Kérjük a „Mit fogtam?” rovat kérdezőit, hogy lehetőleg mindig tüntessék fel a fotón szereplő hal pontos fogási helyét, akár a Google térképén jelölve (akár koordinátákkal), továbbá a vízfolyás és a legközelebbi település nevét, valamint a fogás pontos időpontját. Sokat segít, ha jó eredeti fotót küldenek e-mail csatolmányként, ugyanis a Facebookról letöltött fotó gyenge felbontású.

   A jó fotóról megállapítható a hal szájállása, az oldalvonal pikkelyszáma, a hát- és a farokalatti úszó sugarainak a száma. A tokféléknél pedig ne csak a halról, hanem fejének a hasi oldaláról is mellékeljenek fotót, mert ez alapján legkönnyebb az azonosításuk. Ügyeljenek rá, hogy a kézben tartott halon ne takarják le ujjaik a pikkelyeket vagy csontvérteket és úszókat, ezért inkább puha helyre téve, oldalára fektetve készítsenek róla teljes alakos képeket. A halak kímélete érdekében soha ne a horgon lógva fotózzuk őket, hanem valahogy így:

  Ezt a halat 2024. április 27-én reggel fogtam a Füzesabony környékén található ,,Legend Lake” elnevezésű bányatóból. Segítséget szeretnék kérni a faj meghatározásában. Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: P. B.

  A vörös színű úszók, a kicsi, felső állású száj, a narancssárga szemgyűrű, valamint a hasúszónál jóval hátrébb kezdődő hátúszó alapján a hal egy vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus).

  Az egyik közösségi oldalon láttam ezt a képet, amely Balatonlellén készült. Önök dokumentálták már a kecsege (?) balatoni előfordulását? Üdvözlettel: K. G.

  A tokfélét kifogó Janka Jánossal sikerült fölvennünk a kapcsolatot, s megtudtuk, hogy a fogás Balatonlelle mólójánál (46°47'37.1"N, 17°41'24.3"E), 2024. április 20-án történt. Szerencsére olyan képeket is kaptunk, amelyekről megállapíthattuk, hogy a hal bajuszszálai nem rojtozottak, hanem simák, az orrcsúcshoz közelebb erednek, de a felső ajkat elérik. Ezek a sajátságok, továbbá az erősen megnyúlt test, valamint az, hogy a vértek színe alig tér el a test színétől szintén amellett szól, hogy a hal lénai tok (Acipenser baerii). Ez a faj Magyarországon idegenhonos, így nem szabad visszaengedni, ellentétben a kecsegével, ami nem fogható halunk, ezért megkülönböztetésük kiemelt figyelmet érdemel.

  Az alábbi halat 2024. április 20-án fogtuk a Duna adonyi szakaszán, és kisebb vitát váltott ki a társaságban, hogy vajon mi lehet? Többek között domolykó és jászkeszeg is szerepelt a tippjeink között, én személy szerint jászkeszeg és balin hibridjére gondoltam. Tudnának nekünk segíteni eldönteni a vitát?  Válaszukat előre is köszönöm. Üdvözlettel: R. Zs.

  A hal oldalvonalán a pikkelyek száma 60, a domolykónál maximum 46 lehet, tehát kizárható. A balinnál és hibridjénél 60-nál több pikkely lenne az oldalvonalon, valamint a fölötte lévő pikkelysorok száma is 8 fölött lenne. A pikkelyek száma, a hasonlóan ívelt hát-, és hasvonal, valamint a viszonylag kicsi, csúcsba nyíló száj alapján a hal egy jászkeszeg (Leuciscus idus), viszont a hal testmagassága alacsonyabb, mint a hasonló korú és méretű jászkeszegeké, valamint a farokúszó is nagyobbnak, erőteljesebbnek és szürkés színűnek tűnik, amik balinra jellemző jellegek. Ezek alapján a hal egy ikrás jász és tejes balin összeívásából származó jászbalin (Leuciscus idus x Leuciscus aspius) is lehet. Ennek a biztos megállapításához genetikai vizsgálatra lenne szükség.

  A csatolt videót 2024. április 14-én készítettem a Balatonon a Szigligeti-öbölben. Önök szerint mi okozhatta a halnál ezt a jelenséget? Várom szíves válaszukat! Üdvözlettel: G. Z.

  A hal rendellenes mozgásának oka a videó alapján nem állapítható meg, de feltételezhető, hogy egy gerincsérülés áll a háttérben.

  Egy Felső-Tiszán fogott 3 kilogramm körüli ponty konyhai előkészítése közben a képen látható számos parazitára lettem figyelmes. A kórkép felállításában szeretném kérni a segítségüket. Üdvözlettel: B.L.

  A képen látható élősködők a Piscicola geometra halpióca példányai. Természetes vizekben leküzdésükre nincs lehetőség.

  A képen látható halat édesapám fogta 2024. április 6-án a Duna Dunaalmási szakaszán. Nekünk nem sikerült beazonosítani, hogy melyik fajról lehet szó, a határozásban kérnénk a segítségüket. Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: P. I.

  A szem hátsó vonalán túlérő száj, a hal oldalán lévő piros pöttyözöttség, a piros és fekete foltok körüli világos udvarok, illetve a farokúszó folttalansága alapján a képen látható hal egy sebes pisztráng (Salmo trutta fario).

  Fogtunk egy szép nagy pontyot a tatabányai Erőmű-tavon. Viszont nagyon furcsának találtuk a színét és az alakját. Annak ellenére, hogy tükörponty, nem magashátú, hanem karcsú, megnyúlt testű volt. A színe is sárgásabb volt a megszokottnál, helyenként sötétebben márványozott. Ez milyen fajta pontynak számít? Lehetséges, hogy részben koi? Üdvözlettel: M. V.

  Koira jellemző vonásokat nem látunk a halon. Ellenben a hátúszó előtt, a kopoltyúrés mögött és a faroknyélen előforduló nagy pikkelyek, valamint ezek mintázata és az egész testre kiterjedő sárgás szín alapján úgy látjuk, hogy a hal a pontynak (Cyprinus carpio), a fajon belül pedig a tükörpontynak egy olyan, félig-meddig szabálytalan genetikai változata, amelyet spanyol pontynak vagy spanyolmintás pontynak neveznek. Ezeknek a halaknak az alakja és a pikkelyezettsége sokféle lehet.

  Az alábbi halat a Maconkai-víztározó előtározójából, április 13-án fogtam csontival. Azt gondoljuk, hogy kárász-ponty hibrid, de szeretnénk véleményüket kérni a hal pontos meghatározásában. Üdvözlettel: S. Ö.

  A hal alakja, a viszonylag rövid fej, a kontúrozatlan pikkelyek, valamint a szürke úszók mind az ezüstkárász jellemzői, viszont az oldalvonalon számolható 34 pikkely, valamint a száj szélén található apró bajuszka, alapján a sejtésük helyes volt, a hal nagy valószínűséggel egy ikrás ezüstkárásztól és egy tejes pontytól származó ezüstkárász-ponty hibrid (Carassius gibelio x Cyprinus carpio).

  Vác és Verőce határán, a Dunában fogtam ezt a márnát (Barbus barbus), melyet az élősködőktől megszabadítva engedtem vissza. Milyen élősködők ezek, és hogy lehet ennyi egy halon? Üdvözlettel: S. P.

  A jobb oldali képen látható, hogy a féreg felső része egy tapadókoronggal kapcsolódik a halhoz, és ebből következtethetünk arra, hogy az élősködő egy pióca. Szakértőnk azonban megállapította, hogy nem a közönséges halpióca (Piscicola geometra), hanem a Hemiclepsis marginata, amelyet békapiócának is mondanak. Ez ritkább, mint a halpióca, de a dunai márnákon gyakori. Mivel a piócák csomókban rakják le petéiket, a kikelő fiatalok csoportjából több is rátapadhat egy közelben lévő halra. Ha sok tapad meg egy kisebb példányon, a vérszívásuk visszatarthatja a hal fejlődését, de életveszélyt általában nem okoz.