két lelőhely mellett a Pinka patakból jelzi előfordulását, ahová Ausztriából vándorolhatott le. Két hasonló eredetű, azaz leúszó-lesodródó példányról kaptunk hírt 2015-ben. Egyiket a Lajtán fogták, a másik Békésnél került elő a Körösből. A Szinvából ez az első adata a fajnak, köszönjük az értesítést.

---------------------------------------------------------------------------------

    Egyelőre csak annyit tudunk erről a halról, hogy Belgrád környékén (valószínűleg Grockánál) fogták. Nem mérték, de a súlyát egy kilóra becsülték. Megették. Maréna? B. M.


    A nyúlánk testforma, a sok apró pikkely, a viszonylag kicsi farokalatti úszó, valamint a fölötte látható zsírúszó alapján a hal kétségtelenül maréna, de annak eldöntéséhez, hogy a sok közül melyik faj (vagy mely fajok hibridje), ahhoz igen alapos vizsgálatra lenne szükség, ám a képről még a szájállás sem állapítható meg. A Duna vízgyűjtőjén, elsősorban Németország és Ausztria hegyvidéki tavaiban 6 marénafaj él, amelyek elvándorló példányai a Duna alsóbb szakaszaira is eljuthatnak, de mellettük olyanok is felbukkanhatnak, amelyeket korábban Európa más vidékeiről telepítettek be.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltai Társaság! Az alábbi halat a Bódva egyik felső, köves szakaszán fogtam. Az lenne a kérdésem, hogy küllő-e, és ha igen, melyik faj a hazaiakból? Válaszukat várom. Köszönettel: Sz. Z.


    A küllő jó tipp, az erősen pettyezett hát- és farokúszó pedig azt is elárulja róla, hogy a korábban fenékjáró küllőnek nevezett csoportba tartozik. Újabban azonban ezt a csoportot genetikai alapon három fajra bontották. Közülük a fenékjáró küllő (Gobio gobio) tőlünk északabbra honos, a Duna mentét és a dunántúli vizeket a dunai küllő (Gobio obtusirostris) népesíti be, a Tisza vízrendszerében pedig, ahová a Bódva is tartozik, a tiszai küllő él (Gobio carpathicus). Külső megjelenés alapján ez a három faj nem különíthető el egymástól.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Magyar Haltani Társaság, bár nem a legmegfelelőbb helyre küldöm, de érdekelne milyen betegsége van a fotón található márnának. Köszönettel egy horgász.


    Hasonló példányokat már korábban is fogtak a budapesti Dunából, ezeket az Állatorvos-tudományi Intézetben vizsgálják. Feltehetőleg valamilyen vírus okozza a megbetegedést, így ebben az irányban folyik a kórokozó keresése, de eredményről egyelőre nem tudunk beszámolni.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Cím! A minap a Sajó tiszaújvárosi szakaszán fogtam ezt a gébet, de nem sikerült rájönnöm, hogy melyik faj. Válaszukat előre is köszönöm. D. J.


    A hal alakja, szájállása és úszói nagyon hasonlóak ahhoz, amit az eggyel lejjebb lévő képen láthatunk. A mintázata is egyező vonásokat mutat: testoldalának csak a felső részén vannak foltok, közülük a legalsók a leghatározottabbak, amelyek hosszanti sorba rendeződnek. Színezete ugyan eltér az alatta bemutatott példányétól, de ez nagymértékben függ a környezettől, tehát a faj azonosítása szempontjából nem mérvadó. A hal tehát ugyanaz, mint amit előzőleg bemutattunk: folyami géb (Neogobius fluviatilis).

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társáság! Pár napja fogtam a képen látható halat a Tisza tiszapalkonyai szakaszán. A segítségüket szeretném kérni a hal pontos beazonosításában. Én magam folyami gébre gyanakodom. Előre is köszönöm a segítséget. P. T.


    Az alsó képen jól kivehető, hogy az összenőtt hasúszók tapadókorongot alkotnak. Ez a gébfélék családjának jellemzője, tehát a hal valóban géb, ellentétben a különálló hasúszókkal rendelkező amurgébbel, amely viszont nem a gébek, hanem az alvógébek képviselője. (Helyzete némileg hasonlít a sárgarigóéhoz, amely szintén nem rigó.) A Tisza hazai szakaszán jelenleg három gébfaj él: a tarka géb, a folyami géb és a kaukázusi törpegéb. Az utóbbi nemigen nő nagyobbra három centiméternél, így már a méret alapján kizárható. A tarka és a folyami géb a száj helyzete alapján könnyen megkülönböztethető. A tarka gébé csúcsba nyíló vagy kissé alsó állású, míg a folyami gébé felső állású (alsó állkapcsa előrébb nyúlik a felsőnél). A képen látható hal tehát valóban folyami géb (Neogobius fluviatilis). Megjegyezzük azonban, hogy a Duna esetében ez a bélyeg nem lenne elég az azonosításhoz, mert ott több gébfaj él.

---------------------------------------------------------------------------------

    Ezt az apró keszeget a napokban fogtam a Balatonon, fenekező felszereléssel. A Balatonban előforduló keszegfajok közül melyik fiatal példánya lehet? Válaszukat előre is köszönöm. S. Zs.


    A kerekdedbe hajló alak és a csúcsba nyíló száj miatt csak a karikakeszeg és a dévérkeszeg jöhet számításba. Közöttük a farokalatti úszó sugárszáma, valamint az oldalvonal és a hátúszó között húzódó hosszanti pikkelysorok száma alapján lehet dönteni. Jelen esetben a farokalatti úszót 19 elágazó sugár merevíti (a dévérnél legalább 21), a pikkelysorok száma pedig 10 (a dévérnél legalább 12), tehát a hal karikakeszeg (Blicca bjoerkna, korábban Abramis bjoerkna).

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Magyar Haltani Társaság! Érdeklődni szeretnék, hogy melyik faj tagja a mellékelt képen látható hal. Sajnos én nem tudtam döntésre jutni. Remélem sikerül választ kapnom önöktől. Üdvözlettel: B. S.


    A hal egy termetes bodorkához hasonlít, de a szája nem csúcsba nyíló, hanem alsó állású, és ez döntő különbség. Emellett a szemgyűrűje sem a bodorkára általában jellemző narancsos árnyalatú, hanem fehéres. Ezek alapján eldönthető, hogy a fényképen a védett leánykoncér (Rutilus virgo) egyik képviselője látható.

---------------------------------------------------------------------------------

    Békésszentandráson a Kákafoki-Holt-Körösben fogtam néhány példányt a képen látható gyönyörű halból. Sajnos nem igazán tudom hova tenni ezt a fajt, tudnának segíteni? Nem tudom, látszik-e a képeken, de aranyszínű. Előre is köszönöm! Üdvözlettel: M. G.


    A vöröslő úszók, a felső állású száj és a hasúszóknál jóval hátrébb kezdődő hátúszó egyértelműen bizonyítja, hogy a hal vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus).

---------------------------------------------------------------------------------

    Ezt a halat egy Tolna megyei magántavon fogtam. Az ismerőseim véleménye megoszlik. Valaki azt mondja, hogy kárász, valaki pontynak véli, mások szerint hibrid. Önök mit mit mondanak? Válaszukat előre is köszönöm. K. B.


    A hal nyúlánk testalkata a pontyéhoz áll közelebb, és az oldalvonalán lévő pikkelyek száma is eggyel több az ezüstkárászra megadott maximumnál. Szürkés úszói azonban inkább ezüstkárászosak, és a bajusza sem olyan fejlett, mint amilyet egy igazi pontytól elvárnánk. A garatfogak alapján biztosabb diagnózist lehetne adni, de a külső bélyegek alapján is azt mondhatjuk, hogy ez a példány nagy valószínűséggel a ponty és az ezüstkárász hibridje.

---------------------------------------------------------------------------------

    Ezt a halat a Tisza egyik mellékvizén, a Lónyay-főcsatornán fogtam, 2016. július 10-én. A kanálison Magyarország összes keszegfaja megtalálható, és ezt én dévérkeszegnek nézem, de önöktől szeretném megtudni, hogy melyik? Válaszukat előre is köszönöm. A. D.


    A csúcsba nyíló száj, a karikakeszegénél hosszabb farokalatti úszó, valamint az oldalvonal és a hátúszó között húzódó 13 hosszanti pikkelysor alapján megerősítjük, hogy a hal valóban dévérkeszeg (Abramis brama).

---------------------------------------------------------------------------------

    Ezt a halat a páromnak sikerült horogra csalni a Rábába torkolló Pinka patakban, 2016. július 3-án. Véleményem szerint kövicsík, de lehet, hogy vágócsík. Megerősítést szeretnék kérni Önöktől. Köszönettel: F. L.


   Tippjeit nem tudjuk megerősíteni, mert a hal nem kövicsík és nem is vágócsík, hanem törpecsík (régebbi nevén Sabanejewia aurata). A Duna vízrendszeréhez tartozó folyóvizekben e fajon belül korábban két alfajt különböztettek meg, amelyeket jelenleg két fajnak tekintenek. Egyik a balkáni csík (S. balcanica), másik a bolgár csík (S. bulgarica). A képen látható példány ez utóbbi jegyeit mutatja.

---------------------------------------------------------------------------------

    Tisztelt Haltani Társaság! Tudnának-e a kezdő "mezei" horgászok számára egy "bolondbiztos" halazonosítást biztosító művet (weboldal, cd-rom, e-book,) ajánlani? Egy klasszikus kérdésem is lenne. A képen látható hal bodorka vagy vörösszárnyú keszeg? Találkoztam már világosabb példányokkal, továbbá vörös, narancsszínű és fehér szeműekkel is. Üdvözlettel: S. P.


   Nagyon egyszerű, nagyon gyors és nagyon biztos azonosítást garantáló segédanyagot sajnos nem ismerünk. A horgászvizsgára való felkészülést segítő tankönyv, valamint a Magyarország halfaunája című kötet digitális változata elérhető a világhálón, de gyors és könnyű siker egyiktől sem várható. Az utóbbiban viszont mindegyik halnál szerepel a hasonló fajok listája, és azt is jelzi, hogy mire érdemes figyelni. Ennek alapján a bodorka és a vörösszárnyú keszeg is könnyen megkülönböztethető. Utóbbinál ugyanis a hasúszók tövénél jóval hátrébb helyezkedik el a hátúszó, ellentétben a bodorkával, amelyiknél szinte egy vonalban kezdődnek. A két kép egyben arra is rámutat, milyen fontos részletet takarhat el az ember keze, ha nem ügyel rá.

---------------------------------------------------------------------------------

    A Fertő tó meglepően gazdag vízi világa mindig lenyűgöz, tapasztalataim szerint sok eltérést mutat a többi, általam ismert állóvízhez képest. Ebből ered az első kérdésem. A horgásztársak szerint ebben a vízben a halak növekedési üteme a meglehetősen magas sótartalom miatt jelentősen lassabb, mint hazánk más állóvizeiben. Igaz-e ez? Másodsoron az alábbi fotón látható sügérféle beazonosításához kérném segítségüket, amely a hal növendék mivolta miatt okozott nekem nehézséget. Tisztelettel: S. P.


   A Fertő halainak növekedéséről sajnos nem rendelkezünk tudományos igényű vizsgálati eredményekkel, így sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudjuk a horgászok tapasztalatát. A magasabb sótartalom egyébként nem föltétlenül jár együtt lassabb növekedéssel, ennek - ha valóban fennáll - számos egyéb oka is lehet. A fotón látható hal abban különleges, hogy a szokásosnál több harántsáv díszíti az oldalát. Az alsó képen azonban jól látszik az első hátúszója végén lévő sötét folt, amely egyértelművé teszi, hogy csakis sügérről (Perca fluviatilis) lehet szó.

---------------------------------------------------------------------------------

    Akácvirágzás idején még nagyban tart a halak násza. Bizonyíték rá Sallai Zoltán kollégánk fotója, amelyet 2016. május 22-én készített egy Drávából fogott különleges, színes nászruhát viselő példányról. Kiváló halszakértőnk jól tudja, hogy mit fogott, így hát most kérdés nincs, de a képet közreadjuk, hogy mások is gyönyörködhessenek benne.


   Az előreugró orr miatt talán még paducra is lehetne gondolni, ám a hosszú farokalatti úszó elárulja, hogy a képen szilvaorrú keszeg (Vimba vimba) látható, amelyek a hímjei ívás idején ilyen szép nászruhában pompáznak.

---------------------------------------------------------------------------------

    2016. május 19-én este 6 óra tájban a Dunán horgásztam, Tát község mellett. A gyorsan áramló sekély vízből, a parttól kb. 10 méterre, egy sóderpad mögül fogtam ki a képen látható halat, ami véleményem szerint dunai galóca. A viszonylag kis méretű, kb. 28-29 centiméteres példány vehemensen kapott a horogra, és hevesen védekezett. A gyors fényképezést követően pedig azonnal visszakerült a Dunába. Üdvözlettel: V. G.


   A hal farokúszója kisebb, a fején lévő foltok pedig nagyobbak, mint ahogyan várnánk, de a hosszú fej, a szem mögé érő száj és a karcsú test a galócák jellemzője. Még fontosabb azonban, hogy a pikkelyei igen aprók, számuk az oldalvonalon 190 körül van. Ilyen sok pikkely egyetlen más pisztrángfélénknél sincs, ezért szakértőink a szokatlan bélyegek ellenére is úgy látják, hogy a hal egy fiatal galóca (Hucho hucho). E ritka ragadozóhal ivadékait olykor telepítik a Duna osztrák szakaszára és szlovákiai mellékfolyóiba, talán ennek köszönhető mostani felbukkanása is. A fogáshoz gratulálunk, és köszönjük a ritka zsákmány hírét, melyet örömmel osztunk meg honlapunk látogatóival.

---------------------------------------------------------------------------------

    Érdeklődnék, hogy magyar vagy német bucót sikerült kipergetnem a Keleti-főcsatorna balmazújvárosi szakaszáról? Egy 6,4 cm hosszú, sötétbarna gumihalra vágott rá, melyet a mederfenéken pattogtattam. Üdvözlettel: O. J.


   Gratulálunk a fogáshoz és a kitűnő felvételhez, amelyen a hal valamennyi jellegzetessége jól látható. A két bucófaj megkülönböztetése egyébként nagyon egyszerű, csak az első hátúszóját kell jól szemügyre venni. Ha tíznél kevesebb sugár támasztja, akkor a hal német bucó, ha tíznél több, miként a jelen esetben is, akkor magyar bucó (Zingel zingel).

---------------------------------------------------------------------------------

    Kérem, segítsenek azonosítani a mellékelt fotón látható halat, amelyet a Balatonból fogtam. Köszönettel: T. A.


   Ívás idején a gébek hímjei komoly átalakuláson mehetnek át. A fejükön duzzanatok képződhetnek, állkapcsuk erőteljesebbé válhat. Eközben a mintázatuk és a színük is megváltozik: fekete vagy legalábbis sötét nászruhát öltenek. Ilyen állapotban nem könnyű felismerni őket. Egy Balatonból fogott példány esetében azonban viszonylag könnyű a döntés, mert jelenleg egyetlen gébfaj él a tóban, a folyami géb (Neogobius fluviatilis), és a hal testalkata is ennek megfelelő.

---------------------------------------------------------------------------------

   A Duna győri szakszán fogtam nemrégiben a képen látható halat. Érdeklődnék, hogy milyen faj. H. T.


   A tapadókoronggá összenőtt hasúszók egyértelműen bizonyítják hogy egy gébről van szó. Ugyanez állapítható meg a bajusz hiánya, a test hengeres, hátrafelé vékonyodó formája, valamint a második hátúszó és a farokalatti úszó hossza alapján. A sötét szín és a duzzadt pofa a hímeket ívási időszakban jellemző nászruha kellékei. Az is észrevehető, hogy a hal oldalán lévő sötétebb foltok sávokat alkotnak, amelyek fölülről lefelé és ferdén előre irányulnak. Ez a mintázat hazai gébjeink közül egyedül a csupasztorkú gébet jellemzi (jelenleg érvényes tudományos neve Babka gymnotrachelus).

---------------------------------------------------------------------------------

   A mellékelt képen szereplő halat áprilisban fogtam a Sebes-Körösből. Ez a halfaj egyre sűrűbben kerül horogra a Sebes-Körös és a Berettyó folyókból spiccbotozás közben. Első gondolatom szerint folyami gébeket fogtam, de 100%-ban nem vagyok benne biztos. Kérem, hogy a kép alapján segítsenek azonosítani! Tisztelettel: Zs. J.


   A hal azonosítása hibátlan, valóban folyami géb (Neogobius fluviatilis), amely jelenleg is terjed a Körösök vidékén. Mindkét említett folyóból előkerült már 2010-ben, és a sodrással szemben lassan haladt bennük Románia felé. Jó lenne tudni, hogy napjainkra meddig jutott az élboly.

---------------------------------------------------------------------------------

   Kérem, segítsenek azonosítani a képen látható halat, melyet a Jászsági-öntöző-főcsatorna alsó szakaszán sikerült fognom, 2016. április 18-án. Először sebes pisztrángra gyanakodtam, de a pettyeinek az elhelyezkedése és a színe elbizonytalanított. Több közösségi oldalon is megosztottam, de a vélemények megoszlanak róla, így a segítségüket kérem. Fotózás után a halat visszaengedtem, azonnal el is úszott. V. M.


   Elbizonytalanodása érthető, hiszen a patakjainkban és folyóvizeinkben őshonos sebes pisztrángon (Salmo trutta fario) többnyire piros pettyek is vannak. A hűs vizű mélyebb tavakban azonban ugyanennek a fajnak olyan állományai élnek, amelyeken minden petty fekete. Utóbbiakat tavi pisztrángnak (Salmo trutta lacustris) nevezik. A sebes és a tavi pisztráng tudományos nevének az első két tagja azonos, ami azt jelenti, hogy egyazon fajba tartoznak. Csupán a harmadik nevük utal rá, hogy a fajon belül két különböző formát képviselnek, ám ezek új környezetbe kerülve egymásba átalakulhatnak. Pisztrángszakértőnk szerint ezt a példányt az alakja, szájmérete és színezete alapján egy piros pettyek nélküli sebes pisztrángnak tekinthetjük.

---------------------------------------------------------------------------------

   Több mint 10 éve horgászom már, és mindig vágytam rá, hogy egy hibriddel találkozzam. Szerintem most sikerült is. Véleményem szerint egy kárász és ponty összeívásából született egyedet sikerült fognom, de mondják ki hozzá értő szakemberek a végső szót. A kép minőségéért elnézésüket kérem, de nem volt nálam a fényképezőgépem, ezért telefonommal készítettem a felvételt. K. P. G.




   A mobiltelefonos felvétel teljesen megfelelne, csak sajnos a hal orra és farka lemaradt a képről. Nagyításban azonban szerencsére még éppen kivehető a csökevényes bajuszkája, és ennek alapján megerősítjük a feltevését. Valóban egy ezüstkárászpontyot fogott (Carassius gibelio x Cyprinus carpio), azaz egy olyan halat, amelynek az anyja ezüstkárász, az apja ponty lehetett. Magyarország területéről 2009-ben írták le először ezt a hibridet egy halastóból. Érdekessége volt, hogy az egyik oldalon rövid bajuszkát viselt, a másikon viszont ennek nyoma sem volt. Belső jellemzője az ezüstkárászénál világosabb, de határozottan szürke hashártya. A hibrid elterjedéséről és gyakoriságáról nincsenek adataink, ezért minden hasonló bejelentést köszönettel fogadunk.

---------------------------------------------------------------------------------

   Hosszabb találgatást és vitát váltott ki ez az Ipolyból fogott hal egy horgászfórumon. Egyesek balinnak, mások viszont jászkeszegnek tartják. Véleményem szerint azonban a balin karcsúbb, és a szája nagyobb (a szeme alá ér). A jász viszont magasabb hátú, és amint a hibrid balinjász bemutatása során korábban már láthattuk a "Mit fogtam?" rovatban, más a koponyacsontjainak a felépítése. A domolykó hasonló testalkatú hal, mint ez, viszont nem homorú az anális (farokalatti) úszója. Ha nyúldomolykó lenne (a homorú szegélyű anális úszó miatt ez is szóba jöhet), akkor nem csúcsba nyíló lenne a szája. Szerintem tehát hibrid ez a hal, és egyik részről valószínűleg balin, másik részről pedig vagy domolykó, vagy jász. Helyes-e a feltételezésem? Sz. B.


   A megközelítés nagyon jó. A hal valóban hibrid, és az egyik szülője balin, tehát csak azt kell eldönteni, hogy a másik szülő domolykó vagy jász. Ennek eldöntéséhez a következőkre érdemes figyelni. Habár a hal testének egy kisebb részletét eredetileg eltakarta a hüvelykujj, a fototechnika segítségével kiegészítve a képet 62 pikkely számolható az oldalvonalon, ami nem sokkal marad el a balinra jellemző minimumtól (65). A domolykó oldalvonalán viszont maximum 46 pikkely lehet, ezért domolykóhibrid esetén 62-nél kevesebb pikkelyt várnánk, továbbá nagyobb méretű szájat (mert a domolykóé is elég nagy), valamint rövidebb és kevésbé homorú anális úszót. Véleményünk szerint tehát halunk a balin és a jász hibridje, azaz balinjász.

---------------------------------------------------------------------------------

   Az alábbi fotót Facebook-oldalunk egyik látogatója küldte be, aki aziránt érdeklődött, hogy mi okozza a halon látható elváltozást, és hogy emberre ártalmas-e. Főként az utóbbi kérdés olyan, amely többeket is érdekelhet, ezért állategészségügyi szakembereink véleménye alapján nyilvánosan válaszolunk a felvetésére


   A ponty oldalán mutatkozó bevérzés és a rongyos hátúszó nagy valószínűséggel egy Aeromonas baktérium által okozott fertőzés következménye. Emellett a hal testén egysejtű élősködők által okozott kis göbök is felfedezhetők. A hazai halak körében szerencsére nem fordul elő olyan betegség, amely az emberre veszélyes lenne, rendesen megsütve vagy megfőzve kockázat nélkül fogyaszthatók.

---------------------------------------------------------------------------------

    Március 28-án Sopronkövesd és Lövő között, a gyors és hideg vizű Kardos-érből merítettem ki ezt a kétcentis ivadékot, amelyről úgy gondolom, hogy talán fenékjáró küllő lehet. Meg tudnák mondani, hogy tényleg az-e? Válaszukat előre is köszönöm. Sz. K.


    Első megközelítésre nagyon jól sikerült azonosítani a kishalat. Küllőink közül egyedül a fenékjáró küllőnek (Gobio gobio) nevezett faj volt az, amelynek már ilyen fiatalon is sötét mintázat díszítette a hát- és farokúszóját, ami a beküldött képen is jól kivehető.
    Időközben azonban genetikai alapon kimutatták, hogy a fenékjáró küllő állományai Európának csak a tőlünk nyugatra, északra és északkeletre fekvő területein élnek. Hazánkban a Duna mentén és a Dunántúlon a dunai küllő (Gobio obtusirostris), a Tisza vízrendszerén pedig a tiszai küllő (Gobio carpathicus) honos, ahogyan az alábbi térkép is mutatja.


    Ebből következően tehát a halunk egy dunai küllő (G. obtusirostris). Teljes biztonsággal azonban ezt csak DNS-vizsgálattal lehetne bizonyítani, mert az említett fajok külsőleg annyira hasonlítanak egymáshoz, hogy egy-egy példányról pusztán szemrevételezéssel nem lehet megállapítani hovatartozásukat. Esetükben tehát a lelőhely ismerete ugyanolyan fontos, mint a pataki márnáknál láthattuk, a Körös vízrendszerében nemrég felfedezett bihari márna kapcsán.

---------------------------------------------------------------------------------

    Egyik húsvéti látogatónk három fényképet is továbbított a Facebook-oldalunkra arról a különös halpéldányról, amely Soltnál került elő a Dunából. A képeken látható halra vonatkozóan több, egymástól eltérő vélemény érkezett (https://www.facebook.com/magyarhaltanitarsasag). Saját álláspontunkat az alábbiakban tesszük közzé.


    Abban - velünk együtt - szinte minden hozzászóló egyetértett, hogy a halon látható kinövések nászkiütések. Ezek a szaruképződmények szaporodás idején jelennek meg egyes halfajokon, éspedig legtöbbször csak azok tejes, azaz hím példányain. A szaruszemölcsök mérete és alakja fajtól és egyedtől függően változhat. A dévér- és lasposkeszegek többnyire olyanok, mintha grízzel lennének behintve. Az ilyen "dorozsmás" példányok tapintása érdes, s ha íváskor a nőstény oldalához dörgölődznek, érintésük elősegíti az ikra leadását. Más fajoknál hegyes és horgas, tüskére emlékeztető nászkiütések is előfordulnak. A horgas tüskék hazai halaink közül főként a gyöngyös koncérra és a leánykoncérra jellemzőek. Előbbi oldalvonalán 62-67, az utóbbién 45-49 pikkely számolható. Ennek alapján tehát eldönthető, hogy halunk egy nászruhás leánykoncér (Rutilus virgo), amelynek az angol neve (cactus roach, azaz kaktuszkoncér) egyértelmű utalás e jellegzetességére. A gyöngyös és leánykoncér mellett szóba került még az amur, a domolykó és jászkeszeg is, ám azok szája csúcsba nyíló, míg esetünkben az alsó kép alsó állású szájat mutat.

---------------------------------------------------------------------------------

    Ezt a halat még szeptemberben fogtam Budapesten, pergetve. Akkor hibridnek könyveltem el, de újabban megnézve a képet elbizonytalanodtam. Balinra pergettem a part mentén, amikor ezt a halat fogtam. Balin biztosan nem lehet, de jászkeszegnek se nézném és a domolykótól is távol áll. Tudnának segíteni beazonosítani ezt a halat? Válaszukat előre is köszönöm. Sch. T.


    A kép alapján, amelyen a farokalatti úszó nagyrészt takarásban van, és az oldalvonal pikkelyszámát is csak becsülni lehet, felelőtlenség lenne bármit is határozottan állítani, de mérlegelve a látottakat megpróbáljuk megadni az általunk legvalószínűbbnek tartott megoldást.
    A hal nagyon hasonlít a balinhoz, de kisebb a szája és magasabb a háta. Utóbbi tulajdonságokból inkább jászkeszegre lehetne következtetni. Ugyanakkor azonban a koponyacsontok inkább mégis balinszerűek. Az alábbi kép jól mutatja, hogy a balin esetében az a-val jelölt távolság lényegesen nagyobb a b-nél, és ugyanez figyelhető meg a beküldött képen is.


    Mindezek alapján balinjászra (Aspius aspius x Leuciscus idus) gondolunk, azaz olyan hibridre, amelynek balin volt az anyja, jászkeszeg az apja. Ugyanis általános tapasztalat, hogy a hibridek jobban hasonlítanak az anyjukhoz, mint az apjukhoz. Domolykóra utaló jellegzetesség (rövid farokalatti úszó, kisebb pikkelyszám az oldalvonalon) nem látható a halon, így a szülők közül kizárhatjuk. Összehasonlításként egy korábban másutt fogott hasonló hibrid képét is bemutatjuk.



---------------------------------------------------------------------------------

    A minap fogtam egy bodorkát (Rutilus rutilius), amelynek jobb oldalán a fej alsó részének a színe erősen eltért a szokásostól, nagyban hasonlított az akváriumi koipontyok aranysárga színéhez. Az lenne a kérdésem, elképzelhető-e, hogy egy szabadon engedett díszhal és egy bodorka összeívásából jött létre ez a színváltozat? Köszönettel B. Z.


    A hibridizáció eredményeként létrejövő utódoknak több olyan tulajdonsága is van, amely a szülők jellegzetességei tekintetében köztes helyen áll. A képen látható hal esetében azonban se a pikkelysorok száma, se a hátúszó hossza nem tér el a bodorkára jellemző értékektől, ezért az összeívás kizárható. A rendellenességet az okozza, hogy ezen a területen a bőr pigmentsejtjei fokozott mennyiségben termelik a xantofill nevű sárga festékanyagot. Az egész testükön narancssárga halakat a faj xantorisztikus változatának nevezik, ilyenek pl. az aranyhalak, ez esetben pedig részleges xantorizmusról beszélhetünk.

---------------------------------------------------------------------------------

   A mellékelt képen egy számomra ismeretlen hal látható. Tavaly fogtam a Duna óbudai részén, a békási árok környékén. Durbincs és sügér összeívására gondolok. Válaszukat előre is köszönöm. Tisztelettel: I. G.


   A fotón nem látszanak olyan bélyegek, amelyek alapján sügérhibridre kellene gondolnunk. A testoldal kissé elmosódó, de határozott harántsávokba rendeződő foltjai alapján a képen látható hal a védett széles durbincs (Gymnocephalus baloni). Remélhetőleg komolyabb sérülés nélkül került vissza a Dunába.

---------------------------------------------------------------------------------

   Tisztelt Magyar Haltani Társaság. Ezt az ezüstkárászt nyáron fogtam. Mitől lehet ilyen a hátúszója? Esetleg valamilyen összeívás? Válaszukat előre is köszönöm. D. K.


    Az alak torzulása és a hiányos hátúszó nem magyarázható összeívással, mert a vizeinkben nincs olyan faj, amelytől ilyen jellegzetességeket örökölhetett volna. A rendellenesség oka vagy valamilyen embrionális ártalom lehet, vagy egy igen fiatal korban bekövetkezett sérülés, amely begyógyult. A hal hátáról készült felvételen mintha kisebb hegesedések látszanának. Ha valóban azok, akkor a fiatalkori sérülés valószínű.

---------------------------------------------------------------------------------

   A tavunkban már hosszú évek óta élnek ezüstkárászok. Azt tudom, hogy a színük alkalmazkodik a környezethez, csak azt nem értem, hogy ha egy helyen élnek, miért található két színváltozat a tavunkban. Válaszukat előre is köszönöm, N. A.


    Az adott esetre vonatkozóan nem tudunk konkrét választ adni, mert bár a szín alapvetően genetikailag meghatározott, azt idegi és hormonális tényezők is befolyásolják. Az egyedek színének időleges megváltozása az ezüstös, a fekete, a sárga és a vörös festékanyagot tartalmazó pigmentsejtek működésének a következménye. Ha a festékanyag a csillag alakú sejtek nyúlványaiba áramolva szétterjed, akkor nagyobb felületet fed be, ezért erősödik az adott szín, ha a sejtek központi részébe húzódik vissza, akkor halványul. A pigmentszemcsék szétáramlása, illetve koncentrálódása idegi parancsra és hormonhatásra következik be. A változást legtöbbször az új környezet színeinek látványa váltja ki, de előidézheti valamilyen stresszhatás is, pl. egy rivális hím megjelenése vagy a félelem. A hímivarú öklék és gébek szivárványszínű, illetve fekete nászruhájának kialakításában viszont elsősorban az ivari hormonok növekvő koncentrációja játszik szerepet. Ahhoz, hogy a feltett kérdésre választ kapjunk, akváriumban kellene huzamosabb ideig együtt tartani néhány világos és sötétebb színű ezüstkárászt, s közben megfigyelni, hogy megmarad-e köztük a különbség. Ha igen, akkor örökletes tulajdonságról lehet szó, ahogyan az emberek között is akadnak eredendően világosabb és sötétebb bőrűek.

---------------------------------------------------------------------------------

   A képen látható halat nem természetes vízben, hanem egy telepített magántóban fogtam, ám a faj pontos beazonosítása ezidáig nem sikerült. A tulajdonos és a többi horgász szerint lénai tok, de én szívesebben hagyatkozom az önök véleményére. Ezúton kérném segítségüket a hal beazonosításában, amit előre is köszönök. Tisztelettel: A. P.


   A tokfélék azonosításában a bajuszszálak hossza, sima vagy rojtozott volta, a száj mérete, továbbá az ajkakon látható befűződés megléte vagy hiánya döntő jelentőséggel bír. Sajnos a fénykép ezekből semmit nem mutat. Az viszont látható, hogy a hal orra nem hegyes, hanem tompán lekerekített és rövid. Hazai tokféléink közül ez egyedül a vágótokra jellemző (Acipenser gueldenstaedtii).

---------------------------------------------------------------------------------

   Szeretném megtudni,hogy milyen halivadék szerepel a képen. Egy ismerősöm merítette véletlenül egy Hortobágy környéki lápos, mocsaras tóból a nyáron. Sajnos csak ez az egy értékelhető kép van róla. Válaszukat előre is köszönöm. Tisztelettel S. J.


   A testforma, a különálló hátúszók, a keskeny hasúszók, a farokúszó előtt sötétlő két folt, valamint a hát-, a farok- és a farokalatti úszó sávozottsága alapján a fakó testszín ellenére is megállapítható, hogy a hal egy fiatal amurgéb (Perccottus glenii).

---------------------------------------------------------------------------------

   A mellékelt fotón látható halat 2015. 06. 16-án fogtam a Duna fővárosi szakaszán, több hasonló méretű (1,3 kg) jászkeszeggel együtt, ám azok alakjától és színétől ez a példány eltérő volt. Szájállása sem csúcsba nyíló, hanem alsó állású, pikkelyeinek száma az oldalvonalon kb. 60, felette 8 sor. Leánykoncérra gondoltam, fel is tettem az egyik horgászfórumra, ám ott is többféle megoldás született, a gyöngyös koncér is szóba került. Természetesen visszaengedtem. Sajnos csak ez az egy fotó készült, de örülnék, ha végre megtudnám a biztos választ. H. M.


   Alakját tekintve a példány valóban hasonlít a leánykoncérra, de mégsem az, mert az oldalvonalán lévő pikkelyek száma jóval több 53-nál, és a szája nem alsó állású (a felső állkapocs nem nyúlik előrébb az alsónál, tehát a szájrés nem lefelé irányul). Kizárható a gyöngyös koncér is, mert annak a testformája nyújtottabb és vaskosabb, inkább az amuréhoz hasonló. A hal - az oldalvonal pikkelyeinek és a fölötte húzódó pikkelysoroknak a számát tekintve, továbbá kis méretű szája, valamint pirosas farokúszója és alsó úszói alapján - a kissé szokatlan alak és a fakó színezet ellenére is jászkeszegnek tűnik (Leuciscus idus). Ha a szájáról és a kifeszített úszóiról is készültek volna fényképek, az biztosabb azonosítást tett volna lehetővé. Továbbá érdemes árnyékban fotózni a halakat, mert a fénylő helyeken nem számolhatók a pikkelyek.

---------------------------------------------------------------------------------

   A Veszprém megyei Kígyós-patakban fogtam ezt a halacskát domolykózás közben, pergetve, apró gumihallal. Először azt hittem, hogy egy domolykó a többi közt, aztán közelebbről megnézve már elgondolkoztam, végül arra jutottam, hogy nyúldomolykót fogtam. Kérem, segítsenek a döntésben! Fényképezés után természetesen szabadon engedtem. H. B.


   A pikkelyek erősebb kontúrja miatt kicsit domolykós megjelenésű a hal, de alsó állású szája, kevésbé színes alsó úszói és homorú szegélyű farokalatti úszója egyértelművé teszi, hogy nyúldomolykó (Leuciscus leuciscus).

---------------------------------------------------------------------------------

   Ezt a halat Tiszaföldvár közelében fogtuk, a Holt-Tiszában. Nem tudtuk megállapítani, hogy milyen fajhoz tartozik, ebben szeretném a segítségüket kérni. Előre is köszönöm szépen. L. S. E.


   A fölső képen jól látszik, hogy a hal hasúszói összenőttek, ami a valódi gébek sajátossága (velük ellentétben a különálló hasúszókkal rendelkező amurgéb az úgynevezett alvógébek közé tartozik). Az alsó képen a felső állkapocsról kissé előrenyúló, az orrnyílások előbbre helyeződését szolgáló parányi csövecskék is felfedezhetők, amelyek a hazánkban élő gébek közül kizárólag a tarka gébet (Proterorhinus semilunaris, korábban Proterorhinus marmoratus) jellemzik.

---------------------------------------------------------------------------------

   Szeptember második felében a Duna Dunakeszi és Göd közötti szakaszán fogtam ezt a két halat, azonos helyen, de nem ugyanazon a napon. Sejtésem szerint leánykoncérok, esetleg annak paduccal vagy szilvaorrú keszeggel alkotott hibridjei, ezért mindkettőt visszaengedtem. Válaszukat kíváncsian várom és előre is köszönöm. Sz. G.


   A halak szerintünk is leánykoncérok (Rutilus virgo, korábban Rutilus pigus virgo). Orruk valóban emlékeztet a szilvaorrú keszegekére és a paducokéra, de ez érthető, hiszen a leánykoncér szája is alsó állású. Az oldalvonalán azonban mindkét halnak 45 pikkely számolható, ami a leánykoncér jellemzője. Az említett hibrideknél lényegesen magasabb lenne a pikkelyszám.

---------------------------------------------------------------------------------

   Szeptember 26-án a Duna komárom-szőnyi szakaszán fogtam a képen látható halat, amely a véleményem szerint leánykoncér. A faj ritkasága, a példány mérete és tömege (2,7 kg) miatt azonban elbizonytalanodtam, ezért megerősítésüket szeretném kérni. Mérés és fotózás után természetesen visszakerült élőhelyére. Üdvözlettel: G. E.


   A határozás tökéletes, a hal valóban egy védett leánykoncér (Rutilus virgo, korábban Rutilus pigus virgo). Fogásával nem dőlt meg a hazai horgászrekord, mert azt egy 3,21 kilogrammos példány tartja, de ez is gyönyörű, rekordközeli képviselője a fajnak. Fogásához gratulálunk.

---------------------------------------------------------------------------------

   A napokban egy bányatóban horgásztam, ahol figyelmes lettem egy fiatal példányokból álló halrajra a part közelében. Először keszegekre gondoltam, de amikor merítettem belőlük, meglepődve láttam, hogy egészen más a kinézetük. Naphal is van a tóban, de ezek nyúlánkabbnak tűnnek, és nincs színes foltjuk a kopoltyúrésnél. Kérném segítségüket a halak beazonosításához. Maradok tisztelettel: F. Zs.


   Általános tapasztalat, hogy a fiatal halak karcsúbbak az idős példányoknál, és gyakran színezetben is eltérnek azoktól. A naphal esetében mindkettő igaz. A nyúlánkabb fiatalok csak felnőtt korukra kerekednek ki igazán, s mintázatban is eltérnek az idősebbektől. Az ivadékot még haránt irányú sávok jellemzik, ám ivarérett korukra ez vagy eltűnik, vagy kevésbé kifejezetté válik. A kopoltyúfedőn viszont éppen idősebb korban jelenik meg a jellegzetes fekete-piros folt, a fiataloknál legföljebb egy sötét pötty jelzi a helyét. A kérdéses kishalak tehát, ahogyan a kérdésben is utalás történt rá, a naphal (Lepomis gibbosus) ivadékai.

---------------------------------------------------------------------------------

   Tisztelt Magyar Haltani Társaság! Szentendrén egy kis tóból merítettem ki a fényképen szereplő apró halat. Ez a tavacska a Pannónia-tó, amelybe tudomásom szerint nem folyik semmilyen patak vagy ér. Kérem segítségüket a halfaj megállapításában. Üdvözlettel: L. Z.


   A kérdés éppen aznap este érkezett, amelyik napon az MTI hírt adott egy Zagyvából fogott olyan halról, amelynek eddig nálunk csak termálvizekben alakultak ki stabil állományai. Érdekes egybeesés, mivel a szolnoki Zagyvából és a szentendrei tóból ugyanaz a faj került elő, nevezetesen a szúnyogirtó fogasponty (Gambusia holbrooki, korábban Gambusia affinis). A régebben csak a Hévízi-tóból és a miskolc-tapolcai hőforrás vizéből ismert halacska alakra és színezetre nagyon hasonlít az akvaristák által jól ismert guppi vad változatához, de megkülönbözteti attól, hogy a hát- és a farokúszója finoman pettyezett, a szeme alatt pedig egy sötétebb foltot visel. Információink szerint a miskolc-tapolcai állomány nyaranta a Hejő felső szakaszát is benépesíti, a hévízi halak pedig már nem csupán nyáron jutnak el a Kis-Balatonig, hanem a telet is átvészelik annak jégmentes helyein. A Zagyvában 2014 őszén észleltük először, így feltehetőleg itt is áttelelt példányok szaporodtak el 2015-ben. A szentendrei előfordulás arra mutat, hogy a faj a Kárpát-medence más vizeiben is jelen lehet már. Ha valaki újabb vízterületen találkozik vele, kérjük, fényképezze le a halat, s a lelőhelyi adatokkal együtt küldje be hozzánk a fotót.

---------------------------------------------------------------------------------

   Tisztelt Haltani Társaság! Osztálytársam fogta pár napja a képen látható halat az Ér patak és a Berettyó összefolyásánál. Tisztelettel kérem önöktől, hogy segítsenek nekünk beazonosítani. Én valamelyik küllőfajunkra gondoltam. Tisztelettel: P. T.


   A megközelítés kitűnő. A hal formájából, viszonylag gyengén pettyezett farokúszójából, valamint abból, hogy egy iszapos medrű, lassan áramló kis folyó alföldi szakaszáról került elő, halványfoltú küllőre lehet következtetni (Romanogobio vladykovi, korábban Gobio albipinnatus). Megjegyezzük azonban, az sem zárható ki, hogy a példány a halványfoltú és a fenékjáró küllő hibridje, ám ennek eldöntéséhez alaposabb vizsgálatra lenne szükség. Emlékeztetőként: mindegyik küllőfajunk védelem alatt áll, a fogott példányokat vissza kell engedni.

---------------------------------------------------------------------------------

   A segítségüket szeretném kérni, mert nem tudtam azonosítani a képen látható halat. A minap zsebpecával fogtam a Duna fővárosi szakaszán, az Óbudai-szigetnél. Válaszukat és segítségüket előre is köszönöm! Sch. T.


   A fogott példány szája csúcsba nyíló, oldalvonalán a pikkelyek száma 40 és 46 között van. Farokalatti úszója viszonylag rövid és enyhén narancsos árnyalatú. A testforma és az említett bélyegek alapján a hal egy kevésbé színes bodorkaként (Rutilus rutilus) azonosítható. Ha a fotón a szájállás nem lenne kivehető, akkor egy fakó vörösszárnyú keszegre is gondolhatnánk. Ám igencsak gondban lennénk, mert a hasúszó helyzete, amely eldöntené a kérdést, nem látszik. Érdemes tehát ügyelni fényképezésnél, hogy ne takarjuk el a jellegzetességeket. A hát- és a farokúszó fekete pettyezettsége nem tartozik ez utóbbiak közé, okozója egy parazita mételyféreg, amelynek apró, betokozódott lárvái körül erősen pigmentált burok képződik.

   Megjegyzés: Válaszunk kizárólag a képen ténylegesen látható jellegzetességeket veszi figyelembe. Ám ha a fotózott példány szájhasítéka valójában a szem vonaláig ér, farokalatti úszójának a szegélye pedig kifeszítve nem homorú, hanem domború, akkor a hal domolykó (Squalius cephalus, korábban Leuciscus cephalus). A száj és a farokalatti úszó sok esetben eldöntheti a faji hovatartozást, ezért érdemes róluk külön felvételt készíteni.

---------------------------------------------------------------------------------

   Tisztelt Haltani Társaság! A képen szereplő halat a Bódvában fogtam spiccbottal. Nem sikerült rájönnünk, milyen halfaj lehet, összesen pár darab került elő belőle, valamint néhány sujtásos küszt is fogtunk. A halakat sértetlenül elengedtük (különös tekintettel a védett sujtásos küszre). Köszönettel: B. F.


   A hal hasonlít a sujtásos küszhöz, de annál kissé nyúlánkabb, a farokalatti úszója hosszabb, a szája pedig nem csúcsba nyíló, hanem fölső állású. Ezek alapján megállapítható, hogy egy rokonfaj akadt horogra, nevezetesen a vizeinkben széles körben elterjedt küsz (Alburnus alburnus).

---------------------------------------------------------------------------------

   A Rákos-patakból fogtam ezt a halat, amelyet kispaducnak gondolok, de a szája alulról nézve nem egyenes, hanem enyhén görbe, nagyjából annyira, mint egy zárójel, ). Másik tippem a nyúldomolykó lenne, mivel a hal farokalatti úszója rövid és homorú szegélyű, de annak a szája csak félig alsó állású, ellentétben a fényképen látható példánnyal, amelyé teljesen az. S. B.


   A fiatal paducok szája még kissé íveltebb a felnőtt példányokénál, de való igaz, hogy a nyúldomolykóké soha nincs ennyire alsó állású. Emellett a nyúldomolykó oldalvonalán 53 pikkelynél nem lehet több, a fényképen viszont 60 körül van. A hal tehát nem nyúldomolykó, hanem az elsőként tippelt paduc (Chondrostoma nasus).

---------------------------------------------------------------------------------

   Az alábbi halat Rózsaszentmártonban, egy kis magántóban fogtam. A tóban vannak koi pontyok is. A hosszú farokúszó miatt nem tudjuk, hogy milyen hal. Esetleg valamilyen kereszteződés eredménye? Köszönettel: D. K.


   A hal nagy valószínűséggel az ezüstkárász (Carassius gibelio) fátyolfarkú, mutáció révén kialakult változata. Külsőleg azonban az ezüstkárász nemigen különbözik az aranyhal (Carassius auratus) elvadult, közönséges színváltozatától, s mivel gyakran tapasztaljuk, hogy akváriumi halakat engednek szabadon, ez utóbbi lehetőség sem zárható ki.

---------------------------------------------------------------------------------

   Ezt a 46 centis halat a szlovákiai Garam folyóból fogtam, egy kétcentis süllyedő wobblerre kapott rá. Nem tudom eldönteni, hogy domolykó vagy amur. Válaszukat előre is köszönöm. Cs. T.


   Bármilyen furcsa is, hogy egy növényevő hal ragadozóként viselkedve csapjon rá a műcsalira, ezúttal mégis ez történt. A zsákmány ugyanis minden kétséget kizáróan egy amur (Ctenopharyngodon idella).

---------------------------------------------------------------------------------

   A napokban fogtam ezt a halat Tolna megyében, egy lassú folyású, zavaros vizű patakban. Nyúldomolykóra gondolok, de az élőhely miatt sem vagyok biztos benne. Az lenne? Esetleg valami más? Köszönettel: S. Zs.


   A nyúldomolykó oldalvonalán kicsit nagyobb a pikkelyek száma, továbbá a farokalatti úszója rendszerint színtelen. Ez utóbbi úszó domború szegélye pedig egyértelművé teszi, hogy a hal domolykó (Squalius cephalus, korábban Leuciscus cephalus).

---------------------------------------------------------------------------------

   BigFish Hunter címről a következő kérdés érkezett a Magyar Haltani Társaság Facebook-oldalára: Önök szerint a képen látható hal domolykó? Számomra furcsa a fej állása. Válaszukat köszönöm!


   A hal feje valóban furcsa, az orra szokatlanul hosszú, de ennyi még talán belefér a fajon belüli változatosságba. Egyéb olyan jellegzetességet nem látunk, amelynek alapján más fajra vagy hibridre kellene gondolnunk. Az oldalvonalon lévő pikkelyek száma egyértelműen domolykóra utal (Squalius cephalus, korábban Leuciscus cephalus), a farokalatti úszó azonban sajnos nem látszik, pedig annak a hossza és alakja is fontos határozóbélyeg.

---------------------------------------------------------------------------------

   2015. június 26-án este 7 óra körül fogtam ezt a halat, balinozás közben, snecivel, a győri Iparcsatornán. Jászkeszegnek vagy fejes domolykónak tippelem, de nem tudom eldönteni. Ebben szeretném a segítségüket kérni. Fotózás után a hal visszakerült a vízbe. Válaszukat előre is köszönöm. P. S.


   A nagy száj és az aránylag hosszú, erősen homorú farokalatti úszó balinra vall (Aspius aspius). Ugyanakkor az oldalvonalon lévő pikkelyek száma 60 (a balinnál 65-75 lenne), és fölöttük csak 9 pikkelysor húzódik (a balinnál 11-12), ami a jászkeszeg (Leuciscus idus). Ezek alapján a hal a jászkeszeg és a balin hibridjének tűnik (Leuciscus idus x Aspius aspius). Ennek biztos eldöntéséhez azonban alaposabb vizsgálatra lett volna szükség.

---------------------------------------------------------------------------------

   Hétvégén az abaligeti horgásztavon több keszeget is fogtunk, csak a faj meghatározásával akadt némi gondunk. A képen mellékelt hal dévérkeszeg, karikakeszeg, vagy a kettő hibridje ("karikadévér"), esetleg egyik sem? A szája kissé alsó állású, mell- és hasúszóinak töve vörhenyes, szeme nagy, orr-szem távolsága kicsi, háta enyhén emelkedik. Ezek alapján akár karika is lehetne. Amivel a gondom van: az ormányszerűen kinyúló száj, a mellúszója hátranyúlva eléri a hasúszó tövét, az oldalvonal fölötti pikkelysorok száma 11-12. Ez alapján inkább dévér? Üdvözlettel: F. N.


   A kiölthető száj (sok más faj mellett) a karika- és dévérkeszegre is jellemző. De biztonsággal megkülönbözteti őket egymástól, hogy a karikakeszeg oldalvonala és hátúszója között csak 8-10 hosszanti pikkelysor húzódik, míg a dévérkeszegnél 11-13. Ebből következően tehát a hal dévérkeszeg (Abramis brama), és ezt erősíti meg a hasúszók tövéig elérő mellúszó, a hát vonalának enyhén megtörő íve, továbbá a hosszú farokalatti úszó, amelyben 23-nál több elágazó sugár sejthető.

Korábbi kérdések és válaszok 1.
Korábbi kérdések és válaszok 2.
Korábbi kérdések és válaszok 3.

Magyar English








Aug
22
2018

Ajánlott böngésző:
Firefox
Mozilla Firefox

Ajánlott felbontás:

1280*xxxx