Halak? Akkor március 20!
Csörgits Gábor
Immár hatodik éve, hogy jeles napként kiemelve emlékezünk meg a halakról, szerepükről, jelentőségükről. A "halak napja" kiváló lehetőséget nyújt a halakhoz bármilyen formában - akár csak érintőlegesen - kapcsolódó profillal rendelkező szervezet számára, hogy sajátos, egyéni megközelítés és szempontrendszer mentén hívja fel a figyelmet a halakra és a halakhoz köthető témák jelentőségére, a halak és haltermékek népszerűsítésére.
Az "alapítók" - a javaslatot megfogalmazó Magyar Haltani Társaság, a kezdeményezéshez nyomban csatlakozó agrártárca, a Magyar Országos Horgász Szövetség, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet, valamint az Akvaristák Magyarországi Egyesülete - már 2017-ben ezzel a fő céllal indították útjára a halak napját. A jeles nap elsősorban a halak népszerűsítését szolgálja, amire azért van szükség, mert a halak a mai modern társadalomtól sajnos nem kapják meg a jelentőségük alapján indokolt figyelmet. Ennek megfelelően például a haltermelők akciós pontyvásárral, a horgászboltosok tavaszi kedvezményekkel, a vendéglátók különleges halételekkel, a gyógyszerészek jutányos árú halolaj-kapszulával, a kutatók ismeretterjesztő rendezvényekkel és publikációkkal, az akvaristák díszhal-kiállítással járulhatnak hozzá a halak, haltermékek minél szélesebb körű és hatékony népszerűsítéséhez.
Ha a hal, a halak, a halszimbólumok jelentőségét komolyan megvizsgáljuk, arra a következtetésre jutunk, hogy az valójában messze túlmutat a "halas" szakmák közvetlen érintettségén, és mivel a népszerűsítő törekvések célközönségét jelentő társadalom zöme nem "halas" szakember, ilyen megközelítéssel is érdemes lehet figyelmüket a halakra irányítani.
A hal emberemlékezet óta - minden bizonnyal az írásos emlékeinket jóval megelőző idők óta - része életünknek és kultúránknak. Nem véletlen, hogy a hal spirituális szimbólumként nemcsak a tudatalattit, az emóciókat és motivációkat képviseli, hanem gyakran a mélyebb tudatosság, a gondolkodási folyamat, az intelligencia metaforája is. Mivel a víz spirituális megközelítés mentén is az élet forrása, a felszíne alatt élő összes lény - élükön a hallal - a termékenységet, a születést és az újjászületést szimbolizálja. A halat ezért a legtöbb népcsoport hagyományos kozmogóniai felfogása az élet keletkezésének szimbólumaként kezeli, és ezzel a művészeti alkotásokban is gyakran találkozunk. A hal a zsidó népművészet egyik legszélesebb körben használt szimbóluma. A hagyományos felfogás szerint a víz, amely beborítja őket, eltakarja a halakat a gonosz elől, szemük pedig - akárcsak Isten szeme - soha nem záródik le, tehát Isten védelmező tekintetét jelképezi. A halszimbólum ismereteink szerint a korai kereszténység egyezményes jele is volt (mint Jézus feltámadásának jelképe), továbbá a Bibliában "Jónás jelének" leírásaként is megjelenik. Emellett közismert a bibliai történet a csodatételről, ahol öt kenyér és két hal elég volt a sokaság jóllakatására, de említhetjük a Bibliából azt a csodálatosan gazdag, 153 darabos halzsákmányt is, amely egyébként továbbvezeti az igazán kíváncsiakat a vesica piscis szimbolikájához és geometriai vonatkozásához (azaz ahhoz a matematikai kihíváshoz, hogy a ?3 értékét miképp lehet racionális törttel közelíteni.)
Azt is bátran hangsúlyozhatjuk, hogy a "Halak korszakában" élünk, hiszen valójában - asztronómia értelemben - március 11. és április 18. között a Nap a Halak (Pisces) csillagkép területén mozog az ekliptikán, és ez a második évezred végéig így is marad. (Rossz hír a csillagjósoknak: az asztrológiai csillagjegy-beosztás egy körülbelül ie. 600-ból származó helyzetet konzervál, és mivel a Föld precessziós mozgása miatt a tavaszpont jócskán elvándorolt az ekliptikán, az manapság nem a Kos csillagkép irányába esik. Emiatt március 21-től a Nap sem a Kos irányában látszik, azaz ha e helyzeteknek van bármilyen hatása, akkor az asztrológia szerint "tüzes" Kos helyett ilyenkor valójában a "vizes" jellegű Halak hatása érvényesülhetne). A Halak csillagkép mitológiája is sokaknak érdekes lehet: a tán leginkább ismert történet szerint Aphrodité és a fia, Erósz (a római mitológiában Vénusz és Ámor) az Eufrátesz partján sétált, mikor megtámadta őket egy szörny, a gigászok közé tartozó, tüzes leheletű Tüphón. A menekülés egyetlen módjaként Aphrodité fiát és magát hallá változtatta, és hogy ne veszítsék el egymást, testüket egy szalaggal összekötötték, így a vízben elúszva leltek menedéket. (Maga a csillagkép egyébként nem mondható látványosnak, a konstellációt alkotó 3-4 magnitúdós csillagokat őszi éjszakákon érdemes megkeresni az égbolton.)
Urania's Mirror (Uránia tükre), 1823 (forrás: Wikipedia)
Összességben elmondhatjuk, hogy a halak - a gerincesek legváltozatosabb és több mint 500 millió éve létező csoportja - minden vonatkozásukban csodálatosak, ámulatba ejtők, érdekesek és hasznosak, emellett többségünk életének olyan szintjén is részei, amire eddig valószínűleg nem is gondoltunk. Március 20. minden évben egy kitüntetetten jó nap lehet arra, hogy erről ne csak megemlékezzünk, hanem egyben minden erre fogékony társunk figyelmét is felhívjuk rá!
