Papp Gábor

   A Tisza-tó halgazdálkodási hasznosítója 2025. január elseje óta a Magyar Országos Horgász Szövetség. Az új hasznosító a munkavállalók mellett megtartotta a korábbi jogosult által eredményesen alkalmazott gyakorlatot a kárókatona itt telelő állományának riasztására, gyérítésére.

Kisebb csapat kárókatona érkezése a Tiszára.

   A telelő halállomány nyugalmát elősegítő tevékenység a szükséges engedély birtokában kezdődött január elején a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósággal és a területileg illetékes vadásztársaságokkal szoros együttműködésben. A gyérítés első napjaiban sikerült a legtöbb kárókatonát elejteni, aztán január második hetében a fokozódó lehűlés miatt befagyott a Tisza-tó tározótere, majd részben a folyó is. Emiatt jelentősen beszűkült a kárókaton halászterülete, így a madarak kénytelenek voltak a Tisza folyó Kiskörei Duzzasztómű alatti szakaszán zsákmány után kutatni, ugyanis ott a jelentős vízmozgás miatt nem alakult ki zárt jégborítás. A Tisza-tó térségében ekkor alig lehetett kárókatonát látni. A szomszédos halgazdálkodóktól érkező információkból az rajzolódott ki, hogy a helyenként -18 ℃-os hideg miatt kialakult jégborítás arra késztette a kárókatona-állományt, hogy tovább haladjon dél felé.

   A 2025/2026 telén folytatott állományszabályozás, melynek során 225 kárókatona lett elejtve, a kiadott engedélyező határozattal összhangban február 15-én ért véget. Ezalatt a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrszolgálata több esetben ellenőrizte a tevékenységet, és semmiféle szabálytalanságot nem állapított meg.

Hivatkozás: Papp G. (2026): Kárókatona-riasztás és állományszabályozás a Tisza-tavon. Halászat 119/4: 47.

Sallai Zoltán, Harka Ákos, Lehoczky István

   A Kárpát-medencében a 18. században végrehajtott vízrendezési munkálatokkal, a nagy mocsárvidékek lecsapolásával a mocsári élőhelyek kiterjedése nagy mértékben beszűkült, ezáltal a mocsári halfajok populációi is jelentős mértékben leapadtak. A kurta baing (Leucaspius delineatus) szintén azok közé a ritka mocsári faunaelemek közé tartozik, melynek elterjedéséről kevés információ áll rendelkezésre.

   A kurta baing Magyarországon jelenleg „védett” státuszban van. Legjellemzőbb élőhelytípusok, ahol előfordul, azok a lápi, mocsári élőhelyek, ahol olyan veszélyeztetetett lápi halfajoknak társhala, mint a compó (Tinca tinca), a széles kárász (Carassius carassius), a réticsík (Misgurnus fossilis) és a lápi póc (Umbra krameri). Ezek mellett ismert közép-hegységi vízfolyásban élő populációja is, ahol olyan fajok a társhalai, mint pl. a domolykó (Squalius cephalus), a dunai küllő (Gobio obtusirostris) és a kövicsík (Barbatula barbatula). Több esetben találtuk meg kisebb síkvidéki csatornákban, degradált élőhelyeken és nagyobb folyók hullámterében lévő kisebb kubikgödrökben, holtmedrekben.

   A széles kárász (Carassius carassius) Bănărescu (1994) szerint Romániában az 1990-es évekre a vîlsani kölöntesügér (Romanichthys valsanicola) után a második legveszélyeztetettebb fajjá vált. Sajnálatosan Magyarországon hasonló a helyzet. Az inváziós ezüstkárász (Carassius gibelio) ma Magyarországon a leggyakoribb és legelterjedtebb halfajnak mondható, még a zárt, lápi élőhelyeken is megjelent, ahonnan fajrokona, a széles kárász lassan visszaszorul. A széles kárász sok helyről, főként holtmedrekből eltűnt a horgászati célú hasznosítás, az illegális ezüstkárász-telepítések miatt. Sajnálatosan Magyarországon a széles kárász nem élvezi a természetvédelem oltalmát, ellenben egész évben tiltott a kifogása.

A címben szereplő két faj lelőhelyei az utóbbi ötven évben
Harka, Sallai (2025): Magyarország halfaunája c. könyve alapján

   A vizsgálatokat az élőhelyek zömén kis teljesítményű, akkumulátoros rendszerű elektromos halászgéppel végeztük, a legtöbb élőhelyen nagyon nehéz terepi körülmények között tudtunk adatokat gyűjteni, részben a nagy szubmerz és emerz vízinövény-borítottság, részben a mély lágyüledék miatt. A legtöbb helyszínen fotódokumentációt készítettünk az élőhelyekről, megmértük a leggyakoribb vízminőségi paramétereket (pH, oldott oxigéntartalom, vezetőképesség, vízhőmérséklet), a fogott fajok egyedszámait digitális diktafonnal rögzítettük.
___________________________________________________________________________
   A mocsári halfajokkal kapcsolatos bécsi konferencián (The fish of muddy waters) 2025 októberében bemutatott poszter angol nyelvű összefoglalója itt olvasható: https://doi.org/10.3897/aca.8.e182755

Hivatkozás: Sallai Z., Harka Á., Lehoczky I. (2025): The Distribution of the Belica Leucaspius delineatus and the Crucian Carp Carassius carassius in Hungary over the Past Fifty Years and the Threats to the Persistence of Their Populations. ARPHA Conference Abstracts 8: e182755, doi: 10.3897/aca.8.e182755

Sallai Zoltán, Sallai Márton

   A faj első hernádi előfordulásáról 2012-ben számoltunk be a Halászat hasábjain. Legutóbb Polyák és Kovács 2025-ben erősítette meg a korábbi megfigyelési adatot a folyóból. 2025. október 20-án az ALTEO Nyrt. megbízásából végeztünk halfaunisztikai felmérést a Hernádon Felsődobsza és Gibárt térségében. A gibárti duzzasztómű alvizén, egy erősen sodrott kavicsos folyószakaszon (Y806038; X331738) nagy meglepetés ért bennünket, amikor a gumicsónakból végzett halászat során a fokozottan védett homoki küllők (Romanogobio kesslerii) mellett egy adult felpillantó küllőt (Romanogobio uranoscopus) is észleltünk a hálónkban.

A Gibártnál fogott adult felpillantó küllő (Romanogobio uranoscopus) (Fotó: Sallai Zoltán)

   Az előfordulás különösen azért érdekes, mert a fajnak a gibárti duzzasztón is át kellett jutnia, és a korábbi lelőhelytől több mint 25 km-re van délre. A felpillantó küllők minden bizonnyal a 2010-es nagy hernádi árvíznél sodródtak le Szlovákiából, és szerencsére az elmúlt 15 évben fenn is tudott maradni populációjuk a Hernád hazai szakaszán.

Hivatkozás: Sallai Z., Sallai M. (2026): Újabb felpillantó küllő (Romanogobio uranoscopus) a Hernádból. Halászat: 119/4: 46.

Sallai Zoltán, Kugler Péter

   A védett leánykoncér az elmúlt években több kisebb vízfolyásunkból is előkerült. A Rábán és vízgyűjtőjén nem számít gyakori fajnak, korábbi észlelésünk a nicki duzzasztó környékéről van. Az NBmR keretében 2025. október 5-én a Rábcán végeztünk halfaunisztikai felmérést. Elektromos halászgéppel halásztunk a folyó jobb partja mentén, amikor egy fiatal, vélhetően ez évi ívásból származó, nyúlánk ivadék akadt a hálónkba. Alaposabb szemrevételezést követően a halat leánykoncérnak határoztuk. A fogás Győrsövényház térségében, a közúti híd alatt (Y525376; X263925) történt a délutáni órákban.

A Rábcából fogott leánykoncér (Fotó: Sallai Zoltán)

   Az egyed minden bizonnyal a befogadó Mosoni-Dunából jutott fel. Ezenkívül megjegyezzük, hogy mindhárom rábcai mintahelyünkön (Tárnokréti, Győrsövényház, Enese) megfogtuk a kerekfejű géb (Neogobius melanostomus) több egyedét, ami korábban szintén nem volt ismert a vízfolyásból.

Hivatkozás: Sallai Z., Kugler P. (2026): Leánykoncér (Rutilus virgo) a Rábcában. Halászat 119/4: 46.

A cikk itt érhető el

Hivatkozás: Nagy László (2026): A Magyar Haltani Társaság Halak napja tiszteletére tartott konferenciája. Halászat 119/4: 26-27.

A cikk itt érhető el

Hivatkozás: Takács P. (2026): Inváziós fajok ökológiai kihívásai a Balaton térségében – VIHARFELLEGEK A MAGYAR TENGER FELETT. Élet és Tudomány 81/8.

Pfeifer Rikárd, Udvari Zsolt

   A Ráckevei Dunaági Horgász Szövetség (RDHSZ) a 2026. január 23–24-i hivatásos halőri területbejáráskor a XXX-as (Harmincas) csatorna gyorsabb folyású ürbői szakaszán felriasztott egy jelentős csapat nagy kárókatonát (Phalacrocorax carbo), melynek egyedei a csatornán táplálkoztak és menekülés közben temérdek halat ráztak ki a torkukból. A helyben zsákmányolt és frissen visszaöklendezett halak egy kisebb részét sikerült hivatásos halőreinknek kiszedni a vízből és a parti növényzetből. Ezeket átvizsgálva három balin, egy dévérkeszeg, egy vörösszárnyú keszeg, egy compó, egy süllő és egy ezüstkárász adult egyedeit azonosították, de mellettük egy a vízre nézve új halfaj előfordulását is sikerült igazolnunk, ugyanis a kárókatonák táplálékában nagytestű jászkeszegek is szerepeltek.

Kormoránok által kiöklendezett jászkeszegek a XXX-as csatornából (Fotó: Pfeifer Rikárd)

A talált jászkeszegek testtömege, hossza, megkerülési helye és ideje:
1. egyed
   730 g testtömeg, 32,5 cm standard testhossz, (47°116120 és 19°165839, 2026. 01. 23.);
2. egyed
   705 g testtömeg, 32,5 cm standard testhossz, (47°114441 és 19°167019, 2026. 01. 23.);
3. egyed
   690 g testtömeg, 32,0 cm standard testhossz, (47°112528 és 19°168626, 2026.01.24.);
4. egyed
   1135 g testtömeg, 36,0 cm standard testhossz, (47°111462 és 19°168542, 2026.01.24.).

   Az RDHSZ e vízterületen rendszeresen végez halőri ellenőrzéseket, de az elmúlt negyedszázadra visszatekintve hivatásos halőreink sem az Északi-övcsatornán, sem a XXX-as csatornán nem találtak jászkeszeget, se a horgászfogások átvizsgálásakor, se a horgászversenyek fogási eredményében. E reofil halfaj terjedésében szerepet játszhat a „Vizet a tájba!” program, aminek következtében a Duna–Tisza közén lévő csatornák vizének hozama és sebessége megnövekedett. Fenti környezeti hatások miatt e vízfolyáson a jászkeszeg további észak–déli irányú terjedésére is számítani lehet Bács-Kiskun vármegye felé.

Hivatkozás: Pfeifer R., Udvari Zs. (2026): Jászkeszegek (Leuciscus idus) a Duna–Tisza közi XXX-as csatornából. Halászat 119/2: 11.

Papp Gábor, Juhász Máté, Harka Ákos

   A vízigények teljesítése után a tél beköszöntével a Tiszafüredi öntöző főcsatorna kezdeti szakaszán a víz szintje erősen lecsökken. Ilyenkor az ún. csendesítő medencében halak rekednek, melyek segítség nélkül elpusztulnának. A korábbi tapasztalatokból tudjuk, hogy közöttük védett és fokozottan védett fajok egyedei is lehetnek, ezért 2025-ben is halmentést szerveztünk a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság munkatársainak közreműködésével.

   A művelet során lementünk a műtárgy aljába, és kis szembőségű kétközhálóval fogtuk ki a csapdába került halakat, melyeket halőrök szállítottak el és juttattak vissza a Tiszába. Az adatok összesítése után kiderült, hogy 19 halfaj 1550 egyedét mentettük meg, melyek között volt több védett is. A legnagyobb értéket a védett halványfoltú küllő (Romanogobio vladykovi) 126 egyede jelentette, melyek egyenként tízezer forintos természetvédelmi értékkel bírnak. Előkerült egy védett széles durbincs (Gymnocephalus baloni) és öt szintén védett selymes durbincs is (Gymnocephalus schraetser), melyek természetvédelmi értéke egyedenként ötvenezer forint.

Halmentők a csendesítő medence alján

   Már az eddig felsorolt halak értéke is meghaladja a másfél millió forintot, de ehhez még hozzájön azoknak az egy- és kétnyaras halgazdálkodási jelentőséggel bíró halfajoknak az értéke, melyek egyedeit megtaláltuk a műtárgyban. A keszegfélék mellett előkerült egy harcsa, 27 balin, 36 süllő, 23 kősüllő és 19 sügér. A nálunk ritkaságnak számító domolykó mellett kimentettük még az egyre gyakrabban előforduló szilvaorrú keszegnek négy és a jászkeszegnek egy példányát. A Tiszába visszatelepített állomány természetvédelmi és halgazdálkodási értéke együttesen mintegy 1 650 000 forintot tesz ki.

   Érdekességként megemlítjük, hogy a halmentés során előkerült a csupasztorkú géb is (Neogobius gymnotrachelus), melyet ősszel mutattunk ki elsőként a Tisza-tóból. Most, hogy a faj bekerült a térség öntözőcsatorna-hálózatába, a környező kisebb vizekben és halastavakban is számítani lehet a megjelenésére.

Hivatkozás: Papp G., Juhász M., Harka Á. (2026): Halmentés a Tiszafüredi öntöző főcsatorna csendesítőjéből. Halászat 119/2: 10.

Wilhelm Sándor

   Fenti címmel egy hézagpótló könyv jelent meg Patkó Ferenc székelyudvarhelyi nyugalmazott biológiatanár tollából a Top Invest kiadó gondozásában. Nagyon fontos könyv, hiszen Romániában eddig nem jelent meg magyar, de román nyelven sem olyan kiadvány, amely ennyire részletesen taglalja ezt az aránylag kevésbé ismert állattörzset.

A könyv borítólapja

   A könyv elején a szerző érzékletesen mutatja be, hogy miként lett belőle a puhatestűekkel foglalkozó malakológus. Az is kiderül, hogy gyűjteményének többsége olyan fajokat tartalmaz, amelyeket hazai és külföldi kirándulásai, tanulmányútjai során gyűjtött össze, s a begyűjtött anyagot lakásán őrzi, ahol szívesen bemutatja minden érdeklődő látogatónak. Az anyag többsége nem távoli tengerekből, kontinensekről származik, hanem olyan hazai vagy aránylag közeli területekről, ahova a közönséges földi halandó is eljuthat, s ez azért fontos, mert a begyűjtött példányokat a könyv ábrái és leírásai segítségével meg is lehet határozni.

   Biológus mivoltát nem letagadva saját rajzaival illusztrálva bemutatja a puhatestűek törzse hét osztályának belső felépítését, amely alapvető hasonlóságokat mutat, annak ellenére, hogy külső képük még csak nem is hasonlít egymásra (gondoljunk csak a csigákra, kagylókra, vagy éppen a tintahalakra).

   A könyv gerincét a szerző gyűjteményében megtalálható fajok bemutatása adja. A 155 bemutatott faj közül 15 már kihalt, 140 viszont jelenleg is élő. Ezek közül 85 csiga, 49 kagyló, 2 bogárcsiga, 1 agyarcsiga és 3 fejlábú képviselteti magát. Minden bemutatott fajhoz fénykép és a jellegzetességeik rövid leírása tartozik, valamint az elterjedési területük említése, amelyet térkép is illusztrál. Mivel a szerző a könyvet a saját költségén adta ki, az megrendelhető a patko.f.ferenc@gmail.com ímélcímen. Az ára 70 Ron vagy 4900 Ft.

Hivatkozás: Wilhelm S. (2026): Egy új könyv: PUHATESTŰEK – MOLLUSCA. Halászat 119/2: 9.

Ferincz Árpád, Hegedűs Anna

   Ennek az idegenhonos fajunknak az első hazai példányát 1956-ban fogták a Duna budapesti szakaszán. Az elmúlt évtizedekben a folyam Százhalombatta feletti szakaszához kapcsolódó kisvízfolyások némelyikében tömegessé vált. Emellett lassú, hosszirányú terjedést mutat napjainkban is, amelyet a 2024-es Paks és Baja közötti előfordulási adatok bizonyítanak.

A Szent László-patakból fogott tüskés pikók egyike (Fotó: Ferincz Árpád)

   2025. július 9-én az NBmR protokollja szerint halállomány-felmérést végeztünk Martonvásár határában a Szent László-patakon. Ezen a Dunától folyás szerint hozzávetőleg 20 km-es távolságra lévő helyen (EOV X: 631018; Y: 218040) egyebek mellett két felnőtt tüskés pikót is sikerült fognunk. A fogás azért érdekes, mert 2019-ben ugyanezen a mintavételi ponton a faj még nem volt kimutatható.

Hivatkozás: Ferincz Á., Hegedűs A. (2026): Tüskés pikó (Gasterosteus aculeatus) a Szent László-patakból. Halászat 119/2: 9.