A Magyar Haltani Társaság a természetes vizek haltani vizsgálatával foglalkozó kutatók, valamint a velük összefogó, vizeinkért és halainkért tenni akaró személyek közös szervezete. Társaságunk célja a Kárpát-medencei természetes vizek halaira irányuló faunisztikai, ökológiai, természetvédelmi és halászati kutatások ösztönzése, az eredmények és tapasztalatok közkinccsé tétele, a természetes vizek halállományának megóvása és jobbítása. Feladatunknak tekintjük továbbá a témával kapcsolatos ismeretterjesztő munkát, valamint a kulturális hagyományok és a magyar haltani szaknyelv ápolását.

Hírek

Vizsgálatok a kiskörei hallépcső felvízi csatornájában

Sólyom Norbert, Juhász Máté

   A kiskörei hallépcső napjainkra a Tisza-tó egyik különleges „szereplőjévé” vált, mind a turisták, mind az ökológiai folyosón átkelő halak számára. A hallépcső felső zsilipjének ablakán át bárki megtekintheti az éppen akkor ott vonuló halakat. A mindössze 1,3 km hosszú, mesterségesen kialakított, de természetközeli halátjáróban 2015-ben a HAKI, 2016-tól 2021-ig pedig a KÖTIVIZIG munkatársai végeztek rendszeres vizsgálatokat. A felmérések során összesen 41 halfajt sikerült kimutatni a hallépcső területéről.

   A KÖTIVIZIG által végrehajtott felmérések, amelyeket minden esetben elektromos halászgéppel hajtottunk végre, a hallépcső teljes szakaszát érintették. Az évek alatt összegyűlt tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a Téli-kikötő felől nyíló felső rávezetőcsatornába a hallépcső területéről a halak nagyon csekély számban úsznak föl. Annak érdekében, hogy a problémára választ kapjunk, 2022-ben a felső rávezetőcsatorna területét alapos vizsgálatnak vetettük alá.

   Négy alkalommal végeztünk felmérést: május 18–19-én, június 9–10-én, augusztus 4–5-én és szeptember 22–23-án. Vizsgálataink során elsőként a kémlelőablakban vonuló halfajokat figyeltük meg nappal és éjszaka 3x30 percen át. A rávezetőcsatorna 170 méternyi teljes hosszán, a jobb és bal parton is végeztünk elektromos halászatot, melyet nappal és éjszaka 1–1 alkalommal, csónakból hajtottunk végre. Továbbá a rávezetőcsatorna középső szakaszán – 12 órás expozícióval – 10 db törpeharcsa-gyérítésnél használatos ikervarsát helyeztünk el, melyek minden esetben csak a következő nap reggelén lettek fölszedve.

   Az eltérő mintavételi módszerekkel összesen 27 halfajt sikerült kimutatni a területről. Ez a halfajok nappali időszakban történt megfigyelésének, az elektromos halászgéppel történt éjszakai felméréseknek és a varsák alkalmazásának az együttes eredménye.

A kémlelőablakban nappal a szélhajtó küsz (Alburnus alburnus), a süllő (Sander lucioperca), a harcsa (Silurus glanis), a karikakeszeg (Blicca bjoerkna), a dévérkeszeg (Abramis brama), a laposkeszeg (Ballerus ballerus), a bagolykeszeg (Ballerus sapa) és a fehér busa (Hypophthalmichthys molitrix) volt jelen a legnagyobb egyedszámban. Ezek mellett kisebb gyakorisággal volt jelen a ponty (Cyprinus carpio), a balin (Leuciscus aspius), az amur (Ctenopharyngodon idella), a paduc (Chondrostoma nasus), az ezüstkárász (Carassius gibelio), a pettyes busa (Hypophthalmichthys nobilis), a bodorka (Rutlius rutilus), a domolykó (Leuciscus cephalus), a garda (Pelecus cultratus) és a márna (Barbus barbus).

Halak az átjáró kémlelőablaka mögött
Pál Gábor felvétele

  A nappali időszakban, elektromos halászgéppel végzett felmérések során továbbra is az volt a tapasztalat, hogy a rávezető-csatorna területén az ablakban látottakhoz viszonyítva csak alacsony számban vannak jelen a halak. Ezek többnyire a szélhajtó küsz, az apró dévérkeszeg, a balin és bodorka egyedei. Az éjszakai felmérések azonban ennek fordított képét mutatták. A sötétség beállásával a halak az ablak elől szinte teljesen eltűntek.

   A rávezetőcsatorna fölső szakaszán elektromos halászgéppel és varsával is sikerült olyan méretű halfajokat kimutatnunk, amilyeneket a nappali órákban megfigyeltünk. Ezek közül a legnagyobb egyedszámban, a karika- és a dévérkeszeg, a süllő és a harcsa volt jelen. Kis számban került elő a ponty, a balin és a bodorka. Érdemes kiemelni, hogy a vizsgálatok során, a nappali időszakban megfigyelt reofil fajok közül csupán a laposkeszeg volt az, melyet az éjszakai órákban a rávezető csatorna területéről sikerült kimutatni.

   A vizsgálati eredmények alapján azt lehet elmondani, hogy nappal a kémlelőablak és a felső rávezetőcsatorna közötti kétosztatú bujtatóműtárgy 40 méteres szakaszán a hirtelen bekövetkező kontrasztváltozás miatt (világosból hirtelen sötét lesz) a halak nem mernek áthaladni. Ezt igazolja, az is, hogy csak sötétedés után sikerült olyan nagyobb méretű halakat kimutatni, melyeket nappal megfigyeltünk. A másik észrevételünk az, hogy a hallépcső kémlelőablak alatti szakasza egy erősen áramló, kövezett medrű élőhely, míg a felső rávezető-csatornán a vízmozgás lelassul, az aljzat pedig földmederre vált át. Ez egy olyan mértékű habitatváltozás, melyet az olyan reofil halfajok, mint a paduc, a márna vagy a domolykó nem kedvelnek. Annak érdekében, hogy a Kiskörei hallépcső még hatékonyabban segítse a halak szabad vándorlását, kívánatos lenne a fölső rávezető-csatorna egyik partoldalát kikövezni.

Hivatkozás: Sólyom N., Juhász M. (2023): Vizsgálatok a kiskörei hallépcső felvízi csatornájában. Halászat. 116/3:16.

Dunai ingolák (Eudontomyzon mariae) korai ívása

Sallai Zoltán

  2023. március 19-én, a délelőtti órákban Horváth Dániel a Rába körmendi rőzsegátjánál, a Pinka-torkolat sekély, 20–25 centis vízében ritka jelenséget figyelt meg. Elmondása szerint mintegy kéttucat ingola ívott a sekély, átlátszó vízben. Jól megfigyelhető volt, ahogyan a hímek a nőstények köré tekeredve „kisajtolták” belőlük az ikrát. Erről sikerült videófelvételt is készítenie, amit eljuttatott a pecaverzum.hu-nak.

Egy ivarérett dunai ingola 
Sallai Zoltán felvétele

   A szakirodalmi adatok és saját tapasztalataink alapján a faj ívása jellemzően április-május hónapokra tehető, 11–16 ºC-os vízhőmérséklet mellett, így a faj március közepén megfigyelt ívása, különösen a hideg tavaszkezdet miatt, korainak nevezhető. Ezúton is nagyon köszönjük Horváth Dánielnek, hogy értékes megfigyelését megosztotta velünk.

Hivatkozás: Sallai Z. (2023): Dunai ingolák (Eudontomyzon mariae) korai ívása. Halászat. 116/3:17.

 

Kecsegék (Acipenser ruthenus) a Túrból és az Öreg-Túrból

Nyeste Krisztián

   A „Felső-Tisza, Szamos, Kraszna, Túr folyó horgászai” Facebook-os csoportban értesültem arról, hogy 2023. 05. 27-én Fazekas Róbert egy fiatal (valószínűsíthetőleg kétnyaras) kecsegét fogott a Túr határ menti, garbolci szakaszán (geokoordinátái: N47.95613, E22.87902).

A Túr garbolci szakaszáról fogott kecsege
Fazekas Róbert felvétele

   Ezen a helyen a Tiszából történő felvándorlás eshetősége kizárható, ugyanis a Túr-bukó (Nagybukó) áthatolhatatlan akadályt képez a halak számára, így minden bizonnyal valamely telepítésből került oda. A halgazdálkodó Sporthorgász Egyesületek Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Közhasznú Szövetsége tájékoztatása szerint telepítenek ugyan kecsegét a térségben, de azokat a Felső-Tiszába helyezik ki. A romániai szakaszról kapott információk szerint a Túr mellett van egy tokfélék tenyésztésével foglalkozó telep, de ők nem telepítenek kecsegét, sőt nem is tartanak. A hal eredetére tehát nem sikerült választ kapni, azt sem tudni, hogy hány példány van jelen a folyóban, és hogy fenn tudnak-e maradni hosszabb távon a Túr vízrendszerében.
   Egy hónappal később, 2023. 06. 26-án egy másik kecsegeészlelésre is sor került a térségben. Türk Csaba Olcsvaapátinál, az Öreg-Túr legalsó műtárgyának (Kövessy Győző-zsilip) betonozott aljú alvizén (N48.09204, E22.36375) egy kifejlett kecsegét kapott lencsevégre. Mivel a szakirodalomban nem található említés a kecsege előfordulásáról a Túr vízrendszerében, ez a példány nagy valószínűséggel a Tiszából úszhatott fel ide, hiszen észlelésére a folyón lévő legalsó fizikai akadály alatt került sor.

Kecsege az Öreg-Túr olcsvaapáti zsilipjének alvizében
Türk Csaba felvétele

Hivatkozás: Nyeste K. (2023): Kecsegék (Acipenser ruthenus) a Túrból és az Öreg-Túrból. Halászat 116/3: 17.

Müller Tamás kolléga MTA doktora címet kapott

Urbányi Béla

   2023. március 27-én ünnepre gyűlt össze a hazai halgazdálkodási-akvakultúra társadalom, ugyanis ezen a napon Dr. Müller Tamás (MATE-SZIC, Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézet, Gödöllő) akadémiai (MTA) doktori cím odaítélésének előadása zajlott le az MTA Székházban. Tamás disszertációját a „Keltetőházi halszaporítási gyakorlattól eltérő újés újszerű módszertani eljárások” címmel készítette el, 101 oldal terjedelemben. A disszertáció a hagyományos indukált halszaporítási módszert megújító és megreformáló technológiát ölel fel, számos halfajon végzett sikeres szaporításokkal alátámasztva a gyakorlati hasznosságát is az alkalmazásnak. Emellett a dolgozat témája Tamás által évtizedek óta művelt európai angolna (Anguilla anguilla) fajon végzett mesterséges ivarérlelési eljárások áttekintése. A Bizottság Dr. Kovács Melinda akadémikus asszony vezetésével hallgatta meg Tamást, aki 20 perces előadás keretében mutatta be munkájának jelentősebb téziseit. Ezt követően a három opponens kolléga – Dr. Eszterbauer Edit, Dr. Erős Tibor és Dr. Nagy Szabolcs – ismertette bírálatait és véleményeit a disszertációról, valamint a Bizottság is megfogalmazott kérdéseket, amelyekre Tamás kimerítően, messzemenő alapossággal és körültekintéssel válaszolt. A Bizottság ezután visszavonult döntéshozatalra, aminek eredményeképpen Tamás disszertációját és a doktori értekezésének védését maximális, 100%-ra értékelte!

Müller Tamás akadémiai doktori előadása 
Urbányi Béla felvétele

   Kedves Tamás (vagy ahogy az ágazatban szólítunk/ismerünk: Münci)! Gratulálunk a kimagasló teljesítményedhez és sikeredhez! A Halászat Olvasóinak és Szerkesztőbizottságának nevében kívánunk a további kutató munkádhoz kitartást, sikereket és jó egészséget!

Hivatkozás: Urbányi B. (2023): Müller Tamás kolléga MTA doktora címet kapott. Halászat 116/2:15.

A folyami géb (Neogobius fluviatilis) és a cifrarák (Faxonius limosus) megjelenése a Felső-Zagyván.

Csipkés Roland, Szepesi Zsolt

    A Tisza felől terjedő folyami géb 2005-ben eljutott a jászberényi fenékküszöbig (68 fkm), de Jászberény felett még nem sikerült kimutatnunk a Zagyvából. Ezért volt meglepő, hogy 2022. 06. 29-én Jászberénytől jelentős távolságra – a Maconkai-víztározó alatt (152 fkm; EOV y709686 x295301) – egy példányát kifogtuk. 
    A cifrarák terjedése a Zagyván hasonló a folyami gébéhez. 2017-ben Jászberényig jutott fel, ahol a fenékküszöbön is átjutott, de Szentlőrinckátáig (86 fkm) 2022-ig még bizonyosan nem jutott el. Ellenben 2019-ben Nemtinél (158 fkm) előkerült egy példánya, majd 2021-re Nemtinél és Dorogházánál (155 fkm) stabil állománya alakult ki a Felső-Zagyván. 2022. 06. 29-én a Maconkai-víztározó alatt (152 fkm) is előkerült egy példánya. 
  Bár mindkét fajból csak egy-egy példányt fogtunk a Maconkai-víztározó alatt, sodrásiránnyal megegyezően már néhány szaporodóképes egyed is jelentős sebességgel tudja benépesíteni a Zagyva középső szakaszát. A terjedés kiindulópontjának mindkét esetben a Maconkai-víztározó tekinthető, melybe haltelepítéssel vagy csaliként kerülhetett be. Ezek az adatok megerősítik a korábbi megfigyeléseket, miszerint a horgásztavak jelentősen elősegíthetik az inváziós fajok terjedését, a nagyobb távolságok gyors leküzdését.

Hivatkozás: Csipkés R., Szepesi Zs. (2023): A folyami géb (Neogobius fluviatilis) és a cifrarák (Faxonius limosus) megjelenése a Felső-Zagyván. Halászat 116/2:14

Helyzetjelentés a Pápai-Bakony-ér halairól

Koller László

    Pápa egyetlen vízfolyása, a Pápai-Bakony-ér 2018 októberében éledt újjá. Ekkor készült el a városon kívül épült osztómű, amely a tapolcafői források vizének egy részét a Horgas-érbe, másik részét – egy 4 km hosszú övárkon át – a Bakony-ér medrébe juttatja, ezzel biztosítva a folyamatos vízellátást.

A Pápai-Bakony-ér egyik jellemző szakasza
Koller László felvétele

  2018 óta összesen 17 halfaj került elő a Bakony-érből, 2022-ben 8 őshonos halfaj alkotta a halfaunát. A legnagyobb egyedszámban a fejes domolykó (Squalius cephalus: 37%) és a bodorka (Rutilus rutilus: 46%) fordul elő, de stabil állománya alakult ki a nyúldomolykónak (Leuciscus leuciscus), a dunai küllőnek (Gobio obtusirostris), a szivárványos öklének (Rhodeus amarus), és egyre gyakrabban kerül hálóba fürge cselle (Phoxinus phoxinus). A patakban előfordul a csuka (Esox lucius) és a sügér is (Perca fluviatilis), de a számuk egyelőre nem jelentős. 

A fürge csellék egyike
Koller László felvétele

   Az előző évekhez képest eltűnni látszik, de legalábbis ritkul a vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus), a vágódurbincs (Gymnocephalus cernua) és a küsz (Alburnus alburnus). Ugyanez elmondható az idegenhonos ezüstkárászról (Carassius gibelio), a folyami gébről (Neogobius fluviatilis) és a kerekfejű gébről (Neogobius melanostomus), valamint a naphalról (Lepomis gibbosus) és a razbóráról is (Pseudorasbora parva). 
  Amennyiben a tapolcafői források nem apadnak el, a Bakony-ér ideális élőhelye lehet a jelenleg itt élő halfajoknak, mert a szaporodásukhoz is kedvező feltételeket biztosít.

Hivatkozás: Koller L. (2023): Helyzetjelentés a Pápai-Bakony-ér halairól. Halászat 116/2:14.

Újabb adatok a leánykoncér (Rutilus virgo) magyarországi elterjedéséhez

Polyák László, Olajos Péter, Kovács Zoltán, Farkas György Bence, Müller Zoltán

   Múlt évi terepi felméréseink során a leánykoncér két új lelőhelyére bukkantunk. 2021. április 21-én, a Pécsi-víz Velény közigazgatási területéhez tartozó szakaszán (EOV: 572536, 70876) a leánykoncér két adult egyedét fogtuk meg. A korábban publikált előfordulási adatokhoz képest új ETRS hálónégyzetben, a korábbi legfelső előfordulási helynél közel 15 km-rel fentebb igazoltuk a faj jelenlétét, ami így értékes új adat a faj vándorlási szokásai tekintetében.

A Pécsi-vízből előkerült leánykoncérok egyike 
Polyák László felvétele

   A szakaszon többek között nyúldomolykó, balin, szivárványos ökle, és sajnálatos eredményként nagy egyedszámban folyami géb került elő. 2021. július 28-án a Szamos Olcsva közigazgatási területéhez tartozó szakaszán (EOV: 895447, 309797) csónakból, elektromos halászgéppel végeztünk mintavételt a folyó part menti részén (partvédő kövezésen), és ennek során a leánykoncér egy adult egyedét találtuk meg. Az adat érdekességét az adja, hogy a Szamos folyóból nincs tudomásunk recens, publikált adatról a faj előfordulására vonatkozóan. Jelentősebb egyedszámban került még elő a mintavétel során a küsz, a domolykó, a márna és a razbóra.

Hivatkozás: Polyák L., Olajos P., Kovács Z., Farkas Gy. B., Müller Z. (2023): Újabb adatok a leánykoncér (Rutilus virgo) magyarországi elterjedéséhez. Halászat 116/2: 13.

Újabb vágótok (Acipenser gueldenstaedtii) a Ráckevei Duna-ágból

Udvari Zsolt

   Lapunk legutóbbi számában beszámolhattunk olyan vágótokfogásokról, amelyek a Csepel-sziget bal parti Duna-ágának fajlistájára nézve új adatként szolgáltak e védett és őshonos tokféle tekintetében. Úgy tűnik, a rendkívüli sorozat folytatódik. 2023. március 30-án az RSD főágának jobb partján, Makádon (6-7 fkm) Gross Alexandru horgász egy 1870 grammos vágótokot fogott, melynek a standard testhossza 56 cm.
 

A Jung István által fogott vágótok (Pfeifer Rikárd felvétele)

   A Ráckevei Dunaági Horgász Szövetség hivatásos halőrei chippel megjelölték ezt az újabban előkerült egyedet is, így nyomon követhetővé vált. Nem kellett sokáig várni a visszafogásra. Tíz nap múlva, 2023. április 9-én az RSD főágában, Szigetbecsénél Jung István horgász fogta meg újra az ekkor 1835 grammos vágótokot. Az úszók külsérelmi nyomai alapján ez az egyed minden bizonnyal megegyezik a 2023. tavaszi lapszámban leírt, Ujcz Vince gyermekhorgász által megfogott, becsült tömegű egyeddel. Mindazonáltal az már bizonyos, hogy legalább két vágótok került elő eddig az RSD-ből. A halőrök mindkét halat chipelték, majd mindkettő visszafogásra került a vízterületről. Arra, hogy hogyan kerültek ezek a vágótokok az RSD-be, valószínűleg továbbra sem kapunk tévedhetetlen magyarázatot.

Hivatkozás: Udvari Zs. (2023): Újabb vágótok (Acipenser gueldenstaedtii) a Ráckevei Duna-ágból. Halászat 116/2: 13.

A lápi póc (Umbra krameri) új tiszántúli populációja

Fekete Judit, Szabó Tamás, Polyák László, Kovács Zoltán, Kiss Béla, Sallai Zoltán

   Balmazújváros külterületén, a Magdolna elnevezésű területrészen 2023. 03. 22-én makroszkopikus vízi gerinctelenek gyűjtése során kézi egyelőhálóval a lápi póc egy adult egyedét fogtuk meg. Az első észlelést követően 2023. 03. 31-én a kapcsolódó víztestekben összesen hat helyszínen végeztünk kutatóhalászatot az érintett állomány előfordulásának pontos feltérképezése érdekében, de további helyeken nem sikerült bizonyítanunk a faj jelenlétét. Az eredeti észlelés helyszínén egy 180 méteres szakaszon összesen 23 adult egyedet fogtunk elektromos halászgéppel. Fontosnak tarjuk kiemelni, hogy ezen a szakaszon a védett réticsík (Misgurnus fossilis) mellett az inváziósan terjedő amurgéb (Perccottus glenii) egyedei is előkerültek. 

A mintavétel során előkerült lápi póc 
Polyák László felvétele

   A lápi pócnak ez az új lelőhelye kiemelt jelentőségű, ugyanis a 21. században a térségből nem ismert hortobágyi előfordulási adata a fajnak, az utolsó ismert egyedei a Keleti-főcsatornából 1999-ben kerültek kézre (Harka et al. 2003). Észlelésünk jelentősége, hogy a hazánkban eltűnőfélben lévő lápi pócnak egy eddig ismeretlen és elszigetelt populációját sikerült megtalálnunk, lehetővé téve annak célzott védelmét.

Hivatkozás: Fekete J., Szabó T., Polyák L., Kovács Z., Kiss B., Sallai Z. (2023): A lápi póc (Umbra krameri) új tiszántúli populációja. Halászat 116/2: 15.
 

Két vágótok (Acipenser gueldenstaedtii) a Ráckevei (Soroksári)-Dunából

Udvari Zsolt, Pfeifer Rikárd
 
   2022. november 19-én a Ráckevei Dunaági Horgász Szövetség székházától nem messze, a Savoyai-kastély előtti Duna-parton (északi szélesség 47º10′10.4″, keleti hosszúság 18º56′43.6″) Ujcz Vince, 13 éves gyermekhorgász egy, a horgászok becslése szerint kb. 75 centis és 3,5 kilogrammos vágótokot fogott. 2023. január 7-én Hanol Dénes a Makádi Ezüstparton egy 2925 grammos, 66 cm hosszú vágótokot akasztott.

Ujcz Vince az RSD-ből fogott első vágótokkal
Ujcz Ferenc felvétele
 

   A hal fenekező szereléket vett fel a parttól mintegy 40 m-es távolságban, 5,5 méter mélyen. Ötperces fárasztás után következett a mérlegelés és a chippelés, majd a védett folyóvízi ritkaság visszatérhetett az RSD-be. És ennek a halnak a története itt még nem ér véget, mert 2023. január 22-én Szekér János a bő két héttel korábban fogott és chippel ellátott egyedet visszafogta az RSD bal partján, Dömsödnél (8,5 fkm)! A Ráckevei (Soroksári)-Duna (RSD) történetében a valódi tokfélék közül – a Kvassay- zsilip alvízi szakaszán ritka előfordulású kecsege mellett – a vágótok a második leírt faj, ennek pedig ezek az első fogási adatai az RSD-ből. Eredetüket nem ismerjük, lehetnek telepített dunai példányok, de akár kereskedésből vásárolt, majd az akvárium méretéből kinőtt és valamikor szabadon engedett „díszhalak” is. A Fekete-tengerből felvándorolt egyedek lehetősége – a méretük alapján – valószínűtlen. 

Hanol Dénes az RSD-ből fogott második vágótokkal 
Pfeifer Rikárd felvétele
 
Hivatkozás: Udvari Zs., Pfeifer R. (2023): Két vágótok (Acipenser gueldenstaedtii) a Ráckevei (Soroksári)-Dunából. Halászat 116/1:10.

Kapcsolat

Látogatók

free counters free counters