Nyeste Krisztián, Pádár Patrik
2026. 06. 01-jén a fonyódi mólónál (N46.753327, E17.553431) pergetés során néhány süllőt követően egy zömökebb példány is előkerült. A szokatlan testalkat mellett feltűnő volt a kősüllőre emlékeztető mintázat, meg a szájban jól látható, de a süllőénél kisebb ebfogak jelenléte.
A Balatonból fogott süllő–kősüllő-hibridként azonosított egyed (Fotó: Pádár Patrik)
A halról készült fotón számos merisztikus és morfológiai bélyeget vizsgáltuk meg, melyek közül a lényegesebbek a táblázatunkban láthatók:
A vizsgált egyed bélyegeinek többsége nem illeszkedik egyértelműen sem a süllőhöz, sem a kősüllőhöz. Különösen figyelemre méltó az ebfogak jelenléte, ám csökkent fejlettsége, meg a köztes szájméret és a kősüllős jellegű harántsávozottság. Ezek a bélyegek összességében jól megfelelnek a szakirodalomban leírt természetes eredetű süllő–kősüllő-hibridek jellemzőinek.
A süllő és a kősüllő mesterséges hibridje akvakultúrás körülmények között már 2003 óta ismert, amikor Müller és munkatársai (2004) elsőként hozták létre sikeresen a két faj keresztezését. A természetes körülmények között létrejött hibridek ugyanakkor rendkívül ritkának számítanak.
Az első igazolt természetes eredetű süllő–kősüllő-hibridet Müller és munkatársai (2010) egy 2008 novemberében a Balatonban fogott példány alapján írták le. Ismereteink szerint a Balatonból ez az egyetlen genetikailag is igazolt természetes süllő–kősüllő-hibrid.
A két faj eltérő ívási időszaka, ívási szubsztrátuma és szaporodási viselkedése miatt a természetes hibridizáció lehetősége korábban csekélynek tűnt. Ennek ellenére úgy látszik, hogy a Balatonban alkalmanként mégis előfordulhat a két faj kereszteződése. A jelenlegi egyed morfológiai és merisztikus bélyegei alapján süllő–kősüllő-hibridként azonosítható, de a teljesen biztos meghatározáshoz genetikai vizsgálatok lennének szükségesek.
Hivatkozás: Nyeste K., Pádár P. (2026): Süllő–kősüllő-hibrid (Sander lucioperca × Sander volgensis) a Balatonból. Halászat 119/8: 47.