Nyeste Krisztián, Pádár Patrik, Somogyi Dóra

   A csupasztorkú géb 2018-ban került elő először az Alsó-Tisza hazai szakaszáról, majd folyamatos terjeszkedése volt tapasztalható a vízrendszerben felfelé. 2019-ben a Marosban és a Körösben, 2022-ben a Hortobágy-Berettyóban, 2023-ban pedig a Zagyvában és a Tarnában is regisztrálták a jelenlétét, a Tiszában pedig jelenlegi ismereteink szerint a Szolnok fölötti Csataszögig hatolt fel. 

   2023. október 18-án felmérést végeztünk a Szamos határmenti, csengeri szakaszán, ahol a bal parti kövezésen (geokoordinátái: 47.842405, 22.694096) a csupasztorkú géb több egyede került kézre. Ugyanezen a napon a Felső-Tisza tivadari szakaszán is halásztunk, azonban onnan nem került elő a faj.

   Véleményünk szerint ehhez a viszonylag nagy földrajzi távolságot átívelő ugráshoz valamilyen emberi segítségre is szüksége volt a fajnak. Habár a folyásiránnyal szemben is képes gyorsan terjedni, valószínűtlen, hogy a kiskörei és a tiszalöki duzzasztón is áthatolva ilyen rövid idő alatt érte volna el a Szamos hazai felső szakaszát. Feltételezhetőleg egy Romániába tartó halszállítmánnyal juthatott fel, ugyanis előzmények nélkül már észlelték a 2015-ben és 2016-ban néhány példányát az erdélyi Cege-tóban (Cege, Lac Ţaga), az ezzel kapcsolatban lévő Füzes folyóban (Vasasszentiván, Ördöngösfüzes) és a Szamosban (Szamosújvár, Mikeháza). Ezzel az ugrással a csupasztorkú géb már „két fronton” hódíthatja a Tisza hazai vízgyűjtőterületét, további előkerülése hamarosan újabb helyszínekről is várható. 

Hivatkozás: Nyeste K., Pádár P., Somogyi D. (2024): Csupasztorkú géb (Babka gymnotrachelus) a Szamosból. Halászat 117/1: 21.

Sallai Zoltán

   A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság megbízásából végeztünk halfaunisztikai célú felmérést a Körösnek a békésszentandrási duzzasztó feletti szakaszán. A vizsgálatot a Sebes-Körös torkolata alatt kezdtük meg 2023. június 21-én. Meglepetést okozott, hogy a felmérés időszakában még a Gyomaendrőd alatti szakaszon is áramlott a víz, pedig az év nagy részében ez egy szinte álló vizű folyószakasz, ugyanis a duzzasztás hatása a Sebes-Körös torkolatáig érezhető. Vélhetően az áramlásnak tudható be, hogy elektromos kecénkkel olyan áramláskedvelő fajok képviselőit is sikerült megfognunk, melyek kevéssé jellemzőek erre a folyószakaszra, mint pl. bagolykeszeg, paduc, márna, magyar bucó.

   A Gyomaendrőd feletti mintaszakaszról (X178117; Y789370) származó zsákmány átvizsgálásánál igen meglepődtünk, mikor egy német bucó ivadéka került a kezünkbe. A Körösben a faj alkalmilag fordul elő, az ivadék vélhetően a Sebes-Körösből sodródott le. A csupasztorkú és kerekfejű géb a kecés mintáink zöméből előkerült, tehát a duzzasztó és a Sebes-Körös torkolata között mindkettő végig jelen van. 

Hivatkozás: Sallai Z. (2024): Német bucó (Zingel streber) ivadéka a Körös felső szakaszán. Halászat 117/1: 21.

Harka Ákos, Papp Gábor, Juhász Máté

    A Tisza-tavi Sporthorgász Kft. és a Magyar Haltani Társaság – a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság és a Hortobágyi Nemzeti Park egy-egy munkatársának segítségével – 2024. január 8-án halmentést szervezett a Tiszafüredi öntöző főcsatorna kezdeti szakaszán. A csatornába a tiszafüred-örvényi vízkivételi mű a folyómeder mélyéből szivattyúzza fel a vizet, amely mindig tartalmaz valamennyi üledéket, és vannak benne apró halak is. Ám télen nincs igény öntözővízre, így utánpótlás hiányában a csatorna kezdeti szakasza szárazzá válik. A szivattyúház közelében kialakított csendesítőmedence azonban mélyebb, s a benne visszamaradó vízben mindig nagy számban vannak halak. Mivel a medence vizének nagy része egy nyitható csövön át lecsapolható, a maradékvízben összezsúfolódott halak hálóval könnyen kifoghatók és a Tiszába vagy a tározótérbe visszatelepítve megmenthetők.

   A mentőakció során 18 fajnak több mint félezer, egészen pontosan 564 példányát sikerült megfogni és azonosítani. A „zsákmányból” 15 őshonos fajnak 461 példányát helyeztük vissza a Tisza-tóba, az idegenhonos halakat helyben hagytuk madáreleségnek. A horgászati szempontból figyelmet érdemlő őshonos fajok közül a csalihalként jelentős küsz mellett jelentősnek mutatkozott a bodorka, a balin, a karikakeszeg és az erősebben áramló vizet kedvelő bagolykeszeg aránya. Kisebb számban került elő a paduc, a dévér-, a lapos- és a szilvaorrú keszeg, de a süllőnek és a kősüllőnek is sikerült kimenteni néhány példányát.

Sallai Zoltán

   A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer, halközösségek vizsgálata projekt keretében végeztem felméréseket a Bódván, 2023. szeptember 13-án. Perkupánál a közúti híd alatt, nem messze a gyűrűzőtábortól, a folyó bal partján (X348729; Y771827) vízben gázolva halásztam elektromos halászgéppel. A viszonylag gyorsan áramló, kavicsos medrű folyószakaszon, a part menti növényzetből egy adult amurgéb került elő. A faj tudomásom szerint korábban nem volt ismert a folyóból, így új fajként kezelhetjük. Az előfordulási adat egyrészt bizonyítja a faj további terjeszkedését, másrészt rámutat, hogy a gyors sodrású szakaszok sem akadályozzák meg a gradációját.

Juhász Máté

   A szilvaorrú keszeg a közepes és nagyobb folyók gyorsabb, dombvidéki szakaszain gyakori, a Tisza-tó lassú, duzzasztott vizében viszont az utóbbi időkig kifejezetten ritkaságnak számított. Ám 2022-ben több fiatal példányával is találkoztunk itt, olyan szokatlannak mondható élőhelyeken, mint a Tiszafüredi öntöző főcsatorna tiszaörvényi csendesítőmedencéje, illetve a tiszafüredi sekély tározótér.