A Magyar Haltani Társaság a természetes vizek haltani vizsgálatával foglalkozó kutatók, valamint a velük összefogó, vizeinkért és halainkért tenni akaró személyek közös szervezete. Társaságunk célja a Kárpát-medencei természetes vizek halaira irányuló faunisztikai, ökológiai, természetvédelmi és halászati kutatások ösztönzése, az eredmények és tapasztalatok közkinccsé tétele, a természetes vizek halállományának megóvása és jobbítása. Feladatunknak tekintjük továbbá a témával kapcsolatos ismeretterjesztő munkát, valamint a kulturális hagyományok és a magyar haltani szaknyelv ápolását.

Hírek

Leánykoncér (Rutilus virgo) a Kiskunságban

Harka Ákos

   A 2024-es év januárjának első napján egy jó hír, egy érdekes és hasznos üzenet érkezett a Magyar Haltani Társaság ímélcímére. Dr. Süveges András, aki gyakorta horgászik Dunavecse környékén, a következőkről tájékoztatott bennünket:

  „Tisztelt Haltani Társaság! 2023. október 6-án a Nagy-éri-csatornának (helyiek szerint Fűzvölgyi-csatorna) a dunavecsei zsilipje alatt, a kiáramló, gyors vízből próbáltam csalihalat fogni. Könnyű spiccbotommal – a számos küsz mellett – két leánykoncért is sikerült fognom. Ez meglepett, mert bár a fogás helye légvonalban alig van távolabb a Dunától, mint 5 km, ide a Ráckevei (Soroksári)-Dunán és a Kiskunsági-főcsatornán át érkezik a budapesti Duna-szakasz leánykoncérok által kedvelt, sebesebb vize, és ez meglehetősen nagy távolság. Nem hallottam, hogy erről a szakaszról bárki is fogott volna eddig leánykoncért, ezért gondoltam, hogy felbukkanása talán Önöknek is érdekes lehet.”

A kifogott leánykoncérok egyike 
Süveges András felvétele
 

   A hír valóban érdekes és egyben értékes számunkra, mert erről a már Kiskunsághoz tartozó vidékről még nem volt előfordulási adatunk erről a halfajról. Egyben azt is megerősíti, hogy a leánykoncér dunai állománya gyarapodik, és ahogyan az országban másfelé, például a Tisza vízgyűjtőjén, ezen a vidéken is terjed. Az újabb lelőhelyek arra is felhívják a figyelmet, hogy fiatal példányai nem mindig ragaszkodnak az erősen áramló vízhez. A horgászok fényképpel beküldött fogási adatait továbbra is köszönettel vesszük, mert általuk teljesebb képet alakíthatunk ki a faj terjedéséről, ökológiai igényeiről és állományainak gyarapodásáról. Az elérhetőségünk: haltanitarsasag@gmail.com

Hivatkozás: Harka Á. (2024): Leánykoncér (Rutilus virgo) a Kiskunságban. Halászat. 117/1:20.


 

Csupasztorkú géb (Babka gymnotrachelus) a Szamosból

Nyeste Krisztián, Pádár Patrik, Somogyi Dóra

   A csupasztorkú géb 2018-ban került elő először az Alsó-Tisza hazai szakaszáról, majd folyamatos terjeszkedése volt tapasztalható a vízrendszerben felfelé. 2019-ben a Marosban és a Körösben, 2022-ben a Hortobágy-Berettyóban, 2023-ban pedig a Zagyvában és a Tarnában is regisztrálták a jelenlétét, a Tiszában pedig jelenlegi ismereteink szerint a Szolnok fölötti Csataszögig hatolt fel. 

   2023. október 18-án felmérést végeztünk a Szamos határmenti, csengeri szakaszán, ahol a bal parti kövezésen (geokoordinátái: 47.842405, 22.694096) a csupasztorkú géb több egyede került kézre. Ugyanezen a napon a Felső-Tisza tivadari szakaszán is halásztunk, azonban onnan nem került elő a faj.

A Szamos csengeri szakasza
Somogyi Dóra felvétele
 

   Véleményünk szerint ehhez a viszonylag nagy földrajzi távolságot átívelő ugráshoz valamilyen emberi segítségre is szüksége volt a fajnak. Habár a folyásiránnyal szemben is képes gyorsan terjedni, valószínűtlen, hogy a kiskörei és a tiszalöki duzzasztón is áthatolva ilyen rövid idő alatt érte volna el a Szamos hazai felső szakaszát. Feltételezhetőleg egy Romániába tartó halszállítmánnyal juthatott fel, ugyanis előzmények nélkül már észlelték a 2015-ben és 2016-ban néhány példányát az erdélyi Cege-tóban (Cege, Lac Ţaga), az ezzel kapcsolatban lévő Füzes folyóban (Vasasszentiván, Ördöngösfüzes) és a Szamosban (Szamosújvár, Mikeháza). Ezzel az ugrással a csupasztorkú géb már „két fronton” hódíthatja a Tisza hazai vízgyűjtőterületét, további előkerülése hamarosan újabb helyszínekről is várható. 

Hivatkozás: Nyeste K., Pádár P., Somogyi D. (2024): Csupasztorkú géb (Babka gymnotrachelus) a Szamosból. Halászat 117/1: 21.


 

Német bucó (Zingel streber) ivadéka a Körös felső szakaszán

Sallai Zoltán

   A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság megbízásából végeztünk halfaunisztikai célú felmérést a Körösnek a békésszentandrási duzzasztó feletti szakaszán. A vizsgálatot a Sebes-Körös torkolata alatt kezdtük meg 2023. június 21-én. Meglepetést okozott, hogy a felmérés időszakában még a Gyomaendrőd alatti szakaszon is áramlott a víz, pedig az év nagy részében ez egy szinte álló vizű folyószakasz, ugyanis a duzzasztás hatása a Sebes-Körös torkolatáig érezhető. Vélhetően az áramlásnak tudható be, hogy elektromos kecénkkel olyan áramláskedvelő fajok képviselőit is sikerült megfognunk, melyek kevéssé jellemzőek erre a folyószakaszra, mint pl. bagolykeszeg, paduc, márna, magyar bucó.

Német bucó ivadéka a Körösből
Sallai Zoltán felvétele
 

   A Gyomaendrőd feletti mintaszakaszról (X178117; Y789370) származó zsákmány átvizsgálásánál igen meglepődtünk, mikor egy német bucó ivadéka került a kezünkbe. A Körösben a faj alkalmilag fordul elő, az ivadék vélhetően a Sebes-Körösből sodródott le. A csupasztorkú és kerekfejű géb a kecés mintáink zöméből előkerült, tehát a duzzasztó és a Sebes-Körös torkolata között mindkettő végig jelen van. 

Hivatkozás: Sallai Z. (2024): Német bucó (Zingel streber) ivadéka a Körös felső szakaszán. Halászat 117/1: 21.


 

Egy Tisza-tóra nézve új halfaj, a tiszafüredi halmentésből előkerült sujtásos küsz (Alburnoides bipunctatus)

Harka Ákos, Papp Gábor, Juhász Máté

    A Tisza-tavi Sporthorgász Kft. és a Magyar Haltani Társaság – a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság és a Hortobágyi Nemzeti Park egy-egy munkatársának segítségével – 2024. január 8-án halmentést szervezett a Tiszafüredi öntöző főcsatorna kezdeti szakaszán. A csatornába a tiszafüred-örvényi vízkivételi mű a folyómeder mélyéből szivattyúzza fel a vizet, amely mindig tartalmaz valamennyi üledéket, és vannak benne apró halak is. Ám télen nincs igény öntözővízre, így utánpótlás hiányában a csatorna kezdeti szakasza szárazzá válik. A szivattyúház közelében kialakított csendesítőmedence azonban mélyebb, s a benne visszamaradó vízben mindig nagy számban vannak halak. Mivel a medence vizének nagy része egy nyitható csövön át lecsapolható, a maradékvízben összezsúfolódott halak hálóval könnyen kifoghatók és a Tiszába vagy a tározótérbe visszatelepítve megmenthetők.

Halmentés a csendesítőmedencéből
A Tisza-tavi Sporthorgász Kft. felvétele

 

   A mentőakció során 18 fajnak több mint félezer, egészen pontosan 564 példányát sikerült megfogni és azonosítani. A „zsákmányból” 15 őshonos fajnak 461 példányát helyeztük vissza a Tisza-tóba, az idegenhonos halakat helyben hagytuk madáreleségnek. A horgászati szempontból figyelmet érdemlő őshonos fajok közül a csalihalként jelentős küsz mellett jelentősnek mutatkozott a bodorka, a balin, a karikakeszeg és az erősebben áramló vizet kedvelő bagolykeszeg aránya. Kisebb számban került elő a paduc, a dévér-, a lapos- és a szilvaorrú keszeg, de a süllőnek és a kősüllőnek is sikerült kimenteni néhány példányát.

A Tisza-tó új halfaja, a sujtásos küsz
A Tisza-tavi Sporthorgász Kft. felvétele

 

   Védett halaink közül a halványfoltú küllő volt a leggyakoribb, három selymes durbincs is akadt, és egy olyan új faj is előkerült, melyet a Tisza-tó területén eddig még nem észleltek: egy fiatal sujtásos küsz. Végül pedig még egy fokozottan védett, 100 ezer forint természeti értékű magyar bucót is sikerült megmentenünk a pusztulástól. A 2013. évi halgazdálkodási és halvédelmi törvény 1. melléklete alapján kiszámítva az előkerült őshonos halak halgazdálkodási értékét meglepően nagy számot kapunk. A megmentett halak értéke összesen 2 333 850 forintot tett ki.

Hivatkozás:Harka Á., Juhász M., Papp G. (2024): Egy Tisza-tóra nézve új halfaj, a tiszafüredi halmentésből előkerült sujtásos küsz (Alburnoides bipunctatus) . Halászat 117/1: 20.


Halfogyasztás és egészség a kőkorszakban

Harka Ákos

Az Al-Duna egyik csodás szépségű szakasza, a ma már
duzzasztott vizű Nagy-Kazán-szoros (Fotó: Buzás Mihály)

 

A teljes cikk az alábbiakban érhető el: Harka Á. (2024): Halfogyasztás és egészség a kőkorszakban. Halászat. 117/1: 24.

Hivatkozás: Harka Á. (2024): Halfogyasztás és egészség a kőkorszakban. Halászat. 117/1: 24.


Amurgéb (Perccottus glenii) a Bódvában

Sallai Zoltán

   A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer, halközösségek vizsgálata projekt keretében végeztem felméréseket a Bódván, 2023. szeptember 13-án. Perkupánál a közúti híd alatt, nem messze a gyűrűzőtábortól, a folyó bal partján (X348729; Y771827) vízben gázolva halásztam elektromos halászgéppel. A viszonylag gyorsan áramló, kavicsos medrű folyószakaszon, a part menti növényzetből egy adult amurgéb került elő. A faj tudomásom szerint korábban nem volt ismert a folyóból, így új fajként kezelhetjük. Az előfordulási adat egyrészt bizonyítja a faj további terjeszkedését, másrészt rámutat, hogy a gyors sodrású szakaszok sem akadályozzák meg a gradációját.

A Bódvából kézre került adult amurgéb
Sallai Zoltán felvétele
 
Hivatkozás: Sallai Z. (2023): Amurgéb (Perccottus glenii) a Bódvában. Halászat. 116/4:16.

Szilvaorrú keszeg (Vimba vimba) a Tisza-tó tározóterében

Juhász Máté

   A szilvaorrú keszeg a közepes és nagyobb folyók gyorsabb, dombvidéki szakaszain gyakori, a Tisza-tó lassú, duzzasztott vizében viszont az utóbbi időkig kifejezetten ritkaságnak számított. Ám 2022-ben több fiatal példányával is találkoztunk itt, olyan szokatlannak mondható élőhelyeken, mint a Tiszafüredi öntöző főcsatorna tiszaörvényi csendesítőmedencéje, illetve a tiszafüredi sekély tározótér.

A sarudnál fogott szilvaorrú keszegek egyike
Juhász Máté felvétele
 
   2023-ban Sarudnál – a tározótér nyugati szélén áramló Kis-Tisza közelében – újabb két példányt sikerült fognunk a törpeharcsa szelekciós halászatához használt apró szemű varsákkal. A 2023. 10. 16-án hálóba került példány lelőhelyének koordinátái 47.575342, 20.611286, a másiké, melyet 2023. 10. 28-án fogtunk 47.573923, 20.612381.

    A lelőhelyek hínárfélékkel gazdagon benőtt, iszapos medrű állóvízi környezetében az erősebb szelek és az áradások időszakosan gyenge áramlást alakíthatnak ki, talán ez tarthatta helyben ezeket a halakat, amelyek a számukra szokatlan élőhely ellenére is jó kondícióban voltak. Elképzelhető azonban, hogy a folyóvízi állomány erősödése is ott lehet a hasonló megfigyelések gyakoribbá válásának hátterében.

 

Hivatkozás: Juhász M. (2023): Szilvaorrú keszeg (Vimba vimba) a Tisza-tó tározóterében. Halászat. 116/4: 15.


 

Szilvaorrú keszeg (Vimba vimba) a Zagyva vízrendszerében

Csipkés Roland, Sály Péter, Maroda Ágnes, Pádár Patrik, Szepesi Zsolt

   A szilvaorrú keszeg első példányait 2021-ben Szentlőrinckátánál és Jászteleknél mutattuk ki a Zagyvából, de 2022-ben egyik helyen sem észleltük. Viszont 2023. augusztus 2-án Jászteleknél (53 fkm, EOV y722040 x237491) két példánya is előkerült (SL 194 mm és 68 mm), melyek közül az utóbbi az érdekesebb adat, ugyanis ez a másodnyaras egyed már nagy valószínűséggel a Zagyvában született 2022-ben.

 

Két szilvaorrú keszeg a Tarna kápolnai szakaszáról
Csipkés Roland felvétele

   A Tarnából új halfajként először 2023. 08. 31-én sikerült kimutatni. A kápolnai mintavételi helyen (39,5 fkm, 3-as főút, EOV y739545 x269065) négy szilvaorrú keszeg került a kezünkbe (SL 120–200 mm között). 2023. 09. 08-án a jászjákóhalmai torkolati szakaszon (0,1 fkm, y719805 x241251) egy 138 mm-es, 2023. 09. 20-án Kápolna felett (39,9 fkm y739632 x269589) egy 150 mm-es példányt fogtunk. A Tarnából azonban se Aldebrőnél (43 fkm), se Kálnál (35 fkm), se Zaránknál (18 fkm) nem került elő, és a Zagyvából sem fogtuk 2023. 09. 08-án Jászteleknél.

   Ezekből az adatokból messzemenő következtetést nem lehet levonni, de elképzelhető, hogy egy őshonos halfaj megtelepedésének vagyunk tanúi a Zagyva vízrendszerében.

Hivatkozás: Csipkés R., Sály P., Maroda Á., Pádár P., Szepesi Zs. (2023): Szilvaorrú keszeg (Vimba vimba) a Zagyva vízrendszerében. Halászat. 116/4: 15.


A csupasztorkú géb (Babka gymnotrachelus) terjeszkedése a Közép-Tiszán

Sólyom Norbert, Sallai Márton, Halasi-Kovács Béla

   A Tisza hazai szakaszán elsőként 2018-ban, a Körös torkolatánál találták meg Sallai Zoltán és munkatársai a csupasztorkú gébet, amelynek fölfelé haladását 2019-ben a Körösben, majd a Hortobágy-Berettyóban is tapasztalták. Az utóbbi években a Tiszában is följebb jutott a faj, ezt igazolják az újabb észlelési adatai. 2023. október 14-én a szolnoki Tisza-szakaszon (336+800 fkm), fenekező horgászat közben a fajnak egy újabb példánya akadt a horogra, 2023. július 13-án pedig a Közép-Tiszán végzett hossz-szelvény-vizsgálat eredményeként Csataszög térségéből is kimutattuk (Y749580; X214305). Ez utóbbi hely több mint 100 folyamkilométerrel esik följebb a Körös-torkolattól. A két újabb előfordulási adatból arra következtethetünk, hogy a faj terjeszkedése tovább folytatódik a Felső-Tisza irányába.

A szolnoki szakaszon fogott csupasztorkú géb
Fotó: Sólyom Norbert

Hivatkozás: Sólyom N., Sallai M., Halasi-Kovács B. (2023): A csupasztorkú géb (Babka gymnotrachelus) terjeszkedése a Közép-Tiszán. Halászat 116/4: 14.


Tokivadék a Közép-Tiszán, a kiskörei vízlépcső felvizéről

Halasi-Kovács Béla, Sallai Márton

    2023. május 19-én elektromos kecével végeztünk hossz-szelvény szerinti felmérést a Közép-Tiszán. A kiskörei duzzasztó közvetlen felvizén (Y760634; X240132) végrehajtott mintavétel során több más halfaj mellett egy idei, zsenge tokivadékot is fogtunk, melynek
teljes hossza (TL) 23 mm volt. Feltételezésünk szerint a Tisza duzzasztó feletti szakaszáról előkerült tokivadék kecsege (Acipenser ruthenus), de a pontos azonosítás érdekében genetikai vizsgálatot is szükséges végezni. 

Az előkerült tokivadék nagyító alatt
Sallai Márton felvétele

Hivatkozás: Halasi-Kovács B., Sallai M. (2023): Tokivadék a Közép-Tiszán, a kiskörei vízlépcső felvizéről. Halászat 116/4: 16.


Kapcsolat

Látogatók

free counters free counters