A képen látható halat a Dunán fogtuk Győr térségében 2024. augusztus 20-án este 8 órakor. A fárasztás közben vehemens kirohanásokkal, vízből kiugrással küzdött. Hatalmas élmény volt látni ezt a hihetetlen folyami őserőt, ahogy harcol, de nagy nehezen megmerítettük. Horog szépen szájszegletébe akadt, semmi méregetés, pár gyors fotót követően visszaengedtük. Szép nyugodtan elúszott, mintha semmi nem történt volna. Egy korábbi cikket elolvasva fejforma alapján vicsegének azonosítanám. A képeket igyekeztem a honlapon található információknak megfelelően készíteni. A pontos fajmeghatározás mellett szeretném, ha megbecsülnék a hal súlyát és korát is. Köszönettel: B. B.

 A viza alapvetően tengeri hal, csak szaporodási időszakban keresi fel a folyóvizeket. A Duna vaskapui vízlépcsőjének megépítése óta számuk folyamatosan csökkent, az utolsó magyarországi fogás 1987-ben egy 300 cm-es 300 kg-os példány volt. A kifejezetten hosszú, felfelé ívelt orr, a karcsú test, a barnás színezet és az úszókat szegélyező világos sáv  alapján a hal egy méretes kecsege (Acipenser ruthenus), amit tovább erősít a fej hasi oldaláról készült kép, ahol jól látható a viszonylag keskeny szájnyílás, valamint a szájnyílást elérő bajuszszálak. Fényképek alapján se a hosszra, se a testtömegre, se az életkorra nem adható megbízható becslés.

  Augusztus 19-én fogtam ezt a halat a Keleti-főcsatornán, de nem tudom biztosan melyik fajba tartozik. Talán valamilyen géb lehet. A határozásban kérem a segítségüket. Üdvözlettel: K. M.

   A megnyúlt, elől hengeres, hátsó részén oldalról lapított test, a széles és vaskos fej, melyen a nagy szemek magasan ülnek, valamint a vaskos ajkak alapján a hal valóban egy gébféle. A száj hasítéka ferde, szájszöglete a hátsó orrnyíláson túlér, de a szem elejének vonalát nem éri el, a test oldalát szabálytalan sötét foltok díszítik, valamint a  a kopoltyúfedőt és a tarkót is apró pikkelyek borítják, ami alapján a hal egy folyami géb (Neogobius fluviatilis). Akárcsak a többi gébféle ez a faj is idegenhonos hazánkban, a határozásukban sokat segít a tapadókoronggá összenőtt hasúszó lefényképezése alulról, ugyanis ennek mérete és alakja szintén fontos határozóbélyeg.

  A képen látható halat Mohácstól kb. 30 km-re, a Duna horvátországi szakaszán fogtam 2024. augusztus 9-én (35 éve horgászom a Dunán, de ilyen halat még nem láttam). A kollégám is fogott egy hasonló példányt a Kulpa folyóból, Károlyváros közeléből. Tanácstalan vagyok, mert Horvátországban küsznek azonosítják, de a száj alakja mást mutat. A határozásban szeretném kérni a segítségüket. Üdvözlettel: P. Á.

  A megnyúlt, oldalról lapított test, a kevéssé ívelt hát és has, az aránylag kicsi fej és nagy szem alapján a hal valóban hasonlít a küszre, viszont az erőteljes, előreugró alsó állkapocs és az oldalvonal 60 körüli pikkelyszáma alapján a képen látható hal egy 2017-ben a Száva vízgyűjtő területéhez tartozó Kulpa folyóból leírt állasküsz (Alburnus sava).

  Egy barátom a képen látható harcsához hasonló halat fogott 2024. július 18-án Németországban a Saale folyóból Weißenfels település közelében, hossza 59 cm, súlya 5,20 kg volt. Törpeharcsára hasonlít, de tudomásunk szerint nincs ekkora példány belőle. A faj meghatározásában szeretnénk kérni a segítségüket. Üdvözlettel: K. T.

  A megnyúlt, hengeres, farokrészen oldalról lapított zöldesszürke test, a nagyméretű lapos fej, a nagy száj, valamint a hát- és farokúszó között található zsírúszó alátámasztja, hogy a hal a törpeharcsafélék nemzetségébe tartozik, de a bemetszett farokúszója és mérete alapján nem a hazánkban inváziós barna törpeharcsa vagy fekete törpeharcsa fajok egyike, hanem azok közeli rokona, a pettyes harcsa (Ictalurus punctatus).  Nevét a fiatal példányokon megfigyelhető kisebb feketés foltokról kapta, melyek idősebb korra eltűnhetnek.

  A képen látható halat augusztus 19-én este 7 órakor fogtuk a Dunán a budapesti Ördög-árok dunai befolyójánál. Elsőre jászkeszegnek gondoltuk, de a száj állása kicsit másnak tűnik, a balinéra emlékeztet, ezért jászkeszeg és balin hibridjére tippelünk. Üdvözlettel: B. K.

  A hal oldalvonalán 63 pikkely számolható, ami köztes érték, a jászkeszegnek kevesebb, a balinnak ennél több pikkelye van. A balinra jellemző nagyméretű száj is megfigyelhető, szöglete eléri a szem vonalát, a hát viszonylag alacsony, ami szintén a balinra jellemző bélyeg. A jászkeszegre utal viszont, hogy az alsó állkapocs nem ér túl a felsőn, és  hegyéről hiányzik a balinra jellemző kampós végződés. A farokalatti úszó a balin esetében homorúbb, mélyebben bemetszett lenne, mint ami a képen látható példány esetében megfigyelhető. Mindezek alapján úgy gondoljuk hogy a tipp helyes volt, a képen látható hal egy ikrás balin és egy tejes jászkeszeg hibridje, vagyis balin-jászkeszeg (Leuciscus aspius x Leuciscus idus).

    A képen látható kb. 30 cm hosszú halat az unokám fogta 2024. március 10-én 17:53-kor a Rábán Győr közelében. Telefonon körbekérdeztük az ismerős horgászokat a hal faját illetően, de csak hümmögés volt a válasz. Fotózás után természetesen visszahelyeztük a folyóba. Mi szajblingra vagy galócára tippeltünk, de nem sikerült dűlőre jutnunk. A  határozásban szeretném kérni a segítségüket. Üdvözlettel: Zs. Cs.

   A mell-, a has- és az anális úszó első sugarai fehér színűek, valamint a hal oldalán világos foltok is megfigyelhetők, ami alapján a hal egy szajbling.  A hátúszóról hiányozó világos pöttyök, a fakó színezet, valamint az alacsony testmagasság alapján azonban a hal nem tisztán pataki szajbling, hanem a tavi szajblingnak és a pataki szajblingnak a hibridje (Salvelinus alpinus x Salvelinus fontinalis). Ausztria szomszédos területein többnyire e két idegenhonos fajnak a gyorsabb növekedésű hibridjét, az elzászi szajblingot nevelik.

  A képen látható keszeget augusztus 4-én reggel a badacsonyi kikötő végén fogtam, egy 4 cm-es gumihallal, mártogatós módszerrel. Nem vagyok biztos abban, hogy melyik fajba tartozik, ezért a segítségüket kérem a határozásban. Fotózás után a halat természetesen visszaengedtem. Üdvözlettel: K. A.

  A félig alsó állásúnak tűnő, de csúcsba nyílónak is elfogadható száj, a viszonylag nagyméretű pikkelyek, melyekből az oldalvonal mentén 40 számolható, a narancsos színezetű úszók, valamint az alapján, hogy a hát- és hasúszó kezdete egy vonalba esik, a hal egy fakó bodorka (Rutilus rutilus).

  Örömmel jelentem, hogy a Csömöri-patakon egy keresztgát helyreállítási munkálatait végeztük önkormányzati, természetőri, valamint civil összefogással, amikor találkoztunk egy kövicsíkkal. Az alvízi, ideiglenesen vízutánpótlás nélkül maradt részen bukkantunk rá a sárban, megfogtuk, majd óvatosan átvittük a felvízi szakaszra. Üdvözlettel: K. B.

  A halacska szerintünk is egy védett kövicsík (Barbatula barbatula), köszönjük a lelőhelyre vonatkozó tájékoztatást.

  2024. augusztus 2-án a  Duna Szigetújfalu alatti szakaszán fogtam ezt halat, melyet egy hasonló példány követett. A halak mielőbbi visszahelyezését tartottam szem előtt, így a képek nem sikerültek a legjobban. Egy közösségi oldalon vita alakult ki azzal kapcsolatban, hogy ezek a halak vicsegék vagy kecsegék. A képen látható hal határozásában kérném a segítségüket. Kíváncsian várom válaszukat. Üdvözlettel: Cs. T.

  A vicsege, vagyis a viza és a kecsege hibridje a vizeinkben nem fordul elő, ugyanis az utolsó vizafogás Magyarországon 1987-ben történt, vicsegék telepítésére és importjára pedig nem volt példa az elmúlt évtizedekben. Tokfélék esetében a határozás megkönnyítése érdekében a hal fejét alulról is le kell fényképezni, ugyanis a bajusszálak és az ajkak fontos határozóbélyegek. A kifejezetten hosszú, enyhén felfelé hajló orr, a karcsú test és a hosszú bajuszszálak alapján viszont ezúttal megállapítható, hogy a hal egy méretes kecsege (Acipenser ruthenus).

  A Duna csepeli szakaszán egy elém sodródó dévérkeszegre lettem figyelmes horgászat közben, ami még életben volt ugyan, de látszott rajta, hogy hamarosan el fog pusztulni. Furcsa, piros színű volt az egész teste, de nem véres. Tudnának segíteni, hogy mi okozhatta ezt? Üdvözlettel: L. Z.

  Több szakértő véleménye alapján különféle hatások állhatnak a tünetegyüttes hátterében. A képen látható dévéren számos lyukas pikkelyt látni, amik egy rákparazita, a Tracheliastes maculatus általi fertőzésre utalnak. Ezenkívül a szállítás közben sanyargatott vagy a sokáig szákban tartott dévérkeszegek is hasonló tüneteket mutatnak, így az sem zárható ki teljesen, hogy egy másik horgász által kifogott, a horogról nem kíméletesen leemelt és elengedett példány látható a képen. Mindezek következtében valamilyen bakteriális vagy vírusos fertőzöttség alakulhatott ki, erre utal a pikkelyek borzolódása és az úszók roncsolódása. Ezek bizonyításához azonban a hal laboratóriumi vizsgálatára volna szükség.