Információt szeretnék kérni a hazai fürge csellék rendszertani helyzetéről. Az iNaturalist nevű oldalon a Phoxinus phoxinus néven feltöltött megfigyeléseket rendre Phoxinus marsilii névre határozzák. Történt valami változás a taxonómiában? Válaszukat előre is köszönöm. Üdvözlettel: L. A.

  A korábban Phoxinus phoxinus tudományos néven ismert fürge cselle rendszertani helyzete jelenleg zavaros, állományai olyannyira elszigeteltek, hogy genetikai alapon több mint 20 fajt különítettek már el. Feltehetően Magyarországon belül is több faj él, ezek közül a Phoxinus marsilii az északnyugati patakokból került elő. A vizsgálatok jelenleg is zajlanak, az ezzel kapcsolatos publikációk megjelenése 1 év múlva várható.

  Hollandiában élek és fogtam egy sügért, ami szerintem hibrid. Egyetértenek? Tisztelettel: K. G.

  A képen látható halnak két hátúszója van, az első végén fekete folt látható, zöldes oldalát fekete harántsávok díszítik, ezek alapján a hal egy sügér (Perca fluviatilis). A fekete pettyek nem két faj összeívása miatt alakultak ki, hanem súlyos Apophallus-mételyfertőzés következményei. A mételyek metacerkáriának nevezett lárvái a halakat köztigazdaként használva jutnak be végső gazdáikba, a fertőzött halakat elfogyasztó gázlómadarakba, ahol kifejlődnek és szaporodóképessé válnak.

  A képen lévő halat kifogó horgász saját elmondása alapján egy széles kárászt fogott, szerintem viszont ezüstkárászt. Jól gondolom? Üdvözlettel: M. Sz.

  A képen látható hal oldalvonalán 32 pikkely számolható, ami köztes érték, háta magas, ami a széles kárászra jellemző, ám a nagyobb ezüstkárászoknál is gyakran előfordul. A széles kárász hátúszószegélye domború lenne, míg az ezüstkárászé homorú vagy egyenes, viszont ez a határozóbélyeg a képen sajnos nem látszik, ahogy a bognártüske fogainak száma és a fogak mérete sem. A hal világos pikkelyei az ezüstkárászra jellemzők. Ezek alapján a hal feltehetően egy inváziós ezüstkárász (Carassius gibelio), viszont az ezüstkárász széles kárásszal alkotott hibridje  (Carassius gibelio x Carassius carassius) sem zárható ki teljes mértékben. Ez utóbbi mellett szól, hogy az ezüstkárászoknál gyakori sötétszürke úszók mellett a hasúszó a széles kárászokra jellemzően barnásrózsaszín.

  Ezt a törpeharcsát július 9-én fogtam a Balatonból. Fekete törpeharcsa látható a képen, vagy egy eltűnőfélben lévő barna törpeharcsa? Válaszukat előre is köszönöm. Üdvözlettel: R. D.

  A hal hasa sárgás színű, úszósugarai világosak, melyek között fekete úszóhártya feszül, a farokúszó előtt világos harántsáv húzódik, továbbá a hal oldalát nem borítják barnás foltok. Mindezek alapján megállapítható, hogy a képen látható hal egy fekete törpeharcsa (Ameiurus melas). 

  A mellékelt képen látható halat az öcsém fogta 2025. július 7-én a balatonlellei mólónál, feeder módszerrel, kukoricával. A hal hossza 30 cm, súlya 29 dkg. A határozásban kérjük segítségüket. Üdvözlettel: M. T.

  A képen látható hal szája csúcsba nyíló, úszói narancsos színűek, hátúszójának kezdete egy vonalba esik a hasúszó kezdetével, oldalvonala mentén 42 pikkely számolható. Mindezek alapján megállapítható, hogy a képen látható hal egy bodorka (Rutilus rutilus).

  Azt szeretném kérdezni, hogy széles kárászt vagy ezüstkárászt fogtam az egyesületi vizünkön? A hal tömege 1,34 kg volt. Válaszukat előre is köszönöm. Tisztelettel: V. E.

  A képen látható hal úszói szürkés színűek, oldalvonalán 32-nél kevesebb pikkely számolható, ami alapján a hal a sárgás alapszíne ellenére is egy ezüstkárász (Carassius gibelio).

  A képen látható hal határozásában kérnénk segítséget, mivel méretei és külső jegyei alapján elbizonytalanodtunk abban, hogy szélhajtó küsz-e. A halat Tiszafürednél fogta egy gyermekhorgász a Tisza-tóból. Fényképezés után visszakerült a vízbe. Üdvözlettel: K. Z. 

  A képen látható hal szája felső állású, szeme nagy, oldalvonala teljes és nem kanyargós, hátúszója a hasúszónál hátrébb ered, farokalatti úszója hosszú. Ezek alapján megállapítható, hogy a hal egy küsz (Alburnus alburnus). Az ilyen méretű idős példányokat a horgászok "vezérküsznek" is nevezik.

  Ezt a halivadékot a Pilismaróti-öbölben találtam elpusztulva. A határozásban kérem segítségüket. Üdvözlettel: R. G.

  A képen látható halnak két különálló hátúszója van, oldalát sötét harántsávok díszítik. Ez három hazai fajunkra, a sügérre, a süllőre, valamint a kősüllőre jellemző. A sügér szája kisebb, háta magasabb, mint a képen látható halé, így ez a faj kizárható. A süllő és a kősüllő megkülönböztetése ilyen korban nem egyszerű. Felnőtt példányoknál a süllő állkapcsán a többi közül kiemelkedő ebfogak is vannak, míg a kősüllőnél ezek hiányoznak. A fiatal példányok esetében viszont a kősüllő szájában is lehetnek ebfogak. Ilyen korban a mintázat, valamint a száj mérete a két legfontosabb határozóbélyeg a két faj elkülönítése során. A kősüllő harántsávjai határozottabbak, szabályosabbak, sötétebbek, és egészen a hasig húzódnak, szájuk kisebb, továbbá hátuk valamivel magasabb, mint az azonos méretű süllőké. Ezek alapján a képen látható hal feltehetően egy kősüllőivadék (Sander volgensis).

  Ezt az elpusztult halat Kisvácon fotózta egy kedves ismerősöm. Szeretnénk tudni, hogy melyik tok lehet. Segítségüket köszönjük! Üdvözlettel: M. E.

  A képen látható hal már jó ideje elpusztult és partra került, ami lényegesen megnehezíti a határozást, emellett a fejének hasi oldala sem látszik. A száj mérete, az ajkakon lévő befűződések, illetve azok hiánya, valamint a bajuszszálak hossza és elhelyezkedése a tokfélék esetében kiemelten fontos határozóbélyegek. A viszonylag zömök test és a kúpos orr alapján elképzelhető, hogy a hal egy simatok (Acipenser nudiventris), de a száj és a bajusszálak szemrevételezése nélkül nem minden esetben lehet a tokféléket faji szintig határozni.

  A képen egy Magyarországon tenyésztett kecsege látható, viszont a vonásai nagyban eltérnek a megszokottól, mi okozhatta ezt a torzulást?

  A képen látható elváltozások ivadékkori sérülés vagy ikrát érő hő következményei is lehetnek, de genetikai háttérből eredően is létrejöhettek. Ha az adott vízterület kecsegéin több korosztály esetében is halmozottan fordul elő a jelenség, feltehetően genetikai eredetű a probléma. A halgazdaságokból származó, mesterséges körülmények között nevelt, fejlődési rendellenességgel sújtott egyedeknek jóval nagyobb a túlélési esélyük, mint a természetes vizeinkben élő társaiknak.