Sallai Zoltán, Sallai Márton, Szalma Elemér

  2021. május 12-én halfaunisztikai adatokat gyűjtöttünk a Maros hazai szakaszán. A halászatot Csanádpalotánál kezdtük meg, közel ahhoz a ponthoz, ahol a folyó Magyarország területére belép. Lefelé több mint 15 mintaszakaszon halásztunk, elsőként Ferencszállásnál a bal parton, a 15 fkm felett (Y739707; X100516) akadt hálónkba egy adult kerekfejű géb (Neogobius melanostomus). Deszknél a bal parton a 3 fkm felett (Y741402; X100062) újabb adult egyedet sikerült fognunk. Megjegyezzük, hogy a 2020-as vizsgálatoknál kerestük a fajt, mivel a tiszai jelenléte már korábbról ismert volt, de nem akadtunk a nyomára. A csupasztorkú gébhez hasonlóan, biztosra vehető a hazai szakaszon történő gyors terjedése.

Nyeste Krisztián, Somogyi Dóra, Bereczki Csaba, Antal László

   A Debreceni Egyetem Hidrobiológiai Tanszéke és a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság 2021-ben intenzív halfaunisztikai vizsgálatokat folytatott a Szatmár-Beregi-síkon, a fokozottan védett lápi póc (Umbra krameri) korábbról ismert és potenciális élőhelyein. Ezek közül is nagy hangsúlyt fektettünk a Gelénes és Beregdaróc települések határában elterülő, a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény erejénél fogva, ex lege védett láp, a Zsid-tó kutatására, ugyanis jelenlegi ismereteink szerint itt él a faj utolsó állománya a Beregi-síkon.

A láp főmedrében két mintavétel során sajnos már csak egyetlen pócot sikerült fognunk. Ugyanakkor komoly meglepetés volt számunkra, amikor május 28-án a Zsid-tó túlfolyó csatornájában, illetve a Gelénest Beregdaróccal összekötő közút árkában visszamaradt, alig 30 centiméter mély, kiszáradófélben lévő vízben a lápi póc 60, a réticsík (Misgurnus fossilis) 22, illetve az inváziós amurgéb (Perccottus glenii) több mint 1000 egyedét fogtuk. Később még három alkalommal visszatértünk a helyszínre (június 2-án, 9-én és 19-én), és így a 4 mintavétel során összesen 173 lápi pócot, 58 réticsíkot és kb. 2250 amurgébet fogtunk. Ezek közül a réticsík új fajnak minősül a Zsid-tó halfaunájában.
   A kimentett őshonos halak, benne a védett réticsíkok és a fokozottan védett lápi pócok zöme visszakerült a Zsid-tó főmedrébe. Utóbbiak közül azonban 30 egyed a Tavirózsa Egyesület szadai tavaiba került, ahol így már a Felső-Tisza-vidéki lápi pócok mesterséges szaporítása (és később természetes vízterekbe való visszahelyezése), valamint génbanki megőrzése is zajlik.
   A mintavételek során folyamatosan tapasztaltuk a víz eltűnését az árokrendszerből, az utolsó alkalommal már csak néhány centiméter mély, iszapos vízből mentettük ki a halakat, rá egy hétre pedig már teljesen kiszáradt a lelőhely. Feltételezésünk szerint, a csapadékos tavasz és a láp mesterséges vízpótlásának eredményeként a Zsidben megnövekedett vízszint következtében a lápból kiömlő vízzel együtt a halak elhagyták a főmedret. A vízszint csökkenésével azonban a halak zöme már nem tudott visszatérni a láp főmedrébe, ugyanis egy fenékküszöb állta útjukat a csatorna kezdeti szakaszán, s zömük ebben az árokrendszerben maradt. Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy a fenti védett és fokozottan védett halfajok jelentős számú egyedét sikerült megmentenünk a biztos pusztulástól, ami természetvédelmi szempontból is kiemelkedő jelentőségű, különösen a lápi póc populációinak a térségben tapasztalható visszaszorulását figyelembe véve.
   A mintavételek során segítségünkre voltak az alábbi személyek, kiknek köszönetünket fejezzük ki: Arlett Péter, Bandula Martin, Hunyadvári Péter, Oláh Bence, Orcsik Tibor és Tóth Richárd.

Hivatkozás: Nyeste K., Somogyi D., Bereczki Cs., Antal L. (2022): Halmentés a beregi Zsid-tónál. Halászat. 115/1: 14.

Sallai Zoltán

Halfaunisztikai adatok gyűjtése céljából 2017. május 24-én felkerestük a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársaival - Bereczki Csaba, Herczeg Ferenc, Szabó Gyula - a Tiszadob külterületén található Morotva-hátnál lévő Holt-Taktát. A holtágat a növényzete alapján alkalmasnak találtuk lápi halfajok részére, ugyanis a parti zónában nagy állománya tenyészik a ritka tőzegpáfránynak. Őshonos halfajoknak nem sikerült a nyomára bukkannunk, ezért megvizsgáltuk a holtágba érkező Szelep-eret (Y807012; X301346) a Nagy-Sarlós-dűlőnél. Itt az amurgéb (Perccottus glenii) dominanciája volt jellemző, 24 egyedet fogtunk, mikor már feladásra kényszerített bennünket a közelgő zivatar, melyből végül is kaptunk, egy fiatal lápi póc (Umbra krameri) akadt a hálónkba. A fajnak a közeli Taktában máig stabil önfenntartó állományai élnek, az itt talált egyed azonban elszigetelt a taktai populációtól, és az amurgéb miatt erősen veszélyeztetett. A faj veszélyeztetettségére való tekintettel indokolt lenne az itt élő állomány nagyságának és kiterjedésének az alaposabb feltérképezése.

Hivatkozás: Sallai Z. (2022): Lápi póc (Umbra krameri) a Szelep-érből. Halászat. 115/1: 14.