Szavazás a 2027-es év halára

A Magyar Haltani Társaság idén is meghirdette az „Év hala” választást, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet hazánk őshonos halfajaira, azok természeti értékeire és megőrzésük fontosságára.

A három jelölt közül ezúttal is a közönség döntheti el, melyik faj viselje a 2027-es év hala címet. A győztes az a halfaj lesz, amelyik a legtöbb szavazatot kapja.

Szavazni 2026. december 31-én déli 12:00 óráig lehet.

Karikakeszeg (Blicca bjoerkna)

A karikakeszeg a nyúldomolykófélék családjába tartozó, közepes méretű halfajunk, amelynek kifejlett példányai 20–30 centiméteres hosszúságot érhetnek el. Háta magas, teste oldalról lapított. Szemei a fejéhez képest nagyok, szája végállású. A hát-, farok- és farokalatti úszójának szürkéskék a színezete, a mellúszóinak töve vörhenyes.

Hasonló fajok közül a dévérkeszeggel (Abramis brama) könnyen összetéveszthető, viszont annak pikkelymérete az oldalvonaltól a háta felé haladva a felére csökken, míg a karikakeszeg esetén alig csökken a méret. Szintén összetéveszthető a laposkeszeggel (Ballerus ballerus) és a bagolykeszeggel (Ballerus sapa), de azok farokalatti úszójában az elágazó sugarak száma meghaladja a 30-at.

Hazánkban az álló- és lassú folyású vizekben széles körben elterjedt, különösen a tavakban, holtágakban és a folyók lassabb áramlású szakaszain találkozhatunk vele. Állományainak nagysága azonban vízterületenként jelentősen eltérhet. Táplálékát elsősorban a vízfenéken élő apró gerinctelenek, köztük árvaszúnyoglárvák, kisebb rákok és puhatestűek alkotják, de növényi eredetű táplálékot is fogyaszt.

Ívási időszaka május–júniusra esik, ilyenkor csapatosan keresi fel a növényzettel borított ívóhelyeket. Gyakori horgászhal, a húsa szálkás, de sűrűn beirdalva és paprikás lisztben kisütve ízletes. A hazai horgászrekordot egy 2026-ban, a Dunából fogott 1,71 kg-os példány tartja.

Leánykoncér (Rutilus virgo)

A leánykoncér a nyúldomolykófélék családjába tartozó, Magyarországon őshonos és védett halfaj. Közepes termetű, a kifejlett egyedek általában a 30–35 centiméteres hosszt érik el, de ennél lényegesen nagyobb példányok is előkerültek. Teste orsó alakú, mérsékelten magas és oldalról enyhén lapított, a hasa fehér, oldala ezüstös, míg a háta szürkészöld. A szája félig alsó állású, a feje, illetve a szeme kicsi, szemgyűrűje fehéres. A hátúszója a hasúszók hátsó szegélyével egy vonalban kezdődik. A hát- és mellúszója sárgásnarancs, a többi úszója pedig narancsszínű.

Leginkább a bodorkával (Rutilus rutilus) lehet összetéveszteni, viszont annak szája végállású, a szemgyűrűje pedig narancsvörös. Hasonló faj még a vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus) is, melynél az elhatárolást segíti, hogy annak szája felső állású, és hátúszója jóval a hasúszók vonala mögött kezdődik. Úgyszintén nehéz megkülönböztetni a jászkeszegtől (Leuciscus idus), de annak pikkelyei kisebbek, és számuk az oldalvonal mentén meghaladja az 50-et.

A leánykoncér kizárólag a Duna vízrendszerében élő, áramláskedvelő faj, amely elsősorban a kavicsos, sóderes, kemény aljzatú folyószakaszokat részesíti előnyben. Hazánkban leggyakrabban a Dunában, a Rábában, a Drávában, a Bodrogban, továbbá a Felső-Tisza vidékén lehet vele találkozni, de terjed, így remélhetőleg hamarosan a Körösben is megjelenik. Táplálékát elsősorban a mederfenéken keresi, ahol kisebb gerincteleneket, főként rákokat, rovarlárvákat és puhatestűeket fogyaszt.

Ívása március–május közötti időszakra esik, ilyenkor a hímeken több sorban elhelyezkedő, tövisszerű nászkiütések figyelhetők meg. Újabban gyakran akad horogra, de hazánkban 2002 óta védett, természetvédelmi értéke 10 000 Ft. A faj egyik eddig ismert legnagyobb példánya 2025 októberében, a szigetközi Öreg-Dunán végzett halfaunisztikai felmérés során került elő, tömege 3,85 kg volt.

Dunai küllő (Gobio obtusirostris)

A dunai küllő a küllőfélék családjába tartozó, Magyarországon őshonos és védett halfaj. Korábban fenékjáró küllőként (Gobio gobio) tartotta számon a tudomány, de ma már önálló fajként kezelik a Duna vízrendszerében élő populáció egy részét. Apró termetű, 10–15 centiméter hosszú, hengeres testű hal. Orra tompa, szája alsó állású, és annak két sarkában egy-egy bajuszszál található. Teste sárgásbarna, melyet az oldalvonal mentén kékes foltok sora díszít. Hát- és farokúszója erősen pettyezett.

A tiszai küllőtől (Gobio carpathicus) külső bélyegek alapján nem különböztethető meg megbízhatóan, azonosításukban a lelőhely ismerete segíthet. Ezenkívül a rokon homoki küllővel (Romanogobio carpathorossicus), a halványfoltú küllővel (R. vladykovi) és a felpillantó küllővel (R. uranoscopus) könnyű összetéveszteni, de ezeknek a fajoknak a hát- és farokúszóján halvány vonalkák láthatók.

Életmódja a mederfenékhez köti, főként a kisebb vízfolyások kavicsos vagy homokos aljzatán él. Táplálékát elsősorban apró rákok, árvaszúnyog- és kérészlárvák alkotják. Természetvédelmi értéke 10 000 Ft.

A fajfotókat Sallai Zoltán készítette, a fajismertető szövegeket Komlósi Noémi állította össze.

Adja le szavazatát!

Válassza ki, melyik halfaj legyen az év hala 2027-ben!

 Szavazok