Harka Ákos

    A Föld Napja és az Erdők Nemzetközi Napja alkalmából 2022. június 3-án osztották ki a Pro-Natura Díjakat és Emlékplaketteket, a Pro Silva Hungariae Díjakat, valamint a Nadler Herbert Díjakat és a dicsérő miniszteri okleveleket. Az elismeréseket Rácz András természetvédelemért felelős államtitkár és Farkas Sándor agrárminiszter-helyettes adta át a díjazottaknak.

   Utóbbiak között ott volt Szendőfi Balázs halkutató és természetfilmes is, a Magyar Haltani Társaság tagja, aki a természetvédelem és a tudományos haltan területén végzett széles körű ismeretterjesztési és filmművészeti tevékenységéért Pro Natura Emlékplakettet vehetett át. A kitüntetéshez gratulálunk, és kívánunk számára további eredményes munkát, hogy a jövőben is gyönyörködhessünk új és újabb természetfilmjeiben!

Megjelent a Halhatározó horgászoknak, halbarátoknak című zsebkönyv második, kissé módosított kiadása, de nagyon gyorsan fogy.

Személyesen az RDHSz székházában (2300 Ráckeve, Kossuth u. 94.) lehet megvenni, de írásban is megrendelhető a baluka.timea@rdhsz.hu email címen. A könyv ára 3000 Ft plusz postaköltség.

Értesítjük mindazokat, akik szimpatizálnak a Magyar Haltani Társaság tevékenységével, hogy 2022-től egyesületünk részére is felajánlhatják személyi jövedelemadójuk 1%-át.

Adószámunk: 18839784-1-16

Előre is köszönjük a halbarátok támogatását, akik ezzel is segítik társaságunk kutatói és ismeretterjesztő munkáját.

Nyeste Krisztián

   2022. április 29-én közgyűlést tartott a Magyar Haltani Társaság. Ezen Harka Ákos, aki immár több mint másfél évtizede elnöke az egyesületnek, az első napirendi pont bevezetőjeként bejelentette, hogy megromlott egészségi állapotára tekintettel azonnali hatállyal lemond az elnöki posztról és egyben az elnökségi tagságról is. Az eddigi segítségért köszönetet mondott az elnökség tagjainak, megköszönte a társaság aktív és pártoló tagjainak a támogatását, majd az új elnök és az új elnökségi tag személyére is javaslatot tett.
   Javaslatait a taggyűlés elfogadta, így elnöknek Nagy Sándor Alexet, a Debreceni Egyetem TTK Hidrobiológiai Tanszékének tudományos főmunkatársát, az elnökség új tagjának pedig Antal Lászlót választotta, aki ugyanezen a tanszéken docens.

Az új elnök, Nagy Sándor Alex javasolja, hogy Harka Ákost válasszák meg a társaság tiszteletbeli elnökévé

A második napirendi pontként szereplő Aktualitások kapcsán az új elnök megköszönte a bizalmat, egyben bejelentette, hogy a titkári teendők ellátásával Nyeste Krisztián adjunktust bízza meg. Emellett arra is javaslatot tett, hogy a taggyűlés - 16 évi elnöki munkája elismeréseként - válassza meg Harka Ákost tiszteletbeli elnökké. Javaslatát a közgyűlés egyhangú döntéssel elfogadta. A szavazást követően a volt elnök megköszönte a megtisztelő címet, megígérve, hogy ha egészségi állapota engedi, továbbra is segíteni fogja a társaság munkáját.

Szepesi Zsolt

 Vásárhelyi István könyvében (1961) nem említi a szilvaorrú keszeg zagyvai előfordulását, de kéziratban fennmaradt, "A Zagyva halfaunája" című tanulmányában azt írja, hogy "Régebben Jászberény határában gyakran fogtam. Ma csak Szolnokról, a torkolat tájáról ismerem". Az idézet első mondata az 1920-as, míg a második az 1950-es évekre vonatkozhat.

 
A Zagyvából Szentlőrinckátánál fogott szilvaorrú keszeg 

    Az utóbbi harminc évben a Zagyva vízrendszerében nem találtunk szilvaorrú keszeget, és a Tisza Kisköre alatti szakaszán is igen ritka ez a halfaj, ezért volt meglepő, hogy 2021-ben a Zagyvából két helyszínen is előkerült egy 167 és egy 160 milliméteres példány (2021. 09. 16. Szentlőrinckáta 87,5 fkm, EOV y703972 x2421239, valamint 2021. 09. 24. Jásztelek 54 fkm EOV y722031 x237456). Főleg a szentlőrinckátai adat figyelemre méltó, mert át kellett jutnia a jászberényi keresztgáton, ahol közepes vízhozam esetén az alvíz és a felvíz között több mint egy méter a szintkülönbség.

Hivatkozás: Szepesi Zs. (2022): Szilvaorrú keszeg (Vimba vimba) a Zagyvában. Halászat. 115/1: 16.

Sallai Zoltán, Sallai Márton, Szalma Elemér

  2021. május 12-én halfaunisztikai adatokat gyűjtöttünk a Maros hazai szakaszán. A halászatot Csanádpalotánál kezdtük meg, közel ahhoz a ponthoz, ahol a folyó Magyarország területére belép. Lefelé több mint 15 mintaszakaszon halásztunk, elsőként Ferencszállásnál a bal parton, a 15 fkm felett (Y739707; X100516) akadt hálónkba egy adult kerekfejű géb (Neogobius melanostomus). Deszknél a bal parton a 3 fkm felett (Y741402; X100062) újabb adult egyedet sikerült fognunk. Megjegyezzük, hogy a 2020-as vizsgálatoknál kerestük a fajt, mivel a tiszai jelenléte már korábbról ismert volt, de nem akadtunk a nyomára. A csupasztorkú gébhez hasonlóan, biztosra vehető a hazai szakaszon történő gyors terjedése.

Nyeste Krisztián, Somogyi Dóra, Bereczki Csaba, Antal László

   A Debreceni Egyetem Hidrobiológiai Tanszéke és a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság 2021-ben intenzív halfaunisztikai vizsgálatokat folytatott a Szatmár-Beregi-síkon, a fokozottan védett lápi póc (Umbra krameri) korábbról ismert és potenciális élőhelyein. Ezek közül is nagy hangsúlyt fektettünk a Gelénes és Beregdaróc települések határában elterülő, a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény erejénél fogva, ex lege védett láp, a Zsid-tó kutatására, ugyanis jelenlegi ismereteink szerint itt él a faj utolsó állománya a Beregi-síkon.

A láp főmedrében két mintavétel során sajnos már csak egyetlen pócot sikerült fognunk. Ugyanakkor komoly meglepetés volt számunkra, amikor május 28-án a Zsid-tó túlfolyó csatornájában, illetve a Gelénest Beregdaróccal összekötő közút árkában visszamaradt, alig 30 centiméter mély, kiszáradófélben lévő vízben a lápi póc 60, a réticsík (Misgurnus fossilis) 22, illetve az inváziós amurgéb (Perccottus glenii) több mint 1000 egyedét fogtuk. Később még három alkalommal visszatértünk a helyszínre (június 2-án, 9-én és 19-én), és így a 4 mintavétel során összesen 173 lápi pócot, 58 réticsíkot és kb. 2250 amurgébet fogtunk. Ezek közül a réticsík új fajnak minősül a Zsid-tó halfaunájában.
   A kimentett őshonos halak, benne a védett réticsíkok és a fokozottan védett lápi pócok zöme visszakerült a Zsid-tó főmedrébe. Utóbbiak közül azonban 30 egyed a Tavirózsa Egyesület szadai tavaiba került, ahol így már a Felső-Tisza-vidéki lápi pócok mesterséges szaporítása (és később természetes vízterekbe való visszahelyezése), valamint génbanki megőrzése is zajlik.
   A mintavételek során folyamatosan tapasztaltuk a víz eltűnését az árokrendszerből, az utolsó alkalommal már csak néhány centiméter mély, iszapos vízből mentettük ki a halakat, rá egy hétre pedig már teljesen kiszáradt a lelőhely. Feltételezésünk szerint, a csapadékos tavasz és a láp mesterséges vízpótlásának eredményeként a Zsidben megnövekedett vízszint következtében a lápból kiömlő vízzel együtt a halak elhagyták a főmedret. A vízszint csökkenésével azonban a halak zöme már nem tudott visszatérni a láp főmedrébe, ugyanis egy fenékküszöb állta útjukat a csatorna kezdeti szakaszán, s zömük ebben az árokrendszerben maradt. Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy a fenti védett és fokozottan védett halfajok jelentős számú egyedét sikerült megmentenünk a biztos pusztulástól, ami természetvédelmi szempontból is kiemelkedő jelentőségű, különösen a lápi póc populációinak a térségben tapasztalható visszaszorulását figyelembe véve.
   A mintavételek során segítségünkre voltak az alábbi személyek, kiknek köszönetünket fejezzük ki: Arlett Péter, Bandula Martin, Hunyadvári Péter, Oláh Bence, Orcsik Tibor és Tóth Richárd.

Hivatkozás: Nyeste K., Somogyi D., Bereczki Cs., Antal L. (2022): Halmentés a beregi Zsid-tónál. Halászat. 115/1: 14.