Bányai Zsombor Márk, Berényi Dániel András, Dukay Igor, Király Kinga, Weiperth András
Hazánk vízfolyásaiban és felszíni, illetve felszín alatti csatornarendszereiben egyre több inváziós tízlábú rák terjed gyorsan természetes úton, de a felelőtlen díszállattartók kihelyezéseinek következtében is újabb és újabb víztestekben jelennek meg. Ezt igazolja az egyre több, egymástól távoli, olykor izolált víztérben történő megjelenésük is.
A 2016 tavaszán megkezdett vizsgálatinkkal arra kerestük a választ, hogy a cifrarák és a vörös mocsárrák milyen mértékben terjedt el a Szentendrei-Dunában. A tízlábúrák-állomány felmérése eredményeként sikerült kimutatni a cifrarákot a Szentendrei-Duna szentgyörgypusztai (47,804258É, 19,007748K), tahitótfalui (47,753472É, 19,080182K), leányfalui (47,722308É, 19,090694K), pócsmegyeri (47,709431É, 19,092663K), szentendrei 47,682917É, 19,083175K; 47,675964É, 19,084015K; 47,663733É, 19,080272K) és budakalászi (47,617247É, 19,082814K; 47,614139É, 19,080104K) szakaszán, valamint a Bükkös-patak torkolat feletti 1600 méteres (47,663898É, 19,078748K; 47,664414É, 19,077693K; 47,665401É, 19,075892K; 47,667099É, 19,072994K), és a Dera-patak torkolat feletti közel 1200 m-es szakaszán (47,645637É, 19,06874047K; 47,645365É, 19,069628K; 47,644795É, 19,071011K; 47,642112É, 19,075157K).
A vörös mocsárrákot a Szentendrei-Dunában először 2018-ban észleltük a Barát-patak torkolat alatti (47,606170É, 19,074860K) és a feletti (47,607332É, 19,075397K), a budakalászi (47,622432É, 19,089961K), a Dera-patak torkolati (47,642710É, 19,078886K), és afeletti szakaszán (47,642273É, 19,074715K; 47,645309É, 19,069656K). Ezt követően éveken át csak a Barát-patak hossz-szelvényében sikerült kimutatni ezt a rákfajt.
A vörös mocsárrák élőhelye a Barát-patak torkolatában (Fotó: Weiperth András)
2024 tavaszán a Barát-patak torkolatában kiépített árvízkapuk üzembe helyezése miatt a Duna halállománya nem tudott felúszni, de a vörös mocsárrák állománya eljutott a műtárgy mögötti elzárt patakszakaszra. Az árvízkapuk kinyitása után az egyedek jelentős része a Dunába jutott. A kijutott állomány pontos méretét megbecsülni majdnem lehetetlen feladat, de méretét jól jelzi, hogy egészen a 2024 szeptemberi árhullámig folyamatosan ki tudtuk mutatni különböző korcsoportú egyedeit a torkolat alatt és felett, közel 2–2 fkm hosszú szakaszon.
Eredményeink alapján kijelenthető, hogy a cifrarák mára a teljes Szentendrei-Dunában és számos befolyója alsó szakaszán megjelent, míg a vörös mocsárrák változó sikerrel tudja kolonizálni a Duna-ágat és befolyóit. Eredményeink igazolják mind a cifrarák, mind a vörös mocsárrák további sikeres terjedését a fővároskörnyéki vizekben. Mindkét faj megjelenése és terjedése a Szentendrei-Dunában és mellékvizeiben a természetesen honos kecskerák (Pontastacus leptodactylus) és kövirák (Austropotamobius torrentium) állományára is kockázatot jelent egyrészt a rákpestist (Aphanomyces astaci) aktívan terjesztő fajokként az itt élő populációkat megfertőzhetik a betegséggel, másrészt erős kompetíciós képességük révén kiszoríthatják a honos populációkat.
A cikkben bemutatott kutatás a Széchenyi Terv Plusz program keretében az RRF-2.3.1-21- 2022-00008 számú, valamint az EKÖP-24-II/MATE1 projekt támogatásával valósult meg.
Hivatkozás: Bányai Zs M., Berényi D. A., Dukay I., Király K., Weiperth A. (2024): A cifrarák (Faxonius limosus) és a vörös mocsárrák (Procambarus clarkii) terjedése a Szentendrei-Dunában és annak egyes mellékvizeiben. Halászat 117/4: 21–22.