A Magyar Haltani Társaság az őshonos halfajok népszerűsítése érdekében 2010-ben indította el az „Év hala” választást. Az első évben még a Társaság elnöksége döntött a győztesről, ám 2011-től kezdve már csupán három jelöltet nevez meg, és a végső döntést az internetes szavazókra bízza. A 2026-os év hala címet az a faj nyeri el, amelyik a legtöbb szavazatot kapja.

Szavazataikat 2025. december 31-én déli 12:00 óráig adhatják le.

Szilvaorrú keszeg

  A szilvaorrú keszeg, avagy tudományos nevén Vimba vimba egy nyúldomolykófélék családjába tartozó hal. Karakteresen nyúlánk, oldalról lapított, háta mérsékelten magas. Az orra hosszú, jóval előrébb nyúlik a fölső állkapocsnál, színe a hal alapszínénél jellemzően sötétebb, szürkés-lilás árnyalatú. Szája alulról nézve U-alakú, ajkai lekerekítettek, és ez meg a hosszú farokalatti úszó jól megkülönbözteti a hozzá hasonló másik jelölttől, a paductól. Pikkelyei kicsik, számuk az oldalvonalon 52–62, emellett a hát- és a farokúszó között egy fűrészes, fémes csillogású élt képeznek. Nagyobb példányai 20–30 cm hosszúak, de akár a 40 centit is elérhetik.

Szilvaorrú keszeg (Fotó: Sallai Zoltán)

Reofil, azaz áramláskedvelő, őshonos faunaelemünk, a nagyobb folyókban leginkább a márnazónában gyakori. Szaporodása májustól júliusig tart, ekkor egy vonulás figyelhető meg a hazai állományánál a folyókon felfelé, az ikráit a mosott sóderes-kavicsos mederanyagra rakja. Herman Ottó még Éva keszegként említi, melyet ritkán ugyan, de a mai napig használnak. Állománya a gyors folyású élőhelyek eltűnésével Európa-szerte csökken.

/Bajcsev-Dancsó Dénes

Paduc

  A paduc (Chondrostoma nasus) őshonos európai halfajunk, melynek teste megnyúlt, oldalról kissé lapított. Feje viszonylag kicsi, tompa orra a száj elé nyúlik. Alsó állású szájának hasítéka haránt irányú, alsó ajkának peremét szarubevonat borítja, emiatt éles és kemény, alulról nézve majdnem egyenes vonalú. Hát- és hasúszója egy vonalban helyezkedik el, a farokalatti úszója közepes hosszúságú, a farokúszója elég nagy és mélyen bemetszett. Pikkelyei, melyekből az oldalvonal mentén 55–66 helyezkedik el, viszonylag kicsik.

A paduczóna névadó hala (Fotó: Sallai Zoltán)

  Csapatosan kóborol, táplálékát fiatal korában szinte minden hazai halunkhoz hasonlóan planktonikus élőlények teszik ki, később azonban már hazánkban egyedülálló módon élőbevonatot fogyaszt, melyet kövekről és más víz alatti tárgyakról fejt le vésőszerű alsó ajka segítségével. Áprilisiban-májusban zajlik az ívás a folyók sodrottabb szakaszán, az ikrák a kavicsos mederhez tapadnak, később itt kelnek ki az ivadékok. Folyóvízi hal, az oxigéndús vizet kedveli. A róla elnevezett paduczónára a legjellemzőbb, ebbe a szinttájba tartozik például a Felső-Tisza Tiszacsécse feletti szakasza, de gyakori a márnazónában, és előfordul a lassabb folyású dévérzónában is. Húsa szálkás, de jól elkészítve ízletes. A horgászoknak kedvelt, szívósan küzdő hala. A hazai rekordfogás 3,02 kg.

/Sereg Kamilla Rózsa

Vágótok

  A vágótok (Acipenser gueldenstaedtii) az ősi megjelenésű tokfélék egyik hazánkban is előforduló képviselője. Orra rövid, tompa, bajuszszálai nem érik el a felső ajkat, teste megnyúlt, oldalán és hátán nagy és éles vértpikkelyek sorakoznak, melyek különösen a fiatal példányokon szembetűnők. Nevét is ezekről a vértekről kapta, egy óvatlan mozdulat is elég lehet ahhoz, hogy felsértse az ember bőrét.

Egy fiatal vágótok (Fotó: Sallai Zoltán)

Tengerben élő vándorhalként a folyókat korábban csak a szaporodási időszakban kereste fel, hogy ikráit a nyílt, sóderes mederfenéken szórja szét, ám a Vaskapu megépítése a vándorlási útvonalára leküzdhetetlen akadályt jelentett. Nagyra növő hal, az idős példányok hossza akár a két métert is meghaladhatja. Magyarországon időről-időre előkerül egy-egy példány, ám ezek feltehetően telepítésből származnak. Egyes tengerparti országok halászfogásai között a mai napig rendszeresen előfordul, nálunk azonban a kecsegével ellentétben feltehetően nincs önfenntartó állománya. Védettsége a telepített példányok megtelepedését szolgálja.

/Nagy László

Győzött a kurta baing!

  A Magyar Haltani Társaság 16. alkalommal rendezte meg az "Év hala" választást és a korábbi évekhez hasonlóan az elnökség idén is három jelöltet állított: a dévérkeszeget (Abramis brama), a kurta baingot (Leucaspius delineatus) és a vágódurbincsot (Gymnocephalus cernua). A természetkedvelők és halbarátok e három, hazánkban őshonos halfaj közül választhattak. A 2024. december 31-én éjfélig beérkezett 3586 szavazat 26 százalékával a vágódurbincs harmadik lett, a dévérkeszeg 30,7%-kal a második, a győztesünk pedig a voksok 43,3%-át szerezte meg.

  A kurta baing a nyúldomolykófélék családjába tartozó apró, őshonos halunk. Teste megnyúlt és vaskos, háta és hasvonala enyhén ívelt. Rövid, tompa orra és jellegzetesen nagy szemei figyelemfelkeltőek. Szája felső állású, a nagy szájhasíték meredeken felfelé irányul. Alsó állkapcsa kampószerűen felhajlik, így szinte álarcszerűen takarja a fejét. Általános mérete 6–8 cm között mozog, de ritkán akár 10 cm-re is megnőhet. Pikkelyei aprók, ezüstösek, és könnyen lehullanak. Táplálékát főként planktonikus élőlények, árvaszúnyoglárvák és a vízfelszínre hulló apró rovarok alkotják. Szaporodása április és július között zajlik, amikor párosan rakják le az ikrákat. A nőstény 100–150 darab ikrát ragaszt vízi növényekre, amelyeket a hím őriz és gondoz. Élőhelyként a lassan áramló vagy állóvizeket kedveli, például tőzegbányatavakat, holtmedreket és alföldi csatornákat. Nagyobb folyóinkban többnyire csak az áradások után jelenik meg a hullámtereken. Jellegzetes bélyege a farokalatti úszó tövén található pontsor, valamint az oldalvonal, amely csupán az első néhány pikkelyen látható. Élőhelyeinek eltűnése és az inváziós fajok terjedése miatt állományai jelentősen visszaszorultak. Hazánkban védett faj, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.

Kapcsolódó írások:

Harka Á. (2025): Az év hala 2025-ben - Győzött a legkisebb, a kurta baing (Élet és Tudomány 80/7: 201–203.)
Nagy L. (2025): 2025-ben az év hala a kurta baing. Halászat 118/1: 3–4..

A kurta baing elterjedési térképe:

Készült: Harka Ákos és Sallai Zoltán Magyartország halfaunája c. könyvének 
 második - módosított és bővített - kiadása alapján, 
amely az utóbbi 50 év igazolt adatait tartalmazza.

    Győzött a réticsík! A Magyar Haltani Társaság szervezésében immár 15. alkalommal került sor az Év hala megválasztására. Most is három jelölt szerepelt a kiírásban: a réticsík (Misgurnus fossillis), a garda (Pelecus cultratus) és a laposkeszeg (Ballerus ballerus).

     A 2023. december 31-én déli 12 óráig beérkezett 3875 szavazat 21 százalékával a laposkeszeg harmadik lett, a garda 30%-kal a második, a győztesünk pedig a voksok közel felét, 49%-át kapta.

Az "Év hala" 2024-ben a réticsík (Sallai Zoltán felvétele)

   A réticsík erősen megnyúlt, vaskos testű halunk. Alapszíne okkersárga, a háta sötétbarna. Fejét barnásfekete foltok, az oldalát ugyanilyen színű hosszanti sávok és pettyek díszítik. Szemei kicsik, alsó állású szája sem nagy, ám körülötte öt pár bajuszszál található. Lekerekített úszói ugyancsak kicsik, de igen gyors és erőteljes kígyózó mozgásra képes. Jellemzője, hogy oxigénszegény viszonyok közt is megél, mert vérerekben gazdag utóbele képes oxigént felvenni a lenyelt levegőből. A saját maga által kimélyített gödrökben még akkor is életben maradhat, amikor a mocsár vize eltűnik s a lágy iszap felszíne cserepesre szárad. Csíkra éhes elődeink ilyenkor ásóval, kapával forgatták ki a földből.

   Amíg nagy lápjaink és mocsaraink „éltek”, népélelmezési cikknek számított a réticsík. A növényekben gazdag, iszapos medrű vizekben ma is sokfelé megtalálható, de az állományai kicsinyek és veszélyeztetettek, ezért védettek. A faj természetvédelmi értéke példányonként 10 ezer forint.

Kapcsolódó írások:

A réti csík elterjedési térképe:

Készült: Harka Ákos és Sallai Zoltán Magyartország halfaunája c. könyvének 
megjelenés előtt álló második - módosított és bővített - kiadása alapján, 
amely az utóbbi 50 év igazolt adatait tartalmazza.

   Immáron 13. alkalommal került megszervezésre az "Év hala" nevet viselő esemény, mely során a kedves természetszeretők és halbarátok három, hazánkban őshonos halfajra adhatták le szavazataikat. A Magyar Haltani Társaság elnöksége idén a fokozottan védett lápi pócot (Umbra krameri), horgászok által igen kedvelt sügért (Perca fluviatilis), valamint a természetvédelmi szempontból szintén kiemelten fontos selymes durbincsot (Gymnocephalus schraetser) jelölte meg 2023 választható halfajának eme jeles megmérettetésen. Az online szavazófelületünkre összesen 5805 szavazat érkezett, melynek 50,08%-val (2 907 szavazat) 8 év elteltével ismét egy védett faunaelemünket, a lápi pócot választották meg a voksolók az "Év halának". Második helyen a sügér végzett a szavazatok 37,98%-val (2 205 szavazat), mely igen sokáig állt a szavazás élén. Harmadik helyezettként a selymes durbincs végzett a szavazatok 11,94%-val (693 szavazat).

   A lápi póc apró termetű, zömök testű halunk, mely kissé nyújtott, oldalról lapított. Farokúszója szabályosan lekerekített, kerekded mellúszóit, valamint az úszóiban található úszósugarakat egymástól külön-külön is képes mozgatni. Ezen sajátosságának köszönheti a "kutyahal" elnevezést, de a köznyelvben ismeretes a ribahal, a pócikhal, valamint a bobály megnevezése is. Termetéhez képest testét viszonylag nagyobb méretű pikkelyek borítják, alap barnás színezetét az oldalvonala helyén elhelyezkedő, fémesen csillogó aranysárga csík díszíti. Enyhén felső állású szájában apró fogacskákból álló kefefogazat található, aminek segítségével bolharákokat, rovarlárvákat vagy halivadékokat zsákmányol. Élőhelyeként, mint ahogyan azt neve is mutatja, a dús növényzetű mocsarakat és lápokat részesíti előnyben. Szaporodására tavasszal kerül sor, jellegzetes násztáncukat követően a nőstény őrködik az ikrákat rejtő fészek felett. A vízszabályozási munkálatokat követően az egykor tömeges állománnyal bíró faj mind élőhelyének kiterjedése, mind a faj hazai állományainak mérete jelentősen lecsökkent. Fennmaradt állományai mára egymástól elszigetelten, holtágakban, tőzeglápokban, sekély vizű tavakban, kisebb vízfolyásokban és csatornákban vannak jelen. A lápi póc további fennmaradását az egyre gyakoribbá váló száraz periódusok, valamint a Kelet-Ázsiából származó inváziós amurgéb is fenyegeti. Természetvédelmi szempontból igen értékes, fokozottan védett, bennszülött halfajunk, eszmei értéke példányonként 250 000 Ft.

A fokozottan védett lápi póc adult példányai és az általa kedvelt élőhely.

   A Magyar Haltani Társaság honlapján szervezett közönségszavazáson 14642 szavazat alapján dőlt el, hogy a választható három őshonos jelölt közül melyik viselheti az "Év hala" címet. A voksok legnagyobb részét a süllő kapta (44%), második helyen a csuka végzett (38%), a fokozott védelmet élvező német bucó pedig harmadik lett (18%).

   A süllő (Sander lucioperca) nagyra növő, megnyúlt testű, oldalról enyhén lapított halunk. Csúcsba nyíló szája nagy, a szeglete eléri a szem hátulsó vonalát. Benne nagy, erős fogak ülnek, köztük a többiek közül kiemelkedő ebfogak is. Oldalán elmosódó sötétebb sávok, néha foltok találhatók. Két hátúszóját, valamint farokúszóját fekete foltsorok díszítik.
    Hazánkban viszonylag széles körben elterjedt, nagyobb folyóink paduczónájától egészen a dévérzónáig gyakori, kisebb folyóinkban azonban csak a bővebb vizű alsóbb szakaszokon lehet rá számítani. A víz oldott oxigéntartalmára érzékeny, ezért kerüli a duzzasztott, feliszapolódott folyószakaszokat, állóvizeink közül pedig inkább csak a jobb oxigénviszonyokkal rendelkező, nagyobb tavakban fordul elő.
    A süllő valódi halevő ragadozó, táplálékának zömét elsősorban a küsz képezi. A horgászok körében a legnemesebb ragadozóként ismert, mind csalihalas, mind pergetőmódszerekkel eredményesen fogható. A hazai horgászrekord 15,5 kg (2014). Húsa szálkamentes, kiváló minőségű, a halgasztronómia egyik legkedveltebb alapanyaga.

Kapcsolódó írások:

SÜLLŐ elterjedési térképe
(2000. 01. 01-től 2020. 02. 18-ig)

Postabélyegen az év hala

    Legalább négy éve már, hogy a Posta a társaságunktól is témajavaslatokat kért új bélyegeihez, s mi erre a mindenkori év halát javasoltuk. Az évek múlásával úgy tűnt, feledésbe merült az ötlet. A múlt év őszén azonban azzal keresett meg bennünket az intézmény illetékese, hogy 2020-ban az év haláról is szeretnének egy bélyeget kiadni, s ehhez kérik együttműködésünket. Örömmel mondtunk igent a felkérésre, és 2020. augusztus 5-ére el is készült a süllőt bemutató, 185 forint címletű bélyeg, melynek a valós mérete 40x30 mm..

   A 185 forintos címlet a szabvány méretű, 50 grammnál nem nehezebb, sürgősséggel feladott levelek bérmentesítésére szolgál, de mivel csupán 30 ezer példányban készült, csak a filatéliai szakszolgálattal is rendelkező postákon kapható.