Harka Ákos, Csaba György
Úgy tűnik, hogy ez a szaporodásmód jól bevált. Bár csupán az állatvilágra specializálódtak, de ott a legprimitívebbektől az emberig szinte minden nagyobb rendszertani egységben előfordulnak. A fajok számát egyesek millióra becsülik, mások viszont úgy vélik, annyi faj lehet belőlük, amennyi az eukarióta állatfajok összes száma. Már megtalálták őket minden nagyobb állatcsoportban, melyekben a legkülönbözőbb szerveket és szöveteket fertőzték meg, de eddig még csak körülbelül 1500 fajt írtak le közülük. Legtöbbjüket a rovarokban észlelték – egyikük, a Nosema apis a hazai méhészetekben is pusztít –, de a rákfélékben is gyakran előfordulnak, és mintegy 150 fajuk a gerinceseket veszélyezteti a halaktól az emlősállatokon át egészen az emberig.
Valamelyest megnyugtató, hogy ez a parazita elhullást nem okoz, azonban a petefészek károsodása a beteg hal szaporodását megakadályozza, ugyanis a petefészek sorvadt állapota miatt ívásra nem kerülhet sor. Ezek alapján joggal feltételezhető, hogy a természetes vizekből befogott csukák mesterséges szaporításának olykor tapasztalható sikertelenségéért is ez a parazita felelős. Jelenleg nagyon keveset tudunk ennek a parazitának a hazai elterjedéséről, ezért kérjük a horgászokat, ha találkoznak hasonló esetekkel, akár más halfajoknál is, készítsenek fényképet a sorvadt petefészekről és a lelőhely adataival együtt küldjék be a haltanitarsasag@gmail.com ímélcímre.
Hivatkozás: Harka Á., Csaba Gy. (2024): Egy mikrospórás petefészeksorvasztó halparazita (Ovipleistophora mirandellae) hazai jelenléte. Halászat. 117/1: 19.
