A mellékelt képen látható halat az öcsém fogta 2025. július 7-én a balatonlellei mólónál, feeder módszerrel, kukoricával. A hal hossza 30 cm, súlya 29 dkg. A határozásban kérjük segítségüket. Üdvözlettel: M. T.

  A képen látható hal szája csúcsba nyíló, úszói narancsos színűek, hátúszójának kezdete egy vonalba esik a hasúszó kezdetével, oldalvonala mentén 42 pikkely számolható. Mindezek alapján megállapítható, hogy a képen látható hal egy bodorka (Rutilus rutilus).

  Azt szeretném kérdezni, hogy széles kárászt vagy ezüstkárászt fogtam az egyesületi vizünkön? A hal tömege 1,34 kg volt. Válaszukat előre is köszönöm. Tisztelettel: V. E.

  A képen látható hal úszói szürkés színűek, oldalvonalán 32-nél kevesebb pikkely számolható, ami alapján a hal a sárgás alapszíne ellenére is egy ezüstkárász (Carassius gibelio).

  A képen látható hal határozásában kérnénk segítséget, mivel méretei és külső jegyei alapján elbizonytalanodtunk abban, hogy szélhajtó küsz-e. A halat Tiszafürednél fogta egy gyermekhorgász a Tisza-tóból. Fényképezés után visszakerült a vízbe. Üdvözlettel: K. Z. 

  A képen látható hal szája felső állású, szeme nagy, oldalvonala teljes és nem kanyargós, hátúszója a hasúszónál hátrébb ered, farokalatti úszója hosszú. Ezek alapján megállapítható, hogy a hal egy küsz (Alburnus alburnus). Az ilyen méretű idős példányokat a horgászok "vezérküsznek" is nevezik.

  Ezt a halivadékot a Pilismaróti-öbölben találtam elpusztulva. A határozásban kérem segítségüket. Üdvözlettel: R. G.

  A képen látható halnak két különálló hátúszója van, oldalát sötét harántsávok díszítik. Ez három hazai fajunkra, a sügérre, a süllőre, valamint a kősüllőre jellemző. A sügér szája kisebb, háta magasabb, mint a képen látható halé, így ez a faj kizárható. A süllő és a kősüllő megkülönböztetése ilyen korban nem egyszerű. Felnőtt példányoknál a süllő állkapcsán a többi közül kiemelkedő ebfogak is vannak, míg a kősüllőnél ezek hiányoznak. A fiatal példányok esetében viszont a kősüllő szájában is lehetnek ebfogak. Ilyen korban a mintázat, valamint a száj mérete a két legfontosabb határozóbélyeg a két faj elkülönítése során. A kősüllő harántsávjai határozottabbak, szabályosabbak, sötétebbek, és egészen a hasig húzódnak, szájuk kisebb, továbbá hátuk valamivel magasabb, mint az azonos méretű süllőké. Ezek alapján a képen látható hal feltehetően egy kősüllőivadék (Sander volgensis).

  Ezt az elpusztult halat Kisvácon fotózta egy kedves ismerősöm. Szeretnénk tudni, hogy melyik tok lehet. Segítségüket köszönjük! Üdvözlettel: M. E.

  A képen látható hal már jó ideje elpusztult és partra került, ami lényegesen megnehezíti a határozást, emellett a fejének hasi oldala sem látszik. A száj mérete, az ajkakon lévő befűződések, illetve azok hiánya, valamint a bajuszszálak hossza és elhelyezkedése a tokfélék esetében kiemelten fontos határozóbélyegek. A viszonylag zömök test és a kúpos orr alapján elképzelhető, hogy a hal egy simatok (Acipenser nudiventris), de a száj és a bajusszálak szemrevételezése nélkül nem minden esetben lehet a tokféléket faji szintig határozni.

  A képen egy Magyarországon tenyésztett kecsege látható, viszont a vonásai nagyban eltérnek a megszokottól, mi okozhatta ezt a torzulást?

  A képen látható elváltozások ivadékkori sérülés vagy ikrát érő hő következményei is lehetnek, de genetikai háttérből eredően is létrejöhettek. Ha az adott vízterület kecsegéin több korosztály esetében is halmozottan fordul elő a jelenség, feltehetően genetikai eredetű a probléma. A halgazdaságokból származó, mesterséges körülmények között nevelt, fejlődési rendellenességgel sújtott egyedeknek jóval nagyobb a túlélési esélyük, mint a természetes vizeinkben élő társaiknak.

  Ezt a halat a Balatonból fogtam Balatonfűzfőn június 22-én. 4-5 hasonló egyedet fogtam aznap. Valamilyen hibrid lehet? Köszönettel: Sz. V.

  A képen látható hal szájállása nem látszik, ezért kérjük, hogy a beküldésre szánt halakat lehetőleg csukott szájjal, a horog eltávolítása után fotózzák. A hal pikkelyei viszonylag nagyok, az oldalvonal mentén 42 számolható, farokalatti úszója rövid, hát- és hasúszója egy vonalban ered, mindezek alapján a képen látható hal egy fakó, alacsony hátú bodorka (Rutilus rutilus).

  Azt szeretném kérdezni, hogy a képen milyen tokféle látható? Magántóba szeretnénk berakni egy példányt, ehhez kell valamilyen engedély?  Üdvözlettel: S. K.

  Az akvarisztikai kereskedelemben számos tokféle faj és hibrid elérhető. A képen látható hal pontos határozása akkor lenne lehetséges, ha a fejét alulnézetből is látnánk. A rendelkezésre álló morfológiai bélyegek, vagyis a nagyméretű hát- és oldalvértek, illetve a viszonylag rövid, az orrhoz közel eredő bajuszszálak alapján a hal leginkább a vágótokra (Acipenser gueldenstaedtii) hasonlít. Mivel a vágótok védett faj, esetében az Országos Természetvédelmi Hatóság engedélye szükséges. A kérdésben említett további fajok és hibridek – a kecsege kivételével – idegenhonosnak számítanak, amelyek csak zárt víztestekbe és csak eseti engedéllyel telepíthetők. Az ehhez szükséges engedélyt a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) adja ki.
  Fontos megjegyezni, hogy a tokfélék áramláskedvelő fajok, és bár gyakran telepítik őket állóvizekbe, ezek a körülmények többnyire nem felelnek meg számukra. Éppen ezért nem javasoljuk tokfajok telepítését állóvizekbe.

  2025. 06. 21-én a gödi Homoksziget északi csúcsánál találtam a mellékelt képen látható csigaházat. Úgy tudtam, hogy az ilyen Patellogastropoda-szerű csigák nem fordulnak elő édesvízben. Esetleg mégis élhetnek ilyenek a Dunában vagy egy nyaralás után hazahozott és kidobott csigaházra bukkantam? Üdvözlettel: S. B.

  A képen egy csészecsigafélék (Patellidae) közé tartozó faj látható. A nyaralásról nagyon sok tengeri csigaházat hoznak haza, amik rövid időn belül kidobásra kerülnek. Ez a faj a tengerek parti zónájában tömegesen fordul elő a kövekre tapadva, onnan elég nehéz lefejteni őket, a Homokszigetre már csak egy üres héj került.