A Magyar Haltani Társaság a természetes vizek haltani vizsgálatával foglalkozó kutatók, valamint a velük összefogó, vizeinkért és halainkért tenni akaró személyek közös szervezete. Társaságunk célja a Kárpát-medencei természetes vizek halaira irányuló faunisztikai, ökológiai, természetvédelmi és halászati kutatások ösztönzése, az eredmények és tapasztalatok közkinccsé tétele, a természetes vizek halállományának megóvása és jobbítása. Feladatunknak tekintjük továbbá a témával kapcsolatos ismeretterjesztő munkát, valamint a kulturális hagyományok és a magyar haltani szaknyelv ápolását.

Hírek

A fekete törpeharcsa (Ameiurus melas) szelektív halászata a Tisza-tavon

Papp Gábor, Juhász Máté

   Más hazai vizekhez hasonlóan a törpeharcsafajok a Tisza-tó életében is meghatározó szerephez jutottak. Évtizedekkel ezelőtt még az 50 dekás példányok sem voltak ritkák, melyek zömmel a közeli rokon barna törpeharcsa (Ameiurus nebulosus) egyedei közül kerültek ki. Ahogyan aztán a helyi állomány gyarapodott, az egyedek átlagos mérete is elkezdett csökkenni. Ezzel együtt a két faj aránya is megváltozott. Mára szinte kizárólag fekete törpeharcsa fogható a Tisza-tavon. Az állomány túlszaporodása horgászati és halgazdálkodási szempontból is káros, hiszen komoly táplálékkonkurenciát jelent az őshonos fajokkal szemben. Ezért a hasznosító – a Tisza-tavi Sporthorgász Kft. – 2015-ben elkezdte a törpeharcsa-állomány gyérítését. Ekkor még mindössze egy halász dolgozott, de közel 120 mázsa fekete törpeharcsát zsákmányolt a főszezont jelentő késő őszi hónapokban.

Egy eredményesen fogó törpeharcsavarsa beemelése a csónakba
A Tisza-tavi Sporthorgász Kft. felvétele

   A csúcsot a 2018-as teljes év jelentette, ekkor már kilenc halász, több száz törpeharcsavarsával és csapdával dolgozott. A megnövelt intenzitásnak meg is lett az eredménye, mintegy 845 mázsa törpeharcsa került ki a Tisza-tóból. A jelentős mértékű gyérítés miatt 2019-ben már kevesebbet fogtak a halászok, ám még így is tekintélyes, 662 mázsás eredmény született. Ez a halászat elkezdése óta a második legeredményesebb év volt.  Az intenzív halászat mellett 2020-ban a pandémia is éreztette hatását. A járvány hazai kitörése és az azt követő korlátozó intézkedések miatt a kereslet megcsappant, így a halászat is alábbhagyott. 2020-ban 468, 2021-ben csak 227 mázsa volt a fogás. 2022-ben a zsákmány nagyobb hányada volt piacképes méretű, így a halászat is fokozódott, közel 290 mázsa törpeharcsát fogtak. A törpeharcsák szelektív halászata immár nyolc éve eredményes a Tisza-tavon, ezért 2023-ban és a következő években is hasonlóképpen folytatódik. 

Hivatkozás: Papp G., Juhász M. (2023): A fekete törpeharcsa (Ameiurus melas) szelektív halászata a Tisza-tavon. Halászat 116/1: 10.

 

Német bucó (Zingel streber) a Körös alsó szakaszáról

Sallai Zoltán, Sallai Márton   

   A Körös békésszentandrási duzzasztójának alvizén 2022. október 20-án gyűjtöttünk halfaunisztikai adatokat. Az egy kilométeres, partszegélyben kijelölt mintaszakasz mellett elektromos kecével is halásztunk a meder közepén. A víz hőfoka 15,4 ºC, a víz átlagos mélysége 1,9 m volt a mintaszakaszon. A mintavételezésen Blastyák János is jelen volt. A kece zsákmányának átvizsgálásnál nagy meglepetést okozott, mikor a három magyar bucó, 18 halványfoltú küllő, 3 kecskerák és gébek mellett egy adult német bucó is előkerült.

Német bucó a Körös békésszentandrási szakaszáról
Sallai Zoltán felvétele
 

    2019-ben két időszakban halásztunk a Körös alsó szakaszán elektromos kecével 18 mintaszakaszon, és nem tudtuk kimutatni a fajt. Tudomásunk szerint nincs másik recens adata a fajnak a Körösből. Vélhetően a Tiszából úszott fel ez a példány, melyet a fotózást követően természetesen szabadon engedtünk.

Hivatkozás: Sallai Z., Sallai M. (2023): Német bucó (Zingel streber) a Körös alsó szakaszáról. Halászat 116/1: 9.

Újabb galóca (Hucho hucho) a Tiszából

Nyeste Krisztián
 

      A Tiszai horgászok Facebook-csoportjában értesültem arról, hogy Batta Attila egy 5,5 kilós galócát (Hucho hucho) fogott a Tiszán. Telefonon megkerestem a szerencsés horgászt, aki beszámolt a rendkívüli fogás körülményeiről. A méretes hal 2022. november 13-án a folyó tiszakanyári szakaszán, a II. Rákóczi Ferenc híd felett (geokoordinátái: 48.265661, 21.961020), süllőzés közben akadt horogra. 

 
Batta Attila a tiszakanyári Tisza-szakaszon fogott galócával
Király László felvétele
   

   A galóca a Duna vízrendszerének bennszülött, fokozottan védett faja. Már korábban is voltak szórványos előfordulási adatai a hazai Felső-Tiszáról, de azok mind a magyar-ukrán határ térségéből származtak. A tiszakanyári helyszín ezektől mintegy 140 folyamkilométerrel lejjebb van, és információm szerint a fajnak jelenleg ez a legalsó ismert észlelési pontja a Tiszán. 

Hivatkozás: Nyeste K. (2023): Újabb galóca (Hucho hucho) a Tiszából. Halászat 116/1: 9.
 

 

Paduc (Chondrostoma nasus) és jászkeszeg (Leuciscus idus) a Tisza-tó állóvízéből

Juhász Máté, Papp Gábor

   A rendkívül aszályos nyarat követő, átlagosnál csapadékosabb szeptembernek köszönhetően a Tisza-tó korábban közel egy méterrel alacsonyabb vízszintje visszaemelkedett az időszakra jellemző üzemi szintre. 2022. szeptember 29-én a Tisza-tavi Sporthorgász K. N. Kft. munkatársaiként ilyen körülmények között végeztük el szokásos ivadékvizsgálatunkat a tározó Tiszafüredi-öblözetében.
 
Mérőtálcán a Tisza-tavi paducivadék
Tisza-tavi Sporthorgász Kft. felvétele
 
   A vizsgálati terület teljesen állóvízi jellegű, vegetációs időszakban hínárnövényzettel sűrűn benőtt, természetes tehát, hogy az itt fogott halak zömét limnofil fajok adják. A szeptember végi monitorozás alkalmával azonban két reofil faj is hálónkba került. Egyik a jászkeszeg, amely bár a tározótérben nem gyakori, időről időre előkerül. Ezúttal egy 63 és egy 71 milliméteres ivadékát sikerült megfogni.
   Az igazi meglepetést azonban egy 62 milliméteres paduc jelentette. A lelassult folyómederben is ritkaságnak számító hal valószínűleg a felduzzadt vízzel érkezett erre az állóvízi részre, amely jellemzően iszapos medrű, de a parti sávját emberi közreműködéssel homokossá tették. A táplálékbőség mellett vélhetően ez utóbbi marasztalhatta helyben e kifejezetten reofil faj képviselőjét.
 
Hivatkozás: Juhász M., Papp G. (2022): Paduc (Chondrostoma nasus) és jászkeszeg (Leuciscus idus) a Tisza-tó állóvízéből. Halászat. 115/4: 21.
 

Lápi pócok (Umbra krameri) mentése a Hejő-főcsatornából

Nyeste Krisztián, Tatár Sándor, Uzochukwu Ifeanyi, Antal László, Tóth Balázs, Somogyi Dóra

   A Tisza vízgyűjtő területén 2019-ben a lápi póc valamennyi, valaha ismert lelőhelyét felkerestük, hogy megvizsgáljuk az egyes populációik helyzetét. Ekkor még a Borsodi-Mezőség több vízfolyásában is megerősítettük a faj jelenlétét, és ezek közül is kiemelkedő volt a Hejő-főcsatorna, melynek a hejőkürti szakaszán (N47.86701, E21.00223) 80 lápi póc mellett fogtunk 5 amurgébet, 4 bodorkát, 3-3 réticsíkot és vágócsíkot, valamint 2-2 csukát és ezüstkárászt. Ezt követően egy kutatás céljából 2020-ban havi, 2021-ben pedig tíznapos rendszerességgel gyűjtöttünk innen inváziós amurgébeket. Minden mintavétel során a lápi póc jelentős dominanciáját tapasztaltuk.

   A karbantartási munkálatok miatt víztelenített Hejő-főcsatorna
Nyeste Krisztián felvétele
 
   2021 őszén a Hejő-főcsatorna több szakaszát kotorták, betonozták és több műtárgyat is építettek rajta. A munkálat az említett hejőkürti szakaszt több száz méteren érintette. Ezt követően 2022 szeptemberében visszatértünk a helyszínre. Az idei aszályos időszak következtében a Hejő-főcsatorna több helyütt kiszáradt, és a vizsgált szakaszt is drasztikusan alacsony vízállás jellemezte. A 150 méter hosszan folytatott halászat során 378 ezüstkárászt, 117 amurgébet, 3 fekete törpeharcsát és mindössze 5 leromlott kondícióban lévő lápi pócot fogtunk.

   Tapasztalatainkat egyeztetve a Lápi póc Fajvédelmi Mintaprogramot vezető Tavirózsa Egyesülettel, október 3-án visszatértünk a helyszínre, és 20 lápi pócot mentettünk ki az inváziós fajok által erősen veszélyeztetett víztérből. A lápi pócokat a Tavirózsa Egyesület Szadai Mintaterületének tavaiba szállítottuk. A tavalyi évben a Felső-Tisza-vidéki Zsid-tó túlfolyó csatornájából mentettünk ki 30 lápi pócot a kiszáradás elől, melyeket akkor szintén Szadára szállítottunk. Ezzel már a kifejezetten veszélyeztetett Tisza menti pócállományok közül két régióból (Felső-Tisza-vidék, Borsodi-Mezőség) rendelkezik törzsállománnyal a Lápi póc Fajvédelmi Mintaprogram, ahol többek között ezek a haplotípusok génbanki megőrzése, mesterséges szaporítása és természetes vízterekbe való visszahelyezése is zajlik. 

Hivatkozás: Nyeste K., Tatár S., Uzochukwu I., Antal L., Tóth B., Somogyi D. (2022): Lápi pócok (Umbra krameri) mentése a Hejő-főcsatornából. Halászat. 115/4: 21.

Újabb lápi pócok (Umbra krameri) az Öreg-Túrból

Nyeste Krisztián, Antal László, Somogyi Dóra

   2021-ben számoltunk be róla, hogy 10 év elteltével, számos sikertelen kutatást követően sikerült megerősítenünk a lápi póc jelenlétét az Öreg-Túr nagyari szakaszán. Akkor mindössze egyetlen példány került kézre, mellette pedig az inváziós amurgéb (Perccottus glenii) több százas egyedszámban volt jelen az általunk halászott kb. 1 kilométeres szakaszon.  2022-ben két alkalommal gyűjtöttünk amurgébeket egy kísérlet céljából az Öreg-Túr alsó szakaszán. Ennek során május 13-án kettő, június 17-én pedig egy újabb lápi póc került elő.

Egy lápi póc a háttérben látható Öreg-Túrból

Somogyi Dóra felvétele

   Véleményünk szerint ezek az újabb adatok sajnos nem azt jelentik, hogy az Öreg-Túron megerősödött volna a pócállomány. A rendkívül csapadékszegény 2022-es évben az Öreg-Túr vízállása is alacsonyabb volt a megszokottnál, és a part menti több méteres, főként harmatkásával borított parti sáv egy része szárazon állt. Így a növényzetben gazdag, parti régiókat kedvelő pócok a nyíltvizes részekre voltak kénytelenek tömörülni, ahol könnyebben lehetett őket megfogni. Sajnálatosan az amurgéb kifejezetten nagy egyedszámban került elő, ami jelentősen veszélyezteti a faj hosszú távú fennmaradását az Öreg-Túrban, és egyben a Szatmári-síkon is, hiszen jelenlegi tudásunk szerint itt él a faj utolsó állománya a térségben.

Hivatkozás: Nyeste K., Antal L., Somogyi D. (2022): Újabb lápi pócok (Umbra krameri) az Öreg-Túrból. Halászat. 115/4: 20.

Márna (Barbus barbus) és jászkeszeg (Leuciscus idus) a Duna-Tisza-csatornából

Udvari Zsolt, Pfeifer Rikárd

   Nemcsak halfaunisztikusok bukkanhatnak az adott víztérre kevéssé jellemző vagy ritkább előfordulású halfajokra, hanem akár hétköznapi horgászok is. Azokról a kevésbé szívderítő esetekről nem beszélve, amikor illegális halfogási tevékenységek felderítéséből jutunk előfordulási adathoz. Így jártunk mi is, amikor a Ráckevei Dunaági Horgász Szövetség hivatásos halőrei a halgazdálkodási jogosultságunkban lévő Duna-Tisza-csatorna (a továbbiakban: DTCS) alsónémedi szakaszán (47.270150088823115, 19.18282028014508) 2022. október 3-án tetten értek egy elkövetőt, aki csalihalfogó hálóval fogott és megtartott egy méreten aluli, 7 cm-es márnaivadékot. 

Márnaivadék a Duna-Tisza-csatornából
Udvari Zsolt felvétele
 

   Napjainkban a Ráckevei (Soroksári)-Dunán (a továbbiakban: RSD) és mellékvizein, amilyen a DTCS is, a halfauna-szerkezet átalakulásának lehetünk szemtanúi, mióta 2021 nyarán átadták a Sajó Elemérről elnevezett többfunkciójú vízleeresztő műtárgyat Tasson. A DTCS évek óta tartó megnövekedett öntözővíz-szállítása a víz sebességének és hozamának növelésével járt, így az áramláskedvelő halfajok a távolabbi szakaszaira is eljutnak. Így történhetett, hogy a 2021. március 14-én tetten ért ukrán származású orvhalászok 40 méter hosszú és 1 méter magas nyakzóhálójában 10 db 20 és 35 cm közötti méretű és összesen 4,24 kg tömegű elpusztult jászkeszeget találtunk. A háló állítási helyszíne Dabas település közigazgatási külterületén volt, méghozzá a DTCS Babádi hídjának közelében, tehát mintegy 15,8 km távolságra az RSD torkolatától. 

   Az RSD vízgazdálkodásának megváltozásával – a főágban és mellékvizeiben egyaránt – a korábbiaknál nagyobb faj- és egyedszámban jelentkeznek a reofil fajok, és ezt a fenti észlelések is jól példázzák.

Hivatkozás: Udvari Zs., Pfeifer R. (2022): Márna (Barbus barbus) és jászkeszeg (Leuciscus idus) a Duna-Tisza-csatornából. Halászat. 115/4: 20.

A Magyar Haltani Társaság alelnökének kitüntetése

Harka Ákos

   Debrecen önkormányzata 2022. október 23-án, a nemzeti ünnepünk alkalmából ünnepséget rendezett a Kölcsey Központban. Ezen Papp László, a város polgármestere elismeréseket is átadott a kiválasztottaknak. A kitüntetettek között ott volt dr. Juhász Lajos, a Debreceni Egyetem MÉK Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense is, aki Hatvani-díjat vehetett át. 

   A város Hatvani-díját azok kaphatják, akik a város fejlesztése érdekében a természettudományok, a gazdasági élet, az egészségügy, a szociális tevékenység, az idegenforgalom és a környezetvédelem területén kiemelkedő tevékenységet fejtettek ki, vagy átfogó életművükkel ezt kiérdemelték.

   Tanszékvezetői tiszte mellett Juhász Lajos immár 17 éve a Magyar Haltani Társaságnak is alelnöke, így kitüntetéséhez a társaság nevében is gratulálunk, s kívánunk neki további jó egészséget és sikeres munkát!

Dr. Juhász Lajos, az MHTT alelnöke
Molnár Péter felvétele
 

Hivatkozás: Harka Á. (2022): A Magyar Haltani Társaság alelnökének kitüntetése. Halászat. 115/4: 19.

Leánykoncérok (Rutilus virgo) a Rábából

Sallai Zoltán, Orcsik Tibor

   A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer keretében 2021. szeptember 20-án a halközösség felmérését végeztük a Rábán, a nicki duzzasztó alvizén (Y498215; X229022). Az alacsony vízállás miatt vízben gázolva halásztunk. Az előre kijelölt mintaszakaszon összesen 10 leánykoncért sikerült fognunk, melyek zöme fiatal egyed volt. Ezt követően a duzzasztó felvizén (Y 497997; X227830) halásztunk csónakból, és nagy meglepetésünkre egy ivadék itt is a hálónkba akadt. A faj rábai elterjedéséről minimális információval rendelkezünk, ezért érdemesnek tartottuk az adatot közlésre.

Fiatal leánykoncér a nicki duzzasztómű alvizéről
Sallai Zoltán felvétele
 
Hivatkozás: Sallai Z., Orcsik T. (2022): Leánykoncérok (Rutilus virgo) a Rábából. Halászat. 115/4: 19.

A csupasztorkú géb (Babka gymnotrachelus) megjelenése és terjedése a Hortobágy-Berettyóban

Sallai Zoltán

   A csupasztorkú géb tiszai megjelenését követően várható volt, hogy a vízrendszer mellékfolyóiban is meg fog jelenni. A Tiszában 2018-ban, a Körösben először 2019-ben találtuk meg a fajt a békésszentandrási duzzasztó alvizén. A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság megbízásából 2022. június 28. és 30. között halfaunisztikai célú felmérést végeztünk a Hortobágy-Berettyónak a Bucsa és a túrkevei Balai-híd közötti szakaszán, 18 mintaszakaszon. A kiegészítő mintavételi eszközként használt elektromos kecével meghalászott valamennyi mintaszakaszon előkerült a mederfenékről a faj, így további terjeszkedésére is számítani lehet a Hortobágy vizeiben.

Kép: A csupasztorkú géb a mintaszakaszok zömén előkerült 
Sallai Zoltán felvétele

Hivatkozás: Sallai Z. (2022): A csupasztorkú géb (Babka gymnotrachelus) megjelenése és terjedése a Hortobágy-Berettyóban. Halászat. 115/4: 19.

Kapcsolat

Látogatók

free counters free counters