Harka Ákos

Az Al-Duna egyik csodás szépségű szakasza, a ma már
duzzasztott vizű Nagy-Kazán-szoros (Fotó: Buzás Mihály)

A teljes cikk az alábbiakban érhető el: Harka Á. (2024): Halfogyasztás és egészség a kőkorszakban. Halászat. 117/1: 24.

Hivatkozás: Harka Á. (2024): Halfogyasztás és egészség a kőkorszakban. Halászat. 117/1: 24.

Csipkés Roland, Sály Péter, Maroda Ágnes, Pádár Patrik, Szepesi Zsolt

   A szilvaorrú keszeg első példányait 2021-ben Szentlőrinckátánál és Jászteleknél mutattuk ki a Zagyvából, de 2022-ben egyik helyen sem észleltük. Viszont 2023. augusztus 2-án Jászteleknél (53 fkm, EOV y722040 x237491) két példánya is előkerült (SL 194 mm és 68 mm), melyek közül az utóbbi az érdekesebb adat, ugyanis ez a másodnyaras egyed már nagy valószínűséggel a Zagyvában született 2022-ben.

Két szilvaorrú keszeg a Tarna kápolnai szakaszáról
Csipkés Roland felvétele

Sólyom Norbert, Sallai Márton, Halasi-Kovács Béla

   A Tisza hazai szakaszán elsőként 2018-ban, a Körös torkolatánál találták meg Sallai Zoltán és munkatársai a csupasztorkú gébet, amelynek fölfelé haladását 2019-ben a Körösben, majd a Hortobágy-Berettyóban is tapasztalták. Az utóbbi években a Tiszában is följebb jutott a faj, ezt igazolják az újabb észlelési adatai. 2023. október 14-én a szolnoki Tisza-szakaszon (336+800 fkm), fenekező horgászat közben a fajnak egy újabb példánya akadt a horogra, 2023. július 13-án pedig a Közép-Tiszán végzett hossz-szelvény-vizsgálat eredményeként Csataszög térségéből is kimutattuk (Y749580; X214305). Ez utóbbi hely több mint 100 folyamkilométerrel esik följebb a Körös-torkolattól. A két újabb előfordulási adatból arra következtethetünk, hogy a faj terjeszkedése tovább folytatódik a Felső-Tisza irányába.

A szolnoki szakaszon fogott csupasztorkú géb
Fotó: Sólyom Norbert

Hivatkozás: Sólyom N., Sallai M., Halasi-Kovács B. (2023): A csupasztorkú géb (Babka gymnotrachelus) terjeszkedése a Közép-Tiszán. Halászat 116/4: 14.

Halasi-Kovács Béla, Sallai Márton

    2023. május 19-én elektromos kecével végeztünk hossz-szelvény szerinti felmérést a Közép-Tiszán. A kiskörei duzzasztó közvetlen felvizén (Y760634; X240132) végrehajtott mintavétel során több más halfaj mellett egy idei, zsenge tokivadékot is fogtunk, melynek
teljes hossza (TL) 23 mm volt. Feltételezésünk szerint a Tisza duzzasztó feletti szakaszáról előkerült tokivadék kecsege (Acipenser ruthenus), de a pontos azonosítás érdekében genetikai vizsgálatot is szükséges végezni. 

Az előkerült tokivadék nagyító alatt
Sallai Márton felvétele

Hivatkozás: Halasi-Kovács B., Sallai M. (2023): Tokivadék a Közép-Tiszán, a kiskörei vízlépcső felvizéről. Halászat 116/4: 16.

Harka Ákos

   Hazánk legnagyobb vízgazdálkodási létesítménye, a kezdetben Kiskörei-víztározónak nevezett Tisza-tó létrehozásáról 1966-ban döntött az Országgyűlés. A két évvel később megkezdett vízügyi munkálatok egy hosszú Tisza-szakaszra és ennek a gátak közötti hullámterére is kiterjedtek, de a legfontosabb közülük a kiskörei duzzasztómű megépítése volt, amely 1973-ra készült el.

A teljes cikk az alábbiakban érhető el: Harka Á. (2023): Az ötvenéves Tisza-tó. Halászat. 116:4 8-10

Hivatkozás: Harka Á. (2023): Az ötvenéves Tisza-tó. Halászat 116/4: 8-10.

Szepesi Zsolt, Pádár Patrik

   2018 őszén Sallai Zoltán és Juhász Péter több helyen is kimutatatta a csupasztorkú gébet a Tisza alsó szakaszán, Csongrád (244 fkm) és Szeged (168 fkm) között. A faj további gyors terjedését prognosztizálták, mégis meglepő volt, hogy 2023. szeptember 8-án a Zagyva jászteleki zúgójánál (53 fkm EOV y722040 x237491) 2 adult egyedet és 5 ivadékot sikerült fognunk. A legnagyobb egyedet (SL = 73 mm) erősen áramló, kavicsos aljzatú szakaszon, az összes többit pedig a medret részben elzáró keresztirányú kőszóráson, jelentős számú folyami gébbel (Neogobius fluviatilis) és tarka gébbel (Proterorhinus semilunaris) együtt találtuk meg.

A jászjákóhalmai zúgónál is ott él már a csupasztorkú géb
Szepesi Zsolt felvétele

    Az ivadékok alapján feltételeztük, hogy a Zagyva alsó szakaszán is jelen van, de ezt csak 2023. 09. 29.-én tudtuk igazolni, amikor a szolnoki zúgónál (2,4 fkm), az ujszászi kövezésen (25 fkm) és a jánoshidai zúgónál (39 fkm) összesen 53 példányt fogtunk. A Tarna öt kilométerrel Jásztelek felett torkollik a Zagyvába. A Tarna jászjákóhalmai szakaszán (0,9 fkm, y720280 x241947) 2023. 09. 08.-án 2 kifejlett meg 3 fiatal példány, majd öt nappal később a jászjákóhalmai zúgónál (2,2 fkm y720824 x243147) 8 adult egyed és 7 ivadék került kézre, de Jászdózsánál (8 fkm) és feljebb nem találtuk meg a Tarnában. Ennek ellenére az adatok azt mutatják, hogy a csupasztorkú géb már megtelepedett a Zagyva vízrendszerében.
   Csongrád és a tarnai lelőhely között a távolság 153 fkm. Mivel a Maroson vízfolyással szemben évente 50 folyamkilométert is képes volt megtenni ez a faj, öt év alatt itt is feljuthatott önerejéből Jászjákóhalmáig.
   A folyami géb a Tarnában nyolc év alatt jutott el a torkolattól Aldebrőig (43 fkm). A csupasztorkú géb valószínűleg jóval rövidebb idő alatt fogja megtenni ezt a távot. 

Hivatkozás: Szepesi Zs., Pádár P. (2023): Csupasztorkú géb (Babka gymnotrachelus) a Zagyvában és a Tarnában. Halászat 116/4: 14.

   A Magyar Haltani Társaság szervezésében immár 15. alkalommal került sor az Év hala megválasztására. Most is három jelölt szerepelt a kiírásban: a réticsík (Misgurnus fossillis), a garda (Pelecus cultratus) és a laposkeszeg (Ballerus ballerus).

   A 2023. december 31-én déli 12 óráig beérkezett 3875 szavazat 21 százalékával a laposkeszeg harmadik lett, a garda 30%-kal a második, a győztesünk pedig a voksok közel felét, 49%-át kapta.

Az "Év hala" 2024-ben a réticsík (Sallai Zoltán felvétele)

   A réticsík erősen megnyúlt, vaskos testű halunk. Alapszíne okkersárga, a háta sötétbarna. Fejét barnásfekete foltok, az oldalát ugyanilyen színű hosszanti sávok és pettyek díszítik. Szemei kicsik, alsó állású szája sem nagy, ám körülötte öt pár bajuszszál található. Lekerekített úszói ugyancsak kicsik, de igen gyors és erőteljes kígyózó mozgásra képes. Jellemzője, hogy oxigénszegény viszonyok közt is megél, mert vérerekben gazdag utóbele képes oxigént felvenni a lenyelt levegőből. A saját maga által kimélyített gödrökben még akkor is életben maradhat, amikor a mocsár vize eltűnik s a lágy iszap felszíne cserepesre szárad. Csíkra éhes elődeink ilyenkor ásóval, kapával forgatták ki a földből.

   Amíg nagy lápjaink és mocsaraink „éltek”, népélelmezési cikknek számított a réticsík. A növényekben gazdag, iszapos medrű vizekben ma is sokfelé megtalálható, de az állományai kicsinyek és veszélyeztetettek, ezért védettek. A faj természetvédelmi értéke példányonként 10 ezer forint.