Takács Péter, Bakos Botond

   A vízrendezések és az inváziós fajok térnyerése miatt a lápi póc Kárpát-medencei állományai a 20. század végére jelentősen megfogyatkoztak. Ráadásul e fokozottan védett közép-dunai endemizmus korábbi jelentős nagyságú elterjedési területe feldarabolódott, a megmaradt állományai jelentősen elszigetelődtek egymástól. A faj számos területről eltűnt, így sokáig kipusztultnak hittük a Rába vízrendszeréből is. Ezért jelentett meglepetést a faj 2013-as újbóli előkerülése a Rába egyik Sárvár melletti holtmedréből. Mivel az első adatközlés óta több mint egy évtized telt el, és hogy csupán egyetlen pócpéldány előkerüléséről volt hírünk, fontosnak tartottuk a holtmeder ismételt vizsgálatát.

Egy csapat a fogott lápi pócokból (Bakos Botond felvétele)

   A 2024 augusztus 1-én elvégzett felmérésünk során a holtmeder északi, alsóbb részéről (EOV: 492366, 216773) számos igen eltérő környezeti igényű faj (pl. ezüstkárász, széles kárász, vörösszárnyú keszeg, tükörpontyivadék, halványfoltú küllő) mellett a lápi póc is előkerült. A megfogott 35 pócegyed túlnyomó részét a csupán néhány centiméter mély, békalencsével borított parti régióban találtuk meg. A nagyobb testméretű, kifejlett egyedek mellett számos 2–3 centiméteres juvenilis példányt is fogtunk, így elmondható, hogy a vizsgált Rába-holtmederben a lápi pócnak jelenleg stabil és jelentős állománya él.

A békalencsével borított élőhely (Bakos Botond felvétele)

Hivatkozás: Takács P., Bakos B. (2024): A lápi póc (Umbra krameri) stabil állománya a Rába Sárvár melletti holtmedrében. Halászat. 117/3: 17.