Érdeklődni szeretnék, hogy jelenleg napirenden van-e a leánykoncér védett státuszának feloldása? Tapasztalataim szerint a halfaj rendkívül nagy példányszámban fordul elő a Dunában, a Tiszában, illetve még a Balatonban is. Gyanítom, hogy más természetes vizekben is hasonló a helyzet. Nem ismeretes számomra, hogy milyen egyéb szempontok lehetnek még az egyedszámon túl, de nagyon sok horgász veszíti el a horgászengedélyét amiatt, hogy összetéveszti a fajt a jászkeszeggel. Köszönettel: K. A.

  A halak védettségét nem csak az adott területen lévő egyedszám, hanem az elterjedési területük mérete is befolyásolja. A leánykoncér nem csupán őshonos nálunk, de egyben bennszülött halunk is, mert a Duna vízrendszerében alakult ki, és ma sem él sehol másutt. Két évtizede még ritkaság volt a Kárpát-medencében, ezért örülünk, hogy a Dunában és a Drávában már gyakrabban találkoznak vele, de az ország keleti felében még ritka. A Tisza vízrendszerének északi részeiről már vannak adataink, de a szomszédos Romániában az elmúlt fél évszázadban mindössze 3 alkalommal került elő, a Körösökből pedig még nem is jelezték. A világ leánykoncér-állományának nagy része nálunk él, tehát a fajt mi tudjuk megóvni az utókor számára. Úgy véljük, ezek a tények indokolhatják a faj védettségét. A Balatonból nincs tudomásunk az előfordulásáról. 

  Június végén fogtam ezt a szép halat a Duna szigetújfalui szakaszán. Durva kövezésen horgásztam, így nem tettem le a fényképezéshez. Szerintem kecsege, de szeretném kérni a megerősítésüket. Köszönettel: F. J.

  A kép határozás szempontjából előnyös, ugyanis a tokfélék esetében a bajuszszálak és az ajkak fontos határozóbélyegek. A hal orra kifejezetten hosszú, enyhén felfelé hajlik, a bajuszszálai hosszúak, az orr közepétől erednek, feltehetően elérik a felső ajkat. Emellett az alsó ajkán hasíték található, melynek két oldalán bőrlebenyek figyelhetők meg. A hal mellúszóit világos sáv szegélyezi és oldalán sok, kicsi, bőrbe ágyazott oldalvért sorakozik. Mindezek alapján sejtése helyes volt, a hal valóban egy méretes kecsege (Acipenser ruthenus).

  Csalihalfogó-hálóval az alábbi két kishalat merítettem a Ráckevei-(Soroksári)-Duna Taksonyi-holtágából. A képek nem a legjobbak, mert gyors fotó után visszadobtam őket. Jól sejtem, hogy kis compók?

 
  A nagyon apró pikkelyek és a zöldes alapszín, valamint a lekerekített úszók alapján sejtése helyes volt, a képen compó ivadékai láthatók (Tinca tinca). Az ilyen fiatal példányok faroknyelén megfigyelhető egy sötét folt, aminek a ragadozók előli menekülésben lehet szerepe. Mivel a folt a hal szemére emlékeztet, a ragadozó a hal farkát támadhatja a feje helyett, így nagyobb esélye van a menekülésre.

  Még 2025 nyarán fogtam ezt a halat a besenyszögi Holt-Millér-csatornán. De nem igazán tudom milyen hal ez. Segítenének a beazonosításában? Tisztelettel: G. I.

  A képen látható hal szája csúcsba nyíló, szájszöglete nem éri el a szem vonalát, pikkelyei aprók, oldalvonala mentén számuk 55 és 60 közé esik, emellett a hal úszói enyhén vöröses színűek. Mindezek alapján a képen látható hal egy jászkeszeg (Leuciscus idus).

  A Tisza tiszalöki szakaszán fogtam a képen látható halat. Pontosan beazonosítani nem tudtam, ezért fényképezés után kíméletesen visszaengedtem. Az én tippem a leánykoncér. Üdvözlettel: S. A.

  A képen látható hal szája félig alsó állású, szemgyűrűje fehéres, a pikkelyei viszonylag nagyok számuk az oldalvonal mentén 44-49 közé esik. Emellett farokúszójának csak a külső szegélye narancsos, mintha festékbe mártották volna. Mindezek alapján a hal valóban egy védett leánykoncér (Rutilus virgo).

  Fogtam egy érdekes hibridet a Duna eszergomi szakaszán harcsapergetés közben. Sajnos a kép nem a legjobb, de talán kivehetőek a jász-balin jegyek rajta. Egyre többfelé látok ilyen fogásokat, lehetséges hogy esetleg egy külön alfajként kell kezelni hamarosan, vagy ez a jelenség inkább csak régiós jellegű? Köszönettel: L. R.

  A képen látható hal viszonylag magas háta és vörös úszói alapján jászkeszegre emlékeztet, a szája viszont nagyobb, mint az ennél a fajnál megszokott. Az farokalatti úszó homorú szegélye, és a mélyen bemetszett farokúszó a balinéra hasonlít, de egyik sem olyan markáns, mint ami a hasonló méretű balinok esetében megszokott. Az oldalvonal pikkelyszáma sajnos a képen nehezen számolható, a jászkeszegnek 60-nál kevesebb, a balinnak 65-nél több pikkelye van, a hibrideknél pedig többnyire a kettő közé esik a pikkelyek száma. Mivel összességében a hal inkább a jászkeszeghez hasonlít, valószínűleg egy ikrás jász és egy tejes balin összeívásának az eredménye, vagyis a hal valóban egy jász-balin (Leuciscus idus x Leuciscus aspius) lehet. A hibridek szaporodóképességéről egyelőre hiányosak ismereteink, így a közeljövőben nem várható a taxonómiai besorolás változása.

  Ezt a halat a Rába ikervári szakaszán fogtam. Olyan, mintha paduc és domolykó keveréke lenne. Kérem véleményüket. Előre is köszönettel: K. B.

  A nagy, kontúros pikkelyek, a nagy fej és a vörös farokalatti úszó domolykóra emlékeztetnek. A farokalatti úszó szegélye viszont nem tűnik domborúnak, emellett az oldalvonala mentén 46-nál több pikkely számolható, orra előre nyúlik, szája félig alsó állású, ami arra enged következtetni, hogy a hal egy hibrid. Mivel a hibrid halak az anyahalra hasonlítanak jobban, a hal feltehetően egy ikrás domolykó és egy másik nyúldomolykóféle (Leuciscidae) hibridje. Meglehet, hogy a hal apai ágon egy paduc, de a nyúldomolykó, a szilvaorrú keszeg és a leánykoncér sem zárható ki teljes mértékben, mivel mind a négy faj oldalvonala mentén több pikkely számolható, mint a domolykó esetében és szájuk alsó állású, orruk lekerekített. A biztos határozáshoz genetikai vizsgálatra lenne szükség.   

  A színes és tarka koipontyot korábban a Cyprinus carpio fajba sorolták be, de újabban egyesek Cyprinus rubrofuscus névvel illetik. Mi az oka ennek a névváltozásnak? Válaszukat előre is köszönöm. Üdvözlettel: D. T.

  Az európai pontyhoz hasonló, hivatalosan „Cyprinus rubrofuscus Lacepéde, 1803” nevű kelet-ázsiai pontyot ma is elfogadják önálló fajként. Élőhelye Laosz, Vietnam és Kína területén az Amurtól a Vörös folyóig terjed. Nyilván ebből tenyésztették ki Távol-Keleten a koit, tehát elfogadható, hogy ezt a fajnevet adják rá. Ezt a kelet-ázsiai, amuri pontynak is nevezett halat megkülönböztetheti az európai pontytól az oldalvonal pikkelyeinek alacsonyabb száma (a 32–41-gyel szemben csak 29–33). További különbség, hogy a C. carpio jellemzően szürkés vagy bronzszínű, míg a C. rubrofuscus vad állományainak a színe ezüstös, a has-, a farokalatti és a farokúszója pedig vöröses.

Azt hiszem valamilyen hibridet fogtam. Lehet, hogy igazam van? Üdvözlettel: J. D.

A képen látható hal leginkább ezüstkárászra, széles kárászra és pontyra emlékeztet. Az hal háta alacsonyabb, pikkelyei világosabbak, mint az a széles kárásznál megszokott. Bár a fejforma némileg pontyra emlékeztet, a képen nem látunk pontyra jellemző bajuszszálat,  ami a ponty vagy pontyhibridek egyik legfontosabb bélyege lenne. Emellett a száj enyhén tátott, de nem látszik rajta a pontyra jellemző, harmonikaszerűen előretolható felépítés. A hátúszó segíthetne a biztosabb határozásban, azonban a jelenlegi bélyegek alapján a hal valószínűleg egy méretes ezüstkárász (Carassius gibelio).