A Magyar Haltani Társaság a természetes vizek haltani vizsgálatával foglalkozó kutatók, valamint a velük összefogó, vizeinkért és halainkért tenni akaró személyek közös szervezete. Társaságunk célja a Kárpát-medencei természetes vizek halaira irányuló faunisztikai, ökológiai, természetvédelmi és halászati kutatások ösztönzése, az eredmények és tapasztalatok közkinccsé tétele, a természetes vizek halállományának megóvása és jobbítása. Feladatunknak tekintjük továbbá a témával kapcsolatos ismeretterjesztő munkát, valamint a kulturális hagyományok és a magyar haltani szaknyelv ápolását.

Kérdés - válasz

Tisztelt Magyar Haltani Társaság!

   A Duna legalsó, Csernavodától  északra eső szakaszán fogtuk ezt a halat 2023. november 10 -én. Egy süllőkapás után a csalihal helyett ez lógott az oldalába akadt horgon. A bőre annyira durva volt, hogy a horog nem is szúrta át teljesen, a farokúszója pedig legyező alakú. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lehet, ezért kérem az önök segítségét. Köszönettel és üdvözlettel Székelyföldről: G. I.

   A vékony, kígyószerű, erősen megnyúlt fej, törzs és farok alapján a "zsákmány" a tűhalak közé sorolható. Azért nem fúródott bele a horog, mert ezeknek a testét gyűrűvé összenőtt csontos bőrpajzsok védik. A Fekete-tengerben a tűhalaknak több faja is él, de az édesvizű folyókba csak egy hatol fel közülük, melynek jellemzője lapos fej és tarkó, valamint a testét mintázó világos és sötét harántsávozás. Ennek a fajnak – amely már a Duna vajdasági szakaszán is megjelent – a magyar neve fekete-tengeri tűhal, a tudományos neve Syngnathus abaster.

Tisztelt Magyar Haltani Társaság!

   Egy antikvárium hirdetési oldalán jelent meg az a Magyarország halait ismertető könyv, amelynek egyik oldala látható ezen a fotón. Szerintem azonban a kép  – ellentétben a szöveggel  – nem  nyúldomolykót mutat be. Én elsőre fejes domolykót mondanék rá. Tisztelettel: B. J.

   A nyúldomolykó szája kicsi és félig alsó állású, az anális úszójának a szegélye homorú. Ennek a halnak a szája nagy, és nem alsó állású, hanem csúcsba nyíló, az anális úszója pedig domború szegélyű. Jól gondolja tehát: a hal nem nyúldomolykó, hanem domolykó (Squalius cephalus).

Tisztelt Haltani Társaság!

   Ezt a halat a Duna dunakeszi szakaszán fogta nemrég az egyik barátom. Én leánykoncért mondtam rá, de nem vagyok benne teljesen biztos, ezért megerősítést kérnék. Előre is köszönettel: S. Ö.

   Jól tippelt. A testforma, az alsó állású száj, a pirosas úszók, az anális úszó 11 elágazó sugara, valamint az oldalvonalon számolható 46 pikkely egyértelművé teszi, hogy a hal leánykoncér (Rutilus virgo).

Tisztelt Haltani Társaság!

   Egy korábbi horgászatunk során a horgászbarátom fogott egy különös halhibridet. Annyit megláttunk benne, hogy dévér volt az egyik félrelépő, de a másik tag nem egyértelmű számomra.  Szerintem laposkeszeg vagy garda lehetett. Kérem ez ügyben az Önök véleményét. Tisztelettel: V. P.

   A száj felső állású (a dévéré félig alsó), a pikkelyek száma az oldalvonalon 72 (a dévérnél maximum 57), az anális úszóban az osztott sugarak száma 39 (a dévérnél maximum 28). Ezek alapján a hal nem hibrid, hanem laposkeszeg (Ballerus ballerus).

Tisztelt Magyar Haltani Társaság!

   Ezt a halat október 28-án találtam a Vargahossza-főcsatorna Békés határában húzódó rosszerdei szakasza partján. Önök szerint mi lehet? Köszönettel: K. P.

   A nagy testmagasság, az úszók elhelyezkedése és mérete, az oldalvonal pikkelyszáma (40), a kis száj, valamint a kopoltyúfedő felső részén lévő kis bőrfüggeléken valamennyire még így is látható sötét folt alapján megállapítható, hogy amire rátalált, az egy naphal (Lepomis gibbosus) teteme.

Tisztelt Haltani Társaság!

   Ezt a halat 2023. október 23-án reggel fogtam a Dunából. Segítségüket kérem a határozáshoz. Előre is köszönettel: P. Sz.

   A vaskos, kissé hengeres test, a két hátúszó, továbbá a képen nagyon kevéssé látszó, de a valóságban tapadókoronggá összenőtt hasúszók arról árulkodnak, hogy egy gébbel van dolgunk. A rövid, lekerekített orr és különösképpen az első hátúszón látható fekete folt pedig azt bizonyítja, hogy ez a hal egy feketeszájú, újabban elfogadott nevén kerekfejű géb (Neogobius melanostomus).

Tisztelt Haltani Társaság!

   Ennek a Dunából Pilismarótnál fogott halnak a képét szeretném érdekesség gyanánt megosztani Önökkel! Mi márnaként azonosítottuk, de nem vagyunk biztosak benne. Azt se tudjuk, hogy esetleg egy hibrid, vagy valami sérülés miatt néz-e így ki. Kérem tájékoztatásukat, ha sikerült megfejteni a rejtélyt! Üdvözlettel: R. D. P.

   Mi is márnának (Barbus barbus) tartjuk a halat, hibridre utaló jegyet nem látunk rajta. A torzulást vagy egy nagyon fiatal korban bekövetkezett sérülés, vagy egy születés előtti ártalom miatt bekövetkező genetikai változás okozhatta. Ám figyelembe véve, hogy nagyon hasonló torzulás a pontynál (Cyprinus carpio) is előfordul, inkább az utóbbi látszik valószínűnek. A bal oldali képen a ponty, a jobb oldalin a márna látható.

Tisztelt Haltani Társaság!

   Október 22-én Dunakeszinél ezt a küllőt fogtam a Dunából. Kérem segítségüket a faj pontos azonosításához! A hátúszójáról (óvatosan) csináltam egy képet, hátha megkönnyíti a határozást. Válaszukat előre is köszönöm. Üdvözlettel: R. B.

   A fény- és árnyékviszonyok miatt a valóságosnál kisebbnek tűnik a faroknyél magassága, ezért a homoki küllő gondolata is fölmerülhetett, de annak a teste kissé nyúlánkabb. A hátúszóról készült felvétel azonban egyértelművé teszi, hogy a hal halványfoltú küllő (Romanogobio vladykovi), ugyanis 8 helyett csak 7 elágazó sugár van a hátúszójában.

Tisztelt Haltani Társaság!

   Nem tudjuk, mi célból érkezett meg hozzánk ennek a szép halnak a fotója. Bizonyára nem azért, mert K. Z. – a küldője – még nem tanult meg írni, hiszen már rég iskolás, aki gyönyörű halakat is tud fogni. De ha azért küldte, hogy a fajt azonosítsuk, akkor ennek eleget teszünk.

   A fölső állású száj, a hosszú anális úszó és az oldalvonal pikkelyszáma (51) alapján megállapítható, hogy a hal egy küsz (Alburnus alburnus). Méghozzá egy idősebb, nagy példány, amelynél a testmagasság már ilyen jelentős szokott lenni.

Tisztelt Magyar Haltani Társaság!

   A mellékelt fotón szereplő kagylóhéjakat október 17-én találtam a Pécsi-tó partján. Véleményem szerint redős kosárkagyló, mely invazív faj. Kérem megerősítésüket! Tisztelettel: T. L.

   Mi is úgy véljük, hogy a képen látható kagylóhéjak a vizeinkben egyre terjedő redős vagy másik nevén  nagy kosárkagyló (Corbicula fluminea) maradványai. Emellett szól, hogy a héjon látható rovátkázás ritkább (11 borda/cm), mint nagyon hasonló rokonánál, a folyami vagy vonalkás kosárkagylónál (Corbicula fluminalis). Utóbbinál a bordák száma centiméterenként 13 és 28 között lehet.

Kapcsolat

Látogatók

free counters free counters