Érdeklődni szeretnék, milyen tokféle tetemét sodorhatta partra a Duna Gönyű környékén. Sajnos a vértek és az úszók nem látszanak. Köszönettel és üdvözlettel: F. I.

  A tokfélék esetében a vértek száma, mérete és bőrbe ágyazottsága egyaránt fontos határozóbélyeg, de legbiztosabban a száj és a bajuszszálak alapján határozhatók. A hosszú, hegyes orr, valamint a nagyjából az orr közepéről eredő hosszú bajuszszálak jól láthatók, és úgy tűnik, hogy elérik vagy legalábbis megközelítik a felső ajkat. Emellett az alsó ajkán hasíték található, melynek két oldalán bőrlebenyek figyelhetők meg. A tetem állapota miatt nem minden karakter látszik egyértelműen, de ezek alapján a képen lévő hal feltehetően egy elpusztult kecsege (Acipenser rutheus).

  Egy barátom fogott egy harcsát a Körösön. Gyomrában ezt a csontképződményt találtuk. Mi lehet ez?

  A felvételen minden bizonnyal egy koponyacsont látható. A gerincesek jelentős részénél a koponyacsontok összenőttek, ez viszont egy különálló egységet alkot, ami a halakra jellemző. Ezt a csigolyák kapcsolódása is alátámasztja, illetve bizonyítja, hogy egy agykoponya van a képen. A csont formája alapján úgy gondoljuk, hogy a képen egy pontyféle, feltehetően egy ponty agykoponyája látható.  

  A képen látható hal széles kárász? Köszönettel: V. F.

  A képen látható hal háta magas, ami a széles kárászra jellemző, ám a nagyobb ezüstkárászoknál is gyakran előfordul. A széles kárász hátúszószegélye domború lenne, míg az ezüstkárászé homorú vagy egyenes, viszont ez a határozóbélyeg a képen sajnos nem látszik, ahogy a bognártüske fogainak száma és a fogak mérete sem. A hal világos pikkelyei és szürke úszói az ezüstkárászra jellemzők, akárcsak oldalvonalán számolható 32-nél kevesebb pikkely. Ezek alapján a hal feltehetően egy inváziós ezüstkárász (Carassius gibelio).

  Kisfiammal sokat horgászunk, ő legtöbbször könnyű úszós szerelékkel kis halakat fog. Alapszabály, hogy amit nem ismerünk fel, fénykép után engedünk is vissza a vízbe. Az alábbi esetben is így jártunk el tavaly ősszel az RSD csepeli szakaszán, mikor megfogtuk a képen látható példányt. A Google Lens paducnak véli, de én nem vagyok ebben biztos. Önöket kérdezem, vajon mit fogtunk? Üdvözlettel: T. M.

  A paduc szája alsó állású, alsó ajkát éles szarukáva borítja míg a képen látható hal szája csúcsba nyíló. Emellett pikkelyei aprók, oldalvonala mentén szánuk 55-60 közé esik, szájszöglete nem éri el a szem vonalát és úszói enyhén vöröses színűek. Mindezek alapján a képen látható hal egy jászkeszeg (Leuciscus idus).

  Május 2-ai horgászatunk során egy meglepetésvendég tette tiszteletét barátomnál a Tisza szegedi szakaszán. Egy sekély, kövezett partmenti részen csábult el, a képen látható, férgekkel lepett, hal. Szerintünk fiatal sebes pisztráng. Az élősködőktől megszabadított hal visszakerült a folyóba. Hogyan kerülhetett ilyen távol az ideális élőhelyétől? Van esélye túlélni a nyarat a már erősen melegedő, heteken belül 20 °C-nál melegebb folyóban? Köszönettel: B. M. és Sz. B.

  A halat világos udvarral körülvett piros pontok borítják, a nagyméretű szájának szeglete a szem hátsó vonalán túlér, a farokúszóján nincsenek pettyek, ami alapján a hal egy sebes pisztráng (Salmo trutta fario). Előfordulása a Tisza szegedi szakaszán mindenképpen érdekes, de nem teljesen példátlan jelenség. Elképzelhető, hogy a Maros felől sodródott le, mivel a faj ott helyenként előfordulhat, ugyanakkor a telepítésből származó egyed lis lehet. A túlélése a Tiszában azonban kétséges. A sebes pisztráng alapvetően hűvös, oxigéndús vizeket kedvel, ezért a nyáron tartósan 20°C fölé melegedő alsó-tiszai szakasz nem ideális számára. Ha talál hűvösebb mellékvízfolyásokat vagy mélyebb, oxigéndúsabb részeket akkor túlélhet, de tartós megtelepedése ezen a szakaszon nem valószínű.

  Május 1-jén fogtam ezt az ezüstkárászt. Meglepődve láttam a rózsaszín, lila és kék színekben pompázó halat. Valószínűleg az ívás jelei látszódnak a kopoltyúfedélen. A fogás helye egy elhagyatott alföldi, kb. 4,5 ha-os agyagbányató, melyben csak kicsi pontyok, illetve kicsi ezüstkárászok élnek. Feltételezem, hogy a táplálékhiány okozza a kis méretüket. Érdekes, hogy sem küsz, sem keszegfélék, de ragadozók sem lakják. Legtöbb helyen mély agyagbánya, amely feltöltődött vízzel, mikor elértek egy vízeret. Kárászból közel 40 db-ot fogtunk, de csak ez az egy volt ilyen. Mi lehet ennek az oka? Illetve régóta foglalkoztat a kérdés, miért nem található benne más halfaj? Köszönettel: R. D.

  A hazai halak bőrében négy fő színanyag található. A sötét színű melanin, a piros eritrofill, a sárga xantofill, valamint a gyöngyházfényű guanin. A hal annak ellenére is kékesnek tűnik, hogy valójában nincs kék színanyaga. Ez a bőr felszínén meg alábbi rétegeiben megtörő és visszaverődő fénysugarak megváltozott hullámhosszával magyarázható. Az ilyen módon kialakuló színezetet optikai vagy struktúrszínezetnek nevezzük. Ez a jelenség azért figyelhető meg ezen az ezüstkárászon, mert a bőréből hiányzik az ezüstös guanin, ezáltal a pikkelyei nem csillognak, a fény kevésbé verődik vissza. A guanin hiányából fakadó részleges pigmenthiányt alampiának nevezzük, ami fénytelenséget jelent. A kopolytúfedő bőrében található egy kevés guanin, ez okozza a fémes csillogást, alatta viszont áttetszik a vérerekkel sűrűn átszőtt kopoltyú is. A kis testméret oka a táplálékhiány, a nagy egyedsűrűség, vagy más környezeti faktor, például oxigénhiány is lehet, de ennyi információ alapján csak találgathatunk. A ponty és az ezüstkárász számos környezeti tényezőre nézve tág tűrőképességű, olyan élőhelyeken is képesek megtelepedni, amely a legtöbb hazai halunk számára már nem alkalmas.

  Kis magántavamban találtam a part közelében ezt a beteg compót. Tudnának segíteni mi lehet ez a betegség és mit tehetnék, hogy elkerüljem a nagyobb bajt? Köszönöm! Üdvözlettel: K. Cs.

 
  Mivel a compó faroknyelén lévő súlyos elváltozás csak ezt az egyedet érintette, feltehetően mechanikai sérülésből származik. Ebben az esetben nincs mit tenni a többi compó érdekében.

  Érdeklődni szeretnék, hogy jelenleg napirenden van-e a leánykoncér védett státuszának feloldása? Tapasztalataim szerint a halfaj rendkívül nagy példányszámban fordul elő a Dunában, a Tiszában, illetve még a Balatonban is. Gyanítom, hogy más természetes vizekben is hasonló a helyzet. Nem ismeretes számomra, hogy milyen egyéb szempontok lehetnek még az egyedszámon túl, de nagyon sok horgász veszíti el a horgászengedélyét amiatt, hogy összetéveszti a fajt a jászkeszeggel. Köszönettel: K. A.

  A halak védettségét nem csak az adott területen lévő egyedszám, hanem az elterjedési területük mérete is befolyásolja. A leánykoncér nem csupán őshonos nálunk, de egyben bennszülött halunk is, mert a Duna vízrendszerében alakult ki, és ma sem él sehol másutt. Két évtizede még ritkaság volt a Kárpát-medencében, ezért örülünk, hogy a Dunában és a Drávában már gyakrabban találkoznak vele, de az ország keleti felében még ritka. A Tisza vízrendszerének északi részeiről már vannak adataink, de a szomszédos Romániában az elmúlt fél évszázadban mindössze 3 alkalommal került elő, a Körösökből pedig még nem is jelezték. A világ leánykoncér-állományának nagy része nálunk él, tehát a fajt mi tudjuk megóvni az utókor számára. Úgy véljük, ezek a tények indokolhatják a faj védettségét. A Balatonból nincs tudomásunk az előfordulásáról. 

  Június végén fogtam ezt a szép halat a Duna szigetújfalui szakaszán. Durva kövezésen horgásztam, így nem tettem le a fényképezéshez. Szerintem kecsege, de szeretném kérni a megerősítésüket. Köszönettel: F. J.

  A kép határozás szempontjából előnyös, ugyanis a tokfélék esetében a bajuszszálak és az ajkak fontos határozóbélyegek. A hal orra kifejezetten hosszú, enyhén felfelé hajlik, a bajuszszálai hosszúak, az orr közepétől erednek, feltehetően elérik a felső ajkat. Emellett az alsó ajkán hasíték található, melynek két oldalán bőrlebenyek figyelhetők meg. A hal mellúszóit világos sáv szegélyezi és oldalán sok, kicsi, bőrbe ágyazott oldalvért sorakozik. Mindezek alapján sejtése helyes volt, a hal valóban egy méretes kecsege (Acipenser ruthenus).