Juhász Máté, Papp Gábor

A Magyar Haltani Társaság a természetes vizek haltani vizsgálatával foglalkozó kutatók, valamint a velük összefogó, vizeinkért és halainkért tenni akaró személyek közös szervezete. Társaságunk célja a Kárpát-medencei természetes vizek halaira irányuló faunisztikai, ökológiai, természetvédelmi és halászati kutatások ösztönzése, az eredmények és tapasztalatok közkinccsé tétele, a természetes vizek halállományának megóvása és jobbítása. Feladatunknak tekintjük továbbá a témával kapcsolatos ismeretterjesztő munkát, valamint a kulturális hagyományok és a magyar haltani szaknyelv ápolását.
Juhász Máté, Papp Gábor
Nyeste Krisztián, Tatár Sándor, Uzochukwu Ifeanyi, Antal László, Tóth Balázs, Somogyi Dóra
A Tisza vízgyűjtő területén 2019-ben a lápi póc valamennyi, valaha ismert lelőhelyét felkerestük, hogy megvizsgáljuk az egyes populációik helyzetét. Ekkor még a Borsodi-Mezőség több vízfolyásában is megerősítettük a faj jelenlétét, és ezek közül is kiemelkedő volt a Hejő-főcsatorna, melynek a hejőkürti szakaszán (N47.86701, E21.00223) 80 lápi póc mellett fogtunk 5 amurgébet, 4 bodorkát, 3-3 réticsíkot és vágócsíkot, valamint 2-2 csukát és ezüstkárászt. Ezt követően egy kutatás céljából 2020-ban havi, 2021-ben pedig tíznapos rendszerességgel gyűjtöttünk innen inváziós amurgébeket. Minden mintavétel során a lápi póc jelentős dominanciáját tapasztaltuk.
Tapasztalatainkat egyeztetve a Lápi póc Fajvédelmi Mintaprogramot vezető Tavirózsa Egyesülettel, október 3-án visszatértünk a helyszínre, és 20 lápi pócot mentettünk ki az inváziós fajok által erősen veszélyeztetett víztérből. A lápi pócokat a Tavirózsa Egyesület Szadai Mintaterületének tavaiba szállítottuk. A tavalyi évben a Felső-Tisza-vidéki Zsid-tó túlfolyó csatornájából mentettünk ki 30 lápi pócot a kiszáradás elől, melyeket akkor szintén Szadára szállítottunk. Ezzel már a kifejezetten veszélyeztetett Tisza menti pócállományok közül két régióból (Felső-Tisza-vidék, Borsodi-Mezőség) rendelkezik törzsállománnyal a Lápi póc Fajvédelmi Mintaprogram, ahol többek között ezek a haplotípusok génbanki megőrzése, mesterséges szaporítása és természetes vízterekbe való visszahelyezése is zajlik.
Hivatkozás: Nyeste K., Tatár S., Uzochukwu I., Antal L., Tóth B., Somogyi D. (2022): Lápi pócok (Umbra krameri) mentése a Hejő-főcsatornából. Halászat. 115/4: 21.
Nyeste Krisztián, Antal László, Somogyi Dóra
2021-ben számoltunk be róla, hogy 10 év elteltével, számos sikertelen kutatást követően sikerült megerősítenünk a lápi póc jelenlétét az Öreg-Túr nagyari szakaszán. Akkor mindössze egyetlen példány került kézre, mellette pedig az inváziós amurgéb (Perccottus glenii) több százas egyedszámban volt jelen az általunk halászott kb. 1 kilométeres szakaszon. 2022-ben két alkalommal gyűjtöttünk amurgébeket egy kísérlet céljából az Öreg-Túr alsó szakaszán. Ennek során május 13-án kettő, június 17-én pedig egy újabb lápi póc került elő.
Somogyi Dóra felvétele
Véleményünk szerint ezek az újabb adatok sajnos nem azt jelentik, hogy az Öreg-Túron megerősödött volna a pócállomány. A rendkívül csapadékszegény 2022-es évben az Öreg-Túr vízállása is alacsonyabb volt a megszokottnál, és a part menti több méteres, főként harmatkásával borított parti sáv egy része szárazon állt. Így a növényzetben gazdag, parti régiókat kedvelő pócok a nyíltvizes részekre voltak kénytelenek tömörülni, ahol könnyebben lehetett őket megfogni. Sajnálatosan az amurgéb kifejezetten nagy egyedszámban került elő, ami jelentősen veszélyezteti a faj hosszú távú fennmaradását az Öreg-Túrban, és egyben a Szatmári-síkon is, hiszen jelenlegi tudásunk szerint itt él a faj utolsó állománya a térségben.
Hivatkozás: Nyeste K., Antal L., Somogyi D. (2022): Újabb lápi pócok (Umbra krameri) az Öreg-Túrból. Halászat. 115/4: 20.
Udvari Zsolt, Pfeifer Rikárd
Nemcsak halfaunisztikusok bukkanhatnak az adott víztérre kevéssé jellemző vagy ritkább előfordulású halfajokra, hanem akár hétköznapi horgászok is. Azokról a kevésbé szívderítő esetekről nem beszélve, amikor illegális halfogási tevékenységek felderítéséből jutunk előfordulási adathoz. Így jártunk mi is, amikor a Ráckevei Dunaági Horgász Szövetség hivatásos halőrei a halgazdálkodási jogosultságunkban lévő Duna-Tisza-csatorna (a továbbiakban: DTCS) alsónémedi szakaszán (47.270150088823115, 19.18282028014508) 2022. október 3-án tetten értek egy elkövetőt, aki csalihalfogó hálóval fogott és megtartott egy méreten aluli, 7 cm-es márnaivadékot.
Napjainkban a Ráckevei (Soroksári)-Dunán (a továbbiakban: RSD) és mellékvizein, amilyen a DTCS is, a halfauna-szerkezet átalakulásának lehetünk szemtanúi, mióta 2021 nyarán átadták a Sajó Elemérről elnevezett többfunkciójú vízleeresztő műtárgyat Tasson. A DTCS évek óta tartó megnövekedett öntözővíz-szállítása a víz sebességének és hozamának növelésével járt, így az áramláskedvelő halfajok a távolabbi szakaszaira is eljutnak. Így történhetett, hogy a 2021. március 14-én tetten ért ukrán származású orvhalászok 40 méter hosszú és 1 méter magas nyakzóhálójában 10 db 20 és 35 cm közötti méretű és összesen 4,24 kg tömegű elpusztult jászkeszeget találtunk. A háló állítási helyszíne Dabas település közigazgatási külterületén volt, méghozzá a DTCS Babádi hídjának közelében, tehát mintegy 15,8 km távolságra az RSD torkolatától.
Az RSD vízgazdálkodásának megváltozásával – a főágban és mellékvizeiben egyaránt – a korábbiaknál nagyobb faj- és egyedszámban jelentkeznek a reofil fajok, és ezt a fenti észlelések is jól példázzák.
Hivatkozás: Udvari Zs., Pfeifer R. (2022): Márna (Barbus barbus) és jászkeszeg (Leuciscus idus) a Duna-Tisza-csatornából. Halászat. 115/4: 20.
Harka Ákos
Debrecen önkormányzata 2022. október 23-án, a nemzeti ünnepünk alkalmából ünnepséget rendezett a Kölcsey Központban. Ezen Papp László, a város polgármestere elismeréseket is átadott a kiválasztottaknak. A kitüntetettek között ott volt dr. Juhász Lajos, a Debreceni Egyetem MÉK Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense is, aki Hatvani-díjat vehetett át.
A város Hatvani-díját azok kaphatják, akik a város fejlesztése érdekében a természettudományok, a gazdasági élet, az egészségügy, a szociális tevékenység, az idegenforgalom és a környezetvédelem területén kiemelkedő tevékenységet fejtettek ki, vagy átfogó életművükkel ezt kiérdemelték.
Tanszékvezetői tiszte mellett Juhász Lajos immár 17 éve a Magyar Haltani Társaságnak is alelnöke, így kitüntetéséhez a társaság nevében is gratulálunk, s kívánunk neki további jó egészséget és sikeres munkát!
Hivatkozás: Harka Á. (2022): A Magyar Haltani Társaság alelnökének kitüntetése. Halászat. 115/4: 19.
Sallai Zoltán, Orcsik Tibor
A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer keretében 2021. szeptember 20-án a halközösség felmérését végeztük a Rábán, a nicki duzzasztó alvizén (Y498215; X229022). Az alacsony vízállás miatt vízben gázolva halásztunk. Az előre kijelölt mintaszakaszon összesen 10 leánykoncért sikerült fognunk, melyek zöme fiatal egyed volt. Ezt követően a duzzasztó felvizén (Y 497997; X227830) halásztunk csónakból, és nagy meglepetésünkre egy ivadék itt is a hálónkba akadt. A faj rábai elterjedéséről minimális információval rendelkezünk, ezért érdemesnek tartottuk az adatot közlésre.
Sallai Zoltán
A csupasztorkú géb tiszai megjelenését követően várható volt, hogy a vízrendszer mellékfolyóiban is meg fog jelenni. A Tiszában 2018-ban, a Körösben először 2019-ben találtuk meg a fajt a békésszentandrási duzzasztó alvizén. A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság megbízásából 2022. június 28. és 30. között halfaunisztikai célú felmérést végeztünk a Hortobágy-Berettyónak a Bucsa és a túrkevei Balai-híd közötti szakaszán, 18 mintaszakaszon. A kiegészítő mintavételi eszközként használt elektromos kecével meghalászott valamennyi mintaszakaszon előkerült a mederfenékről a faj, így további terjeszkedésére is számítani lehet a Hortobágy vizeiben.
Kép: A csupasztorkú géb a mintaszakaszok zömén előkerült
Sallai Zoltán felvétele
Hivatkozás: Sallai Z. (2022): A csupasztorkú géb (Babka gymnotrachelus) megjelenése és terjedése a Hortobágy-Berettyóban. Halászat. 115/4: 19.
Németh Tamás, Balogh Réka Enikő, Berényi Dániel, Franyó Szonja, Ferincz Árpád, Lente Vera, Staszny Ádám, Weiperth András
Az észak-amerikai eredetű cifrarák (Faxonius limosus) első egyedeit az 1950-es években tógazdasági célból importálták hazánkba. Természetes élőhelyről 1985-ben fogták először a Duna egyik mellékágában. Kiváló alkalmazkodóképessége és az utóbbi évtizedekben tapasztalt gyors terjedése következtében a cifrarák hazánk leggyakoribb idegenhonos tízlábú rákfajává vált. Sikeres terjedése mögött több szakértő feltételezte, hogy a cifrarák aktvitása az őshonos és egyes idegenhonos (pl. jelzőrák) decapodákkal ellentétben a vizeink lehűlésével sem szűnik meg. A faj egész éves aktivitása a termálvízzel terhelt élőhelyeken ismert (pl. békásmegyeri Barát-patak) és a paksi atomerőmű hűtővizét befogadó vízterekben (halastavak, csatornák, a Duna fő- és egyes mellékágai), de téli aktivitását természetes, illetve természetközeli élőhelyen eddig nem dokumentálták.
Hivatkozás: Németh T., Balogh R. E., Berényi D., Franyó Sz., Ferincz Á., Lente V., Staszny Á., Weiperth A. (2022): A cifrarák (Faxonius limosus) téli aktivitásának igazolása hazánk természetes vizeiben. Halászat. 115/3: 18.
Müller Tamás, Tóth Balázs, Bajomi Bálint, Varga Ádám, Bógó Bence, Horváth József, Urbányi Béla, Tatár Sándor
A veresegyházi Tavirózsa Környezet- és Természetvédő Egyesület által 2008-ban indított Lápi póc Fajvédelmi Mintaprogram célja a fokozottan védett, nemzetközi jelentőségű lápi póc hazai állományának megőrzése és gyarapítása a faj hosszú távú fennmaradása érdekében. A programba 2009-ben bekapcsolódtak a volt Szent István Egyetem, jelenleg a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Szent István Campusa (MATE SZIC), valamint a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai, kutatói. Az Agrárminisztérium Zöld Forrás Programja által támogatott mintaprogram több részterület kutatását karolja fel (recens és újonnan létrehozott, helyettesítő élőhelyek vizsgálatai: vízminőség-, flóra-, makrogerinctelen- és halfauna-monitoring), állománymentés, in situ és ex situ konzervációbiológiai, elsősorban szaporítási, nevelési, valamint visszatelepítési célzatú kutatások.
Hivatkozás: Müller T., Tóth B., Bajomi B., Varga Á., Bógó B., Horváth J., Urbányi B., Tatár S. (2022): A lápi póc (Umbra krameri) védett körülmények között szaporított és nevelt ivadékainak telepítése a szadai mintaterületen. Halászat. 115/3: 19-20.