Vándorélet

Kiss-Horváth Ágnes 

 

Itt állsz,
Ki most legbelül magad vagy,
Szavadba vág a szél, a tér,
Szabad vagy!
S a furcsa fényküszöbön átlépve,
Mást én nem tudok,
Merre víz sodrása húz,
Az árral elindulok.
Ketten lenni, úszva,
S megállni néha,
A szél borzolta parton,
A szélárnyékba.
S megállni néha,
Csak szeretni e létet,
S továbbadni lelkem,
Mint kopoltyú-meséket.