Kérjük a „Mit fogtam?” rovat kérdezőit, hogy lehetőleg mindig tüntessék fel a fotón szereplő hal pontos fogási helyét, akár a Google térképén jelölve (akár koordinátákkal), továbbá a vízfolyás és a legközelebbi település nevét, valamint a fogás pontos időpontját. Sokat segít, ha jó eredeti fotót küldenek e-mail csatolmányként, ugyanis a Facebookról letöltött fotó gyenge felbontású.

   A jó fotóról megállapítható a hal szájállása, az oldalvonal pikkelyszáma, a hát- és a farokalatti úszó sugarainak a száma. A tokféléknél pedig ne csak a halról, hanem fejének a hasi oldaláról is mellékeljenek fotót, mert ez alapján legkönnyebb az azonosításuk. Ügyeljenek rá, hogy a kézben tartott halon ne takarják le ujjaik a pikkelyeket vagy csontvérteket és úszókat, ezért inkább puha helyre téve, oldalára fektetve készítsenek róla teljes alakos képeket. A halak kímélete érdekében soha ne a horgon lógva fotózzuk őket, hanem valahogy így:

  A Duna csepeli szakaszán egy elém sodródó dévérkeszegre lettem figyelmes horgászat közben, ami még életben volt ugyan, de látszott rajta, hogy hamarosan el fog pusztulni. Furcsa, piros színű volt az egész teste, de nem véres. Tudnának segíteni, hogy mi okozhatta ezt? Üdvözlettel: L. Z.

  Több szakértő véleménye alapján különféle hatások állhatnak a tünetegyüttes hátterében. A képen látható dévéren számos lyukas pikkelyt látni, amik egy rákparazita, a Tracheliastes maculatus általi fertőzésre utalnak. Ezenkívül a szállítás közben sanyargatott vagy a sokáig szákban tartott dévérkeszegek is hasonló tüneteket mutatnak, így az sem zárható ki teljesen, hogy egy másik horgász által kifogott, a horogról nem kíméletesen leemelt és elengedett példány látható a képen. Mindezek következtében valamilyen bakteriális vagy vírusos fertőzöttség alakulhatott ki, erre utal a pikkelyek borzolódása és az úszók roncsolódása. Ezek bizonyításához azonban a hal laboratóriumi vizsgálatára volna szükség.

  Az alábbi fotót a régebbi képeim között találtam. A képen szereplő halat a Pándzsa-patakban fogtam. Úgy látom a dévérkeszeg és a karikakeszeg jellegzetességeit is magán viseli. Lehetséges, hogy hibridet fogtam? Köszönettel: B. N.

  A  hal szeme viszonylag nagy, a mellúszók töve vöröses színű, a pikkelyek mérete az oldalvonaltól a hát íve felé haladva alig csökken. Az oldalvonalon 48 pikkely számolható, míg az oldalvonal és a hátúszó között a hosszanti pikkelysorok száma 9. Mindezek alapján megállapítható, hogy a hal egy karikakeszeg (Blicca bjoerkna).

  A kisfiam fogta ezt a halat snecizés közben egy szem csontival a Szentendrei-Duna-ágban Kisoroszinál. A hal hossza 17 cm volt. A határozásban szeretném kérni a segítségüket, én gyöngyös koncérra tippelek. Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: S. B.

  A gyöngyös koncér félig alsó állású szája és megnyúlt teste valóban hasonlít a képen látható halhoz, viszont oldalvonalán legalább 62 pikkely számolható, ennél a halnál viszont ez az érték csak 50 körüli. A paduc és szilvaorrú keszeg szája teljesen alsó állású, pikkelyeik kisebbek, tehát ezek a fajok is kizárhatók. A domolykó esetében a szájszöglet elérné a szem vonalát  és a farokalatti úszó domborúan ívelt lenne. Mindezek alapján a képen látható hal egy nyúldomolykó (Leuciscus leuciscus).

  Az alábbi képen látható halat a Sebes-Körösön fogtam. A határozásban szeretném kérni a segítségüket. Üdvözlettel: V. B.

  Az alsó állású, vaskos, alulról nézve U alakú száj a szilvaorrú keszegre jellemző tulajdonság, viszont a képen látható hal orra rövidebb, a szeme és pikkelyei nagyobbak, az oldalvonal pikkelyszáma 54 (a szilvaorrú keszegnél ez az érték legalább 55) valamint a testmagassága is nagyobb, mint a szilvaorrú keszegé. Ezek alapján a hal a szilvaorrú keszeg és a karikakeszeg hibridje (Vimba vimba x Blicca bjoerkna).

  Kurta baingokat hoztam haza egy tóból az akváriumomba (engedéllyel), de valami mást is kihálóztam. Róla szeretném tudni, hogy mi lehet. Tudom, hogy az ivadék meghatározása nehéz, de ötletet is szívesen fogadok. Üdvözlettel Hollandiából: W. E.

  Halvány ugyan a kép, de kivehető, hogy az orr rövid, a száj felső állású, a hátúszónak a hátulsó része magasabb, mint az eleje, a mell- és hasúszó szinte egyvonalban ered, az anális úszó szegélye lekerekített, a farokúszóé pedig csak kissé homorú. Ezek alapján, de főként a hátúszó hátsó részére tekintettel úgy látjuk, hogy a képen egy naphal (Lepomis gibbosus) ivadéka szerepel.

  A képen látható dévérkeszeget az Isar folyóból fogtam a németországi Niederaichbach település közelében. Azt szeretném kérdezni, mi okozhatja a rajta látható sérüléseket, illetve hogy a hal fogyasztható-e? Üdvözlettel: R. B.

Egy alsórendű rák, a Tracheliastes maculatus okozza ezeket a sérüléseket. A parazita tapadási helyén a pikkely közepén egy „lyuk” marad vissza, körülötte véres fekéllyel. Maga a parazita a bekarikázott részen látható. Annak idején a Tracheliastes parazitáktól ellepett dévéreknek a balatoni halászok nevet is adtak: „véres keszeg”. Az emberre nézve ártalmatlan, a hal sütve, főzve fogyasztható.

  Június 29-én kifogtam a képen látható kínai razbórát, aminek a szemei mellett, a szája körül és az állán kemény kinövések vannak. Ez nászkiütés vagy valami más? Üdvözlettel: P. A.

  A hal fején látható számos elszarusodó hámkitüremkedés és tüske valóban nászkiütés vagy más néven dorozsma, ami több hazai pontyfélén, köztük a razbórán (Pseudorasbora parva) is előfordul a szaporodási időszakban.

  Június 28-án dunai keszegezés közben a képen látható küllő akadt horogra a Római-parton. A pontos határozásban szeretném kérni a segítségüket. Üdvözlettel: B. E.

  A többi küllőfajunkhoz képest viszonylag magas hát és faroknyél, a hátúszó kezdetéig domború, majd attól hátrafelé homorú hát, valamint a farokúszón kivehető, sötétebb vonalakból álló sáv alapján a képen látható hal egy védett halványfoltú küllő (Romanogobio vladykovi).

  Egy barátommal még 2024 márciusának közepén horgásztunk a Pinka Kemestaródfa alatti szakaszán, ahol késő délután agresszíven kapott rá horgára ez a hal. Abban biztosak voltunk, hogy pisztrángféle, de nem tudtuk eldönteni, hogy melyik fajba tartozik. Az én tippem pataki szajbling volt, ami ha jól tudom, nálunk nem őshonos. Szeretnénk a hal pontos beazonosításában az Önök segítségét kérni. Előre is köszönjük a válaszukat. Üdvözlettel: S. Á.

  Az igaz, hogy a zsákmány szajbling, ezt bizonyítja a mell-, a has- és az anális úszó első sugarának fehérsége, és erre vallanak az oldalán lévő világos foltok is.  A hal azonban nem eléggé színes, a hátúszójáról hiányoznak a világos pettyek, továbbá a testmagassága is kicsi, mert nem tisztán pataki szajbling, hanem a tavi szajblingnak és a pataki szajblingnak a hibridje (Salvelinus alpinus x Salvelinus fontinalis). Ausztria szomszédos területein többnyire e két idegenhonos fajnak a gyorsabb növekedésű hibridjét nevelik, melynek a kereskedelmi neve Elsässer Saibling, magyarul elzászi szajbling.