Nyeste Krisztián, Papp Gábor, Antal László

   A 19. század óta sajnálatos tendenciaként mutatkozik a mocsári és lápi élőhelyekhez kötődő halfajok állományainak visszaszorulása. Ez a folyamat jelentősen felgyorsult a különböző inváziós fajok, többek között az amurgéb jelentős térnyerésével. Mindezek miatt az őshonos limnofil halfajaink minden egyes friss előfordulási adata fontos.

 
A védett kurta baing

 
Hivatkozás: Nyeste K., Papp G., Antal L. (2022): A kurta baing (Leucaspius delineatus) újabb adata a Tisza-tóból. Halászat. 115/3: 18.

Sallai Zoltán, Sallai Márton

   A Mura hazai vízrendszerén 2021 áprilisában kezdtünk halfaunisztikai adatok gyűjtésébe. A felmérés során Lelkes Andrással, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársával olyan helyeket is felkerestünk, amelyeket a ritka és veszélyeztetett halak szempontjából potenciális lelőhelynek ítélt meg. Így jutottunk el 2021. június 12-én Tornyiszentmiklósnál az Erdészház melletti Ó-Lendvához.

    A régi Lendva-mederben közel egy méteres vízmélység és 25-30 cm-es lágy üledék fogadott bennünket, ami igen megnehezítette a halászatot. Nagyon kevés halat fogtunk, de egy vágócsík és egy réticsík után öt adult lápi pócot is sikerült fognunk. Az adat nagy örömünkre szolgált, mivel tudomásunk szerint innen nem volt korábbi ismert előfordulási adata a fajnak. A környéken a Holt-Kerkában (Muraszemenye) és a Tormaföldi-patakban (Dobri) is sikerült megerősítenünk a faj korábbi előfordulási adatát.

Hivatkozás: Sallai Z., Sallai M. (2022): A lápi póc (Umbra krameri) új dél-dunántúli lelőhelye. Halászat. 115/3: 19.

Sallai Zoltán, Sallai Márton, Orcsik Tibor

  A HUHR/1901/2.2.1//0117 azonosító számú EcoBridge Interreg projekt keretében vizsgáltuk a Mura és hazai vízgyűjtőjének halfaunáját. Elsőként 2021. április 16-án a Kerka mellékvízfolyásában, a Cupi-patakban Cupnál (Zalabaksa: Y458694; X155196) fogtunk egy lárvastádiumban lévő ingolát. 2021. június 13-án ismét sikerült fognunk egy lárvát lentebb, a Berki-rétek mellett (Zalabaksa: Y459929; X153426), mely előfordulást szintén egy lárvastádiumban lévő egyeddel október 20-án sikerült megerősítenünk. Az adat azért értékes, mert más zalai Kerka-mellékvízből nem ismert a faj előfordulása.

    2021. szeptember 27-28-án a Murán halásztunk, ahol Muraszemenye (Y464473; X127072), Murarátka (Y467874; X125210), Letenye (Y468832; X122855) és Tótszerdahely (Y475180; X118239) térségében szintén megfogtuk a fajnak elsősorban subadult és adult egyedeit. Ezek alapján kijelenthetjük, hogy a faj végig jelen van a hazai folyószakaszon, ahonnan korábban nem volt ismert. Az ingolák mellett megjegyezzük, hogy a hazai szakaszon végig fogtunk botos kölöntéket (Cottus gobio), összesen 137 egyedet. Ugyancsak említést érdemel a leánykoncér (Rutilus virgo), a felpillantó küllő (Romanogobio uranoscopus) és a homoki küllő (Romanogobio kesslerii) megkerülése, melyekből szintén több szakaszon fogtunk. A fogásoknál a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság két munkatársa, Lelkes András és Právics Márk is jelen volt, akiknek ezúton is hálásan köszönjük a halászatokban és a dokumentálásban nyújtott segítségét!

Hivatkozás: Sallai Z., Sallai M., Orcsik T. (2022): Vladykov-ingola (Eudontomyzon vladykovi) a Murában és a Cupi-patakban. Halászat. 115/2: 17.

Harka Ákos
    A selymes durbincs (Gymnocephalus schraetser) és a széles durbincs (Gymnocephalus baloni) már rég védett halunk, az utóbbi két évtizedben pedig a korábban gyakori, sőt helyenként tömeges előfordulású vágódurbincs is úgy megfogyatkozott vizeinkben, hogy halászati törvényünk a nem fogható fajok közé sorolta.

    2021. decemberében azonban váratlan e-mail érkezett Básti Mihálytól a Magyar Haltani Társaság címére: Tisztelt Haltani Társaság! Ezúton szeretném tájékoztatni Önöket, hogy igen nagy mennyiségű vágódurbincs jelent meg a Balatonban, legalábbis Szigligeten, a hajókikötőnél. December 3-án az egyik ismerősöm küszöket akart fogni egy kishalfogó emelőhálóval, de helyettük a mellékelt képen látható vágódurbincsokat sikerült merítenie.
   Az idős horgászok még emlékezhetnek azokra az időkre, amikor a paptetűnek is nevezett falánk vágódurbincsok sorra akadtak horogra, de az utóbbi időkben erre már nemigen volt példa. Nem tudjuk, hogy mi okozta az állomány rendkívüli lecsökkenését, miként arra sem tudunk magyarázatot adni, hogy minek köszönhető a szigligeti tömeges megjelenés. Mindenesetre érdemes figyelemmel kísérni a faj hazai állományainak további alakulását.

Hivatkozás: Harka Á. (2022): Vágódurbincs (Gymnocephalus cernua) tömeges észlelése a Balatonban. Halászat. 115/2: 17.

Sallai Zoltán & Sallai Márton

   2021. augusztus 17-én akkumulátoros rendszerű elektromos halászgéppel halfaunisztikai felmérést végeztünk a Dráván Őrtilosnál, a 4-es őrház feletti mellékágban (Y485082; X105102). A vizsgálat során extrém alacsony víz volt a Dráva főágában, melynek köszönhetően a felkeresett mellékág szinte teljesen száraz volt, mindössze egy mélyebb medencében maradt vissza víz. Ebből a medencéből az egyéb pontyfélék ivadékai mellett egy adult fürge cselle akadt a hálónkba.

 
Az Őrtilosnál fogott adult fürge cselle

   A fajnak eddig csak a horvát Dráva-szakaszról volt bizonyított az előfordulása, illetve a Mura hazai vízgyűjtőjén, a Kerkában és mellékvízfolyásaiban élnek önfenntartó állományai. A fürge cselle állományai hazánkban fogyatkoznak, ami részben a csapadékhiánnyal, az élőhelyeit adó kisebb vízfolyások kiszáradásával is összefüggésbe hozható. Az élőhelyek átalakulása mellett a hegyvidéki vizeinkbe átgondolatlanul telepített pisztrángok ugyancsak jelentősen hozzájárultak a fürge cselle populációinak visszaszorulásához. A fentiekre tekintettel nagy örömünkre szolgált, hogy vélhetően egy áradással lesodródott adult egyedét megfogtuk a Drávában, mellyel bővítettük a folyó hazai fajlistáját.

Hivatkozás: Sallai Z., Sallai M. (2022): Fürge cselle (Phoxinus phoxinus) a Drávából. Halászat. 115/2: 16.