2-3 éve rendszeresen megfigyelek egy küszcsapatot Zalaegerszegen, a Gébárti-víztározóban. Rendszeresen kijárunk a családdal sétálni, és méterre pontosan évek óta ugyanott, a nyílt vízen van ez a halraj, a gyaloghídtól kb. 3-5 méterre. A rablóhalak egész nap táplálkoznak, gyakran megriadnak tőlük a küszök. Hogyan fordulhat elő, hogy évek óta ugyanott van a halraj minden napszakban, látszólag nem mozdulnak el, annak ellenére sem, hogy folyamatosan vadásznak rájuk a ragadozók. Ráadásul el se fogynak. Mi lehet az oka, hogy ezek a halak évek óta ennyire ragaszkodnak ahhoz a pár négyzetméteres nyílt vízi helyhez?

  A küsz nyílt vizet kedvelő, vagyis pelágikus életmódot folytató hal, táplálékát planktonszervezetek, vízre hulló rovarok, növényi részek és szerves törmelék alkotja. Mivel az adott helyen mindig jelen vannak, az áramlási viszonyok valószínűleg folyamatos táplálék-utánpótlást biztosítanak. Emellett szinte biztosra vehető, hogy számos másik küszraj is van a nyílt vízen, viszont ezek a víz tükröződése miatt nem látszanak, esetleg kissé mélyebben vannak. Ennek felderítésére érdemes lehet polárszűrős napszemüveg segítségével szemlélni a vizet, hogy a visszavert fény kevésbé legyen zavaró.

  A Tisza-tavon több vágódurbincsot fogtam, egyik azonban egy kicsit szélesebb hátú. Elképzelhető, hogy ez széles durbincs?

  A vágódurbincs és a széles durbincs között fontos különbség, hogy a széles durbincs farokalatti úszójának első két sugara között feszülő hártya sokkal mélyebben bemetszett, ám ez a képen sajnos nem látszik. A hal tarkója púpos és a hátúszó hátulsó, osztott sugarakkal merevített részének a felső szegélye közel derékszöget zár be a faroknyéllel, ami alapján a hal feltehetően egy széles durbincs (Gymnocephalus baloni). A széles durbincsra jellemző harántsávok azonban nem látszanak, így a széles durbincs-vágódurbincs hibrid lehetősége sem zárható ki teljes mértékben.

  Segítséget szeretnék kérni a képen látható tokféle meghatározásában. Szegeden egy magán tóból sikerült kifogni ezt a példányt, ahol egyaránt megtalálható kecsege és viza is. A halról csupán a küldött kép van, a fejét a hasa felől nem fényképeztük (legközelebb lefogjuk). Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: N.D.

  A tokfélék fejét valóban érdemes alulról is lefényképezni, hiszen a bajuszszálak hossza, rojtozottsága, valamint a száj mérete és formája valóban fontos határozóbélyegek. A képen lévő hal viszont ezúttal enélkül is határozható, feje oldalról háromszög alakú, orra, (melyet ormánynak is neveznek) hosszú és széles, csontvértjei mélyen a bőrbe ágyazottak, ami alapján a hal egy Magyarországon idegenhonos lénai tok (Acipenser baerii).

  Ennek a 39 cm hosszú, Keleti-főcsatornából fogott halnak szeretném a pontos beazonosítását kérni, széles kárászt vagy ezüstkárászt fogtam? Üdvözlettel: F. A.

   A széles kárászok úszói halványan rózsaszínűek vagy barnásak, a hátúszójuk szegélye határozottan domború, a bognártüskéjükön sok apró fogacska van, az oldalvonalukon pedig 32-35 pikkely sorakozik. Ennek a halnak az úszói szürkés színűek, hátúszója egyenes szegélye nem látszik, viszont a bognártüskéje durván fogazott, és az oldalvonalán csak 31 pikkely számolható. Ezek alapján tehát a hal egy inváziós ezüstkárász (Carassius gibelio).

  Február 14-én a Duna fővárosi szakaszán fogtam ezt a fenséges halat. Sajnos nem tudom eldönteni, hogy mi ő, de természetesen vissza kapta szabadságát. Kb. 2 kg és 45 cm hosszú. Tisztelettel : T. J.

  A hal orra lekerekített, szája félig alsó állásúnak tűnik, szemgyűrűje fehér, úszói narancsos színűek, oldalvonala mentén több, mint 44 pikkely számolható. Mindezek alapján a képen látható hal egy védett leánykoncér (Rutilus virgo).

  A képen lévő halat a Duna-Völgyi-főcsatorna nemesnádudvari szakaszán fogtam egy nagyon pici támolygó villantóval. Azt gondolom, hogy egy kis balin, de felmerült, hogy valójában egy szép küszt fogtam. Szeretném kérni a segítségüket a döntésben.

  A hal szája nagyobb, mint a küsznek, szájszeglete egészen a szem alá nyúlik, pikkelyei kisebbek, számuk az oldalvonala mentén meghaladja a 64-et, farokalatti úszója mélyen bemetszett. Ezek alapján sejtése helyes volt, a képen látható hal egy fiatal balin (Leuciscus aspius).

  2025 augusztusában a Tisza felső szakaszán, Panyola határában fogtam, majd engedtem vissza a képen látható halat. Kissé bizonytalan vagyok, ezért a határozásban kérem segítségüket. Üdvözlettel: G. F.

  A hal oldalvonalán a pikkelyek egy része takarásban van, de számuk több, mint 44. Emellett a hal orra lekerekített, szája félig alsó állású, úszói narancsos színűek, szemgyűrűje fehér. Mindezek alapján a képen látható hal egy védett leánykoncér (Rutilus virgo).

  A Jósva-patakban fogtam a képen szereplő halat, de azóta sem jöttem rá, hogy melyik fajba tartozik. A határozásban szeretném kérni segítségüket. Köszönettel: L. D.

  A képen látható hal orra lekerekített, szája félig alsó állású, teste zöldes színű és orsószerű, pikkelyei nagyon aprók, oldalát halvány foltok díszítik. Ezek alapján a hal egy védett fürge cselle (Phoxinus phoxinus), mégpedig egy színes, nászruhás példány.

  Ezt a halat a Ráckevei-Dunán spiccbotozás közben, pinkivel fogtam. Véleményem szerint bodorka vagy vörösszárnyú keszeg, de nem vagyok benne biztos, ezért kérem a segítségüket. Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: M. M.

  A halak szájállása és mérete sokat elárul a táplálkozásukról és emellett fontos határozóbélyeg is. A halak kímélése és a könnyebb határozás érdekében kérjük a horgászokat, hogy ne a horgon lógva fotózzák őket. A határozni kívánt halról puha, bevizezett helyre fektetve készítsenek minél több teljes alakos képet, ahol a hal szája csukva, a hát- és farokalatti úszója kifeszített állapotban van. A képen látható hal szája feltehetően csúcsba nyíló és közepes méretű, szemgyűrűje narancsos, hát- és hasúszójának kezdete egy vonalból ered, ami alapján a képen látható hal egy bodorka (Rutilus rutilus).

  Ezt a képet egy Bakonybél mellett lévő Borostyán-kút nevű kis tóban készítettem. Remélem meg lehet állapítani, hogy milyen hal van rajta. Válaszukat előre is köszönöm!

  A hal szája alsó állású, szájszegleteiben egy-egy bajusz található, teste megnyúlt és hengeres, oldalán foltokat visel, tehát a hal egy küllő. Mivel a hát- és farokúszója erősen pettyezett és a Duna vízgyűjtőjéből került elő a hal egy korábban fenékjáró küllőként ismert dunai küllő (Gobio obtusirostris).