Nyeste Krisztián, Varga Kristóf
Egy 2026. augusztus 16-i horgászat során amurivadék is előkerült az Öreg-Túr olcsvaapáti szakaszáról, a Kövessy Győző-zsilip alvizéről (N48.092019, E22.363668).
Az Öreg-Túrból fogott fiatal amur (Fotó: Varga Kristóf)
Az amurt 1963-ban telepítették be hazánkba Kínából, majd az ezt követő évtizedekben mesterséges szaporításból származó egyedeit országszerte széles körben telepítették. Hazai természetes szaporodása hosszú időn keresztül kérdéses volt, később azonban ennek jeleit több alkalommal is megfigyelték: először 1977-ben a Tiszában, 1988-ban a Dunában, majd 2019-ben a Körösökben. Ugyancsak 2019-ben egy Közép-Tisza- menti kubikgödörből több száz amurivadék került elő. 2024-ben a Szarvasi-Holt-Körösből – közismert nevén a Kákafoki-holtágból – egy egynyaras példányt fogtak, míg a Hármas-Körös békésszentandrási duzzasztójának alvizéről öt, 15–25 cm közötti fiatal egyed került elő.
Sallai és Juhász (2021) 2018–2019-ben végzett felmérései során nem mutatták ki az amurt a Túr vízrendszeréből, de előfordulását korábbi szakirodalmi adatok említik. Emellett a 2023. évi halpusztulás során készült felvételeken is láthatók voltak amurok, így a faj jelenléte a vízrendszerben bizonyosnak tekinthető.
A most előkerült ivadék pontos eredete ugyanakkor nem tisztázott. Egyetlen fiatal példány előfordulása alapján nem állítható biztosan, hogy a faj az Öreg-Túrban természetes úton szaporodik. Az amur jelenléte a közeli Felső-Tiszából és a Szamosból is ismert. Mivel a Kövessy Győző-zsilip az Öreg-Túr legalsó vízszabályozó műtárgya, alvize közvetlen kapcsolatban áll a Tiszával, ezért az sem zárható ki, hogy az egyed onnan érkezett. Szintén lehetséges, hogy egy pontytelepítés során, más halfajok közé keveredve került a víztérbe, vagy valamely környékbeli mesterséges vízből szabadult ki. Utóbbiak közül elsősorban a lelőhelytől mintegy 13 folyamkilométerrel feljebb fekvő, az Öreg-Túrral zsilipes kapcsolatban álló Nábrádi-halastó jöhet szóba.
Az amurivadékok megjelenésének és terjedésének nyomon követése az eredetüktől függetlenül kiemelt jelentőségű. Bár az amur esetében a busafajokéhoz hasonló, rendszeres és nagy léptékű természetes utánpótlást hazánkban egyelőre nem igazoltak, a klímaváltozás hatására egyre kedvezőbbé válhatnak számára a sikeres szaporodáshoz szükséges környezeti feltételek. Amennyiben a faj természetes szaporodása rendszeressé válna, és az állománya jelentősen megnövekedne, annak számottevő negatív következményei lehetnének természetes vizeink élőlényközösségeire.
Hivatkozás: Nyeste K., Varga K. (2026): Amurivadék (Ctenopharyngodon idella) az Öreg-Túrból. Halászat 119/10: 46.