Weiperth András, Bányai Zsombor Márk, Berényi Dániel András, Lőkkös Andor
Napjaikra hazánk legtöbb vízrendszerében több inváziós tízlábú rákfaj terjed természetes úton, de egyes fajok a felelőtlen szabadtéri tartás, kihelyezések, nem megfelelően végzett haltelepítések következtében újabb és újabb élőhelyeken jelennek meg. Ezt igazolja, hogy egyre több, egymástól távoli, olykor izolált víztérben észleljük a megjelenésüket.
A vörös mocsárrák az egyik legjobb példa, hogy a díszállat-kereskedelemben számos magas inváziós kockázattal rendelkező fajt „sikerült” világszerte elterjeszteni, így hazánkba is behozni. A vörös mocsárrákot az első magyarországi észlelése óta hazánk számos termálvizű és urbanizált élőhelyéről kimutatták, köszönhetően a kiváló alkalmazkodóképességének. A kolonizált élőhelyeken rövid idő alatt jelentős állományméretet ért el és részben ennek következtében igen gyorsan el tudott terjedni mind a természetes, mind az urbanizált víztestekben.
A tízlábú rákok állományfelmérésének eredményeként 2024. október 2. és 21. között a Balatonba torkoló vízelvezető csatornahálózatban a vörös mocsárrákot sikerült kimutatni a Balatonfűzfő (47.067746É, 18.035618K, 47.062530É, 18.032157K) és Balatonfüred (46.946170É, 17.880615K) belterületén található felszíni vízelvezető csatornahálózatban, valamint Balatonfűzfőn a tóhoz tartozó zsombékos, puhafás ligeterdőben (47.062466É, 18.032454K, 47.060962É, 18. 032635K) is előkerültek fiatal és adult egyedei. Ezek mellett Siófoknál a tóból egy csatorna bekötésnél (46.930723É, 18.110703K) is sikerült begyűjteni egy elpusztult adult hímet és három fiatal egyedet.
Adult vörös mocsárrák a balatonfűzfői nádasból (Fotó: Weiperth András)
2024. december 3-án a lakosságtól azt az információt kaptuk, hogy tízlábú rákokat láttak Gárdony belterületén található egyik felszíni vízelvezető csatornában. Az információk alapján elvégzett felmérés eredményeként 2024. december 4–11. között a vörös mocsárrákot sikerült kimutatni a Gárdony belterületén található termálvízzel terhelt felszíni vízelvezető csatorna két pontján (47,202056É, 18,619669K, 47,199435É, 18,623481K) és a magában a Velencei-tóban a csatorna torkolati szakaszán (47,204836 É, 18,616487K). A kézi hálózással végzett mintavétel során mindhárom ponton előkerültek adult hím és nőstény egyedek, de juvenilis példányokat csak a csatorna torkolati területen sikerült gyűjteni. Az élő egyedek mellett összesesen 22 elpusztult adult egyedet sikerült azonosítani a vízelvezető árok partján.
Eredményeink sajnos újfent igazolják, hogy a vörös mocsárrák az urbanizációs hatásoknak kitett élőhelyeken bárhol megjelenhet az országban. A faj a Balaton és a Velencei-tó vízrendszerében továbbterjedve jelentős hatással lehet mindkét tó és a hozzájuk kapcsolódó vizes élőhelyek fajkészletére, ökológiai állapotára, a meder és a partfalak, illetve a csapadékvízet elvezető csatornahálózatok állapotára. A mostani felmérés ellenére a későbbiekben sajnos számítanunk kell a vörös mocsárrák további észlelésére, esetleges terjedésére a tavak vízgyűjtőjén. A vörös mocsárrák megjelenése és terjedése a Balaton vízrendszerében honos folyami rák (Astacus astacus) és kecskerák (Pontastacus leptpdactylus) Velencei-tó esetén a Császár-víz folyami rák állományára is kockázatot jelent, mert a rákpestist (Aphanomyces astaci) aktívan terjesztő fajként az itt élő populációkat megfertőzheti a betegséggel.
A cikkben bemutatott kutatás a Széchenyi Terv Plusz program keretében az RRF-2.3.1-21-2022-00008 számú projekt támogatásával valósult meg.
Hivatkozás: Weiperth A., Bányai Zs. M., Berényi D. A., Lőkkös A. (2025): Vörös mocsárrák (Procambarus clarkii) észlelése a Balaton és a Velencei-tó vízrendszerében. Halászat 118/1:24–25.