Az amur (Ctenopharyngodon idella) egy távol-keleti eredetű idegenhonos halfaj, amelyet eredetileg halgazdálkodási céllal telepítettek be Magyarországra. Bár az amur gazdaságilag hasznosított, a természetesvízi fogásának korlátozása és ezzel együtt járó további terjedése komoly problémákhoz vezethet:
1. Élőhelyek károsítása: Az amur kizárólag növényevő, nagy mennyiségben fogyasztja a vízi növényeket, amelyek nemcsak oxigént termelnek, hanem fontos élőhelyet biztosítanak számos vízi élőlény, köztük az őshonos halak, kétéltűek, és az azoknak táplálékul szolgáló gerinctelen szervezetek számára. Emellett a nádasok és a gyökerező hínarasok számos madárfaj számára nyújtanak fészkelőhelyet. Az amur által okozott vízinövény-pusztítás ezért más fajok életterének az eltűnését is okozza, emellett a növényzetre ikrázó halfajok ívóhelyét is károsítja.
2. Természetvédelmi értékek sérülése: Magyarország természetvédelmi törvénye (1996. évi LIII. törvény a természet védelméről, továbbiakban: törvény) előírja a biológiai sokféleség védelmét és az őshonos fajok megóvását. Az amur állományának növekedése ezzel ellentétes hatásokat vált ki, hiszen a faj szaporodása és intenzív vízinövény-fogyasztása az őshonos halak és más élőlények kiszorításához, valamint az élőhelyeik pusztulásához vezethet.
3. A vízi ökológiai rendszerek állapotának drasztikus megváltoztatása: Az amur a természetes vízinövényzet nagyarányú pusztításával jelentősen megváltoztatja a vízminőséget. A növényzet pusztítása során a bélsarából felszabaduló tápanyagok az algák számára könnyen felvehető formában jelennek meg, miközben a parti növényzet fogyasztása további tápanyagok bejutását eredményezi a vízbe. Ez a tápanyag-túlterhelés (eutrofizáció) az algák túlburjánzásához vezet, ami oxigénhiányos állapotot idéz elő a vízben. A hazai viszonyok között egyre több alga- és cianobaktérium-faj termel toxinokat, amelyek egy algavirágzás során közvetlenül vagy közvetve súlyos károkat okozhatnak a vízi élőlényekben, és gyakran vezetnek halpusztuláshoz. Ezek a toxinok az emberek számára is egészségügyi kockázatot jelentenek, ha bekerülnek az ivóvízbázisba, vagy ha rekreációs tevékenységek, például horgászat vagy fürdés során érintkezünk velük.
A törvény 14. §-a alapján 1997. január 1. óta tilos a nem őshonos halfajok természetes vagy természetközeli vizekbe történő telepítése, továbbá halgazdasági célú halastavakból az ilyen halfajok más élővizekbe való juttatása. A törvény 43. §-ának (1) bekezdése alapján tilos a védett állatfajok egyedeinek zavarása, károsítása, kínzása, elpusztítása, szaporodásának és más élettevékenységének veszélyeztetése, lakó-, élő-, táplálkozó-, költő-, pihenő- vagy búvóhelyeinek lerombolása, károsítása. Magyarország területének 22%-a, azaz több mint egyötöde élvezi hazai vagy nemzetközi szinten a természetvédelem oltalmát. A hazai természetes vizek nagy része (Duna, Tisza, Dráva, Mura, Rába, Körösök, Maros, Balaton, Tisza-tó stb.) szerepel az Európai Unió Élőhelyvédelmi Irányelve szerint kijelölt Natura 2000 területek között, részei a Natura 2000 hálózatnak. Magyarország vállalta a közösség felé, hogy az Irányelv mellékletében szereplő őshonos fajokat és természetes élőhelyeiket hosszútávon megőrzi és fenntartja.
A fent idézett jogszabály alapján az amur telepítésének tilalma a természetes vizekbe 1997 óta fennáll. Természetes vizeinkben lévő állománya elsősorban az illegális telepítések, a halastavakból történő kiszökés és az elmúlt években tapasztalt természetes ívása következtében van jelen. Az amur kifogásának bármilyen szintű korlátozása a természetes és természetközeli vizekben ellentétes a természetvédelem érdekeivel. Az amur állományának növekedésével fokozottan fennáll a veszélye annak, hogy őshonos – közöttük védett fajok – élő-, búvó- és szaporodóhelye sérül vagy pusztul el, emellett romlik vizeink minősége és ökológiai állapota.
Mit tehetünk az idegenhonos halfajok és az amur terjedése ellen?
Felelős halgazdálkodás: Az amur telepítésének teljes tilalma, a fogási korlátozások eltörlése a természetes és természetközeli vizekben. Ezenkívül az idegenhonos halpopulációk folyamatos ellenőrzésének és monitorozásának a halgazdálkodási terveknek szerves részévé kell válnia. Szintén indokolt az idegenhonos és inváziós fajok állományának folyamatos, ökológiai célú szelektáló halászata, melyet nem lehetőségként, hanem kötelezettségként kell rögzíteni a hatályos jogszabályokban.
Ismeretterjesztés: Az idegenhonos fajok ökológiai hatásairól szóló pontos és közérthető információk társadalmi szinten történő terjesztése elengedhetetlen. Ez segíthet abban, hogy a társadalom és a horgászok tudatosabban és tevékenyen támogassák a természetvédelmi erőfeszítéseket.
Természetvédelmi programok: Az őshonos halfajok élőhelyeinek védelme és helyreállítása érdekében indított projektek segíthetnek csökkenteni az idegenhonos és inváziós fajok hatásait. A fenti természetvédelmi jogszabályi helyen kívül a törvény 39. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján védett természeti területre közvetlen kihatással lévő vagy azt közvetlenül érintő halászati hatósági eljárás során a természetvédelmi hatóság szakhatóságként működik közre. Ebből fakadóan valamennyi amurfogás-korlátozással érintett természetvédelmi oltalom alatt álló terület esetében a természetvédelmi hatóságot meg kell keresni.
Horgászati szabályozások: Indokolt országos szinten az idegenhonos halfajok fogási kvótájának a teljes eltörlése, valamint a célzott horgászatuk támogatása kulcsfontosságú ezeknek a fajoknak a visszaszorítása érdekében.
Az idegenhonos halfajok, így például az amur fogásának a korlátozása hosszú távon súlyosan károsíthatja Magyarország vizeinek természetes ökoszisztémáit, csökkentheti a biodiverzitást és ellentétes a természetvédelmi érdekekkel. A Magyar Haltani Társaság nem támogatja az amur természetes és természetközeli vizekben történő kifogásának semmilyen szintű korlátozását, terjedésének elősegítését. Elengedhetetlen, hogy a halgazdálkodásra jogosultak, a természetvédelmi szakemberek és a horgászok közösen lépjenek fel az idegenhonos halfajok káros hatásai ellen, ezzel biztosítva őshonos halfajaink védelmét és vizeink jó ökológiai állapotának hosszú távú fenntartását.
Hivatkozás: Magyar Haltani Társaság (2025): Az amur (Ctenopharyngodon idella) ökológiai és természetvédelmi megítélése a magyarországi természetes és természetközeli vizekben. Halászat 118/1: 26–27.
