Weiperth András, Bányai Zsombor Márk, Liziczai Márk
A hazánkban őshonos, védett folyami rák állománya az utóbbi évtizedekben az összeomlás szélére sodródott, így minden egyes észlelési adat fontos a faj megőrzését szolgáló programok kidolgozásához. A faj az utóbbi évtizedben nem került elő a Szigetközből, ezért fontos adat, hogy egy horgász 2023 júniusában egy adult nőstény folyami rákot fogott Dunaszigetnél, a kesztölcési alsó zárás felvízén (47.960053É, 17.367461K). Ez az adat igazolja a korábbi feltevéseket, hogy hazánk legnagyobb vízi gerinctelen fajának kisebb állományai a Dunával közvetlen kapcsolatban lévő vízterekben még előfordulhatnak.
2022-ben fogott jelzőrákok a Duna medvei szakaszáról (Fotó: Weiperth András)
A jelzőrák gyors terjedése a folyami és a kecskerák (Pontastacus leptodactylus) visszaszorítása mellett egyes kistestű bentikus halfajoknak (botos kölönte, halványfoltú küllő, magyar és német bucó) a Duna főágában és a Szigetköz vízrendszerében élő állományaira is közvetlen veszélyt jelent. A jelzőrákot 2018 októberében a Lajtában, majd 2019-ben a Mosoni-Duna és a Duna főágának több pontján észleltük. A 2019 márciusa és 2025 júniusa közt végzett felmérésekkel, valamint a civileket is bevonó citizen science módszerek alkalmazásával a következő helyeken sikerült kimutatni a jelzőrákot a Dunában és a hozzá kapcsolódó mellékágakban: Dunakilitinél (47.993980É, 17.287428K; 47.984888É, 17.340063K; 47.984246É, 17.341512K; 47.991399É, 17.336366K), Dunaszigetnél (47.9749208, 17.3543684K; 47.966379É, 17.367511K; 47.966023É, 17.365037K; 47.967511É, 17.366572K; 47.950176É, 17.397878K; 47.936866É, 17.409499K), a denkpáli hallépcső al- és felvizén (47.931342É, 17.415602K; 47.931945É, 17.410323K; 47.932649É, 17.410988K; 47.932556É, 17.406804K; 47.931729É, 17.407716K), Kisbodaknál (47.896224É, 17.445537K; 47.899209É, 17.444228K; 47.894455É, 17.446827K; 47.885279É, 17.453395K), az árvai zárás fel- és alvizén (47.831539É, 17.544743K; 47.829855É, 17.548638K; 47.836278É, 17.539343K), a bagaméri mellékág fel- és alvizén 47.820953É, 17.605017K; 47.821026É, 17.600957K; 47.820375É, 17.607658K; 47.812819É, 17.617024K; 47.810963É, 17.603614K), Medvénél (47.795700É, 17.643227K; 47.794828É, 17.645491K; 47.794291É, 17.647030K; 47.793175É, 17.649309K; 47.790223É, 17.655892K), Nagybajcsnál (47.769889É, 17.692521K; 47.763039É, 17.700065K; 47.774867É, 17.684725K) és Véneknél (47.751480É, 17.731084K; 47.749639É, 17.737608K; 47.749683É, 17.741813K; 47.747282É, 17.754807K).
A jelzőrák terjedése Európában évtizedek óta nyugat–kelet irányú. Eredményeinkkel ezt a tendenciát sikerült igazolnunk, egyben feltárva annak egy új terjedési útvonalát. A jelzőrák terjedése a Szigetköz vízrendszerében azért is rendkívül aggasztó, mivel e faj aktívan terjeszti a rákpestisnek (Aphanomyces astaci) nevezett gombabetegséget, ami hatalmas mortalitást okoz az őshonos tízlábú rákok között. Nagy egyedsűrűségű állományai pedig a kiterjedt járat- rendszereikkel jelentős károkat okozhatnak a Szigetköz természetes partfalaiban és árvízvédelmi töltéseiben. A Szigetközben, illetve a Duna főágában való jelenléte fontos vizsgálandó terület, mivel a jelzőrák terjeszkedése jelentős természetvédelmi és vízgazdálkodási problémákat okozhat.
A cikkben bemutatott kutatás a Széchenyi Terv Plusz program keretében az RRF-2.3.1-21-2022-00008 számú projekt támogatásával valósult meg.
Hivatkozás: Weiperth A., Bányai Zs. M., Liziczai M. (2025): A folyami rák (Astacus astacus) és az inváziós jelzőrák (Pacifastacus leniusculus) észlelései a Szigetközben. Halászat 118/3: 24.