Weiperth András, Király Kinga, Bányai Zsombor Márk

   Mind Baranya, mind Tolna vármegye területe vizes élőhelyekben igen gazdag, de sajnálatos módon mindkét vármegye álló- és áramló vizeiben számos idegenhonos faj jelenlétét bizonyították az elmúlt évtizedekben.

    Az észak-amerikai eredetű cifrarák (Faxonius [Orconectes] limosus) első hazai példányainak észlelése után napjainkra hazánk leggyakoribb tízlábú rákfajává vált. A Duna Baranya és Tolna vármegyei szakaszán az 1990-es évek második és a 2000-es évek első felében észlelték a folyam főágában és a hullámterén található mellékágakban, így számítani lehetett rá, hogy előbb-utóbb további vízrendszerekben is megjelenik. Bár a cifrarákot a Dráva horvát és szlovén vízgyűjtőjén már korábban kimutatták, a folyó magyarországi vízrendszerében vizsgálatainkig nem jelezték.

   Vegyes korcsoportú cifrarákok a Csámpai-patak paksi atomerőmű által hőterhelt szakaszán (Fotó: Weiperth András)

   A 2015 márciusa és 2024 február között végzett hidrobiológiai felméréseink eredményeként sikerült kimutatni a cifrarákot Baranya vármegyében a Lánkai-patak dunaszekcsői (46,093025É, 18,755289K), a Véméndi-patak bári (46,053794É, 18,719621K), a Fekete-víz szaporcai (45,806682É, 18,102766K), a Gordisai-csatorna torkolat feletti szakaszán (45,769381É, 18,246824K). A cifrarák megjelenését Tolna vármegyében a Csámpai-patak 6. számú főút alatti (46,562744É, 18,829471K), a patakot befogadó Faddi-Duna mellékágban (46,446820É, 18,856796K), a Kabszegi-tóban (46,402469É, 18,718837K), a Bátai-holtágban (46,131370É, 18,789046K), a Szekszárd-Bátai-főcsatorna öcsényi (46,310019É, 18,740896K) és sárpilisi (46,245342É, 18,721208K), a Lajvér-patak bátai (46,130029É, 18,776509K), a Szálkai-víztározó alatti (46,256046É, 18,609949K) és a Völgységi-patak szekszárdi (46,378394É, 18,67341K) szakaszán észleltük. A vízfolyásokban, valamint egyes természetes és mesterséges állóvizekben megjelenő, esetenként jelentős egyedszámot elérő cifrarákállományok a természetvédelmi kockázatok mellett jelentős hatással lehetnek a holtágak, horgász- és haltermelő halastavak ökológiai állapotára is. A cifrarák megjelenése és terjedése a még mindkét megyében megtalálható folyami rák (Astacus astacus) és kecskerák (Pontastacus leptodactylus) állományaira is kockázatot jelent, mert a rákpestist (Aphanomyces astaci) aktívan terjesztő fajként a még megmaradt állományokat is megfertőzheti.

Hivatkozás: Weiperth A., Király K., Bányai Zs. M. (2024): A cifrarák (Faxonius limosus) új észlelései Baranya és Tolna vármegyében. Halászat. 117/2: 18.

Juhász Máté

   2024. február 22-én a busafajok fogására irányuló, nagy méretű fenékvarsákkal folytatott ökológiai halászat során egy idősebb leánykoncér is előkerült a Tisza folyó Tisza-tavi szakaszáról, a Tiszafüredről Poroszlóra vezető híd közelében (koordinátái: 47.643347, 20.738934).

   Áradások idején a folyó itt is felgyorsul, de máskor a duzzasztás miatt meglassult víz nem tipikus élőhelye a reofil fajoknak, ezért a Tisza-tavon ritkaságszámba menő leánykoncér különleges fogásnak számít. Legutóbb 2021-ben sikerült kimutatni a fajnak egy fiatal példányát ugyancsak Tiszafürednél, de meglepő módon a Tisza-tó tározótéri állóvizéből.

   Érdekességként pár nappal később, március 2-án, szinte pontosan ugyanitt egy másik áramláskedvelő fajnak, a domolykónak (Squalius cephalus) egy idősebb példányát sikerült megfogni, március 18-ig pedig három újabb, méretes domolykó és egy adult márna (Barbus barbus) is előkerült.

   2023 novemberétől február végéig szokatlanul sok, összesen hét árhullám vonult le ezen a Tisza-szakaszon, ami nyilvánvalóan összefügg a szokásosnál lényegesen enyhébb időjárással. A 2024-es év februárja különösen rendhagyó volt, a hónap országos átlaghőmérséklete hét fokkal volt magasabb az 1991–2020 közötti időszak átlagánál. Minden bizonnyal az enyhe, de csapadékos tél által előidézett áradásoknak köszönhető, hogy a Tisza-tavi folyószakaszon is gyakoribbá váltak ezek a gyorsabb vizeket jellemző, kimondottan áramláskedvelő fajok.

A Tiszafürednél fogott leánykoncér (Fotó: Juhász Máté)

Hivatkozás: Juhász M. (2024): Leánykoncér (Rutilus virgo) a Tisza folyó Tisza-tavi szakaszán. Halászat. 117/2: 19.

Berényi Dániel András, Fekete Gábor, Kópor István, Kuznyák Bálint Miklós, Szabó Gergely, Lehoczky István, Weiperth András

   Az elmúlt évtizedekben számos inváziós faj jelent meg és terjed hazánk vizeiben. Közülük is kiemelten nagy kockázatot jelent az amurgéb (Perccottus glenii) és a márványrák (Procambarus virginalis) a makrozoobentonra, valamint a hal- és kétéltűközösségekre.

   A Rákos-patak Pest vármegye egyik leginkább szabályozott vízfolyása. Számos településen halad át, és emellett több tórendszert alakítottak ki a fő és mellékágain. Gödöllő és Isaszeg között a Rákos-patak völgyében található a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ (NBGK) vagyonkezelésében lévő tórendszer, ahol a bérlő horgászegyesületek tevékenysége mellett az NBGK több őshonos halfaj génmegőrzését is végzi, illetve a jövőben védett halfajok megőrzését is tervezi. Ezért is jelent nagy kockázatot bármilyen inváziós faj megjelenése a Rákos-patak felső vízrendszerében.

A halastóból fogott márványrák (Fotó: Berényi Dániel András)

   Az intézmény munkatársai 2022. augusztus 12-én a törpeharcsavarsák ellenőrzése során egy adult hím amurgébet azonosítottak a Kis-Rákos-patak torkolata feletti tóban (47.564928É, 19.367011K). Ezt követően a 2023. november 2-án végzett lehalászás alkalmával egy adult márványrákot találtak a fogásban (47.564492É, 19.369724K). A két inváziós faj észlelése jelentős kockázatot jelent, mivel számos lápi halfaj megőrzése szempontjából a központ vízterülete és a Szada határában található tórendszer is kiemelt jelentőséggel bír. Eredményeink alapján sajnos folyamatosan számolni kell az amurgéb és a márványrák megjelenésével azokban a vízrendszerekben, melyeket urbanizációs hatások érnek.

Hivatkozás: Berényi D. A., Fekete G., Kópor I., Kuznyák B. M., Szabó G., Lehoczky I., Weiperth A. (2024): Amurgéb (Perccottus glenii) és márványrák (Procambarus virginalis) a Rákos-patak vízrendszerében. Halászat. 117/2: 17.

Weiperth András, Franyó Szonja

   Az elmúlt évtizedekben végzett halbiológiai vizsgálatok az amurgéb megjelenését és terjedését igazolták a Balaton nyugati és déli vízgyűjtőjén, de magának a tónak a területéről nem sikerült igazolni a faj előfordulását.

   2016 tavaszán kezdtük meg egyes befolyók, valamint a Balaton és a Kis-Balaton parti zónájában található élőhelyek tízlábú rákokra és halakra vonatkozó rendszeres faunisztikai vizsgálatait. A Balatonon végzett mintavételek során az amurgébet először 2017. május 17-én sikerült kimutatni a Keszthelyi-öbölben, a Zala folyó torkolatától északra (46.707700É, 17.261954K). A 97 mm standard testhosszú nőstény egyedet csalizott rákvarsával sikerült megfogni. Ezt követően 2018. október 27-én elektromos halászgéppel egy 58 mm hosszú egyed került elő az előbb megadott ponttól északabbra (46.708071É, 17.261271K). A faj következő észlelése 2023. november 14-én történt, ekkor egy 49 mm és egy 53 mm-es egyedet sikerült egyenáramú elektromos halászgéppel a Zala torkolattól északra található nádasban megfogni (46.709700É, 17.257340K).

Balatoni nádasban fogott amurgébek (Fotó: Weiperth András)

   A Balaton vízgyűjtőjén az amurgéb sikeres terjedését igazolja a tóban történő észlelése. Életmódjából adódóan a faj a zárt nádasokban, az alig pár centis vízben képes lehet idővel elterjedni a tó területén. Megjelenése jelentős kockázatot jelent a Balaton parti zónájának élővilágára, valamint a tó egyes északi befolyóiban és a Lesence-nádasmezőn található lápi pócok (Umbra krameri) állományára. A kutatást az ÚNKP-2022-2-I-MATE/17, ÚNKP-23-2-I-MATE-21 pályázatok támogatták.

Hivatkozás: Weiperth A., Franyó Sz. (2024): Amurgéb (Perccottus glenii) észlelései a Balatonban. Halászat. 117/2: 17.

Harka Ákos, Csaba György 

Hivatkozás: Harka Á., Csaba Gy. (2024): Egy mikrospórás petefészeksorvasztó halparazita (Ovipleistophora mirandellae) hazai jelenléte. Halászat. 117/1: 19.