Müller Tamás, Tóth András
2025-ben nemzetközi szinten is figyelemre méltó eredményt sikerült elérnünk a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemen (MATE), ugyanis elsőként szaporítottuk kontrollált körülmények között a fokozottan védett dunai ingolát. A MATE Akvakultúra és Környezetgazdálkodási Intézet Halászatfejlesztési Tanszékének, valamint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság szakembereinek az együttműködésével nemcsak a dunai ingola mesterséges szaporítása valósult meg sikeresen az NKFI Advanced (No. 150916) pályázat keretében, hanem a lárvák felnevelése és természetes élőhelyükre történő úgynevezett populációgyarapítású telepítése (reinformcement) is.
Egy kifejlett, fokozottan védett dunai ingola (Fotó: Sallai Zoltán)
Munkánk az ingolafogással kezdődött, amelyre 2025. március 20-án a Rába körmendi szakaszán került sor. Elektromos halászeszközzel tizenkettő ívásban lévő példányt sikerült befognunk, amelyekből a gamétákat a parton lefejtük, majd vízaktivációval termékenyítettük. A termékenyített ikratételeket 5 literes szállítóedényekben a MATE Halászatfejlesztési Tanszék haltartó rendszereibe szállítottuk, ahol keltetésüket megkezdtük.
2026. március 10-én ugyanezen a helyszínen, szintén elektromos halászeszköz alkalmazásával, ívás előtti állapotban lévő tizenhat dunai ingola szülőhalat fogtunk be. Ezeket erősen levegőztetett 80 literes edényben szállítottuk Gödöllőre, majd egy előzetesen előkészített tartókádba helyeztük őket. A halak egyik csoportját hormonálisan indukált eljárással kezeltük (pontyhipofízis-szuszpenzió alkalmazásával), míg a másik csoportot természetes úton hagytuk ivarilag beérni. Mindkét csoport ikrás egyedeiből sikeresen nyertünk ikrát, amelyet a korábbi évben alkalmazott módszerrel termékenyítettünk meg: az ikrát Petri-csészébe fejtük, majd a több (2–4) tejes egyedből nyert spermával összekevertük, és vízaktivációval termékenyítettük meg.
Az érett ikra kifejése (Fotó: Varga Ádám)
Ezt követően mindkét évben a 18–23 napos, közvetlenül kikelés előtt álló embriókat tartalmazó ikrákat, valamint néhánynapos lárvákat juttattunk vissza a szülőállatok eredeti ívóhelyére (2025-ben 4800, 2026-ban 5305 egyedet). Ezzel biztosítottuk, hogy az ikrafalóktól már védett fejlődési szakaszban lévő egyedek természetes környezetükben folytathassák életciklusukat.
Egy kikelt, 8 mm hosszú ingolaivadék (Fotó: Ivánovics Bence)
Vizsgálataink során feltártuk a faj szaporodásbiológiájának és ikrafejlődésének legfontosabb jellemzőit, amelyek alapvető tudományos és természetvédelmi jelentőséggel bírnak. A dunai ingola érzékenyen reagál a vízi élőhelyek állapotára, ezért megőrzése a folyóvízi ökoszisztémák védelmének fontos eleme. Eredményeink hosszú távon hozzájárulhatnak a faj fennmaradásához és a természetvédelmi beavatkozások hatékonyságának növeléséhez. A program keretében az elmúlt két év során összesen tízezernél több egyedet telepítettünk vissza a Rábába, ami természetvédelmi értéken számolva meghaladja az 1 milliárd forintot.
Az ingolaivadékok visszahelyezése szüleik élőhelyére (Fotó: Horváth József)
Kutatócsoportunk és jogelődeink a fokozottan védett halfajok közül a dunai ingola, a lápi póc (Umbra krameri) és a dunai galóca (Hucho hucho) szaporítása, nevelése és telepítése (populációgyarapítása) terén is jelentős eredményeket értek el. Ezt a kutatási és természetvédelmi munkát a jövőben is folytatni kívánjuk.
Hivatkozás: Müller T., Tóth A. (2026): Sikeres szaporítás segíti a dunai ingola (Eudontomyzon mariae) megőrzését. Halászat 119/8: 46.