Részlet Molnár Izabell 7. osztályos tanuló március 20-án este küldött leveléből:

"Csupán pár napja találtam rá a Magyar Haltani Társaság weboldalára, ahol olvastam, hogy ma van a Halak Napja. A halak eddig is a kedvenc állataim voltak, a weboldal adta az ötletet, hogy az ő tiszteletükre írjak egy verset."

Molnár Izabell: Halak Napja
Kora tavasszal márciusban, eljön egy nap minden évben, mikor köszönetet
mondunk Nektek, Halak, az összes ember nevében. Ezen a napon ünnepelünk,
ünnepelünk Titeket egytől-egyig, az arany-harmatos hajnaltól, egészen
a holdfényes, mélykék estig. Hisz annyi módon megmutattátok már, milyen
csodálatosak is vagytok, midőn az erőtől, a vadságtól, és az élettől csak úgy
ragyogtok! Példát vehet a világ rólatok, hisz fel egyszer se adjátok,
vízszennyezés vagy otthonvesztés, magatok sosem hagyjátok! Mikor azt
gondoljuk, végetek van, Ti mindig új erővel felléptek, százezer oroszlán
bátorsága, s hite került minden ellenére belétek! Ezért ma, a Halak Napján, mi
egyben a Boldogság Napja, azt kívánom, gondoljon Rátok mind, ki e verset
hallja!
Zúgó, hideg esőben, vagy meleg napsütésben, éljetek mindig nagy
megbecsülésben!