Koller László

    Pápa egyetlen vízfolyása, a Pápai-Bakony-ér 2018 októberében éledt újjá. Ekkor készült el a városon kívül épült osztómű, amely a tapolcafői források vizének egy részét a Horgas-érbe, másik részét – egy 4 km hosszú övárkon át – a Bakony-ér medrébe juttatja, ezzel biztosítva a folyamatos vízellátást.

A Pápai-Bakony-ér egyik jellemző szakasza
Koller László felvétele

  2018 óta összesen 17 halfaj került elő a Bakony-érből, 2022-ben 8 őshonos halfaj alkotta a halfaunát. A legnagyobb egyedszámban a fejes domolykó (Squalius cephalus: 37%) és a bodorka (Rutilus rutilus: 46%) fordul elő, de stabil állománya alakult ki a nyúldomolykónak (Leuciscus leuciscus), a dunai küllőnek (Gobio obtusirostris), a szivárványos öklének (Rhodeus amarus), és egyre gyakrabban kerül hálóba fürge cselle (Phoxinus phoxinus). A patakban előfordul a csuka (Esox lucius) és a sügér is (Perca fluviatilis), de a számuk egyelőre nem jelentős. 

A fürge csellék egyike
Koller László felvétele

   Az előző évekhez képest eltűnni látszik, de legalábbis ritkul a vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus), a vágódurbincs (Gymnocephalus cernua) és a küsz (Alburnus alburnus). Ugyanez elmondható az idegenhonos ezüstkárászról (Carassius gibelio), a folyami gébről (Neogobius fluviatilis) és a kerekfejű gébről (Neogobius melanostomus), valamint a naphalról (Lepomis gibbosus) és a razbóráról is (Pseudorasbora parva). 
  Amennyiben a tapolcafői források nem apadnak el, a Bakony-ér ideális élőhelye lehet a jelenleg itt élő halfajoknak, mert a szaporodásukhoz is kedvező feltételeket biztosít.

Hivatkozás: Koller L. (2023): Helyzetjelentés a Pápai-Bakony-ér halairól. Halászat 116/2:14.

Polyák László, Olajos Péter, Kovács Zoltán, Farkas György Bence, Müller Zoltán

   Múlt évi terepi felméréseink során a leánykoncér két új lelőhelyére bukkantunk. 2021. április 21-én, a Pécsi-víz Velény közigazgatási területéhez tartozó szakaszán (EOV: 572536, 70876) a leánykoncér két adult egyedét fogtuk meg. A korábban publikált előfordulási adatokhoz képest új ETRS hálónégyzetben, a korábbi legfelső előfordulási helynél közel 15 km-rel fentebb igazoltuk a faj jelenlétét, ami így értékes új adat a faj vándorlási szokásai tekintetében.

A Pécsi-vízből előkerült leánykoncérok egyike 
Polyák László felvétele

   A szakaszon többek között nyúldomolykó, balin, szivárványos ökle, és sajnálatos eredményként nagy egyedszámban folyami géb került elő. 2021. július 28-án a Szamos Olcsva közigazgatási területéhez tartozó szakaszán (EOV: 895447, 309797) csónakból, elektromos halászgéppel végeztünk mintavételt a folyó part menti részén (partvédő kövezésen), és ennek során a leánykoncér egy adult egyedét találtuk meg. Az adat érdekességét az adja, hogy a Szamos folyóból nincs tudomásunk recens, publikált adatról a faj előfordulására vonatkozóan. Jelentősebb egyedszámban került még elő a mintavétel során a küsz, a domolykó, a márna és a razbóra.

Hivatkozás: Polyák L., Olajos P., Kovács Z., Farkas Gy. B., Müller Z. (2023): Újabb adatok a leánykoncér (Rutilus virgo) magyarországi elterjedéséhez. Halászat 116/2: 13.

Udvari Zsolt

   Lapunk legutóbbi számában beszámolhattunk olyan vágótokfogásokról, amelyek a Csepel-sziget bal parti Duna-ágának fajlistájára nézve új adatként szolgáltak e védett és őshonos tokféle tekintetében. Úgy tűnik, a rendkívüli sorozat folytatódik. 2023. március 30-án az RSD főágának jobb partján, Makádon (6-7 fkm) Gross Alexandru horgász egy 1870 grammos vágótokot fogott, melynek a standard testhossza 56 cm.
 

A Jung István által fogott vágótok (Pfeifer Rikárd felvétele)

   A Ráckevei Dunaági Horgász Szövetség hivatásos halőrei chippel megjelölték ezt az újabban előkerült egyedet is, így nyomon követhetővé vált. Nem kellett sokáig várni a visszafogásra. Tíz nap múlva, 2023. április 9-én az RSD főágában, Szigetbecsénél Jung István horgász fogta meg újra az ekkor 1835 grammos vágótokot. Az úszók külsérelmi nyomai alapján ez az egyed minden bizonnyal megegyezik a 2023. tavaszi lapszámban leírt, Ujcz Vince gyermekhorgász által megfogott, becsült tömegű egyeddel. Mindazonáltal az már bizonyos, hogy legalább két vágótok került elő eddig az RSD-ből. A halőrök mindkét halat chipelték, majd mindkettő visszafogásra került a vízterületről. Arra, hogy hogyan kerültek ezek a vágótokok az RSD-be, valószínűleg továbbra sem kapunk tévedhetetlen magyarázatot.

Hivatkozás: Udvari Zs. (2023): Újabb vágótok (Acipenser gueldenstaedtii) a Ráckevei Duna-ágból. Halászat 116/2: 13.

Fekete Judit, Szabó Tamás, Polyák László, Kovács Zoltán, Kiss Béla, Sallai Zoltán

   Balmazújváros külterületén, a Magdolna elnevezésű területrészen 2023. 03. 22-én makroszkopikus vízi gerinctelenek gyűjtése során kézi egyelőhálóval a lápi póc egy adult egyedét fogtuk meg. Az első észlelést követően 2023. 03. 31-én a kapcsolódó víztestekben összesen hat helyszínen végeztünk kutatóhalászatot az érintett állomány előfordulásának pontos feltérképezése érdekében, de további helyeken nem sikerült bizonyítanunk a faj jelenlétét. Az eredeti észlelés helyszínén egy 180 méteres szakaszon összesen 23 adult egyedet fogtunk elektromos halászgéppel. Fontosnak tarjuk kiemelni, hogy ezen a szakaszon a védett réticsík (Misgurnus fossilis) mellett az inváziósan terjedő amurgéb (Perccottus glenii) egyedei is előkerültek. 

A mintavétel során előkerült lápi póc 
Polyák László felvétele

   A lápi pócnak ez az új lelőhelye kiemelt jelentőségű, ugyanis a 21. században a térségből nem ismert hortobágyi előfordulási adata a fajnak, az utolsó ismert egyedei a Keleti-főcsatornából 1999-ben kerültek kézre (Harka et al. 2003). Észlelésünk jelentősége, hogy a hazánkban eltűnőfélben lévő lápi pócnak egy eddig ismeretlen és elszigetelt populációját sikerült megtalálnunk, lehetővé téve annak célzott védelmét.

Hivatkozás: Fekete J., Szabó T., Polyák L., Kovács Z., Kiss B., Sallai Z. (2023): A lápi póc (Umbra krameri) új tiszántúli populációja. Halászat 116/2: 15.
 

Udvari Zsolt, Pfeifer Rikárd
 
   2022. november 19-én a Ráckevei Dunaági Horgász Szövetség székházától nem messze, a Savoyai-kastély előtti Duna-parton (északi szélesség 47º10′10.4″, keleti hosszúság 18º56′43.6″) Ujcz Vince, 13 éves gyermekhorgász egy, a horgászok becslése szerint kb. 75 centis és 3,5 kilogrammos vágótokot fogott. 2023. január 7-én Hanol Dénes a Makádi Ezüstparton egy 2925 grammos, 66 cm hosszú vágótokot akasztott.

   A hal fenekező szereléket vett fel a parttól mintegy 40 m-es távolságban, 5,5 méter mélyen. Ötperces fárasztás után következett a mérlegelés és a chippelés, majd a védett folyóvízi ritkaság visszatérhetett az RSD-be. És ennek a halnak a története itt még nem ér véget, mert 2023. január 22-én Szekér János a bő két héttel korábban fogott és chippel ellátott egyedet visszafogta az RSD bal partján, Dömsödnél (8,5 fkm)! A Ráckevei (Soroksári)-Duna (RSD) történetében a valódi tokfélék közül – a Kvassay- zsilip alvízi szakaszán ritka előfordulású kecsege mellett – a vágótok a második leírt faj, ennek pedig ezek az első fogási adatai az RSD-ből. Eredetüket nem ismerjük, lehetnek telepített dunai példányok, de akár kereskedésből vásárolt, majd az akvárium méretéből kinőtt és valamikor szabadon engedett „díszhalak” is. A Fekete-tengerből felvándorolt egyedek lehetősége – a méretük alapján – valószínűtlen. 

Sallai Zoltán, Juhász Péter

   A Ráckevei (Soroksári)-Duna revitalizációját tervezik. A munkálatok előkészítése miatt halfaunisztikai célú vizsgálatokat végeztünk a teljes víztérben, a főmederben, a mellék- és holtágakban, a lápokban egyaránt. 

Papp Gábor, Juhász Máté

   Más hazai vizekhez hasonlóan a törpeharcsafajok a Tisza-tó életében is meghatározó szerephez jutottak. Évtizedekkel ezelőtt még az 50 dekás példányok sem voltak ritkák, melyek zömmel a közeli rokon barna törpeharcsa (Ameiurus nebulosus) egyedei közül kerültek ki. Ahogyan aztán a helyi állomány gyarapodott, az egyedek átlagos mérete is elkezdett csökkenni. Ezzel együtt a két faj aránya is megváltozott. Mára szinte kizárólag fekete törpeharcsa fogható a Tisza-tavon. Az állomány túlszaporodása horgászati és halgazdálkodási szempontból is káros, hiszen komoly táplálékkonkurenciát jelent az őshonos fajokkal szemben. Ezért a hasznosító – a Tisza-tavi Sporthorgász Kft. – 2015-ben elkezdte a törpeharcsa-állomány gyérítését. Ekkor még mindössze egy halász dolgozott, de közel 120 mázsa fekete törpeharcsát zsákmányolt a főszezont jelentő késő őszi hónapokban.

Egy eredményesen fogó törpeharcsavarsa beemelése a csónakba
A Tisza-tavi Sporthorgász Kft. felvétele

   A csúcsot a 2018-as teljes év jelentette, ekkor már kilenc halász, több száz törpeharcsavarsával és csapdával dolgozott. A megnövelt intenzitásnak meg is lett az eredménye, mintegy 845 mázsa törpeharcsa került ki a Tisza-tóból. A jelentős mértékű gyérítés miatt 2019-ben már kevesebbet fogtak a halászok, ám még így is tekintélyes, 662 mázsás eredmény született. Ez a halászat elkezdése óta a második legeredményesebb év volt.  Az intenzív halászat mellett 2020-ban a pandémia is éreztette hatását. A járvány hazai kitörése és az azt követő korlátozó intézkedések miatt a kereslet megcsappant, így a halászat is alábbhagyott. 2020-ban 468, 2021-ben csak 227 mázsa volt a fogás. 2022-ben a zsákmány nagyobb hányada volt piacképes méretű, így a halászat is fokozódott, közel 290 mázsa törpeharcsát fogtak. A törpeharcsák szelektív halászata immár nyolc éve eredményes a Tisza-tavon, ezért 2023-ban és a következő években is hasonlóképpen folytatódik. 

Hivatkozás: Papp G., Juhász M. (2023): A fekete törpeharcsa (Ameiurus melas) szelektív halászata a Tisza-tavon. Halászat 116/1: 10.

Sallai Zoltán, Sallai Márton   

   A Körös békésszentandrási duzzasztójának alvizén 2022. október 20-án gyűjtöttünk halfaunisztikai adatokat. Az egy kilométeres, partszegélyben kijelölt mintaszakasz mellett elektromos kecével is halásztunk a meder közepén. A víz hőfoka 15,4 ºC, a víz átlagos mélysége 1,9 m volt a mintaszakaszon. A mintavételezésen Blastyák János is jelen volt. A kece zsákmányának átvizsgálásnál nagy meglepetést okozott, mikor a három magyar bucó, 18 halványfoltú küllő, 3 kecskerák és gébek mellett egy adult német bucó is előkerült.

    2019-ben két időszakban halásztunk a Körös alsó szakaszán elektromos kecével 18 mintaszakaszon, és nem tudtuk kimutatni a fajt. Tudomásunk szerint nincs másik recens adata a fajnak a Körösből. Vélhetően a Tiszából úszott fel ez a példány, melyet a fotózást követően természetesen szabadon engedtünk.

Hivatkozás: Sallai Z., Sallai M. (2023): Német bucó (Zingel streber) a Körös alsó szakaszáról. Halászat 116/1: 9.

Juhász Máté, Papp Gábor