A cikk itt érhető el: Partium nap" az Akadémián - Wilhelm Sándor előadása: Az Érmellék élővilága
Hivatkozás: Harka Á. (2025): "Partium nap" az Akadémián - Wilhelm Sándor előadása: Az Érmellék élővilága. Halászat 118/2: 31-32.
Hírek
A Tisza-tó halfaunájának alakulása a kezdetektől a 2024-es év végéig
A teljes cikk itt érhető el: A Tisza-tó halfaunájának alakulása a kezdetektől a 2024-es év végéig
Hivatkozás: Harka Á., Juhász M., Papp G. Sallai Z. (2025): A Tisza-tó halfaunájának alakulása a kezdetektől a 2024-es év végéig. Halászat 118/2: 23-31.
Kurta baing (Leucaspius delineatus), selymes durbincs (Gymnocephalus schraetser) és magyar bucó (Zingel zingel) a Tisza-tavi folyómederből
Papp Gábor, Juhász Máté, Harka Ákos
2024. december 13-án a Tisza-tavi Sporthorgász Kft. munkatársai halakat mentettek a Tiszafüredi öntöző főcsatorna kezdeti szakaszán. A Tiszafüred tiszaörvényi részén lévő szivattyúház gépei közvetlenül a Tisza-mederből juttatják a vizet a csatornába, melynek mélyebb, sodrást csökkentő csendesítőmedencéjében akkor is marad víz és benne hal, amikor telente – a vízigények megszűnése miatt – a csatorna kezdeti szakasza már szárazzá válik.
A mentőakció során a medencéből 14 halfaj került elő, köztük két védett selymes durbincs és egy magyar bucó, de meglepetésként egy folyómederben ritka kurta baing is.
Egy ládányi mentett hal szabadon engedése (Fotó: Tisza-tavi Sporthorgász Kft.)
A kifogott és szabadon engedhető példányokat, amelyek eszmei értéke megközelíti a háromszázezer forintot, a halmentők mind visszajuttatták eredeti élőhelyükre.
Hivatkozás: Papp G., Juhász M., Harka Á. (2025): Kurta baing (Leucaspius delineatus), selymes durbincs (Gymnocephalus schraetser) és magyar bucó (Zingel zingel) a Tisza-tavi folyómederből. Halászat 118/1: 26
Pontokaszpikus gébek terjeszkedése a Hortobágyon
Sallai Zoltán, Csányi Béla
2024 júliusában az 50 éves jubileumát megélő hortobágyi kutatótábor résztvevőinek mutattuk be a halközösségek vizsgálatának módszereit a Hortobágy folyón. Elsőként Nádudvarnál a Kösélybe hajóztunk fel a résztvevők egyik csapatával. A kézi anódos mintázás mellett mindenképpen meg szerettük volna ismertetni a táborlakókkal az elektromos kecét is, mint kiegészítő mintavételi eszközt. A 200 méteres mintaszakasz alsó pontján (Y805117, X235493) a zsákmány ürítésénél nagy meglepetésben volt részünk, ugyanis a zsákmánytároló ládából 667 kerekfejű gébet (Neogobius melanostomus) és 14 csupasztorkú gébet (Babka gymnotrachelus) számoltunk le a 11 folyami géb (Neogobius fluviatilis) mellett. A nagy mennyiségű géb mellett néhány karikakeszeg, halványfoltú küllő, szivárványos ökle és egy adult védett kecskerák is kézre került.
Fekete folt nélküli kerekfejű géb a Hortobágy folyóból (Fotó: Sallai Zoltán)
A másik táborlakó csapattal már a Hortobágy folyón halásztunk a Kösély torkolatánál (Y804607; X235857). Itt is nagy mennyiségben kerültek elő a gébek a kecezsákmányból, 411 kerekfejű, 58 folyami és 23 csupasztorkú gébet számoltunk le. Néhány lelkes táborlakóval több uszadéktorlasz és vízbedőlt fa leküzdését követően felhajóztunk egészen a Sarkad–Sároséri-főcsatorna torkolatáig. A torkolat alatti szakaszon (Y803755 X239455) már jóval alacsonyabb egyedszámban voltak jelen a gébek mintáinkban, mindössze 63 folyami, 4 kerekfejű és egy csupasztorkú gébet sikerült fognunk. A csupasztorkú géb már a betorkolló főcsatornába is behatolt, így a jövőben mindkét faj további terjeszkedése várható.
Hivatkozás: Sallai Z., Csányi B. (2025): Pontokaszpikus gébek terjeszkedése a Hortobágyon. Halászat 118/1: 25.
Vörös mocsárrák (Procambarus clarkii) észlelése a Balaton és a Velencei-tó vízrendszerében
Weiperth András, Bányai Zsombor Márk, Berényi Dániel András, Lőkkös Andor
Napjaikra hazánk legtöbb vízrendszerében több inváziós tízlábú rákfaj terjed természetes úton, de egyes fajok a felelőtlen szabadtéri tartás, kihelyezések, nem megfelelően végzett haltelepítések következtében újabb és újabb élőhelyeken jelennek meg. Ezt igazolja, hogy egyre több, egymástól távoli, olykor izolált víztérben észleljük a megjelenésüket.
A vörös mocsárrák az egyik legjobb példa, hogy a díszállat-kereskedelemben számos magas inváziós kockázattal rendelkező fajt „sikerült” világszerte elterjeszteni, így hazánkba is behozni. A vörös mocsárrákot az első magyarországi észlelése óta hazánk számos termálvizű és urbanizált élőhelyéről kimutatták, köszönhetően a kiváló alkalmazkodóképességének. A kolonizált élőhelyeken rövid idő alatt jelentős állományméretet ért el és részben ennek következtében igen gyorsan el tudott terjedni mind a természetes, mind az urbanizált víztestekben.
A tízlábú rákok állományfelmérésének eredményeként 2024. október 2. és 21. között a Balatonba torkoló vízelvezető csatornahálózatban a vörös mocsárrákot sikerült kimutatni a Balatonfűzfő (47.067746É, 18.035618K, 47.062530É, 18.032157K) és Balatonfüred (46.946170É, 17.880615K) belterületén található felszíni vízelvezető csatornahálózatban, valamint Balatonfűzfőn a tóhoz tartozó zsombékos, puhafás ligeterdőben (47.062466É, 18.032454K, 47.060962É, 18. 032635K) is előkerültek fiatal és adult egyedei. Ezek mellett Siófoknál a tóból egy csatorna bekötésnél (46.930723É, 18.110703K) is sikerült begyűjteni egy elpusztult adult hímet és három fiatal egyedet.
Adult vörös mocsárrák a balatonfűzfői nádasból (Fotó: Weiperth András)
2024. december 3-án a lakosságtól azt az információt kaptuk, hogy tízlábú rákokat láttak Gárdony belterületén található egyik felszíni vízelvezető csatornában. Az információk alapján elvégzett felmérés eredményeként 2024. december 4–11. között a vörös mocsárrákot sikerült kimutatni a Gárdony belterületén található termálvízzel terhelt felszíni vízelvezető csatorna két pontján (47,202056É, 18,619669K, 47,199435É, 18,623481K) és a magában a Velencei-tóban a csatorna torkolati szakaszán (47,204836 É, 18,616487K). A kézi hálózással végzett mintavétel során mindhárom ponton előkerültek adult hím és nőstény egyedek, de juvenilis példányokat csak a csatorna torkolati területen sikerült gyűjteni. Az élő egyedek mellett összesesen 22 elpusztult adult egyedet sikerült azonosítani a vízelvezető árok partján.
Eredményeink sajnos újfent igazolják, hogy a vörös mocsárrák az urbanizációs hatásoknak kitett élőhelyeken bárhol megjelenhet az országban. A faj a Balaton és a Velencei-tó vízrendszerében továbbterjedve jelentős hatással lehet mindkét tó és a hozzájuk kapcsolódó vizes élőhelyek fajkészletére, ökológiai állapotára, a meder és a partfalak, illetve a csapadékvízet elvezető csatornahálózatok állapotára. A mostani felmérés ellenére a későbbiekben sajnos számítanunk kell a vörös mocsárrák további észlelésére, esetleges terjedésére a tavak vízgyűjtőjén. A vörös mocsárrák megjelenése és terjedése a Balaton vízrendszerében honos folyami rák (Astacus astacus) és kecskerák (Pontastacus leptpdactylus) Velencei-tó esetén a Császár-víz folyami rák állományára is kockázatot jelent, mert a rákpestist (Aphanomyces astaci) aktívan terjesztő fajként az itt élő populációkat megfertőzheti a betegséggel.
A cikkben bemutatott kutatás a Széchenyi Terv Plusz program keretében az RRF-2.3.1-21-2022-00008 számú projekt támogatásával valósult meg.
Hivatkozás: Weiperth A., Bányai Zs. M., Berényi D. A., Lőkkös A. (2025): Vörös mocsárrák (Procambarus clarkii) észlelése a Balaton és a Velencei-tó vízrendszerében. Halászat 118/1:24–25.
Homoki küllők (Romanogobio kesslerii) a Dunában
Sallai Zoltán, Juhász Péter, Vajda Zoltán
A több mint 20 éve, különböző helyszíneken folytatott dunai halászatok során még a szigetközi Öreg-Duna sodró részein és mellékágaiban sem sikerült homoki küllővel találkoznunk. Elsőként a dunavecsei szakaszon elektromos kecével végzett halászat során 2024. augusztus 6-án, az 1574 fkm környékén (Y643749, X176433) a zsákmány átvizsgálásánál 3 adult homoki küllőt találtunk. A 10 adult halványfoltú küllő (Romanogobio vladykovi) között nagyon feltűnő volt a nyúlánk testük, alacsony hátuk, hengeres farkuk, nagyobb farokúszójuk, hosszabb bajszuk, de határozásunk igazolása végett leszámoltuk a hátúszójukban lévő osztott úszósugarak számát, és ez mindhárom esetben 8 volt. Az egyik adult egyedről egy halványfoltú küllővel közös fotót is készítettünk, majd valamennyit szabadon engedtük.
A Dunavecsénél fogott homoki küllő felül, a halványfoltú küllő alul (Fotó: Sallai Zoltán)
Az újabb egyedek a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. megbízásából végzett „Szigetköz környezeti monitorozása” során kerültek kézre, szintén elektromos kecés zsákmányból. Először Lipótnál (Y533662; X281776) 2024. augusztus 12-én, 1,5 m mély sodró vízből egy adult egyed, egy adult halványfoltú küllővel, majd augusztus 14-én a Dunakilitinél lévő duzzasztómű alvizén, a Dunaszigetnél lévő mintaszakaszunkon (Y523943; X293613) 5 adult halványfoltú küllő mellett két adult homoki küllő is megkerült. Az előfordulások arra engednek következtetni, hogy a faj kóborló egyedei – minden bizonnyal az északi mellékfolyókból – a Dunában is megjelenhetnek, amiben közrejátszhatott a Garamon július végén bekövetkezett nagymérvű szennyezés is, ami komoly halpusztulást is okozott.
Hivatkozás: Sallai Z., Juhász P., Vajda Z. (2025): Homoki küllők (Romanogobio kesslerii) a Dunában. Halászat 118/1: 24.
Amurgéb (Perccottus glenii) megjelenése a Fekete-Körösben, gébek terjeszkedése a Körösökben
Sallai Zoltán, Juhász Péter
2024 szeptemberében a Fekete-, a Fehér-Körösön, a Körös felső, valamint a Sebes-Körös és a Berettyó alsó szakaszán végeztünk halfaunisztikai célú vizsgálatokat a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság megbízásából. A Fekete-Körösön kijelölt legfelső mintaszakaszon a bal parton, Gyulánál (Y832956; X150055) kezdtük a meg a halászatot. A mintaszakasz elején, a vízbelógó fűzgyökerek közül egy adult amurgéb került elő. Vélhetően a Fekete-Körös felső szakaszáról kerülhetett ide, egy határon kívüli hullámtéri víztérből, mivel az alsóbb szakaszokon nem találtuk meg.
A Fekete-Körösből kézre került adult amurgéb (Fotó: Sallai Zoltán)
Emellett megemlítjük, hogy a Körösön közvetlenül a békési duzzasztó alatt és a Sebes-Körösön a körösladányi duzzasztó alatt egészen a Körös és Sebes-Körös összefolyásáig valamennyi mintaszakaszunkon jelen volt a csupasztorkú géb (Babka gymnotrachelus) és a kerekfejű géb (Neogobius melanostomus), ellenben a két duzzasztómű felvizén egyelőre nem találtuk meg képviselőiket. Ugyanakkor megjegyezzük, hogy a körösladányi duzzasztó mellett üzemelő halcsatornában, bő száz méterre a bejárattól (Y807073, X183624) sikerült fognunk mindkét faj adult egyedeiből egyet-egyet, így vélhetően hamarosan a Sebes-Körös felvizén és a Berettyóban is meg fognak jelenni.
Hivatkozás: Sallai Z., Juhász P. (2025): Amurgéb (Perccottus glenii) megjelenése a Fekete-Körösben, gébek terjeszkedése a Körösökben. Halászat 118/1: 23.
Fiatal amurok (Ctenopharyngodon idella) a Körös vízgyűjtő területéről
Nagy László, Somogyi Dóra, Nyeste Krisztián
A Magyar Haltani Társaság „Mit fogtam?” rovatába érkezett Brandt Jánosnak egy fiatal, egynyaras amurivadékról készített fotója, amelyet 2024. augusztus 21-én fogott a Szarvasi-Holt-Körösből (hétköznapi nevén a Kákafoki-holtágból). Néhány hónappal később, 2024. november 26-án kutatóhalászatot végeztünk a Hármas-Körös békésszentandrási duzzasztójának alvizén (N46.89093, E20.49855), ahol öt, 15–25 cm közötti fiatal amur került elő.
Amurivadék a Szarvasi-Holt-Körösből (Fotó: Brandt János)
Az amurt hazánkba 1963-ban telepítették be Kínából és a volt Szovjetunióból. Az ezt követő évtizedekben mesterséges szaporításból származó egyedeket telepítettek országszerte, mivel úgy vélték, hogy Magyarországon természetes úton nem képes szaporodni. Ugyanakkor a természetes szaporodásának jeleit később mégis megfigyelték: először a Tiszában 1977-ben, a Dunában 1988-ban, majd a Körösökben 2019-ben. Szintén 2019-ben Közép-Tisza menti kubikgödrökből többszázas egyedszámban kerültek elő amurivadékok.
A Körösökből előkerült fiatal amurok pontos eredete jelenleg nem tisztázott. Mivel idegenhonos halfajról van szó, természetes vizekbe történő telepítése jogszabályok szerint tilos. Ugyanakkor a Szarvasi-Holt-Körös mentén működő több halgazdaságban is tenyésztik az amurt, így lehetséges, hogy az egyedek onnan szöktek ki. Ezzel együtt nem zárhatjuk ki a természetes szaporodás lehetőségét sem.
Bármelyik eset is áll fenn, az amurivadékok megjelenésének és elterjedésének vizsgálata a közeljövőben kiemelt jelentőségű. Ha ugyanis az amur a busafajokhoz hasonlóan képes alkalmazkodni a hazai viszonyokhoz, és országszerte tömeges ívásokat produkál, annak beláthatatlan következményei lehetnek vizeink élőlényközösségére.
Hivatkozás: Nagy L., Somogyi D., Nyeste K. (2025): Fiatal amurok (Ctenopharyngodon idella) a Körös vízgyűjtő területéről. Halászat 118/1: 23.
Invázió a vizekben
A teljes cikk itt érhető el: Harka Á. (2025): Invázió a vizekben
Hivatkozás: Harka Á. (2025): Invázió a vizekben. Halászat 118/1: 19–22.
Az amur (Ctenopharyngodon idella) ökológiai és természetvédelmi megítélése a magyarországi természetes és természetközeli vizekben
A Magyar Haltani Társaság állásfoglalása
Az idegenhonos fajok olyan állat- vagy növényfajok, amelyek természetes elterjedési területükön kívülre kerültek, sok esetben emberi tevékenység (betelepítés, behurcolás) következtében. Magyarország vizeiben is számos betelepített vagy behurcolt halfaj található, amelyek komoly veszélyt jelentenek az őshonos élővilágra, a természetes ökoszisztémák működésére, és károsan befolyásolják az élőhelyek ökológiai állapotát. 
Az amur (Ctenopharyngodon idella) egy távol-keleti eredetű idegenhonos halfaj, amelyet eredetileg halgazdálkodási céllal telepítettek be Magyarországra. Bár az amur gazdaságilag hasznosított, a természetesvízi fogásának korlátozása és ezzel együtt járó további terjedése komoly problémákhoz vezethet:
1. Élőhelyek károsítása: Az amur kizárólag növényevő, nagy mennyiségben fogyasztja a vízi növényeket, amelyek nemcsak oxigént termelnek, hanem fontos élőhelyet biztosítanak számos vízi élőlény, köztük az őshonos halak, kétéltűek, és az azoknak táplálékul szolgáló gerinctelen szervezetek számára. Emellett a nádasok és a gyökerező hínarasok számos madárfaj számára nyújtanak fészkelőhelyet. Az amur által okozott vízinövény-pusztítás ezért más fajok életterének az eltűnését is okozza, emellett a növényzetre ikrázó halfajok ívóhelyét is károsítja.
2. Természetvédelmi értékek sérülése: Magyarország természetvédelmi törvénye (1996. évi LIII. törvény a természet védelméről, továbbiakban: törvény) előírja a biológiai sokféleség védelmét és az őshonos fajok megóvását. Az amur állományának növekedése ezzel ellentétes hatásokat vált ki, hiszen a faj szaporodása és intenzív vízinövény-fogyasztása az őshonos halak és más élőlények kiszorításához, valamint az élőhelyeik pusztulásához vezethet.
3. A vízi ökológiai rendszerek állapotának drasztikus megváltoztatása: Az amur a természetes vízinövényzet nagyarányú pusztításával jelentősen megváltoztatja a vízminőséget. A növényzet pusztítása során a bélsarából felszabaduló tápanyagok az algák számára könnyen felvehető formában jelennek meg, miközben a parti növényzet fogyasztása további tápanyagok bejutását eredményezi a vízbe. Ez a tápanyag-túlterhelés (eutrofizáció) az algák túlburjánzásához vezet, ami oxigénhiányos állapotot idéz elő a vízben. A hazai viszonyok között egyre több alga- és cianobaktérium-faj termel toxinokat, amelyek egy algavirágzás során közvetlenül vagy közvetve súlyos károkat okozhatnak a vízi élőlényekben, és gyakran vezetnek halpusztuláshoz. Ezek a toxinok az emberek számára is egészségügyi kockázatot jelentenek, ha bekerülnek az ivóvízbázisba, vagy ha rekreációs tevékenységek, például horgászat vagy fürdés során érintkezünk velük.
A törvény 14. §-a alapján 1997. január 1. óta tilos a nem őshonos halfajok természetes vagy természetközeli vizekbe történő telepítése, továbbá halgazdasági célú halastavakból az ilyen halfajok más élővizekbe való juttatása. A törvény 43. §-ának (1) bekezdése alapján tilos a védett állatfajok egyedeinek zavarása, károsítása, kínzása, elpusztítása, szaporodásának és más élettevékenységének veszélyeztetése, lakó-, élő-, táplálkozó-, költő-, pihenő- vagy búvóhelyeinek lerombolása, károsítása. Magyarország területének 22%-a, azaz több mint egyötöde élvezi hazai vagy nemzetközi szinten a természetvédelem oltalmát. A hazai természetes vizek nagy része (Duna, Tisza, Dráva, Mura, Rába, Körösök, Maros, Balaton, Tisza-tó stb.) szerepel az Európai Unió Élőhelyvédelmi Irányelve szerint kijelölt Natura 2000 területek között, részei a Natura 2000 hálózatnak. Magyarország vállalta a közösség felé, hogy az Irányelv mellékletében szereplő őshonos fajokat és természetes élőhelyeiket hosszútávon megőrzi és fenntartja.
A fent idézett jogszabály alapján az amur telepítésének tilalma a természetes vizekbe 1997 óta fennáll. Természetes vizeinkben lévő állománya elsősorban az illegális telepítések, a halastavakból történő kiszökés és az elmúlt években tapasztalt természetes ívása következtében van jelen. Az amur kifogásának bármilyen szintű korlátozása a természetes és természetközeli vizekben ellentétes a természetvédelem érdekeivel. Az amur állományának növekedésével fokozottan fennáll a veszélye annak, hogy őshonos – közöttük védett fajok – élő-, búvó- és szaporodóhelye sérül vagy pusztul el, emellett romlik vizeink minősége és ökológiai állapota.
Mit tehetünk az idegenhonos halfajok és az amur terjedése ellen?
Felelős halgazdálkodás: Az amur telepítésének teljes tilalma, a fogási korlátozások eltörlése a természetes és természetközeli vizekben. Ezenkívül az idegenhonos halpopulációk folyamatos ellenőrzésének és monitorozásának a halgazdálkodási terveknek szerves részévé kell válnia. Szintén indokolt az idegenhonos és inváziós fajok állományának folyamatos, ökológiai célú szelektáló halászata, melyet nem lehetőségként, hanem kötelezettségként kell rögzíteni a hatályos jogszabályokban.
Ismeretterjesztés: Az idegenhonos fajok ökológiai hatásairól szóló pontos és közérthető információk társadalmi szinten történő terjesztése elengedhetetlen. Ez segíthet abban, hogy a társadalom és a horgászok tudatosabban és tevékenyen támogassák a természetvédelmi erőfeszítéseket.
Természetvédelmi programok: Az őshonos halfajok élőhelyeinek védelme és helyreállítása érdekében indított projektek segíthetnek csökkenteni az idegenhonos és inváziós fajok hatásait. A fenti természetvédelmi jogszabályi helyen kívül a törvény 39. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján védett természeti területre közvetlen kihatással lévő vagy azt közvetlenül érintő halászati hatósági eljárás során a természetvédelmi hatóság szakhatóságként működik közre. Ebből fakadóan valamennyi amurfogás-korlátozással érintett természetvédelmi oltalom alatt álló terület esetében a természetvédelmi hatóságot meg kell keresni.
Horgászati szabályozások: Indokolt országos szinten az idegenhonos halfajok fogási kvótájának a teljes eltörlése, valamint a célzott horgászatuk támogatása kulcsfontosságú ezeknek a fajoknak a visszaszorítása érdekében.
Az idegenhonos halfajok, így például az amur fogásának a korlátozása hosszú távon súlyosan károsíthatja Magyarország vizeinek természetes ökoszisztémáit, csökkentheti a biodiverzitást és ellentétes a természetvédelmi érdekekkel. A Magyar Haltani Társaság nem támogatja az amur természetes és természetközeli vizekben történő kifogásának semmilyen szintű korlátozását, terjedésének elősegítését. Elengedhetetlen, hogy a halgazdálkodásra jogosultak, a természetvédelmi szakemberek és a horgászok közösen lépjenek fel az idegenhonos halfajok káros hatásai ellen, ezzel biztosítva őshonos halfajaink védelmét és vizeink jó ökológiai állapotának hosszú távú fenntartását.
Hivatkozás: Magyar Haltani Társaság (2025): Az amur (Ctenopharyngodon idella) ökológiai és természetvédelmi megítélése a magyarországi természetes és természetközeli vizekben. Halászat 118/1: 26–27.