Kérjük a „Mit fogtam?” rovat kérdezőit, hogy lehetőleg mindig tüntessék fel a fotón szereplő hal pontos fogási helyét, akár a Google térképén jelölve (akár koordinátákkal), továbbá a vízfolyás és a legközelebbi település nevét, valamint a fogás pontos időpontját. Sokat segít, ha jó eredeti fotót küldenek e-mail csatolmányként, ugyanis a Facebookról letöltött fotó gyenge felbontású.

   A jó fotóról megállapítható a hal szájállása, az oldalvonal pikkelyszáma, a hát- és a farokalatti úszó sugarainak a száma. A tokféléknél pedig ne csak a halról, hanem fejének a hasi oldaláról is mellékeljenek fotót, mert ez alapján legkönnyebb az azonosításuk. Ügyeljenek rá, hogy a kézben tartott halon ne takarják le ujjaik a pikkelyeket vagy csontvérteket és úszókat, ezért inkább puha helyre téve, oldalára fektetve készítsenek róla teljes alakos képeket. A halak kímélete érdekében soha ne a horgon lógva fotózzuk őket, hanem valahogy így:

A Szigetközben fogta a fiam ezt halat, szerintünk leánykoncér. Kérem a megerősítésüket! Üdvözlettel: T. J.

A képen látható hal szája félig alsó állású, szemgyűrűje világos, oldalvonalán 45 pikkely számolható, ezek alapján a hal valóban egy védett leánykoncér (Rutilus virgo).

  A képen látható paducot az esztergomi Kis-Dunán fogtam. A hátából kilógott valami zöld parazitaszerűség, és a farokúszó tövénél is láttam egy hasonlót. Be tudnák azonosítani? Tisztelettel: B. N.

  A képen egy Tracheliastes nembe tartozó rákélősködő látható. A dunai halakra a Tracheliastes polycolpus nevű, rendszerint az úszók tövén kapaszkodó faj jellemző. Életük nagyobb részét szabadon lebegő lárvaként töltik ezek a rákocskák, melyek teste egy bőr alá befúrható csillagszerű horgonyból, két karból, egy hasonló méretű testből és két hosszú petezacskóból áll.

A képen látható halat 2024 márciusában fogtam egy Pilisszentiván környéki tóból. A határozásban szeretném kérni a segítségüket. Üdvözlettel: S. R.

A képen látható hal első ránézésre jászkeszegnek tűnik, erre utal az úszók vöröses színe, a homorú szegélyű farokalatti úszó, valamint a csúcsba nyíló száj. Ellenben az alacsony testmagasság, a nagy, szürkés színű, mélyen bemetszett farokúszó és a viszonylag nagyméretű száj balinra emlékeztet. A jászkeszeg oldalvonalán maximum 60 pikkely számolható, ennél a halnál viszont ez az érték 62, ami szintén hibridre utaló jel. Mindezek alapján a hal feltehetően egy ikrás jászkeszeg és tejes balin összeívásából származó jászbalin (Leuciscus idus x Leuciscus aspius).

  Ezt a halacskát február elsején fogtam Dunaharasztinál a Duna-Tisza-csatornából, pár méterre annak torkolatától. Kisebb csapat bandázott a felszín közelében, voltak köztük nagyobb halak is, de csak ezt az egyet tudtam megfogni. Szerintem garda, mások szerint talán kurta baing. Kérem döntsék el kinek van igaza. Üdvözlettel: D. T.

  A garda mellúszója eléri a hasúszó kezdetét és oldalvonala kacskaringós lefutású, így ez a faj kizárható. A kurta baing oldalvonala rövid, csak az első néhány pikkelyen figyelhető meg, míg a képen látható hal oldalvonala végig látszódik. A túlnyúló alsó állkapocs állasküszre is utalhatna, viszont az oldalvonalon a pikkelyek száma nem éri el az 55-öt. A szokatlan felső állkapocs horogszabadítás közben sérülhetett meg. A felső állású száj, a nagy szem és a megnyúlt test alapján a képen látható hal egy küsz (Alburnus alburnus).

  Ezt a halacskát a Duna Százhalombattai szakaszán az esti órákban sodorta partra a víz. Elég rossz állapotban volt, úgyhogy gyorsan lefotóztam és visszatessékeltem a vízbe, szerencsére elúszott. Úgy gondolom, hogy egy Petényi-márnát találtam, a kérdésem az lenne, hogy valóban így van-e? Köszönöm a választ! Üdvözlettel: V. K.

  A képen látható hal hátúszójának első sugara erőteljes és fogazott, valamint a farokalatti úszó hátrahajtva nem éri el a pirosas színű farokúszót. Ezek alapján a hal egy fiatal márna (Barbus barbus).

  Sokféle halat fogtam már, de ez a kicsi kifog rajtam és ismerősömmel is kisebb vitába keveredtem miatta. Az én tippem dévérkeszeg, ő laposkeszegnek gondolja. Kérem segítsenek a beazonosításban. Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: K. A.

  A dévérkeszeg pikkelyeinek mérete az oldalvonaltól fölfelé haladva a felére csökken, míg a képen látható hal pikkelyei közel egyforma méretűek, így ez a faj kizárható. A laposkeszeg szája felső állású, pikkelyei apróbbak, farokalatti úszója hosszabb. A képen látható hal orra lekerekített, szája félig alsó állású, szeme nagy, mellúszójának töve vöröses színű, ezek alapján a hal egy karikakeszeg (Blicca bjoerkna).

  Rendszeresen látom, ahogy a kősüllők téli időszakban forognak a víz tetején fényváltáskor, "fürdenek", "puttyognak" egészen a vízimadarak megjelenéséig, utána nyomtalanul eltűnnek a helyszínről. A kérdésem az lenne, hogy mi állhat a viselkedés hátterében? Köszönöm a választ! Tisztelettel: N. B.

  A süllő, valamint a kősüllő télen is aktívan táplálkozik, fényváltáskor a felszín közelében nagy rajokba verődő küsz az egyik kedvenc zsákmányuk. Táplálkozáskor, a szájuk hirtelen kinyitása során a víz hirtelen beáramlik, ez eredményezi a jellegzetes hangot. A megváltozó fényviszonyok alatt ezek a ragadozók sokkal jobban látnak, mint a táplálékhalak, így könnyebben elejtik a prédát. Egyes madarak a nagyobb ragadozóhalakra is veszélyt jelentenek, így megjelenésük könnyen elriaszthatja őket.

  Ez a 20 cm hosszú halacska a Tiszakécskén lévő Anver2 horgásztóban került horogra. Szerintem szélhajtó küsz, amiről megerősítésüket kérem. Üdvözlettel: Sz. Z.

  A felső állású száj, a nagy szem, a hosszú farokalatti úszó és a hasúszónál jóval hátrébb kezdődő hátúszó alapján a hal valóban egy küsz (Alburnus alburnus). 

Tisztelt Haltani Társaság!
Egy korábbi bejegyzésükre szeretnék reagálni, melyben azt írták, hogy a Tisza-tóból kifogott folyami gébet nem lett volna szabad visszaengedni. Tudomásom szerint ez a szabály csak az inváziós idegenhonos halfajokra érvényes, melyek a következők: ezüstkárász, busák, törpeharcsák, naphal, razbóra, amurgéb. Kérem, cáfoljanak, vagy erősítsenek meg, ezzel is segítve a hazai horgászok, érdeklődők ismereteinek pontosítását! Köszönettel: N. I.

Kedves N. I., igaza van, a korábbi válaszunkba hiba csúszott. A 133/2013. (XII. 29.) VM rendelet 28. § 17 bekezdése szerint csak az inváziós idegenhonos halakat tilos visszaengedni, vagyis az ezüstkárászt, a busafajokat, a törpeharcsafajokat, a naphalat, a razbórát, valamint az amurgébet. A gébjeink ugyan szintén idegenhonosak, de a jog spontán jövevényfajként tartja számon őket, így törvényi szabályozás nem tiltja visszaengedésüket, habár a tömeges jelenlétük káros. A helyesbítést köszönjük, a téves információt a honlapunkon is javítottuk.