A mikrospórások vagy másként kisspórások (Microsporidia) parányi élőlények, melyeket sokáig az egysejtű állatok közé tartozónak véltek, utóbb azonban kiderült, hogy a gombák rokonai. Ám olyan élősködők, amelyek csak az eukarióta, azaz valódi sejtmaggal rendelkező sejtekben tudnak szaporodni, mert hiányoznak belőlük azok a sejtalkotók, amelyek nélkülözhetetlenek az örökítő DNS-molekulák és a fehérjeszintézishez szükséges RNS-molekulák felépítéséhez. Viszont rendelkeznek olyan enzimekkel és képességekkel, amelyekkel a gazdasejtet átállítják a saját anyagaik szintézisére, és ezzel újabb mikrospórás utódok létrehozására. 

   Úgy tűnik, hogy ez a szaporodásmód jól bevált. Bár csupán az állatvilágra specializálódtak, de ott a legprimitívebbektől az emberig szinte minden nagyobb rendszertani egységben előfordulnak. A fajok számát egyesek millióra becsülik, mások viszont úgy vélik, annyi faj lehet belőlük, amennyi az eukarióta állatfajok összes száma. Már megtalálták őket minden nagyobb állatcsoportban, melyekben a legkülönbözőbb szerveket és szöveteket fertőzték meg, de eddig még csak körülbelül 1500 fajt írtak le közülük. Legtöbbjüket a rovarokban észlelték – egyikük, a Nosema apis a hazai méhészetekben is pusztít –, de a rákfélékben is gyakran előfordulnak, és mintegy 150 fajuk a gerinceseket veszélyezteti a halaktól az emlősállatokon át egészen az emberig. 

 

 

   A halak petefészkét károsító, korábban Pleistophora oolytica nevű mikrospórás faj hazai előfordulásáról elsőként azok a hazai szakemberek értesültek, akik 2002-ben a budapesti Országos Állategészségügyi Intézetben meghallgatták dr. Csaba György halkórtani szakértő állatorvosnak az előadását. Ebben számolt be arról, hogy munkatársaival – dr. Majoros Gáborral és dr. Láng Máriával – két csuka sorvadt és elhalásokkal tarkított petefészkének sejtjeiben a mikrospórások közé tartozó Pleistophora oolytica fürtszerű halmazait figyelték meg. A kórokozót – amely utóbb egy másik nembe lett átsorolva és ezért már az Ovipleistophora mirandellae  nevet viseli – 2002-ben egy hazai bodorka (Rutilus rutilus) sorvadó petefészkében is kimutatták, de más halfajokban sem kizárt az előfordulása.

   Valamelyest megnyugtató, hogy ez a parazita elhullást nem okoz, azonban a petefészek károsodása a beteg hal szaporodását megakadályozza, ugyanis a petefészek sorvadt állapota miatt ívásra nem kerülhet sor. Ezek alapján joggal feltételezhető, hogy a természetes vizekből befogott csukák mesterséges szaporításának olykor tapasztalható sikertelenségéért is ez a parazita felelős. Jelenleg nagyon keveset tudunk ennek a parazitának a hazai elterjedéséről, ezért kérjük a horgászokat, ha találkoznak hasonló esetekkel, akár más halfajoknál is, készítsenek fényképet a sorvadt petefészekről és a lelőhely adataival együtt küldjék be a haltanitarsasag@gmail.com ímélcímre.