Május 1-jén fogtam ezt az ezüstkárászt. Meglepődve láttam a rózsaszín, lila és kék színekben pompázó halat. Valószínű az ívás jelei látszódnak a kopoltyúfedélen. Fogás helye egy elhagyatott alföldi, kb. 4,5 ha-os agyagbányató, melyben csak kicsi pontyok, illetve kicsi ezüstkárászok élnek. Feltételezem, hogy a táplálékhiány okozza a kis méretüket. Érdekes, hogy sem küsz, sem keszegfélék, de ragadozók sem lakják. Legtöbb helyen mély agyag bánya, mely feltöltődött vízzel, mikor elértek egy vízeret. Kárászból közel 40 db-ot fogtunk, de csak ez az egy volt ilyen. Mi lehet ennek az oka? Illetve régóta foglalkoztat a kérdés, miért nem található benne más halfaj? Köszönettel: R. D.

  A hazai halak bőrében négy fő színanyag található. A sötét színű melanin, a piros eritrofill, a sárga xantofill, valamint a gyöngyházfényű guanin. A hal annak ellenére is kékesnek tűnik, hogy valójában nincs kék színanyaga. Ez a bőr felszínén megtörő és visszaverődő fénysugarak megváltozott hullámhosszával magyarázható. Az ilyen módon kialakuló színezetet optikai vagy struktúrszínezetnek is nevezzük. Ez a jelenség azért figyelhető meg ezen az ezüstkárászon, mert bőréből hiányzik az ezüstös guanin, ezáltal pikkelyei nem csillognak, a fény kevésbé verődik vissza. A guanin hiányából fakadó részleges pigmenthiányt alampiának nevezzük, ami fénytelenséget jelent. A kopolytúfedő bőrében található egy kevés guanin pigment, ez okozza a fémes csillogást, alatta viszont áttetszik a vérerekkel sűrűn átszőtt kopoltyú is. A kis testméretet a táplálékhiány, a nagy egyedsűrűség, vagy más környezeti faktor, például oxigénhiány következménye is lehet, ennyi információ alapján azonban csak találgathatunk. A ponty és az ezüstkárász számos környezeti tényezőre nézve tág tűrőképességű, olyan élőhelyeken is képesek megtelepedni, ami a legtöbb hazai halunk számára már nem alkalmas.

  Kis magántavamban találtam a part közelében ezt a beteg compót. Tudnának segíteni mi lehet ez a betegség és mit tehetnék, hogy elkerüljem a nagyobb bajt? Köszönöm! Üdvözlettel: K. Cs.

 
  Mivel a compó faroknyelén lévő súlyos elváltozás csak ezt az egyedet érintette, feltehetően mechanikai sérülésből származik. Ebben az esetben nincs mit tenni a többi compó érdekében.

  Érdeklődni szeretnék, hogy jelenleg napirenden van-e a leánykoncér védett státuszának feloldása? Tapasztalataim szerint a halfaj rendkívül nagy példányszámban fordul elő a Dunában, a Tiszában, illetve még a Balatonban is. Gyanítom, hogy más természetes vizekben is hasonló a helyzet. Nem ismeretes számomra, hogy milyen egyéb szempontok lehetnek még az egyedszámon túl, de nagyon sok horgász veszíti el a horgászengedélyét amiatt, hogy összetéveszti a fajt a jászkeszeggel. Köszönettel: K. A.

  A halak védettségét nem csak az adott területen lévő egyedszám, hanem az elterjedési területük mérete is befolyásolja. A leánykoncér nem csupán őshonos nálunk, de egyben bennszülött halunk is, mert a Duna vízrendszerében alakult ki, és ma sem él sehol másutt. Két évtizede még ritkaság volt a Kárpát-medencében, ezért örülünk, hogy a Dunában és a Drávában már gyakrabban találkoznak vele, de az ország keleti felében még ritka. A Tisza vízrendszerének északi részeiről már vannak adataink, de a szomszédos Romániában az elmúlt fél évszázadban mindössze 3 alkalommal került elő, a Körösökből pedig még nem is jelezték. A világ leánykoncér-állományának nagy része nálunk él, tehát a fajt mi tudjuk megóvni az utókor számára. Úgy véljük, ezek a tények indokolhatják a faj védettségét. A Balatonból nincs tudomásunk az előfordulásáról. 

  Június végén fogtam ezt a szép halat a Duna szigetújfalui szakaszán. Durva kövezésen horgásztam, így nem tettem le a fényképezéshez. Szerintem kecsege, de szeretném kérni a megerősítésüket. Köszönettel: F. J.

  A kép határozás szempontjából előnyös, ugyanis a tokfélék esetében a bajuszszálak és az ajkak fontos határozóbélyegek. A hal orra kifejezetten hosszú, enyhén felfelé hajlik, a bajuszszálai hosszúak, az orr közepétől erednek, feltehetően elérik a felső ajkat. Emellett az alsó ajkán hasíték található, melynek két oldalán bőrlebenyek figyelhetők meg. A hal mellúszóit világos sáv szegélyezi és oldalán sok, kicsi, bőrbe ágyazott oldalvért sorakozik. Mindezek alapján sejtése helyes volt, a hal valóban egy méretes kecsege (Acipenser ruthenus).

  Csalihalfogó-hálóval az alábbi két kishalat merítettem a Ráckevei-(Soroksári)-Duna Taksonyi-holtágából. A képek nem a legjobbak, mert gyors fotó után visszadobtam őket. Jól sejtem, hogy kis compók?

 
  A nagyon apró pikkelyek és a zöldes alapszín, valamint a lekerekített úszók alapján sejtése helyes volt, a képen compó ivadékai láthatók (Tinca tinca). Az ilyen fiatal példányok faroknyelén megfigyelhető egy sötét folt, aminek a ragadozók előli menekülésben lehet szerepe. Mivel a folt a hal szemére emlékeztet, a ragadozó a hal farkát támadhatja a feje helyett, így nagyobb esélye van a menekülésre.

  Még 2025 nyarán fogtam ezt a halat a besenyszögi Holt-Millér-csatornán. De nem igazán tudom milyen hal ez. Segítenének a beazonosításában? Tisztelettel: G. I.

  A képen látható hal szája csúcsba nyíló, szájszöglete nem éri el a szem vonalát, pikkelyei aprók, oldalvonala mentén számuk 55 és 60 közé esik, emellett a hal úszói enyhén vöröses színűek. Mindezek alapján a képen látható hal egy jászkeszeg (Leuciscus idus).

  A Tisza tiszalöki szakaszán fogtam a képen látható halat. Pontosan beazonosítani nem tudtam, ezért fényképezés után kíméletesen visszaengedtem. Az én tippem a leánykoncér. Üdvözlettel: S. A.

  A képen látható hal szája félig alsó állású, szemgyűrűje fehéres, a pikkelyei viszonylag nagyok számuk az oldalvonal mentén 44-49 közé esik. Emellett farokúszójának csak a külső szegélye narancsos, mintha festékbe mártották volna. Mindezek alapján a hal valóban egy védett leánykoncér (Rutilus virgo).

  Fogtam egy érdekes hibridet a Duna eszergomi szakaszán harcsapergetés közben. Sajnos a kép nem a legjobb, de talán kivehetőek a jász-balin jegyek rajta. Egyre többfelé látok ilyen fogásokat, lehetséges hogy esetleg egy külön alfajként kell kezelni hamarosan, vagy ez a jelenség inkább csak régiós jellegű? Köszönettel: L. R.

  A képen látható hal viszonylag magas háta és vörös úszói alapján jászkeszegre emlékeztet, a szája viszont nagyobb, mint az ennél a fajnál megszokott. Az farokalatti úszó homorú szegélye, és a mélyen bemetszett farokúszó a balinéra hasonlít, de egyik sem olyan markáns, mint ami a hasonló méretű balinok esetében megszokott. Az oldalvonal pikkelyszáma sajnos a képen nehezen számolható, a jászkeszegnek 60-nál kevesebb, a balinnak 65-nél több pikkelye van, a hibrideknél pedig többnyire a kettő közé esik a pikkelyek száma. Mivel összességében a hal inkább a jászkeszeghez hasonlít, valószínűleg egy ikrás jász és egy tejes balin összeívásának az eredménye, vagyis a hal valóban egy jász-balin (Leuciscus idus x Leuciscus aspius) lehet. A hibridek szaporodóképességéről egyelőre hiányosak ismereteink, így a közeljövőben nem várható a taxonómiai besorolás változása.

  Ezt a halat a Rába ikervári szakaszán fogtam. Olyan, mintha paduc és domolykó keveréke lenne. Kérem véleményüket. Előre is köszönettel: K. B.

  A nagy, kontúros pikkelyek, a nagy fej és a vörös farokalatti úszó domolykóra emlékeztetnek. A farokalatti úszó szegélye viszont nem tűnik domborúnak, emellett az oldalvonala mentén 46-nál több pikkely számolható, orra előre nyúlik, szája félig alsó állású, ami arra enged következtetni, hogy a hal egy hibrid. Mivel a hibrid halak az anyahalra hasonlítanak jobban, a hal feltehetően egy ikrás domolykó és egy másik nyúldomolykóféle (Leuciscidae) hibridje. Meglehet, hogy a hal apai ágon egy paduc, de a nyúldomolykó, a szilvaorrú keszeg és a leánykoncér sem zárható ki teljes mértékben, mivel mind a négy faj oldalvonala mentén több pikkely számolható, mint a domolykó esetében és szájuk alsó állású, orruk lekerekített. A biztos határozáshoz genetikai vizsgálatra lenne szükség.