Sallai Zoltán, Szinetár Csaba

   A Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság megbízásából halfaunisztikai felmérést végeztünk a rábaközi kisvízfolyásokon és a Répcén. A Répce vizét szállító Ásás-csatornán Répcevisnél, a közúti hídnál kijelölt mintaszakaszon (Y471489; X235946) 2024. szeptember 4-én vízben gázolva halásztunk. Nagy meglepetést okozott, amikor elektromos halászgépünkkel egy adult fürge csellét (Phoxinus phoxinus) sikerült fognunk. Tudomásunk szerint a faj eddig nem volt ismert a Répcéből, így az Ásás-csatornából sem, továbbá, ha minden igaz, ez az első Győr–Moson–Sopron vármegyei recens előkerülése a fajnak. Ezen a répcevisi mintaszakaszon összesen 13 faj került elő. Érdekességként megjegyezzük, hogy az inváziós ezüstkárász, razbóra és fekete törpeharcsa mellett megtaláltuk itt az aranyhalat is. Ezeken túlmenően előkerültek még sebes pisztrángok, márnák, paducok, sujtásos küszök, domolykók, szivárványos öklék, dunai küllők és kövicsíkok. A halakon kívül sikerült fognunk egy adult jelzőrákot is.

Az Ásás-csatornában fogott fürge cselle (Fotó: Sallai Zoltán)

Hivatkozás: Sallai Z., Szinetár Cs. (2025): Fürge cselle (Phoxinus phoxinus) az Ásás-csatornában. Halászat 118/3: 23.

Sólyom Norbert

   A Fekete-, az Azovi- és a Kaszpi-tengerben, illetve ezek mellékvizeiben élő ponto- kaszpikus gébfajok a 19. század óta mind távolabbi, édesvízi élőhelyeket foglalnak el, alapvetően északnyugati irányvonalat követve. Gyors terjedésük nagyobbrészt vizeink fölmelegedésével, kisebbrészt emberi közreműködéssel magyarázható.

   A kerekfejű géb Közép-Tisza-vidéki előfordulását 2017-ben figyelték meg a Nagykunsági- főcsatorna Abádszalókhoz közeli szakaszán. Két évvel később már a Hortobágy-Berettyóból és a Tisza alsó szakaszáról is előkerült.

Az Alcsi-Holt-Tiszából kifogott kerekfejű géb (Fotó: Sólyom Norbert)

2025. április 9-én az Alcsi-Holt-Tisza Szolnok belvárosához közelebbi szakaszáról (N47°09’31,67” E20°13’39,33”) – csalihalfogó emelőhálóval – az említett gébfaj két egyedét sikerült kifogni. A halfaj vélhetően természetes módon érte el a holtmeder vízrendszerét azon a Kengyeli-csatornán keresztül, amely a Nagykunsági-főcsatornával áll kapcsolatban. A helyi horgászok szóbeli közlése alapján a halfajt már a korábbi években is kifogták az Alcsi-Holt- Tiszából, így vélhetően már stabil állománya alakult itt ki. A Nagykunsági-főcsatornával számos Közép-Tisza-vidéki csatorna, holtmeder és halastó áll összeköttetésben, így a kerekfejű géb már számos vízrendszerben jelen lehet, ám ennek megerősítéséhez célzott felmérésekre lenne szükség.

Hivatkozás: Sólyom N. (2025): Kerekfejű géb (Neogobius melanostomus) Szolnoknál az Alcsi-Holt-Tiszából. Halászat 118/3: 23.

A teljes cikk itt érhető el: Változó halnevek

Hivatkozás: Harka Á., Sallai Z. (2025): Változó halnevek. Halászat 118/3: 26-27.

A teljes cikk itt érhető el: Dr. Endes Mihály (1938–2025)

Hivatkozás: Harka Á. (2025): Dr. Endes Mihály (1938–2025). Halászat 118/3: 15-16.

A cikk itt érhető el: Beszámoló a XXI. Magyar Haltani Konferenciáról

Hivatkozás: Nagy L. (2025): Beszámoló a XXI. Magyar Haltani Konferenciáról. Halászat 118/3: 30-31.

Egy új kötet a magyar vizek halairól 

E könyv előzménye Harka Ákos 1997-ben megjelent Halaink című munkája, amely képes határozó és elterjedési útmutatóként a magyarországi fajok közül 69-et mutatott be, mindegyiket színes fotóval és elterjedési térképpel kiegészítve.

Hét évvel később egy másik elhivatott halfaunisztikai szakember bevonásával készült el Harka Ákos és Sallai Zoltán Magyarország halfaunája című kötete. Ez már a ritkaságokat is beillesztve 90 fajról adott a korábbi tartalomnak és stílusnak megfelelő, de kissé bővített ismertetést, amellyel Magyarország halfaunájának az addigi legteljesebb képét adta.

A szerzőpáros újabb húsz év elteltével döntött úgy, hogy a halak genetikai alapokon átalakított rendszerében, valamint a hazai fajok számában és elterjedésében bekövetkezett változásokat figyelembe véve elkészíti a könyvnek a második, jelentősen módosított és bővített kiadását.

Munkájuk eredményeként 2025-ben jelent meg ez a 103 fajt új fotókkal bemutató kötet, amely elsősorban halkutatók, halak iránt érdeklődő természetbarátok, horgászok és leendő horgászok számára készült. Közérthető stílusának köszönhetően azonban korhatár nélkül javasolható mindenkinek, aki kíváncsi ezekre a sajátos vízi élőlényekre, meg arra a 103 új térképre is, amely megmutatja, hogy az utóbbi öt évtizedben melyik fajt hol találták meg vizeinkben.

A kötet, melynek ára 17 850 forint, a Vaskos Csabak Bt. címén rendelhető meg: https://www.csabak.hu/kapcsolat/

A cikk itt érhető el: Partium nap" az Akadémián - Wilhelm Sándor előadása: Az Érmellék élővilága

Hivatkozás:  Harka Á. (2025): "Partium nap" az Akadémián - Wilhelm Sándor előadása: Az Érmellék élővilága. Halászat 118/2: 31-32.

Sólyom Norbert, Csépes Eduárd, Nyeste Krisztián

   2024. március 31-én horgászoktól kaptunk egy fényképet, amelyen jól látható, hogy egy nagy méretű tízlábú rákot (Decapoda) fogtak. A magyarországi vízterekben mindössze három őshonos tízlábú rákfaj él: a folyami rák (Astacus astacus), a kövi rák (Austropotamobius torrentium) és a kecskerák (Pontastacus leptodactylus). A felvétel alaposabb vizsgálata után a fajt kecskerákként azonosítottuk. Napjainkra a Magyarországon őshonos tízlábú rákok állományai jelentősen visszaszorultak, amelynek legfőbb oka az idegenhonos cifrarák (Orconectes limosus) által terjesztett rákpestis.

A Szolnoknál horogra akadt kecskerák (Fotó: Lakatos Gergő)

   Hazánkban 2017–2018 között a „Tízlábú rákok (Decapoda) magyarországi elterjedésének felmérése” című projekt keretében összesen 1048 mintaszakaszon térképezték fel a tízlábú rákok elterjedését. A Tiszát ebből 156 szakaszon vizsgálták, legtöbbször elektromos kecével. A publikált adatok és a projekt zárójelentése alapján a kecskerákot a Közép-Tiszából eltűntnek tekintették. A Tisza-tavi szakasz alatt már csak szórványos előfordulásait tapasztalták, leginkább a Hármas-Körös torkolata környékén, de erről szakaszról a legfelső előfordulási adata a Szolnoktól délre légvonalban mintegy 45 kilométerre lévő Tiszainoka térségéből származott.
   A kecskerák egykor a teljes hazai Tisza-szakaszon előfordult, azonban a cifrarák kompetíciója és az általa terjesztett rákpestis következtében az állománya drasztikusan visszaszorult. A horgászok mostani fogása mindenképpen jelentős adat, és remélhető, hogy az észlelt példány nem csupán egy felsőbb szakaszról lesodródott egyed, hanem egy stabil közép-tiszai populáció tagja.

Hivatkozás: Sólyom N., Csépes E., Nyeste K. (2025): Kecskerák (Pontastacus leptodactylus) a Tisza szolnoki szakaszáról. Halászat 118/2: 16.

Weiperth András, Berényi Dániel András, Andreas Ranner, Wolfgang Rabitsch, Georg Fürnweger, Kurali Anikó, Takács Gábor, Bányai Zsombor Márk

   Napjaikra hazánk legtöbb vízrendszerében több inváziós tízlábú rákfaj terjed természetes úton, de egyes fajok a felelőtlen szabadtéri tartás, kihelyezések, nem megfelelően végzett haltelepítések következtében újabb és újabb élőhelyeken jelennek meg. Ezt bizonyítja, hogy egyre több, egymástól távol eső, sőt olykor elszigetelt víztérben bukkan fel egy, vagy akár több faj is.
   A márványrák az egyik legjobb példája a díszállat-kereskedelem káros hatásainak. Ezt a magas inváziós kockázattal rendelkező, partenogenetikusan (szűznemzéssel) szaporodó fajt német akvaristák tenyészették ki, így a világon kimutatott szabadon élő populációi mindenhol idegenhonosnak tekintendők. A márványrákot első magyarországi észlelése óta hazánk számos termálvizű, urbanizált és természetes élőhelyén kimutatták, a terjedését dokumentálják. A márványrák az általa kolonizált élőhelyeken rövid idő alatt jelentős állományméretet képes elérni. Mára már azt is igazolták a kutatók, hogy a faj télen is képes aktív maradni.

Adult márványrákok a fertőrákosi csatornaszakaszról (Fotó: Bányai Zsombor Márk)

   Osztrák kollégáktól kapott információk alapján a márványrák 2023 nyarán megjelent a Fertő-tó osztrák szakaszán. Az első egyed a purbachi vitorláskikötő kivezető csatornájából került elő (47.902718É, 16.728099K). Ugyanezen a szakaszon a 2024-ben megismételt felmérések már a faj tömeges jelenlétét igazolták. A kapott információk alapján 2025. március 12-én a Fertő-Hanság Nemzeti Park munkatársaival célzott felméréseket végeztünk a Fertő-tó magyar oldalán, Fertőrákos térségében. A virágosmajori vitorláskikötő kivezető csatornájában (47.722866É, 16.667568K) hét adult, a Rákos-patak torkolatában pedig két adult márványrákot sikerült gyűjteni kéziháló és elektromos halászgép segítségével. A rákokon kívül összesen 4 naphalat, 6 tarka gébet és 3 szivárványos öklét is sikerült fogni.
   Eredményeink igazolják, hogy a márványrák nemcsak az urbanizációs hatásoknak kitett, hanem bármely természetközeli és természetes élőhelyen is megjelenhet. A faj a Fertő-tó vízrendszerében továbbterjedve jelentős hatással lehet a hozzájuk kapcsolódó vizes élőhelyek fajkészletére, ökológiai állapotára, a meder és a partfalak, illetve a csapadékvízet elvezető csatornahálózatok állapotára is. A mostani felmérés eredményei szerint a későbbiekben sajnos számítanunk kell a márványrák további észlelésére, esetleges terjedésére a Fertő-tó vízgyűjtőjén. A márványrák megjelenése és terjedése az Rákos- és a Rák-patakban is megtalálható őshonos folyami rák (Astacus astacus) állományaira is veszélyt jelent, mert a rákpestist (Aphanomyces astaci) aktívan terjesztő fajként az itt élő populációkat megfertőzheti.
   A cikkben bemutatott kutatás a Széchenyi Terv Plusz program keretében az RRF-2.3.1-21-2022-00008 számú projekt támogatásával valósult meg.

Hivatkozás: Weiperth A., Berényi D. A., A. Ranner, W. Rabitsch, G. Fürnweger, Kurali A., Takács G., Bányai Zs. M. (2025): Márványrák (Procambarus virginalis) észlelése a Fertő-tóban. Halászat 118/2: 14.