A képen látható halat a Tiszából fogtam. Nem tudtam egyértelműen beazonosítani. A határozásban kérem segítségüket. Üdvözlettel: K. A.

A hal úszói kissé narancsos színűek, hát- és hasúszója egy vonalban ered, ez a bodorkára, valamint védett rokonára, a leánykoncérra is jellemző. A hal szájállása még csúcsba nyílónak mondható, a hal szemgyűrűje nem teljesen fehér, hanem kissé narancsos színű, az oldalvonalán 42 pikkely számolható, a leánykoncér esetében viszont legalább 44-nek kellene lennie. Ezek alapján a képen látható hal egy bodorka (Rutilus rutilus).

  Barátaimmal közösen rövid ismeretterjesztő videókat készítettünk, melyeket szeretnénk bemutatni, ha lehet. Üdvözlettel: P. Z., O. M. és N. L

    A beküldött videókat köszönjük, heti rendszerességgel tesszük közzé őket oldalainkon.

  A mellékelt képet egy Bakonybél mellett lévő, Borostyán Kút nevű kis tóban fotóztam. Remélem meg tudják állapítani, hogy milyen halak vannak rajta. Köszönettel: H. Á.

  A képen látható halak szája kicsi és felső állású, pikkelyeik a testméretéhez képest nagyok és sötét szegélyűek, oldalukon a fejtől egészen a farokúszó tövéig sötét csík húzódik, ezek alapján a képen látható halak inváziós razbórák (Pseudorasbora parva). A faj Ázsiából származik, Európába az amur és a busafajok ivadékaival került, mára a Kárpát-medencében általánosan elterjedt.

  Horgászataim során gyakran fogok telepített tokféléket, de a határozásuk során ellentmondásokba ütköztem. Mindkét halra a lénai tok megnevezést találtam, pedig szemmel láthatóan más fajba tartoznak. A határozásban kérem segítségüket. Köszönettel: S.M.

  A tokfélék határozása a bajusszálak hossza és pozíciója, valamint a száj mérete és formája alapján a legegyszerűbb, ezért a határozni kívánt tokok fejének hasi oldaláról is érdemes fotót készíteni. A felső képen látható tokhal orra tompa, bajuszszálai az orrcsúcshoz közelebb erednek, mint a szájhoz, az oldalvértjei nagyok és kiemelkednek, ami alapján a hal egy őshonos vágótok (Acipenser gueldenstaedtii). Az alsó képen lévő hal feje oldalról háromszög alakú, bajuszszálai hosszúak, hátrahajtva a felső ajkát is elérhetik, csontvértjei kevésbé emelkednek ki, ami alapján a hal egy Magyarországon idegenhonos lénai tok (Acipenser baerii).

  Ezt a halat a szlovákiai Vág folyón fogtuk, Vágsellye környékén. Nem tudtuk pontosan beazonosítani. A határozásban kérjük segítségüket. Üdvözlettel: H. A.

  A képen látható hal feje a testmérethez képest kicsi, szája feltehetően egy korábbi horog által okozott sérülés miatt deformált, viszont alsó állkapcsa rövidebb a felsőnél, így a szája félig alsó állású lehet. Emellett az úszói narancsos színűek, szemgyűrűje világos, oldalvonalán 44-nél több pikkely számolható, ami alapján a hal egy Magyarországon védett leánykoncér (Rutilus virgo). 

  A Nádor-csatornából, csalihalazó hálóval fogtam ezt a halványfoltú küllőt. Az internetes oldalukon tájékozódtam a küllőfélék családjáról, erre alapozom a felismerést. Ugyanakkor fontosnak tartottam megosztani önökkel a hal észlelését a Nádor-csatornában, látva a Zagyván végzett kutatásokat. Üdvözlettel: M. Cs.

  A képen látható hal szája alsó állású, testalkata viszonylag erőteljes, teste hengeres, az oldalvonalát kettős pontozás kíséri, hátúszóján két sor halvány petty látható. Ezek alapján a hal valóban egy védett halványfoltú küllő (Romanogobio vladykovi). Köszönjük a faunisztikai információt, örülünk, hogy honlapunk segítségére volt a határozásban.

  Dunakeszin, a környékbeliek által Kicsurgó-patakként ismert vízfolyásból fogtam ezt a halat. Van tippem, hogy melyik halfaj lehet, de a biztos határozás érdekében, kérem a segítségüket. Köszönettel: L. R.

 Mivel a hal szája alsó állású, szájszegleteiben egy-egy bajusz található, teste megnyúlt és hengeres, ezek alapján a hal egy küllő. A képen látható hal hát- és farokúszója erősen pettyezett, ez két hazai küllőfajra, a dunai küllőre és a tiszai küllőre jellemző. Korábban mindkét faj fenékjáró küllőként (Gobio gobio) volt ismert. Bár kívülről nagyon hasonlóak, a genetikai vizsgálatok alapján mégis különböznek, így ma már több fajba tartoznak. A nálunk élő állományok a dunai küllő (Gobio obtusirostris) és a tiszai küllő (Gobio carpathicus) fajnevet kapták. E két fajnak a példányai külsőleg annyira hasonlóak, hogy genetikai vizsgálatok híján csak a származási helyük alapján különböztethetők meg. Mivel a hal farokúszója erősen pettyezett és egy Duna melletti kisvízfolyásból került elő, a hal egy dunai küllő (Gobio obtusirostris).

  A Dunán fogtam ezt a csodaszép halat, ami természetesen visszanyerte szabadságát, de nem sikerült eldönteni a cimboráimmal, hogy jászkeszeget vagy leánykoncért fogtam-e. A határozásban kérem segítségüket. Üdvözlettel: B. R.

  A leánykoncér szája félig alsó állású, pikkelyei viszonylag nagyok, oldalvonalán 44-49 számolható, míg a képen látható hal szája csúcsba nyíló, pikkelyei aprók, oldalvonala mentén  55-nél több számolható, tehát a leánykoncér kizárható. Emellett a hal szájszöglete nem éri el a szem vonalát és úszói enyhén vöröses színűek, ami alapján a képen látható hal egy jászkeszeg (Leuciscus idus).
 

  A Duna-völgyi-főcsatorna környékén fogtam a képen látható halat. Szerintem széles kárász, kérem a megerősítésüket.

  A képen látható halivadék háta magas, ami a széles kárászra jellemző, ám a nagyobb ezüstkárászoknál is gyakran előfordul. A széles kárász hátúszószegélye domború lenne, míg az ezüstkárászé homorú vagy egyenes, viszont ez a határozóbélyeg a képen sajnos nem látszik, ahogy a bognártüske fogainak száma és a fogak mérete sem. A hal faroknyelén fekete gyűrű látható, ami a széles kárászra jellemző, viszont oldalvonalán 32-nél kevesebb pikkely számolható, ami az ezüstkárász sajátossága. Ezek alapján a hal valószínűleg egy ikrás széles kárásztól és tejes ezüstkárásztól származó széles kárász-ezüstkárász hibrid (Carassius carassius x Carassius gibelio).

  A képen szereplő hal határozásában kérem a segítségüket. Bugyi település közelében, a György Birtok horgásztóból fogtam. Üdvözlettel: Ö. Cs.

  A képen látható hal szája csúcsba nyíló és közepes méretű, szemgyűrűje és úszói narancsos színűek, hát- és hasúszójának kezdete egy vonalból ered, ami alapján a képen látható hal egy bodorka (Rutilus rutilus).