Nyeste Krisztián, Tatár Sándor, Uzochukwu Ifeanyi, Antal László, Tóth Balázs, Somogyi Dóra
A Tisza vízgyűjtő területén 2019-ben a lápi póc valamennyi, valaha ismert lelőhelyét felkerestük, hogy megvizsgáljuk az egyes populációik helyzetét. Ekkor még a Borsodi-Mezőség több vízfolyásában is megerősítettük a faj jelenlétét, és ezek közül is kiemelkedő volt a Hejő-főcsatorna, melynek a hejőkürti szakaszán (N47.86701, E21.00223) 80 lápi póc mellett fogtunk 5 amurgébet, 4 bodorkát, 3-3 réticsíkot és vágócsíkot, valamint 2-2 csukát és ezüstkárászt. Ezt követően egy kutatás céljából 2020-ban havi, 2021-ben pedig tíznapos rendszerességgel gyűjtöttünk innen inváziós amurgébeket. Minden mintavétel során a lápi póc jelentős dominanciáját tapasztaltuk.
Tapasztalatainkat egyeztetve a Lápi póc Fajvédelmi Mintaprogramot vezető Tavirózsa Egyesülettel, október 3-án visszatértünk a helyszínre, és 20 lápi pócot mentettünk ki az inváziós fajok által erősen veszélyeztetett víztérből. A lápi pócokat a Tavirózsa Egyesület Szadai Mintaterületének tavaiba szállítottuk. A tavalyi évben a Felső-Tisza-vidéki Zsid-tó túlfolyó csatornájából mentettünk ki 30 lápi pócot a kiszáradás elől, melyeket akkor szintén Szadára szállítottunk. Ezzel már a kifejezetten veszélyeztetett Tisza menti pócállományok közül két régióból (Felső-Tisza-vidék, Borsodi-Mezőség) rendelkezik törzsállománnyal a Lápi póc Fajvédelmi Mintaprogram, ahol többek között ezek a haplotípusok génbanki megőrzése, mesterséges szaporítása és természetes vízterekbe való visszahelyezése is zajlik.
Hivatkozás: Nyeste K., Tatár S., Uzochukwu I., Antal L., Tóth B., Somogyi D. (2022): Lápi pócok (Umbra krameri) mentése a Hejő-főcsatornából. Halászat. 115/4: 21.