Május 1-jén fogtam ezt az ezüstkárászt. Meglepődve láttam a rózsaszín, lila és kék színekben pompázó halat. Valószínű az ívás jelei látszódnak a kopoltyúfedélen. Fogás helye egy elhagyatott alföldi, kb. 4,5 ha-os agyagbányató, melyben csak kicsi pontyok, illetve kicsi ezüstkárászok élnek. Feltételezem, hogy a táplálékhiány okozza a kis méretüket. Érdekes, hogy sem küsz, sem keszegfélék, de ragadozók sem lakják. Legtöbb helyen mély agyag bánya, mely feltöltődött vízzel, mikor elértek egy vízeret. Kárászból közel 40 db-ot fogtunk, de csak ez az egy volt ilyen. Mi lehet ennek az oka? Illetve régóta foglalkoztat a kérdés, miért nem található benne más halfaj? Köszönettel: R. D.

  A hazai halak bőrében négy fő színanyag található. A sötét színű melanin, a piros eritrofill, a sárga xantofill, valamint a gyöngyházfényű guanin. A hal annak ellenére is kékesnek tűnik, hogy valójában nincs kék színanyaga. Ez a bőr felszínén megtörő és visszaverődő fénysugarak megváltozott hullámhosszával magyarázható. Az ilyen módon kialakuló színezetet optikai vagy struktúrszínezetnek is nevezzük. Ez a jelenség azért figyelhető meg ezen az ezüstkárászon, mert bőréből hiányzik az ezüstös guanin, ezáltal pikkelyei nem csillognak, a fény kevésbé verődik vissza. A guanin hiányából fakadó részleges pigmenthiányt alampiának nevezzük, ami fénytelenséget jelent. A kopolytúfedő bőrében található egy kevés guanin pigment, ez okozza a fémes csillogást, alatta viszont áttetszik a vérerekkel sűrűn átszőtt kopoltyú is. A kis testméretet a táplálékhiány, a nagy egyedsűrűség, vagy más környezeti faktor, például oxigénhiány következménye is lehet, ennyi információ alapján azonban csak találgathatunk. A ponty és az ezüstkárász számos környezeti tényezőre nézve tág tűrőképességű, olyan élőhelyeken is képesek megtelepedni, ami a legtöbb hazai halunk számára már nem alkalmas.