Békésszentandrás közelében a Sirató-holtágból fogtuk ezt a halat. Először azt hittük ezüstkárász, de egy kis csökevényes bajusza is volt így elbizonytalanodtunk. A honlapjukon láttam, hogy vannak ezüstkárász-ponty hibridek, így feltételezésem szerint sikerült nekünk is egy ilyen példányt kifogni. Hibridet foghattam? Üdvözlettel: P.  G. D

  A hal pikkelyei ezüstösek, nem kontúrosak, oldalvonala mentén 32-nél kevesebb számolható, úszói szürkések, ezek az ezüstkárász jellemzői. A pontynak két pár bajusza van, melyek az alsó és felső szájszegletben helyezkednek el, a hibridek esetében is többnyire szimmetrikusan, párban vannak jelen. A képen viszont csak egy van, és az alsó ajak közepénél található. Ezek alapján úgy gondoljuk, hogy a nyúlvány valójában nem bajusz, hanem egy korábbi horog által okozott sérülés gyógyulásának nyoma, a hal szájának széle szakadhatott le részlegesen. Így a képen nem egy hibrid, hanem egy inváziós ezüstkárász látható (Carassius gibelio).

Békésszentandrás közelében a Sirató-holtágból fogtuk ezt a halat. Először azt hittük ezüstkárász, de egy kis csökevényes bajusza is volt így elbizonytalanodtunk. A honlapjukon láttam, hogy vannak ezüstkárász-ponty hibridek, így feltételezésem szerint sikerült nekünk is egy ilyen példányt kifogni. Hibridet foghattam? Üdvözlettel: P.  G. D

A hal pikkelyei ezüstösek, nem kontúrosak, oldalvonala mentén 32-nél kevesebb számolható, úszói szürkések, ezek az ezüstkárász jellemzői. A pontynak két pár bajusza van, melyek az alsó és felső szájszegletben helyezkednek el, hibridek esetében is szimmetrikusan, párban vannak jelen. A képen látható képletből viszont csak egy van és az alsó ajak közepénél található. Ezek alapján úgy gondoljuk, hogy a nyúlvány valójában nem bajusz, hanem egy korábbi horog által okozott sérülés gyógyulásának nyoma, a hal szájának széle szakadhatott le részlegesen. Így a képen nem egy hibrid, hanem egy inváziós ezüstkárász látható (Carassius gibelio).

Milyen rákocskát fogtam a Ráckevei-(Soroksári)-Dunából?

  Hazánk vizeiből az elmúlt 10 év során hivatalosan nyolc garnéla fajt írtak le. Ezek a Atypsos molucensis, Caridna cf. babaulti, Caridina gracilirostris, C. multidentata, Macrobrachium giganteum, M. lanchesteri, M. nipponense és a Neocaridina davidi (korábban. N. denticulata). A legelőször leírt Neocaridina davidi hazánk több pontján megjelent, terjed, a Duna fővárosi szakaszán a főágában és több ide torkoló befolyóban is megtalálható. Napjainkig a M. nipponense hivatalosan a legutoljára kimutatott faj (Lipót, 2023), de az azóta végzett kutatások során további két Macrobrachium fajról vannak adatok a Duna magyarországi vízrendszeréből. Így a még nem publikált fajokkal együtt 10 garnélafaj előfordulásáról rendelkezünk pontos adatokkal hazánk területéről. A leírt fajok közül a következők szaporodása igazolt: Caridna cf. babaulti, C. gracilirostris, C. multidentata, M. nipponense, Neocaridina davidi, és mivel a két új  Macrobrachium fajból is találtak a kutatók juvenilis egyedeket és petés nőstényeket, így e fajok is feltételehetően szaporodó állományokkal vannak jelen a Duna faunájában. 
  Emellett az utóbbi években elsősorban a Duna alvize irányából a M. nipponense rendkívül gyors terjedését dokumentálták. 2025-ben Bajánál a Sugivicában, idén Paks alatt, a melegvíz csatorna alatt sikerült kimutatni. 
  Az RSD-ben gyűjtött egyedekről a Facebookon megosztott fotó és videó dokumentációk alapján a kisebb testű garnéla fajok, így a Caridna cf. babaulti, Caridina gracilirostris, C. multidentata, Neocaridina davidi), valamint a sepregető garnéla (Atypsos molucensis) kizárhatóak. A megnyúlt rostrum és a hosszú olló alapján az egyedek vélhetően valamely Macrobrachium fajhoz tartoznak. Ugyanakkor a faji szintű pontos azonosításhoz részletesebb morfometriai és genetikai vizsgálatok szükségesek, ahogy ezt a korábban történő fajleírások során is elvégezték a kutatók.

  Barátom első dunai, pergetve fogott süllője erős mintázata miatt a kősüllőre emlékeztet. Összeívásról lehet szó, vagy csak különlegesebb, mint a társai? Köszönöm munkásságukat. Üdvözlettel: K. Z.

  A képen látható süllő foltjai valóban különlegesek, de a mintázat a halaknál általában nem biztos határozóbélyeg. A hal megnyúlt teste, a szem vonalán túlérő szája, valamint a markáns ebfogai alapján egy süllő (Sander lucioperca), nem látunk hibridre utaló jeleket. A különleges mintázat genetikai változás, azaz mutáció következménye.

  Az RSD-n fotóztam a képen látható elpusztult halat. Érdeklődni szeretnék, milyen hal volt? Előre is köszönöm. Üdvözlettel: J. B.

  A hal szeme a feje alsó részén található, ami alapján a hal egy inváziós busa. Nálunk a fehér busa, a pettyes busa, valamint leginkább a két faj hibridje elterjedt, valószínűleg ez utóbbi látható a képen (Hypophthalmichthys molitrix x Hypophthalmichthys nobilis).

  Érdeklődni szeretnék, milyen tokféle tetemét sodorhatta partra a Duna Gönyű környékén. Sajnos a vértek és az úszók nem látszanak. Köszönettel és üdvözlettel: F. I.

  A tokfélék esetében a vértek száma, mérete és bőrbe ágyazottsága egyaránt fontos határozóbélyeg, de legbiztosabban a száj és a bajuszszálak alapján határozhatók. A hosszú, hegyes orr, valamint a nagyjából az orr közepéről eredő hosszú bajuszszálak jól láthatók, és úgy tűnik, hogy elérik vagy legalábbis megközelítik a felső ajkat. Emellett az alsó ajkán hasíték található, melynek két oldalán bőrlebenyek figyelhetők meg. A tetem állapota miatt nem minden karakter látszik egyértelműen, de ezek alapján a képen lévő hal feltehetően egy elpusztult kecsege (Acipenser rutheus).

  Egy barátom fogott egy harcsát a Körösön. Gyomrában ezt a csontképződményt találtuk. Mi lehet ez?

  A felvételen minden bizonnyal egy koponyacsont látható. A gerincesek jelentős részénél a koponyacsontok összenőttek, ez viszont egy különálló egységet alkot, ami a halakra jellemző. Ezt a csigolyák kapcsolódása is alátámasztja, illetve bizonyítja, hogy egy agykoponya van a képen. A csont formája alapján úgy gondoljuk, hogy a képen egy pontyféle, feltehetően egy ponty agykoponyája látható.  

  A képen látható hal széles kárász? Köszönettel: V. F.

  A képen látható hal háta magas, ami a széles kárászra jellemző, ám a nagyobb ezüstkárászoknál is gyakran előfordul. A széles kárász hátúszószegélye domború lenne, míg az ezüstkárászé homorú vagy egyenes, viszont ez a határozóbélyeg a képen sajnos nem látszik, ahogy a bognártüske fogainak száma és a fogak mérete sem. A hal világos pikkelyei és szürke úszói az ezüstkárászra jellemzők, akárcsak oldalvonalán számolható 32-nél kevesebb pikkely. Ezek alapján a hal feltehetően egy inváziós ezüstkárász (Carassius gibelio).

  Kisfiammal sokat horgászunk, ő legtöbbször könnyű úszós szerelékkel kis halakat fog. Alapszabály, hogy amit nem ismerünk fel, fénykép után engedünk is vissza a vízbe. Az alábbi esetben is így jártunk el tavaly ősszel az RSD csepeli szakaszán, mikor megfogtuk a képen látható példányt. A Google Lens paducnak véli, de én nem vagyok ebben biztos. Önöket kérdezem, vajon mit fogtunk? Üdvözlettel: T. M.

  A paduc szája alsó állású, alsó ajkát éles szarukáva borítja míg a képen látható hal szája csúcsba nyíló. Emellett pikkelyei aprók, oldalvonala mentén szánuk 55-60 közé esik, szájszöglete nem éri el a szem vonalát és úszói enyhén vöröses színűek. Mindezek alapján a képen látható hal egy jászkeszeg (Leuciscus idus).

  Május 2-ai horgászatunk során egy meglepetésvendég tette tiszteletét barátomnál a Tisza szegedi szakaszán. Egy sekély, kövezett partmenti részen csábult el, a képen látható, férgekkel lepett, hal. Szerintünk fiatal sebes pisztráng. Az élősködőktől megszabadított hal visszakerült a folyóba. Hogyan kerülhetett ilyen távol az ideális élőhelyétől? Van esélye túlélni a nyarat a már erősen melegedő, heteken belül 20 °C-nál melegebb folyóban? Köszönettel: B. M. és Sz. B.

  A halat világos udvarral körülvett piros pontok borítják, a nagyméretű szájának szeglete a szem hátsó vonalán túlér, a farokúszóján nincsenek pettyek, ami alapján a hal egy sebes pisztráng (Salmo trutta fario). Előfordulása a Tisza szegedi szakaszán mindenképpen érdekes, de nem teljesen példátlan jelenség. Elképzelhető, hogy a Maros felől sodródott le, mivel a faj ott helyenként előfordulhat, ugyanakkor a telepítésből származó egyed lis lehet. A túlélése a Tiszában azonban kétséges. A sebes pisztráng alapvetően hűvös, oxigéndús vizeket kedvel, ezért a nyáron tartósan 20°C fölé melegedő alsó-tiszai szakasz nem ideális számára. Ha talál hűvösebb mellékvízfolyásokat vagy mélyebb, oxigéndúsabb részeket akkor túlélhet, de tartós megtelepedése ezen a szakaszon nem valószínű.