A Magyar Haltani Társaság a természetes vizek haltani vizsgálatával foglalkozó kutatók, valamint a velük összefogó, vizeinkért és halainkért tenni akaró személyek közös szervezete. Társaságunk célja a Kárpát-medencei természetes vizek halaira irányuló faunisztikai, ökológiai, természetvédelmi és halászati kutatások ösztönzése, az eredmények és tapasztalatok közkinccsé tétele, a természetes vizek halállományának megóvása és jobbítása. Feladatunknak tekintjük továbbá a témával kapcsolatos ismeretterjesztő munkát, valamint a kulturális hagyományok és a magyar haltani szaknyelv ápolását.

Kérdés - válasz

Tisztelt Magyar Haltani Társaság!

   A kisfiam az alábbi halat fogta a Tisza Szolnok feletti szakaszán, ennek az egyednek a beazonosításában kérném segítségüket! Köszönettel: H. F.

   A képen látható hal orra viszonylag rövid és lekerekített, szemei nagyok. Hátvonalának íve a hátúszó kezdetéig domború, ettől hátrafelé pedig inkább homorú. A hátúszóban 7 osztott sugár számolható, amit halvány vonalakból álló sávok díszítenek, amelyek megfigyelhetők a farokúszón is. Ezek a tulajdonságokból arra lehet következtetni, hogy a fogott hal egy védett halványfoltú küllő (Gobio albipinnatus).

Tisztelt Magyar Haltani Társaság!

   Egy ismerősöm a kerti tavából fogta ki ezt a halat és nem tudja, hogy került oda, ráadásul rengeteg van belőle, ő kínai razbórára tippel. Kérem, segítsenek a faj meghatározásában, és ha ötletük van arról, hogy hogyan kerülhetett a kerti tóba, azt is megköszönném. Üdvözlettel: Sz. Zs.

   A hal feje aránylag kicsi, orra rövid, a szája felsőállású. Az oldalvonal mentén 36 pikkely számolható, továbbá a hal oldalán egy sötét csík húzódik az orrtól egészen a farokig. Ezek alapján megállapítható, hogy a képen látható hal valóban razbóra (Pseudorasbora parva). A halak megtermékenyített és épen maradt ikrája – bizonyos fejlettségi állapotban – a madarak bélcsatornáján áthaladva is fejlődőképes, feltehetőleg ezek a razbórák is ilyen módon kerülhettek a tóba.

Tisztelt Haltani Társaság!

   2022. 08. 06. napján horgásztunk Szigetszentmiklóson, ahol az egyik tóban ezt a gyönyörű halat fogtuk. Kérem, szíveskedjenek segíteni a hal beazonosításában. Tisztelettel: A. K. E.

   A képen egy fátyolos úszójú ezüstkárász (Carassius gibelio) látható. Az ilyen egyedek nem gyakran fordulnak elő a természetben, mivel mindkét szülőtől ilyen géneket kell az utódnak örökölnie, hogy tovább vigye ezt a tulajdonságot.

Tisztelt Haltani Társaság!

   Ezt a halat hálóval fogtam a Barát-patakból, kb. 2 cm-es. Több fajtársát is megfigyeltem ezzel együtt. Mivel egyáltalán nem tűnik őshonos halnak, bátorkodtam elhozni, azóta akváriumban vígan eléldegél. Szeretném szíves segítségüket kérni a halfaj beazonosításához. Válaszukat előre is köszönöm! K. Ö.

   Akvarista szakértőink szerint a hal egy yukatáni fogaspontynak (Poecilia sphenops) vagy hibridjének torz, megrövidült gerincű változata, melyet "gömb molli" néven árusítanak a kereskedelemben. Melegigényes faj, csak és kizárólag akváriumból kerülhetett ki, feltehetően túlszaporulatból, egy felelőtlen akvarista révén. Veszélyt nem jelent, a hideg idő beálltával el fog tűnni, ha addig feltűnő színe és torzultságából fakadó esetlen mozgása miatt a ragadozók össze nem szedik.

Tisztelt Magyar Haltani Társaság!

   Az alábbi garatfogakkal rendelkező kopoltyúívet egy tó partján találtuk. Ha lehetséges, kérem, határozzák meg, melyik fajról lehet szó! Köszönettel: E. Gy.

   A képen látható garatfog viszonylag nagyméretű és kétsoros, az egyik sorban 4, a mögötte lévő sorban 2 fog látható (a másik kissé csökevényes és alig látható). Ezek alapján a garatfog minden bizonnyal egy amuré (Ctenopharyngodon idella) volt.

Tisztelt Magyar Haltani Társaság!

   A képen látható halat kisfiam fogta az Alcsiszigeti-Holt-Tiszából. Valamilyen gébre tippelnék, mivel hasúszói össze voltak nőve. Köszönettel: J. A.

   A hal második hátúszójának magassága hátrafelé csökken, zöldesszürke alapszínét a test oldalsó részén szabálytalan sötét foltok tarkítják, ezek alapján megállapítható, hogy a fogott hal egy folyami géb (Neogobius fluviatilis).

Tisztelt Haltani Társaság!

   A képen látható tokfaj beazonosításában kérném a segítségüket. Üdvözlettel: P. M.

   A tokoknál a legjobb határozóbélyeg a száj és a bajusz, ami sajnos a képen nem látszik. A hal vértjei alig emelkednek ki a testéből, és a színük is beleolvad a test színébe, ami alapján véleményünk szerint a képen látható hal minden bizonnyal lénai tok (Acipenser baerii).

Tisztelt Magyar Haltani Társaság!

   A Szamosban fogtam ezt a halat, ami szerintem géb, de ilyen feketét még nem láttam! Előre is köszönöm: K. J.

   A világos szegélyű, kissé csökkenő magasságú második hátúszó arra utal, hogy a fogott hal egy folyami géb (Neogobius fluviatilis). A különleges színezet azzal indokolható, hogy a szaporodási időszakban a hímek fekete nászruhát viselnek, ami a hazánkban megtalálható valamennyi gébfélére igaz.

Tisztelt Magyar Haltani Társaság!

   Egy Szolnoktól nem messze lévő kis csatornában fogtam ezt ezüstkárászt/aranyhalat. A kérdésem az, hogy természetes úton is keletkeznek-e ilyen színű halak, vagy egyszerűen valaki beleengedett egy ilyen egyedet, illetve örökölhető-e ez a tulajdonság? Köszönettel: M. D.

   A képen minden bizonnyal egy aranyhal (Carassius auratus) látható. A természetben is előfordulhatnak ritkán ilyen egyedek, de jellemzően emberi közvetítéssel kerülnek a természetes vizekbe. A különböző színváltozatok úgy alakulnak ki, hogy a színsejtek egyik vagy másik csoportja túlsúlyba jut, míg a többiek részaránya nagymértékben csökken, vagy végleg eltűnik. A szín kialakulhat mutációs úton, tenyész-kiválasztással, az egyes változatok közti keresztezéssel, kismértékben a környezeti tényezők hatására.

Tisztelt Magyar Haltani Társaság!

   Újból a segítségüket kérném. Ma láttam ezt a valamit a Tisza felszínén úszni. Tapintása nyálkás, kocsonyaszerű. Mit találhattam? Köszönettel: Sz. L.

   Ez a lény az édesvízi mohaállatok egyik képviselője, a Mississippi vidékéről származik. A neve – óriás mohaállat (Pectinatella magnifica) – kissé megtévesztő, mert a mohaállatok mindössze néhány milliméteresek, óriási csak a telepük lehet, amelynek felületén tíz-húsz példányonként kisebb egységekbe, egymástól világosabb határvonallal vagy sekély árkokkal elkülönülő rozettákba tömörülve ezerszám zsúfolódhatnak össze. A telep belsejét viszonylag kemény, kocsonyás anyag tölti ki, melyet a szorosan egymáshoz tapadó egyedek termelnek. Ezek a helyváltoztatásra képtelen egyszerű élőlények csillókoszorújuk segítségével az enyhén áramló vízből szűrik ki szerves törmelékből és még parányibb élőlényekből álló táplálékukat, s megnövekedve főként bimbózással szaporodva gyarapítják, növelik a telepet.
   Az óriási mohaállatok érzékenyek a hidegre. Amikor ősszel lehűl a víz, a telepek szétesnek, az állatkák elpusztulnak, de az általuk már korábban létrehozott többsejtű szaporítóképletek, a mindössze félmilliméteres, de a fagyokat is elviselni képes sztatoblasztok biztosítják a faj túlélését. Nagy számban szóródnak szét a vízben, és parányi kis horgaikkal megakadva a nádszálakon új telepeket alakíthatnak ki, amikor tavasszal ismét fölmelegszik a víz. 

Kapcsolat

Látogatók

free counters free counters