Bányai Zsombor Márk, Balogh Réka Enikő, Fodor Fanni, György Ágnes Irma, Weiperth András

   Az utóbbi években egyre többször észlelnek inváziós tízlábú rákokat hazánk természetközeli és mesterséges élőhelyein. Utóbbiak közül leggyakrabban a településeken, ipari létesítményekben kialakított felszíni, illetve felszín alatti csatornarendszerekben terjednek.

   2024. augusztus 4-én azt az információt kaptuk, hogy a Budaörs belterületén található vízelvezető árkokban, valamint két nagyobb bevásárlóközpont parkolójában vörös mocsárrákokat találtak a településre hulló jelentős mennyiségű csapadékot követően.

A vörös mocsárrák élőhelye Budaörs belterületén (Fotó: Bányai Zsombor Márk)

    2025. augusztus 5. és 14. között, nappali és éjszakai mintavételek során bejártuk az érintett területet, és elektromos halászgéppel, kézi hálókkal, illetve csalizott rákvarsák segítségével sikerült megtalálni a vörös mocsárrák több korosztályát Budaörs belterülete és az M7-es autópálya közt található vízelvezető csatornarendszerben. A vizsgált mintaszakasz kezdő és záró koordinátái: 47.455853É, 18.973333K; 47.454368É, 18.966985K. A mintavételek során összesen 68 adult és 31 juvenilis példányt sikerült megfogni és további vizsgálatok céljából elszállítani. Az első mintavételek során megállapítható, hogy a most megtalált állomány nemrég kezdte kolonizálni az élőhelyet. Ezt támasztja alá a gyűjtött vörös mocsárrákok kis egyedszáma mellett a felmérés során talált még diverz makrozoobenton- és kétéltűközösség.

   A vörös mocsárrák napjainkban természetes úton is gyorsan terjed, de a felelőtlen kihelyezések, telepítések következtében is újabb és újabb vízgyűjtőkön jelenik meg. Ezt igazolja az egyre több, egymástól távoli, olykor izolált víztérben történő észlelése.

   A vizsgált terület a Hosszúréti-patak vízgyűjtőjéhez tartozik, ahonnan a vörös mocsárrákot a patak torkolata és a Kána-tó közötti szakaszán már korábban (2019, 2023) kimutatták, de a korábbi és az új észlelések közt számos mesterséges akadály található (halastavak, autópálya alatti átereszek, mederlépcsők stb.). Jelen vizsgálat során a két terület közt nem sikerült kimutatni a fajt.

   A vörös mocsárrák újabb észlelése igazolja, hogy már nem csak termálvízzel terhelt élőhelyeken, hanem teljesen mesterséges, akár időszakos csatornahálózatokban is megjelenhet. A vörös mocsárrák nagy egyedszámot elérve jelentős hatással lehet a kolonizált élőhelyek fajkészletére, ökológiai állapotára, a meder, a partfalak, illetve a csapadékvíz-elvezető hálózat állapotára. Jelen vizsgálat eredményei is alátámasztják, hogy számítanunk kell a vörös mocsárrák további terjedésére a főváros környéki természetes, mesterséges és időszakos vizekben.

   Mindenkinek szeretnénk felhívni a figyelmét, hogyha vörös mocsárrák egyedet észlel, akkor értesítse az illetékes nemzeti park igazgatóságot. Az egyedet semmisítse meg, semmiképpen ne helyezze vissza, illetve másik víztestbe!

   A cikkben bemutatott kutatás a Széchenyi Terv Plusz program keretében az RRF-2.3.1-21-2022-00008 számú projekt támogatásával valósult meg.

Hivatkozás: Bányai Zs. M., Balogh R. E., Fodor F., György Á. I., Weiperth A. (2025): Vörösmocsárrák (Procambarus clarkii) észlelése Budaörs belterületén a vízelvezető csatornahálózatban. Halászat 118/4: 14.

Sallai Zoltán

   A pontokaszpikus gébek újabb és újabb vizeket hódítanak meg, a kisebb vízfolyásokba is felhatolnak. A Fertő–Hanság Nemzeti Park Igazgatóság megbízásából 2024. 09. 04. és 2024. 11. 07. között végzett rábaközi felméréseink során több kisebb vízfolyásban megtaláltuk a kerekfejű gébet (Neogobius melanostomus). A Kardos-érben Agyagosszergénynél csak 1 példány került elő, de Vitnyédnél már tömeges jelenlétét tapasztaltuk, és összesen 27 egyedet fogtunk.

Kerekfejű géb a Kardos-érből (Fotó: Sallai Zoltán)

   A Kis-Rábában Kapuvárnál, a Szép-éger nevű területrészen az elektromos kece zsákmányának átvizsgálásánál 22, míg a szintén kapuvári Oszvald-malomnál 2 egyede került kézre. Gradációja alól a Répce sem mentesült, a Szigeti-rétnél Himodnál 4, míg Gyórónál az Új-szilvások elnevezésű területrészen 7 egyed akadt a hálónkba. Zömében adult egyedeket fogtunk, de Vitnyédnél és Gyórónál az ivadékait is megfogtuk.

Hivatkozás: Sallai Z. (2025): A kerekfejű géb (Neogobius melanostomus) terjedése a Rábaközben. Halászat 118/4: 13.

Takács Péter, Bánó Bálint, Pallos Réka, Mozsár Attila, Czeglédi István, Mészáros Boglárka

   A Balaton part menti nádasai nemcsak a hullámzástól védik a partot, és szűrik meg a külvilág felől érkező szennyezéseket, de menedéket is nyújtanak néhány ritka, védett halfajunknak. A réticsík (Misgurnus fossilis) és a lápi póc (Umbra krameri) bár a tó nyílt vizében vélhetően sohasem voltak gyakoriak, de a hullámzástól védett nádöblözetekben még ma is fel-felbukkannak.

   A Balaton part menti élőhelyeinek vizsgálata során a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet munkatársai az utóbbi években több helyről is jelezték e mocsári halfajok előfordulását. A réticsík az elmúlt időszakban három területről került elő. Tihanyban, 2022 nyarán a hajóállomás mellett (46.917701 N, 17.894066 E) végzett elektromos felmérés alkalmával, valamint a rév melletti nádasban 2025. március 18-án és április 10-én, gőtecsapdázás során (46.890750 N, 17.894083 E) fogtuk három egyedét. Illetve Balatonakaliban, 2022. október 26-án elektromos halászat közben került elő egy adult példány (46.882031 N, 17.762057 E). A lápi pócot Keszthelyen, a Libás-kikötő kövezésének belső oldalán lévő nádasból sikerült kimutatni 2025. március 24-én (46.763479 N, 17.265813 E).

A balatoni lápi pócok egyike (Fotó: Takács Péter)

   Megfigyeléseink jól mutatják, hogy a nádasokkal szegélyezett, hullámvédett öblök és kikötők ma is fontos menedéket jelentenek a mocsári halfajok számára. A Balaton nyílt vízétől nagymértékben eltérő vízminőségi paraméterekkel jellemezhető parti élőhelyek megőrzése nemcsak tájképi, hanem természetvédelmi szempontból is kulcsfontosságú: a Balaton egykori mocsári halfaunájának utolsó hírnökei ezekben a csendes parti zugokban
találnak menedéket.

Hivatkozás: Takács P., Bánó B., Pallos R., Mozsár A., Czeglédi I., Mészáros B. (2025): Mocsári halfajok újabb előfordulásai balatoni nádasokból. Halászat 118/4: 13.

A teljes cikk itt érhető el

Hivatkozás: Sallai Zoltán (2025): Magyarország halfaunája két évtized változásainak tükrében. TermészetBúvár 78/1: 35.

A teljes cikk itt érhető el

Hivatkozás: Pásztor B. (2025): Tudományos alapossággal vizeink halairól. Élet és Tudomány 2025/50: 1577. 

Harka Ákos – Sallai Zoltán: Magyarország halfaunája
Második, átdolgozott és bővített kiadás   

  E könv első kiadása bő két évtizeddel ezelőtt, 2004-ben készült el, és 90 fajról adott olyan színes fényképekkel és elterjedési térképekkel illusztrált ismertetést, amellyel Magyarország halfaunájának az addigi legteljesebb képét adta.

A szerzőpáros húsz év elteltével döntött úgy, hogy a halak genetikai alapokon átalakított rendszerében, valamint a hazai fajok számában és elterjedésében bekövetkezett változásokat figyelembe véve elkészíti a könyvnek a második, jelentősen módosított és bővített kiadását.

  Munkájuk eredményeként 2025-ben jelent meg ez a 103 fajt új fotókkal bemutató kötet, amely elsősorban halkutatók, halak iránt érdeklődő természetbarátok, horgászok és leendő horgászok számára készült. Közérthető stílusának köszönhetően azonban korhatár nélkül javasolható mindenkinek, aki kíváncsi ezekre a sajátos vízi élőlényekre, meg arra a 103 új térképre is, amely megmutatja, hogy az utóbbi öt évtizedben melyik fajt hol találták meg vizeinkben.

A kötet, melynek ára 17 850 Ft, a Vaskos Csabak Bt. címén rendelhető meg (https://www.csabak.hu/kapcsolat/).

Weiperth András, Bányai Zsombor Márk, Liziczai Márk

   A hazánkban őshonos, védett folyami rák állománya az utóbbi évtizedekben az összeomlás szélére sodródott, így minden egyes észlelési adat fontos a faj megőrzését szolgáló programok kidolgozásához. A faj az utóbbi évtizedben nem került elő a Szigetközből, ezért fontos adat, hogy egy horgász 2023 júniusában egy adult nőstény folyami rákot fogott Dunaszigetnél, a kesztölcési alsó zárás felvízén (47.960053É, 17.367461K). Ez az adat igazolja a korábbi feltevéseket, hogy hazánk legnagyobb vízi gerinctelen fajának kisebb állományai a Dunával közvetlen kapcsolatban lévő vízterekben még előfordulhatnak.

2022-ben fogott jelzőrákok a Duna medvei szakaszáról (Fotó: Weiperth András)

   A jelzőrák gyors terjedése a folyami és a kecskerák (Pontastacus leptodactylus) visszaszorítása mellett egyes kistestű bentikus halfajoknak (botos kölönte, halványfoltú küllő, magyar és német bucó) a Duna főágában és a Szigetköz vízrendszerében élő állományaira is közvetlen veszélyt jelent. A jelzőrákot 2018 októberében a Lajtában, majd 2019-ben a Mosoni-Duna és a Duna főágának több pontján észleltük. A 2019 márciusa és 2025 júniusa közt végzett felmérésekkel, valamint a civileket is bevonó citizen science módszerek alkalmazásával a következő helyeken sikerült kimutatni a jelzőrákot a Dunában és a hozzá kapcsolódó mellékágakban: Dunakilitinél (47.993980É, 17.287428K; 47.984888É, 17.340063K; 47.984246É, 17.341512K; 47.991399É, 17.336366K), Dunaszigetnél (47.9749208, 17.3543684K; 47.966379É, 17.367511K; 47.966023É, 17.365037K; 47.967511É, 17.366572K; 47.950176É, 17.397878K; 47.936866É, 17.409499K), a denkpáli hallépcső al- és felvizén (47.931342É, 17.415602K; 47.931945É, 17.410323K; 47.932649É, 17.410988K; 47.932556É, 17.406804K; 47.931729É, 17.407716K), Kisbodaknál (47.896224É, 17.445537K; 47.899209É, 17.444228K; 47.894455É, 17.446827K; 47.885279É, 17.453395K), az árvai zárás fel- és alvizén (47.831539É, 17.544743K; 47.829855É, 17.548638K; 47.836278É, 17.539343K), a bagaméri mellékág fel- és alvizén 47.820953É, 17.605017K; 47.821026É, 17.600957K; 47.820375É, 17.607658K; 47.812819É, 17.617024K; 47.810963É, 17.603614K), Medvénél (47.795700É, 17.643227K; 47.794828É, 17.645491K; 47.794291É, 17.647030K; 47.793175É, 17.649309K; 47.790223É, 17.655892K), Nagybajcsnál (47.769889É, 17.692521K; 47.763039É, 17.700065K; 47.774867É, 17.684725K) és Véneknél (47.751480É, 17.731084K; 47.749639É, 17.737608K; 47.749683É, 17.741813K; 47.747282É, 17.754807K).

   A jelzőrák terjedése Európában évtizedek óta nyugat–kelet irányú. Eredményeinkkel ezt a tendenciát sikerült igazolnunk, egyben feltárva annak egy új terjedési útvonalát. A jelzőrák terjedése a Szigetköz vízrendszerében azért is rendkívül aggasztó, mivel e faj aktívan terjeszti a rákpestisnek (Aphanomyces astaci) nevezett gombabetegséget, ami hatalmas mortalitást okoz az őshonos tízlábú rákok között. Nagy egyedsűrűségű állományai pedig a kiterjedt járat- rendszereikkel jelentős károkat okozhatnak a Szigetköz természetes partfalaiban és árvízvédelmi töltéseiben. A Szigetközben, illetve a Duna főágában való jelenléte fontos vizsgálandó terület, mivel a jelzőrák terjeszkedése jelentős természetvédelmi és vízgazdálkodási problémákat okozhat.

   A cikkben bemutatott kutatás a Széchenyi Terv Plusz program keretében az RRF-2.3.1-21-2022-00008 számú projekt támogatásával valósult meg.

Hivatkozás: Weiperth A., Bányai Zs. M., Liziczai M. (2025): A folyami rák (Astacus astacus) és az inváziós jelzőrák (Pacifastacus leniusculus) észlelései a Szigetközben. Halászat 118/3: 24.

Weiperth András, Berényi Dániel András

Az amur és a fekete amur két, Távol-Keleten őshonos halfaj. Hazánkba a volt Szovjetunió tagállamaiból, valamint Kínából hozták be, elsősorban tógazdasági hasznosításra. Az évtizedek alatt természetes vizeinkbe kihelyezett amurállomány mára hazánk több folyójának vízrendszerében szaporodik, de a Duna hazai szakaszáról eddig kevés publikáció említi ezt, valamint ivadékok és juvenilis egyedek előfordulását. A fekete amurt a tógazdaságok mellett zártnak tekinthető horgászvizekbe is telepítik, elsősorban horgászati céllal. Természetes vizeinkbe kijutva mindkét faj károsan hat azok ökológiai állapotára. Az elmúlt években az idegenhonos halfajok kihelyezésének könnyítését, illetve egyes fajok védelmét szorgalmazó intézkedésekkel párhuzamosan egyre több szervezet emeli fel szavát természetes vizeink védelme érdekében. Az utóbbi évtizedben végzett halbiológiai felmérésekben és a horgászok fogásai során egyre többször lehet mindkét faj egyedeivel találkozni.

A 2022 márciusa óta végzett terepi felméréseink, illetve a külső forrásokat is felhasználó citizen science módszerekkel történő adatgyűjtéseink során az amur juvenilis egyedeit a következő helyeken sikerült kimutatni vizeinkben:

1. A Duna szigetközi szakaszán (47,852408É, 17,520740K; 47,832042É, 17,542812K; 47.984954É, 17,325342K, 47,961209É, 17,351774K; 47,927918É, 17,400140K; 47,838458É, 17,518215K; 47,846754É, 17,502974K; 47,811256É, 17,651402K).
2. A Mosoni-Dunában (47,825783É, 17,371295K; 47,695818É, 17,643998K; 47,736285É, 17,769234K) és a folyam főágában (47,792223É, 17,616797K; 47,750100É, 17,739576K; 47,748443É, 17,749322K; 47,741179É, 17,767899K; 47,747180É, 17,755913K; 47,737276É, 17,888195K; 47,752669É, 18,060124K; 47,736575É, 18,181530K; 47,736575É, 18,181530K; 47,732813É, 18,321132K; 47,733664É, 18,326561K; 47,765687É, 18,697987K; 47,752564É, 19,082746K; 47,543343É, 19,062097K; 47,562903É, 19,070995K; 46,571815É, 18,883848K).
3. A Duna újpesti (47,561002É, 19,075492K), lágymányosi (47,462974É, 19,058630K), hárosi (47,403142É, 19,027537K) és kisapostagi öblében (46,881336É, 18,933379K).
4. A Rába sárvári (47,246703É, 16,953935K) és győri részén (47,676147É, 17,619853K).
5. Az Ipoly tésai (48,024939É, 18,820518K) és letkési szakaszán (47,880922É,
18,764770K).

Juvenilis amur a Duna újpesti szakaszáról (Fotó: Weiperth András)

A horgászok adult fekete amurok fogásáról számoltak be a Rába nicki (47,382968É, 17.033149K), a Mosoni-Duna győri (47.695196É, 17.620864K), valamint a Duna egykori főágát és a pulai mellékágat összekötő hallépcső alvízi szakaszán (47,793498É, 17,646454K).

A Duna hazai vízrendszerében az amur változó korcsoportú, valamint a fekete amur adult egyedeinek megjelenését, illetve sikeres terjedését igazolják a folyam hullámterén, egyes befolyókban és a mellékágakban történő észlelések. A horgászok által természetes vizeinkben fogott fekete amurok pedig arra utalnak, hogy az illegális telepítések, illetve kiszökések kockázatával folyamatosan számolni kell hazákban.

A cikkben bemutatott kutatás a Széchenyi Terv Plusz program keretében az RRF-2.3.1-21-2022-00008 számú projekt támogatásával valósult meg.

Hivatkozás: Weiperth A., Berényi D. A. (2025): Juvenilis amurok (Ctenopharyngodon idella) és adult fekete amurok (Mylopharyngodon piceus) a Duna magyarországi vízrendszerében. Halászat 118/3: 24.

Sallai Zoltán, Juhász Péter

   A védett nyúldomolykó meglehetősen ritka vendég a Fekete- és Fehér-Körös hazai szakaszán. Ezért szolgált nagy örömünkre, amikor 2024. május 29-én a Fehér-Körös gyulavári duzzasztójának az alvizén (Y823178; X146869) hálónkba akadt egy fiatal egyed. A második mintavételezésünk kora ősszel, 2024. szeptember 19-én volt. Ekkor viszont a gyulavári duzzasztó felvizén, a gyulavári híd alatt (Y823698; X146334) fogtunk egy minden bizonnyal azonos korú példányt. A fotózást követően mindkét elektromos halászgéppel zsákmányolt egyedet szabadon engedtük. A fotók alapján vélelmezzük, hogy két különböző halról van szó. A vizsgálatot a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság megbízásából végeztük. Mivel a hazai recens szakirodalomban nem találtunk erre a fajra vonatkozó adatot a Fehér-Körösre vonatkozóan, úgy gondoltuk közzétesszük a két észlelést.

A Fehér-Körösből fogott nyúldomolykó (Fotó: Sallai Zoltán)

Hivatkozás: Sallai Z., Juhász P. (2025): Nyúldomolykó (Leuciscus leuciscus) a Fehér-Körösből. Halászat 118/3: 23.

Sallai Zoltán, Szinetár Csaba

   A Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság megbízásából halfaunisztikai felmérést végeztünk a rábaközi kisvízfolyásokon és a Répcén. A Répce vizét szállító Ásás-csatornán Répcevisnél, a közúti hídnál kijelölt mintaszakaszon (Y471489; X235946) 2024. szeptember 4-én vízben gázolva halásztunk. Nagy meglepetést okozott, amikor elektromos halászgépünkkel egy adult fürge csellét (Phoxinus phoxinus) sikerült fognunk. Tudomásunk szerint a faj eddig nem volt ismert a Répcéből, így az Ásás-csatornából sem, továbbá, ha minden igaz, ez az első Győr–Moson–Sopron vármegyei recens előkerülése a fajnak. Ezen a répcevisi mintaszakaszon összesen 13 faj került elő. Érdekességként megjegyezzük, hogy az inváziós ezüstkárász, razbóra és fekete törpeharcsa mellett megtaláltuk itt az aranyhalat is. Ezeken túlmenően előkerültek még sebes pisztrángok, márnák, paducok, sujtásos küszök, domolykók, szivárványos öklék, dunai küllők és kövicsíkok. A halakon kívül sikerült fognunk egy adult jelzőrákot is.

Az Ásás-csatornában fogott fürge cselle (Fotó: Sallai Zoltán)

Hivatkozás: Sallai Z., Szinetár Cs. (2025): Fürge cselle (Phoxinus phoxinus) az Ásás-csatornában. Halászat 118/3: 23.