A Magyar Haltani Társaság a természetes vizek haltani vizsgálatával foglalkozó kutatók, valamint a velük összefogó, vizeinkért és halainkért tenni akaró személyek közös szervezete. Társaságunk célja a Kárpát-medencei természetes vizek halaira irányuló faunisztikai, ökológiai, természetvédelmi és halászati kutatások ösztönzése, az eredmények és tapasztalatok közkinccsé tétele, a természetes vizek halállományának megóvása és jobbítása. Feladatunknak tekintjük továbbá a témával kapcsolatos ismeretterjesztő munkát, valamint a kulturális hagyományok és a magyar haltani szaknyelv ápolását.

Hírek

Lápi pócok (Umbra krameri) mentése a Hejő-főcsatornából

Nyeste Krisztián, Tatár Sándor, Uzochukwu Ifeanyi, Antal László, Tóth Balázs, Somogyi Dóra

   A Tisza vízgyűjtő területén 2019-ben a lápi póc valamennyi, valaha ismert lelőhelyét felkerestük, hogy megvizsgáljuk az egyes populációik helyzetét. Ekkor még a Borsodi-Mezőség több vízfolyásában is megerősítettük a faj jelenlétét, és ezek közül is kiemelkedő volt a Hejő-főcsatorna, melynek a hejőkürti szakaszán (N47.86701, E21.00223) 80 lápi póc mellett fogtunk 5 amurgébet, 4 bodorkát, 3-3 réticsíkot és vágócsíkot, valamint 2-2 csukát és ezüstkárászt. Ezt követően egy kutatás céljából 2020-ban havi, 2021-ben pedig tíznapos rendszerességgel gyűjtöttünk innen inváziós amurgébeket. Minden mintavétel során a lápi póc jelentős dominanciáját tapasztaltuk.

   A karbantartási munkálatok miatt víztelenített Hejő-főcsatorna
Nyeste Krisztián felvétele
 
   2021 őszén a Hejő-főcsatorna több szakaszát kotorták, betonozták és több műtárgyat is építettek rajta. A munkálat az említett hejőkürti szakaszt több száz méteren érintette. Ezt követően 2022 szeptemberében visszatértünk a helyszínre. Az idei aszályos időszak következtében a Hejő-főcsatorna több helyütt kiszáradt, és a vizsgált szakaszt is drasztikusan alacsony vízállás jellemezte. A 150 méter hosszan folytatott halászat során 378 ezüstkárászt, 117 amurgébet, 3 fekete törpeharcsát és mindössze 5 leromlott kondícióban lévő lápi pócot fogtunk.

   Tapasztalatainkat egyeztetve a Lápi póc Fajvédelmi Mintaprogramot vezető Tavirózsa Egyesülettel, október 3-án visszatértünk a helyszínre, és 20 lápi pócot mentettünk ki az inváziós fajok által erősen veszélyeztetett víztérből. A lápi pócokat a Tavirózsa Egyesület Szadai Mintaterületének tavaiba szállítottuk. A tavalyi évben a Felső-Tisza-vidéki Zsid-tó túlfolyó csatornájából mentettünk ki 30 lápi pócot a kiszáradás elől, melyeket akkor szintén Szadára szállítottunk. Ezzel már a kifejezetten veszélyeztetett Tisza menti pócállományok közül két régióból (Felső-Tisza-vidék, Borsodi-Mezőség) rendelkezik törzsállománnyal a Lápi póc Fajvédelmi Mintaprogram, ahol többek között ezek a haplotípusok génbanki megőrzése, mesterséges szaporítása és természetes vízterekbe való visszahelyezése is zajlik. 

Hivatkozás: Nyeste K., Tatár S., Uzochukwu I., Antal L., Tóth B., Somogyi D. (2022): Lápi pócok (Umbra krameri) mentése a Hejő-főcsatornából. Halászat. 115/4: 21.

Újabb lápi pócok (Umbra krameri) az Öreg-Túrból

Nyeste Krisztián, Antal László, Somogyi Dóra

   2021-ben számoltunk be róla, hogy 10 év elteltével, számos sikertelen kutatást követően sikerült megerősítenünk a lápi póc jelenlétét az Öreg-Túr nagyari szakaszán. Akkor mindössze egyetlen példány került kézre, mellette pedig az inváziós amurgéb (Perccottus glenii) több százas egyedszámban volt jelen az általunk halászott kb. 1 kilométeres szakaszon.  2022-ben két alkalommal gyűjtöttünk amurgébeket egy kísérlet céljából az Öreg-Túr alsó szakaszán. Ennek során május 13-án kettő, június 17-én pedig egy újabb lápi póc került elő.

Egy lápi póc a háttérben látható Öreg-Túrból

Somogyi Dóra felvétele

   Véleményünk szerint ezek az újabb adatok sajnos nem azt jelentik, hogy az Öreg-Túron megerősödött volna a pócállomány. A rendkívül csapadékszegény 2022-es évben az Öreg-Túr vízállása is alacsonyabb volt a megszokottnál, és a part menti több méteres, főként harmatkásával borított parti sáv egy része szárazon állt. Így a növényzetben gazdag, parti régiókat kedvelő pócok a nyíltvizes részekre voltak kénytelenek tömörülni, ahol könnyebben lehetett őket megfogni. Sajnálatosan az amurgéb kifejezetten nagy egyedszámban került elő, ami jelentősen veszélyezteti a faj hosszú távú fennmaradását az Öreg-Túrban, és egyben a Szatmári-síkon is, hiszen jelenlegi tudásunk szerint itt él a faj utolsó állománya a térségben.

Hivatkozás: Nyeste K., Antal L., Somogyi D. (2022): Újabb lápi pócok (Umbra krameri) az Öreg-Túrból. Halászat. 115/4: 20.

Márna (Barbus barbus) és jászkeszeg (Leuciscus idus) a Duna-Tisza-csatornából

Udvari Zsolt, Pfeifer Rikárd

   Nemcsak halfaunisztikusok bukkanhatnak az adott víztérre kevéssé jellemző vagy ritkább előfordulású halfajokra, hanem akár hétköznapi horgászok is. Azokról a kevésbé szívderítő esetekről nem beszélve, amikor illegális halfogási tevékenységek felderítéséből jutunk előfordulási adathoz. Így jártunk mi is, amikor a Ráckevei Dunaági Horgász Szövetség hivatásos halőrei a halgazdálkodási jogosultságunkban lévő Duna-Tisza-csatorna (a továbbiakban: DTCS) alsónémedi szakaszán (47.270150088823115, 19.18282028014508) 2022. október 3-án tetten értek egy elkövetőt, aki csalihalfogó hálóval fogott és megtartott egy méreten aluli, 7 cm-es márnaivadékot. 

Márnaivadék a Duna-Tisza-csatornából
Udvari Zsolt felvétele
 

   Napjainkban a Ráckevei (Soroksári)-Dunán (a továbbiakban: RSD) és mellékvizein, amilyen a DTCS is, a halfauna-szerkezet átalakulásának lehetünk szemtanúi, mióta 2021 nyarán átadták a Sajó Elemérről elnevezett többfunkciójú vízleeresztő műtárgyat Tasson. A DTCS évek óta tartó megnövekedett öntözővíz-szállítása a víz sebességének és hozamának növelésével járt, így az áramláskedvelő halfajok a távolabbi szakaszaira is eljutnak. Így történhetett, hogy a 2021. március 14-én tetten ért ukrán származású orvhalászok 40 méter hosszú és 1 méter magas nyakzóhálójában 10 db 20 és 35 cm közötti méretű és összesen 4,24 kg tömegű elpusztult jászkeszeget találtunk. A háló állítási helyszíne Dabas település közigazgatási külterületén volt, méghozzá a DTCS Babádi hídjának közelében, tehát mintegy 15,8 km távolságra az RSD torkolatától. 

   Az RSD vízgazdálkodásának megváltozásával – a főágban és mellékvizeiben egyaránt – a korábbiaknál nagyobb faj- és egyedszámban jelentkeznek a reofil fajok, és ezt a fenti észlelések is jól példázzák.

Hivatkozás: Udvari Zs., Pfeifer R. (2022): Márna (Barbus barbus) és jászkeszeg (Leuciscus idus) a Duna-Tisza-csatornából. Halászat. 115/4: 20.

A Magyar Haltani Társaság alelnökének kitüntetése

Harka Ákos

   Debrecen önkormányzata 2022. október 23-án, a nemzeti ünnepünk alkalmából ünnepséget rendezett a Kölcsey Központban. Ezen Papp László, a város polgármestere elismeréseket is átadott a kiválasztottaknak. A kitüntetettek között ott volt dr. Juhász Lajos, a Debreceni Egyetem MÉK Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense is, aki Hatvani-díjat vehetett át. 

   A város Hatvani-díját azok kaphatják, akik a város fejlesztése érdekében a természettudományok, a gazdasági élet, az egészségügy, a szociális tevékenység, az idegenforgalom és a környezetvédelem területén kiemelkedő tevékenységet fejtettek ki, vagy átfogó életművükkel ezt kiérdemelték.

   Tanszékvezetői tiszte mellett Juhász Lajos immár 17 éve a Magyar Haltani Társaságnak is alelnöke, így kitüntetéséhez a társaság nevében is gratulálunk, s kívánunk neki további jó egészséget és sikeres munkát!

Dr. Juhász Lajos, az MHTT alelnöke
Molnár Péter felvétele
 

Hivatkozás: Harka Á. (2022): A Magyar Haltani Társaság alelnökének kitüntetése. Halászat. 115/4: 19.

Leánykoncérok (Rutilus virgo) a Rábából

Sallai Zoltán, Orcsik Tibor

   A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer keretében 2021. szeptember 20-án a halközösség felmérését végeztük a Rábán, a nicki duzzasztó alvizén (Y498215; X229022). Az alacsony vízállás miatt vízben gázolva halásztunk. Az előre kijelölt mintaszakaszon összesen 10 leánykoncért sikerült fognunk, melyek zöme fiatal egyed volt. Ezt követően a duzzasztó felvizén (Y 497997; X227830) halásztunk csónakból, és nagy meglepetésünkre egy ivadék itt is a hálónkba akadt. A faj rábai elterjedéséről minimális információval rendelkezünk, ezért érdemesnek tartottuk az adatot közlésre.

Fiatal leánykoncér a nicki duzzasztómű alvizéről
Sallai Zoltán felvétele
 
Hivatkozás: Sallai Z., Orcsik T. (2022): Leánykoncérok (Rutilus virgo) a Rábából. Halászat. 115/4: 19.

A csupasztorkú géb (Babka gymnotrachelus) megjelenése és terjedése a Hortobágy-Berettyóban

Sallai Zoltán

   A csupasztorkú géb tiszai megjelenését követően várható volt, hogy a vízrendszer mellékfolyóiban is meg fog jelenni. A Tiszában 2018-ban, a Körösben először 2019-ben találtuk meg a fajt a békésszentandrási duzzasztó alvizén. A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság megbízásából 2022. június 28. és 30. között halfaunisztikai célú felmérést végeztünk a Hortobágy-Berettyónak a Bucsa és a túrkevei Balai-híd közötti szakaszán, 18 mintaszakaszon. A kiegészítő mintavételi eszközként használt elektromos kecével meghalászott valamennyi mintaszakaszon előkerült a mederfenékről a faj, így további terjeszkedésére is számítani lehet a Hortobágy vizeiben.

Kép: A csupasztorkú géb a mintaszakaszok zömén előkerült 
Sallai Zoltán felvétele

Hivatkozás: Sallai Z. (2022): A csupasztorkú géb (Babka gymnotrachelus) megjelenése és terjedése a Hortobágy-Berettyóban. Halászat. 115/4: 19.

A cifrarák (Faxonius limosus) téli aktivitásának igazolása hazánk természetes vizeiben

Németh Tamás, Balogh Réka Enikő, Berényi Dániel, Franyó Szonja, Ferincz Árpád, Lente Vera, Staszny Ádám, Weiperth András

  Az észak-amerikai eredetű cifrarák (Faxonius limosus) első egyedeit az 1950-es években tógazdasági célból importálták hazánkba. Természetes élőhelyről 1985-ben fogták először a Duna egyik mellékágában. Kiváló alkalmazkodóképessége és az utóbbi évtizedekben tapasztalt gyors terjedése következtében a cifrarák hazánk leggyakoribb idegenhonos tízlábú rákfajává vált. Sikeres terjedése mögött több szakértő feltételezte, hogy a cifrarák aktvitása az őshonos és egyes idegenhonos (pl. jelzőrák) decapodákkal ellentétben a vizeink lehűlésével sem szűnik meg. A faj egész éves aktivitása a termálvízzel terhelt élőhelyeken ismert (pl. békásmegyeri Barát-patak) és a paksi atomerőmű hűtővizét befogadó vízterekben (halastavak, csatornák, a Duna fő- és egyes mellékágai), de téli aktivitását természetes, illetve természetközeli élőhelyen eddig nem dokumentálták.  

Télen is aktív cifrarák az Ipolyból
Németh Tamás felvétele
 
   Hidrobiológiai vizsgálataink során a cifrarák aktivitását 2018-2022 között, november vége és március eleje között a Hármas-Körös békésszentandrási (46°53'25.18"É, 20°29'52.49"K), a Sárvíz úrhidai  (47°8'42.24"É, 18°21'17.94"K), a Benta-patak tárnoki (47°21'57.32"É, 18°51'58.95"K), az Ipoly szobi (47°49'45.87"É, 18°51'7.63"K) és vámosmikolai (47°59'3.49"É, 18°46'33.85"K), továbbá a Ráckevei-Soroksári-Duna dunavarsányi (47°18'26.73"É, 19° 1'57.34"K) mintapontjain, illetve a Balaton keszthelyi medencéjének két kikötőjében (46°45'54.09"É, 17°15'40.37"K, 46°45'13.19"É, 17°14'51.18"K) regisztráltuk. A leghidegebb hónapokban aktív cifrarákokat változatos élőhelyeken sikerült megtalálni. A Hármas-Körösben, a Sárvizben és a Benta-patakban kőszórások lábazatánál, az Ipolyban sekély, gyors sodrású kavicsos mederben, az RSD-ben a parti nádas és a nyílt víz határán, a Balatonban pedig mély vizű kikötőkben mutattuk ki aktív egyedeit, 6oC-nál alacsonyabb vízhőmérsékleten.
   A hazánk vizeiben megjelenő, esetenként jelentős egyedszámot elérő cifrarákállományok a természetvédelmi kockázatok mellett jelentős hatással lehetnek vizeinek teljes táplálékhálózatára és tápanyagforgalmára, így azok ökológiai állapotára. Eredményeink igazolják, hogy hazánkban a cifrarák télen is aktív, ez pedig nagyban hozzájárulhat további gyors és sikeres terjedéséhez.  A kutatás az Interreg DTP-SAVEGreen, a TKP2020-NKA-16, az OTKA PD138612, valamint az ÚNKP-23-3 I-(II)-MATE/26 forrásából valósult meg.
 

Hivatkozás: Németh T., Balogh R. E., Berényi D., Franyó Sz., Ferincz Á., Lente V., Staszny Á., Weiperth A. (2022):  A cifrarák (Faxonius limosus) téli aktivitásának igazolása hazánk természetes vizeiben. Halászat. 115/3: 18.

Újabb adatok a botos kölönte (Cottus gobio) dunai elterjedéséhez

Sallai Zoltán, Polyák László, Orcsik Tibor, Tóth Balázs, Szalóky Zoltán Sándor
    Simon és munkatársai a tavalyi évben számoltak be a Halászat hasábjain, hogy az Öreg-Dunában Ásványráró és Rajka között 14 mintaszakaszon találták meg a ritka botos kölöntét. 2021 szeptemberében az NBmR keretében halásztunk a Duna több szakaszán. Szeptember 9-én Véneknél, a Kolera-szigetnél, az 1795,5 fkm-nél a partvédelmi kövezésről egy adult botos kölönte került kézre. Szeptember 15-én Szigetmonostornál a 1668,3-1667,8 fkm-nél lévő szakaszon egy, Horánynál az 1669,5-1668,9 fkm-nél 14, a Gödi-sziget mellett pedig két kölönteivadékot azonosítottunk. Másnap, 16-án Neszmélynél az 1746,5-1745,9 fkm-nél, a Radványi-szigetnél a fajnak egy ivadékát fogtuk. 17-én Ácsnál az 1776,8-1776,3 fkm-nél, a Concó torkolata alatt 3, Komáromnál az 1775,6-1774,9 fkm-nél, a Monostori-sziget mellett.
 
A szigetmonostori botos kölönték
Sallai Zoltán felvétele
 
    Koppánymonostornál egy kölönteivadékot találtunk a zsákmányban. A Véneknél elektromos halászgéppel fogott adult egyed kivételével valamennyi egyed 0+ korosztályú ivadék volt, melyeket kizárólag elektromos kecével fogtunk meg. A szigetmonostori halászaton Szalóky Csaba és Szalóky Attila is jelen volt. Ezek az adatok egyértelműen bizonyítják, hogy a Duna Szigetköz és Dunakanyar közötti szakaszán egy kisebb, stabil önfenntartó populációja tudott fennmaradni a fajnak a pontokaszpikus gébek gradációjának ellenére.
 
Hivatkozás: Sallai Z., Polyák L., Orcsik T., Tóth B., Szalóky Z. (2022): Újabb adatok a botos kölönte (Cottus gobio) dunai elterjedéséhez Halászat. 115/3: 20.

A lápi póc (Umbra krameri) védett körülmények között szaporított és nevelt ivadékainak telepítése a szadai mintaterületen

Müller Tamás, Tóth Balázs, Bajomi Bálint, Varga Ádám, Bógó Bence, Horváth József, Urbányi Béla, Tatár Sándor

    A veresegyházi Tavirózsa Környezet- és Természetvédő Egyesület által 2008-ban indított Lápi póc Fajvédelmi Mintaprogram célja a fokozottan védett, nemzetközi jelentőségű lápi póc hazai állományának megőrzése és gyarapítása a faj hosszú távú fennmaradása érdekében. A programba 2009-ben bekapcsolódtak a volt Szent István Egyetem, jelenleg a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Szent István Campusa (MATE SZIC), valamint a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai, kutatói. Az Agrárminisztérium Zöld Forrás Programja által támogatott mintaprogram több részterület kutatását karolja fel (recens és újonnan létrehozott, helyettesítő élőhelyek vizsgálatai: vízminőség-, flóra-, makrogerinctelen- és halfauna-monitoring), állománymentés, in situ és ex situ konzervációbiológiai, elsősorban szaporítási, nevelési, valamint visszatelepítési célzatú kutatások.


 
Szadai iskolások is részt vettek a lápi póc ivadékának telepítésében
Bajomi Bálint felvétele

    2022. március 18-án, ívási idő előtt a 2. sz. természetes Pócos-tó bennszülött szadai állományából 7 ikrás és 9 tejes két- és háromnyaras felnőtt egyedet gyűjtöttünk, melyeket a MATE SZIC hallaboratóriumába szállítottunk, és egy előre felkészített 700 literes kádba telepítettük. Az ivarérett halakat felkészítettük az ívásra: folyamatosan tápláltuk, melyek közül a "mesterséges tavaszhatásnak köszönhetően" (irányított fény- és vízhőmérséklet-program, ívófészkek biztosítása stb.) 6 pár leívott. Ezt követően a szülőhalakat visszatelepítettük élőhelyükre. A kádban a keltetett lárvákat neveltük. Ennek során igyekeztünk az eredeti élőhelyre jellemző körülményeket biztosítani (részben a nevelővizet, valamint a napi táplálásukhoz szükséges planktonszervezeteket is a származási helyükről biztosítottuk).
   A kellően megerősödött ivadékokat több részletben (2022. május 3., 16., 21.) természetes élőhelyekre (szadai 1. sz. és 2. sz Pócos tavak), valamint a szadai mintaterületet helyettesítő élőhelyekre telepítettük vissza (IV., VII. és VIII. sz. Illés-tó). 2022-ben összesen 2507 egyedet állítottunk elő (626,75 millió Ft természetvédelmi érték), melyekből 2287 egyedet telepítettünk ki. A 14 éve tartó munka során 191 ivarérett egyedet gyűjtöttünk be szaporításra, és 6608 utódot - lárva, előnevelt, felnőtt - telepítettünk vissza az anyahalak származási helyére vagy azt helyettesítő élőhelyre, 1,65 milliárd Ft természetvédelmi értékben. Ezenfelül a szadai mintaterület tavainak természetes szaporulatából további 440 ivadékot helyeztünk ki természetes élőhelyekre. A program keretén belül még 955 széles kárász és 490 réticsík telepítését is elvégeztük Szadán. Mintaprogramunkat tovább folytatjuk, melynek keretében kiemelt célunk a szadai mintaterület tavainak felkészítése a klímaváltozásra.

 
Hivatkozás: Müller T., Tóth B., Bajomi B., Varga Á., Bógó B., Horváth J., Urbányi B., Tatár S. (2022): A lápi póc (Umbra krameri) védett körülmények között szaporított és nevelt ivadékainak telepítése a szadai mintaterületen. Halászat. 115/3: 19-20.

Szilvaorrú keszegek (Vimba vimba) a Tisza-tóban

Harka Ákos, Papp Gábor, Juhász Máté

    Az ország második legnagyobb horgászvizén halgazdálkodó Tisza-tavi Sporthorgász Kft. munkatársai 2022. május 30-án ivadékvizsgálatot folytattak a Tiszafüredi-Holt-Tisza egyik öblében. Békéshalaink többsége májusban kezd szaporodni, ezért ivadékaik szabad szemmel ilyenkor még nem azonosíthatók, de ragadozóhalaink többsége korábban ívik. Az elsőként ívó csukák ivadékai mellett (átlaghosszuk 73 mm), a korán szaporodó süllők kicsinyei (26 mm) és idei balinok is előkerültek (23 mm). Mellettük azonban egy olyan újdonság is akadt, a szilvaorrú keszeg, amelyet a kiskörei duzzasztómű üzembe helyezésétől (1973) a Tisza-tóban még csupán egy alkalommal, 2021-ben észleltünk, de akkor is a folyómeder egy sodrottabb szakaszáról került elő.


 
A Tisza-tóból fogott szilvaorrú keszegek egyike
Sporthorgász Kft. felvétele


    A fajnak most két másodnyaras, 37 és 42 mm-es példánya akadt hálónkba a tározótér állóvizében. Úgy tűnik, valami kedvez a fajnak, ugyanis elszaporodását nemrég a Ráckevei (Soroksári)-Dunából, illetve a Zagyvából is jelezték. Érdemes figyelni rá más vizeinkben is.

Hivatkozás: Harka Á., Papp G., Juhász M. (2022): Szilvaorrú keszegek (Vimba vimba) a Tisza-tóban. Halászat. 115/3: 19.

Kapcsolat

Látogatók

free counters free counters