Sallai Zoltán, Harka Ákos, Lehoczky István
A Kárpát-medencében a 18. században végrehajtott vízrendezési munkálatokkal, a nagy mocsárvidékek lecsapolásával a mocsári élőhelyek kiterjedése nagy mértékben beszűkült, ezáltal a mocsári halfajok populációi is jelentős mértékben leapadtak. A kurta baing (Leucaspius delineatus) szintén azok közé a ritka mocsári faunaelemek közé tartozik, melynek elterjedéséről kevés információ áll rendelkezésre.
A kurta baing Magyarországon jelenleg „védett” státuszban van. Legjellemzőbb élőhelytípusok, ahol előfordul, azok a lápi, mocsári élőhelyek, ahol olyan veszélyeztetetett lápi halfajoknak társhala, mint a compó (Tinca tinca), a széles kárász (Carassius carassius), a réticsík (Misgurnus fossilis) és a lápi póc (Umbra krameri). Ezek mellett ismert közép-hegységi vízfolyásban élő populációja is, ahol olyan fajok a társhalai, mint pl. a domolykó (Squalius cephalus), a dunai küllő (Gobio obtusirostris) és a kövicsík (Barbatula barbatula). Több esetben találtuk meg kisebb síkvidéki csatornákban, degradált élőhelyeken és nagyobb folyók hullámterében lévő kisebb kubikgödrökben, holtmedrekben.
A széles kárász (Carassius carassius) Bănărescu (1994) szerint Romániában az 1990-es évekre a vîlsani kölöntesügér (Romanichthys valsanicola) után a második legveszélyeztetettebb fajjá vált. Sajnálatosan Magyarországon hasonló a helyzet. Az inváziós ezüstkárász (Carassius gibelio) ma Magyarországon a leggyakoribb és legelterjedtebb halfajnak mondható, még a zárt, lápi élőhelyeken is megjelent, ahonnan fajrokona, a széles kárász lassan visszaszorul. A széles kárász sok helyről, főként holtmedrekből eltűnt a horgászati célú hasznosítás, az illegális ezüstkárász-telepítések miatt. Sajnálatosan Magyarországon a széles kárász nem élvezi a természetvédelem oltalmát, ellenben egész évben tiltott a kifogása.
A címben szereplő két faj lelőhelyei az utóbbi ötven évben
Harka, Sallai (2025): Magyarország halfaunája c. könyve alapján
A vizsgálatokat az élőhelyek zömén kis teljesítményű, akkumulátoros rendszerű elektromos halászgéppel végeztük, a legtöbb élőhelyen nagyon nehéz terepi körülmények között tudtunk adatokat gyűjteni, részben a nagy szubmerz és emerz vízinövény-borítottság, részben a mély lágyüledék miatt. A legtöbb helyszínen fotódokumentációt készítettünk az élőhelyekről, megmértük a leggyakoribb vízminőségi paramétereket (pH, oldott oxigéntartalom, vezetőképesség, vízhőmérséklet), a fogott fajok egyedszámait digitális diktafonnal rögzítettük.
___________________________________________________________________________
A mocsári halfajokkal kapcsolatos bécsi konferencián (The fish of muddy waters) 2025 októberében bemutatott poszter angol nyelvű összefoglalója itt olvasható: https://doi.org/10.3897/aca.8.e182755
Hivatkozás: Sallai Z., Harka Á., Lehoczky I. (2025): The Distribution of the Belica Leucaspius delineatus and the Crucian Carp Carassius carassius in Hungary over the Past Fifty Years and the Threats to the Persistence of Their Populations. ARPHA Conference Abstracts 8: e182755, doi: 10.3897/aca.8.e182755