Imecs István, Müller Tamás
A botos kölönte (Cottus gobio) a hegyvidéki patakok jellegzetes, rejtőzködő életmódú fenéklakó halfaja. Előfordulása szorosan kapcsolódik a hideg, oxigéndús vízfolyásokhoz és a megfelelő szerkezetű mederaljzathoz. Az Európai Unió élőhelyvédelmi irányelvének II. mellékletében szereplő közösségi jelentőségű faj Magyarországon védett. Korlátozott mozgásképessége és a vízfolyások fragmentációjával szembeni érzékenysége miatt állományainak megőrzése sajátos természetvédelmi feladatot jelent.
Egy ivarérett botos kölönte (Fotó: Harka Ákos)
A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE), valamint az erdélyi természetvédelmi szakemberek együttműködésével 2023-ban a Békás-szoros–Nagyhagymás Nemzeti Park területén új kutatási és fajmegőrzési programot indítottunk. A munka célja a botos kölönte kontrollált körülmények közötti szaporítási és nevelési módszereinek kidolgozása, az így előállított ivadékok természetes élőhelyre történő telepítése, valamint az állományok hosszú távú nyomon követése volt.
A kutatás első jelentős eredménye 2023-ban született meg, amikor a Kárpát-medencében első alkalommal sikerült a botos kölönte kontrollált körülmények közötti szaporítása, lárvanevelése és a felnevelt ivadékok természetes élőhelyre történő kihelyezése. A hároméves kutatás során a szaporítás, az ikrainkubáció és a lárvanevelés módszereit folyamatosan fejlesztettük. A vizsgálatok kiterjedtek többek között a szaporodás időzítésére, az ikrák és lárvák túlélésére, valamint az eltérő nevelési és etetési módszerek hatékonyságára.
Az első évben mintegy 1900 ikrából 710 ivadék érte el a természetes élőhelyre történő telepítéshez megfelelő fejlettségi állapotot, ami közel 40%-os felnevelési aránynak felelt meg. A következő évek vizsgálatai a szaporítási és nevelési technológia további fejlesztését szolgálták. 2024-ben 170 felnevelt ivadék került természetes élőhelyre, míg 2025-ben a kísérletben részt vevő valamennyi ikrás egyed sikeresen szaporodott, és mintegy 4400 ikrából összesen 751 táplálkozó lárvát telepítettünk ki.
A hároméves program során így összesen 1631 kontrollált körülmények között szaporított és nevelt botos kölönte került a Békás-szoros–Nagyhagymás Nemzeti Park három hegyi vízfolyásába. A kutatás azonban nem ért véget a halak felnevelésével és kihelyezésével. A program egyik legfontosabb kérdése az volt, hogy a kontrollált körülmények között előállított egyedek képesek-e fennmaradni és terjedni a természetes élőhelyeken. Ennek vizsgálatára a telepítéseket több éven át tartó monitoring követte.
A telepítéseket többéves halfaunisztikai, makrogerinctelen- és vízminőségi monitoring kísérte. A vizsgálatok célja nemcsak a kihelyezett állományok nyomon követése volt, hanem annak értékelése is, hogy a vízfolyások ökológiai és vízkémiai állapota hosszú távon megfelelő feltételeket biztosít-e a faj fennmaradásához. A makroszkopikus vízi gerinctelen közösségek vizsgálata alapján a patakszakaszok ökológiai állapota a teljes kutatási időszakban kedvező maradt, és a vízminőségi monitoring nem azonosított olyan tényezőt, amely önmagában akadályozta volna a faj fennmaradását, terjedését.
A program kezdetén a botos kölönte kezdeti elterjedése a vizsgált vízfolyásokban mindössze 823 méter hosszúságú szakaszra korlátozódott. A telepítéseket követően a faj valamennyi monitoringidőszakban ennél nagyobb területen volt kimutatható. A 2023. őszi felmérés során 3697 méter, 2024 őszén 4512 méter, míg 2025 őszén már 7520 méter újonnan benépesített vízfolyásszakaszon sikerült igazolni a jelenlétét. A legutóbbi, teljes körű monitoring alapján a faj teljes ismert elterjedése elérte a 8343 métert.
A telepítések sikeres eredménye a Békás-szoros–Nagyhagymás Nemzeti Park területén
Különösen fontos eredmény, hogy a botos kölönte nem kizárólag a közvetlen telepítési pontokon maradt fenn, hanem a telepítési helyek közötti szakaszokon is megjelent. A legnagyobb kiterjedésű és legösszefüggőbb előfordulás a Juh-patakban alakult ki. A 2025. őszi monitoring során a 12 vizsgált szakasz felén sikerült kimutatni a fajt, a 32 előkerült példány között pedig 23 juvenilis és 9 adult egyed volt. A hároméves monitoring során összesen 53 egyed került elő, amelyek közül 42 juvenilis és 11 adult korosztályba tartozott.
Az eredmények alapján a kihelyezett állományok fennmaradása és jelentős térbeli terjedése igazolható. Az önfenntartó populációk kialakulásának bizonyításához ugyanakkor további hosszú távú monitoringra és a természetes szaporodás egyértelmű igazolására van szükség. A kutatási program tapasztalatai arra is rámutatnak, hogy egy fajmegőrzési beavatkozás sikeressége nem ítélhető meg pusztán a szaporítás eredményessége vagy a kitelepített egyedek száma alapján. Ehhez a befogadó élőhelyek állapotának vizsgálata, a kihelyezett állományok hosszú távú nyomon követése, valamint a populációk fennmaradásának, terjedésének és természetes szaporodásának értékelése egyaránt szükséges.
A hároméves kutatási program eredményei alapján a botos kölönte kontrollált szaporítása, lárvanevelése és természetvédelmi célú telepítése megvalósítható, és megfelelő élőhelyi feltételek mellett hozzájárulhat a kis létszámú, fragmentált állományok megerősítéséhez és a faj elterjedési területének növeléséhez. A kidolgozott módszerek és a monitoring során szerzett tapasztalatok a jövőben további fajmegőrzési programok tervezéséhez is felhasználhatók lehetnek.
A program megvalósítását a Békás-szoros–Nagyhagymás Nemzeti Park és Natura 2000 terület kezelési tervét támogató, 151922 SMIS kódszámú, európai uniós vissza nem térítendő finanszírozású projekt, valamint a 150916. számú NKFI Advanced kutatási projekt biztosította.
Hivatkozás: Imecs I., Müller T. (2026): Hazai–erdélyi összefogás sikere: Új esélyt kapott a hegyi patakok ritka hala, a botos kölönte (Cottus gobio). Halászat 119/9: 46-47.