2024. április 4-én, 18 óra körül, a Gaja-patak székesfehérvári szakaszán 7 példányt fogtam az alábbi képen látható halfajból. Úgy gondolom, hogy valamiféle durbincs lehet, ezelőtt még soha nem fogtam ilyen halat. Horogszabadítás után mindegyiket visszaengedtem. A hal fajának beazonosításában kérném segítségüket. Üdvözlettel: T. A.

  A barnásszöld testen található apró, sötét foltok, valamint az alapján, hogy a hátúszó hátsó szegélyvonalának meghosszabbítása hegyesszögben metszi a faroknyelet a képen látható hal egy nem fogható vágódurbincs (Gymnocephalus cernua).

  A mellékelt fotón látható keszeget 2024. április 1-én Zamárdinál fogtam a Balatonból. A hal hasüregében egy hosszú és lapos, kb. 1,5 cm széles 30 cm hosszú és 1-2 mm vastag, lapos férget találtam. Azt szeretném kérdezni, hogy milyen parazita ez és hogy ehető-e az ilyen parazitával fertőzött hal? Üdvözlettel: T. J.

  A hal hasüregéből a Ligula intestinalis nevű galandféregnek a lárvája került elő. Az emberre veszélyt nem jelent, a hal fogyasztható.

  Molnár György horgász 2024. március 29-én egy rekordméretű dévérkeszeget fogott a Rábából Szentgotthárdnál. A hal testtömege 6,13 kg, a testhossza 74 cm volt. Önök szerint milyen idős lehet egy ekkora hal? Várom szíves válaszukat, köszönettel: F. Zs.

  Külföldi szakkönyvek szerint a dévérkeszeg maximum 70-80 cm-es és 6-7 kg-os lehet. Az életkorra vonatkozóan 20 év körül adják meg a végső határt, de a növekedési ütem lassulásának a figyelembevételével ezt a rekordpéldányt 20 évnél is idősebbnek becsüljük.

  A képen látható csodás leánykoncért 2024. április 1-én reggel fogtam a Duna váci szakaszán. Szinte hihetetlen, hogy ezek a jellemzően ezüstös színű halak ívaskor aranyszínűvé válnak és akár 5 mm-nél is nagyobb tüskéket növeszthetnek magukra. Nem mértem meg sem a súlyát sem a hosszát, de az utóbbi 50 cm körül volt. Gyors fényképezés után szabadon engedtem. Üdvözlettel: R. P.

  Köszünjük az információt, a leánykoncér (Rutilus virgo) impozáns nászkiütéseket öltő, endemikus fajunk, melynek a gyakorisága, valamint az előkerülő példányok mérete is növekvő tendenciát mutat, amiben a védett státusznak és a klímaváltozásnak egyaránt szerepe lehet. Gratulálunk a szép fogáshoz!

  Május 20-án a Közép-Tiszán a parti kövezésen erre az ikratelepre lettem figyelmes. Először valamilyen puhatestűre vagy rovarra gondoltam, de közelebbről jól kivehetőek voltak a fejlődő, mocorgó kishalak. Sajnos ötletem sincs melyik fajhoz tartoznak, ebben kérném a segítségüket. Az ikrákat a kővel együtt fotózás után a vízbe helyeztem, hátha még ki tudnak fejlődni mielőtt újra partra kerülnének. Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: Sz. Cs.

  Köszönjük ezt a csodálatos fotót, de a kérdésére sajnos nincs válaszunk. A fejlődő hallárvák láttán több olyan faj is eszünkbe jutott, amely hajlamos kövekre ívni, de dönteni nem tudtunk. Ám, ha a látogatóink közül valaki jól megindokolt választ ad, köszönettel vesszük.

  A képen látható halakat egy magyarországi, alföldi csatornában fogták. Azt szeretném kérdezni, hogy a képen látható kárászok melyik fajba tartoznak? Üdvözlettel: U. B.

  A halak háta a viszonylag magas, ami a széles kárász egyik jellegzetessége, viszont az ezüstkárászok testhosszhoz viszonyított testmagassága igen tág határok között változik, a lassan folyó alföldi csatornák esetében a magas hát is gyakran előfordul.  Sajnos a hátúszó a képen nem látható kifeszített állapotában, így az ezüstkárászra jellemző egyenes hátúszószegély, valamint a ritkán fogazott bognártüske sem kivehető, viszont az oldalvonalon található 32-nél kevesebb pikkely arra enged következtetni, hogy a halak ezüstkárászok (Carassius gibelio).

   Ezt a 26 centis halat 2024. március 30-án az esti órákban fogtam a Duna Dunafalva feletti szakaszán, az 1465-ös folyamkilométernél. Véleményem szerint egy magyar bucó akadt horogra, de szeretném megerősítésüket kérni ezzel kapcsolatban. Üdvözlettel: A. F.

   A két bucófajt legkönnyebben az első hátúszó sugárszáma, valamint a faroknyél vastagsága alapján lehet elkülöníteni. Jelen esetben az elülső hátúszót 10-nél több csonttüske merevíti, a hal viszonylag robosztus felépítésű és a faroknyele is aránylag vastag, ami alapján a hal valóban egy fokozottan védett magyar bucó (Zingel zingel).

  Ezt az öt halat a Vänern tóban fogta egy barátom Svédországban. Azt szeretném kérdezni, hogy a képeken látható halak egy fajba tartoznak-e? Üdvözlettel: P. G.

  A nagyméretű száj, a farokúszón hiányzó pöttyök, valamint a halak oldalán található fekete foltok körüli világos udvarok alapján mindegyik hal sebes pisztráng (Salmo trutta).

   Csalihalfogás közben akadt horogra a mellékelt képen látható hal. Jól sejtem, hogy valamilyen hibrid egyeddel volt dolgom? Feltételezem, hogy az egyik a bodorka lehet, a másik pedig dévér- vagy a karikakeszeg, de nagy a bizonytalanság bennem. Köszönöm válaszukat előre is. Üdvözlettel: Sz. M.

   Jól gondolja, hogy a hal hibrid, és az egyik szülő a szemgyűrű narancssárga színéből következően a bodorka (Rutilus rutilus) lehetett. A másik szülő valószínűleg a dévérkeszeg (Abramis brama), amely talán gyakrabban összeívik a bodorkával. A két faj hibridjét 1991-ben írták le, ahogyan a fekete-fehér képen is látható. Tehát a hal valószínűleg e két faj hibridje, vagyis bodorka-dévérkeszeg (Rutilus rutilus x Abramis brama). Teljesen azonban a karikakeszeget (Blicca bjoerkna) sem zárhatjuk ki, ám ennek az eldöntéséhez további vizsgálatokra lenne szükség (kopoltyútüskék száma, garatcsont alakja, garatfogak száma, genetikai vizsgálat).