Ezt a halacskát február elsején fogtam Dunaharasztinál a Duna-Tisza-csatornából, pár méterre annak torkolatától. Kisebb csapat bandázott a felszín közelében, voltak köztük nagyobb halak is, de csak ezt az egyet tudtam megfogni. Szerintem garda, mások szerint talán kurta baing. Kérem döntsék el kinek van igaza. Üdvözlettel: D. T.

  A garda mellúszója eléri a hasúszó kezdetét és oldalvonala kacskaringós lefutású, így ez a faj kizárható. A kurta baing oldalvonala rövid, csak az első néhány pikkelyen figyelhető meg, míg a képen látható hal oldalvonala végig látszódik. A túlnyúló alsó állkapocs állasküszre is utalhatna, viszont az oldalvonalon a pikkelyek száma nem éri el az 55-öt. A szokatlan felső állkapocs horogszabadítás közben sérülhetett meg. A felső állású száj, a nagy szem és a megnyúlt test alapján a képen látható hal egy küsz (Alburnus alburnus).

  Ezt a halacskát a Duna Százhalombattai szakaszán az esti órákban sodorta partra a víz. Elég rossz állapotban volt, úgyhogy gyorsan lefotóztam és visszatessékeltem a vízbe, szerencsére elúszott. Úgy gondolom, hogy egy Petényi-márnát találtam, a kérdésem az lenne, hogy valóban így van-e? Köszönöm a választ! Üdvözlettel: V. K.

  A képen látható hal hátúszójának első sugara erőteljes és fogazott, valamint a farokalatti úszó hátrahajtva nem éri el a pirosas színű farokúszót. Ezek alapján a hal egy fiatal márna (Barbus barbus).

  Sokféle halat fogtam már, de ez a kicsi kifog rajtam és ismerősömmel is kisebb vitába keveredtem miatta. Az én tippem dévérkeszeg, ő laposkeszegnek gondolja. Kérem segítsenek a beazonosításban. Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: K. A.

  A dévérkeszeg pikkelyeinek mérete az oldalvonaltól fölfelé haladva a felére csökken, míg a képen látható hal pikkelyei közel egyforma méretűek, így ez a faj kizárható. A laposkeszeg szája felső állású, pikkelyei apróbbak, farokalatti úszója hosszabb. A képen látható hal orra lekerekített, szája félig alsó állású, szeme nagy, mellúszójának töve vöröses színű, ezek alapján a hal egy karikakeszeg (Blicca bjoerkna).

  Rendszeresen látom, ahogy a kősüllők téli időszakban forognak a víz tetején fényváltáskor, "fürdenek", "puttyognak" egészen a vízimadarak megjelenéséig, utána nyomtalanul eltűnnek a helyszínről. A kérdésem az lenne, hogy mi állhat a viselkedés hátterében? Köszönöm a választ! Tisztelettel: N. B.

  A süllő, valamint a kősüllő télen is aktívan táplálkozik, fényváltáskor a felszín közelében nagy rajokba verődő küsz az egyik kedvenc zsákmányuk. Táplálkozáskor, a szájuk hirtelen kinyitása során a víz hirtelen beáramlik, ez eredményezi a jellegzetes hangot. A megváltozó fényviszonyok alatt ezek a ragadozók sokkal jobban látnak, mint a táplálékhalak, így könnyebben elejtik a prédát. Egyes madarak a nagyobb ragadozóhalakra is veszélyt jelentenek, így megjelenésük könnyen elriaszthatja őket.

  Ez a 20 cm hosszú halacska a Tiszakécskén lévő Anver2 horgásztóban került horogra. Szerintem szélhajtó küsz, amiről megerősítésüket kérem. Üdvözlettel: Sz. Z.

  A felső állású száj, a nagy szem, a hosszú farokalatti úszó és a hasúszónál jóval hátrébb kezdődő hátúszó alapján a hal valóban egy küsz (Alburnus alburnus). 

Tisztelt Haltani Társaság!
Egy korábbi bejegyzésükre szeretnék reagálni, melyben azt írták, hogy a Tisza-tóból kifogott folyami gébet nem lett volna szabad visszaengedni. Tudomásom szerint ez a szabály csak az inváziós idegenhonos halfajokra érvényes, melyek a következők: ezüstkárász, busák, törpeharcsák, naphal, razbóra, amurgéb. Kérem, cáfoljanak, vagy erősítsenek meg, ezzel is segítve a hazai horgászok, érdeklődők ismereteinek pontosítását! Köszönettel: N. I.

Kedves N. I., igaza van, a korábbi válaszunkba hiba csúszott. A 133/2013. (XII. 29.) VM rendelet 28. § 17 bekezdése szerint csak az inváziós idegenhonos halakat tilos visszaengedni, vagyis az ezüstkárászt, a busafajokat, a törpeharcsafajokat, a naphalat, a razbórát, valamint az amurgébet. A gébjeink ugyan szintén idegenhonosak, de a jog spontán jövevényfajként tartja számon őket, így törvényi szabályozás nem tiltja visszaengedésüket, habár a tömeges jelenlétük káros. A helyesbítést köszönjük, a téves információt a honlapunkon is javítottuk.

  A csatolt fotón látható halat egy ismerősöm fogta a veresegyházi Pamut-tóban fenekező készséggel. Látható, hogy egy amurról van szó, de a teste mintha egy pontyé lenne. Mi történhetett vele? Szaporodásra képes lehet? Mennyire gyakori az ilyen elváltozás? Várom szíves válaszukat, köszönettel, J. P.

  A képen látható amuron (Ctenopharyngodon idella) genetikai változás és sérülés is alakíthatott. Genetikai változás, vagyis mutáció következménye lehet az úszók fokozott mérete, valamint hogy az oldalvonal mentén az amurra jellemző 43-45 közötti pikkelyszám helyett mindössze 35 pikkely számolható. A test közepén lévő pikkelyek a faroknyélen lévőknél jóval kisebbek és a hát a szokásosnál lényegesen magasabb, ez feltehetően egy fiatalkori gerincsérülés eredménye. Az ilyen elváltozás rendkívül ritka, az egyed szaporodóképessége vizsgálat nélkül nem dönthető el.

  A képen látható halat december 14-én fogtam a Poroszlói Kis-Tiszán. Segítségüket szeretném kérni a hal beazonosításában. Üdvözlettel: K. Z.

  A képen látható hal szeme nagy, teste nyúlánk, oldalvonalán 47 pikkely számolható, oldala ezüstös, háta zöldes árnyalatú, farokalatti úszója hosszú. Szája az első pillantásra csúcsba nyílónak tűnik, de alaposabban megvizsgálva a képet felső állásúnak bizonyul, a határozóbélyegeket figyelembe véve tehát a hal nem más, mint egy kicsit domború homlokú és orrú küsz (Alburnus alburnus).

  A képen látható csontot édesapám augusztusban találta Siófokon. Nagyon kíváncsi vagyok milyen állathoz tartozik. Előre is köszönöm segítségüket! Üdvözlettel: M. L.

  Fölső képünkön egy kétnyaras süllőnek (Sander lucioperca) a  2 centi hosszú, jobb oldali szájpadcsontját mutatjuk be, alul pedig a Balaton üledékében talált kissé foghíjas, de 10 centit elérő csont beküldött képe látható. A kettőt összehasonlítva úgy tűnik, hogy ez az utóbbi egy öreg süllő koponyájának szájpadláscsontja. Érdekesség, hogy a halaknál nemcsak az alsó és felső állkapocscsont hordhat fogakat, hanem fajtól függően több más csont is, így például a szájpadcsont és az ekecsont is. Szintén érdemes tudni, hogy a halkoponya csontjainak alakja fajonként jellegzetes, így a határozáshoz is kiválóan használható.

  A képen szereplő halat december elsején fotóztam a Délegyházi-tavaknál. Nem tudom melyik faj lehet és laikusként számomra igen furcsa ez a hal. Mintha nem lenne minden rendben vele. Mi állhat a jelenség hátterében? Köszönöm szépen a segítséget. Üdvözlettel: M. T. J.

   A képen látható halnak nincs bajusza, feje kicsi, háta magas, pikkelyei nagyok, úszói szürkés színűek, ami alapján megállapítható, hogy a hal egy ezüstkárász (Carassius gibelio). A tünetegyüttest, azaz a szemdülledést, pikkelyborzolódást, valamint a hasi duzzanatot több különböző kórokozó is okozhatja, ilyen vírus például a tavaszi virémia vagy a hasvízkór. A biztos kórkép felállításához azonban laboratóriumi (virológiai) vizsgálatra lenne szükség.