Kérjük a „Mit fogtam?” rovat kérdezőit, hogy lehetőleg mindig tüntessék fel a fotón szereplő hal pontos fogási helyét, akár a Google térképén jelölve (akár koordinátákkal), továbbá a vízfolyás és a legközelebbi település nevét, valamint a fogás pontos időpontját. Sokat segít, ha jó eredeti fotót küldenek e-mail csatolmányként, ugyanis a Facebookról letöltött fotó gyenge felbontású.

   A jó fotóról megállapítható a hal szájállása, az oldalvonal pikkelyszáma, a hát- és a farokalatti úszó sugarainak a száma. A tokféléknél pedig ne csak a halról, hanem fejének a hasi oldaláról is mellékeljenek fotót, mert ez alapján legkönnyebb az azonosításuk. Ügyeljenek rá, hogy a kézben tartott halon ne takarják le ujjaik a pikkelyeket vagy csontvérteket és úszókat, ezért inkább puha helyre téve, oldalára fektetve készítsenek róla teljes alakos képeket. A halak kímélete érdekében soha ne a horgon lógva fotózzuk őket, hanem valahogy így:

  A képen látható halat a budapesti Keserű-érben fotóztam. A tavaly októberi szennyezés óta a kacsák, békák és halak egyaránt visszatértek a vízfolyásba, az alacsony vízállás ellenére. A határozásban szeretném kérni a segítségüket. Üdvözlettel: K. Z.

  Az áramvonalas, orsószerű test, a nagy és széles fej, a nagyméretű, fekete szegélyes pikkelyek, valamint az alsó úszók vöröses színe alapján a képen látható hal egy domolykó (Squalius cephalus).  

A képen látható halivadék az Isar folyó németországi szakaszáról származik. A hal határozásában szeretném kérni a segítségüket. Válaszukat előre is köszönöm. Üdvözlettel: R. B.

A csúcsba nyíló, viszonylag nagyméretű száj, a nagy fej és a nagy pikkelyek, melyek szélén sötét szegély található, arra engednek következtetni, hogy a képen látható hal egy domolykóivadék (Squalius cephalus).

  A képen látható balatoni fogás határozásában kérném a segítségüket. Én leanykoncérra tippelek, a horgásztársam szerint bodorka. Várom szíves válaszukat. Köszönettel: F. Zs.

 A mérsékelten magas hát, az oldalról lapított test, a kicsi, csúcsba nyíló száj, a narancsos szemgyűrű, valamint az oldalvonalon számolható 40 pikkely alapján a képen látható hal egy bodorka (Rutilus rutilus).

  A képen látható halat a Tisza-tónál 2024. augusztus 25-én fogta a fiam, csontival, a Kormorán kikötőnél. A halat a fotó után visszaengedtük a vízbe. Véleményem szerint egy csupasztorkú géb. Amennyiben jól tudom, még nem jelentették a megjelenését erről a helyről. Üdvözlettel: O. Z.

  A megnyúlt, elöl hengeres, hátsó részén oldalról lapított test, a széles és vaskos fej, a magasan ülő, nagy szemek, valamint a vaskos ajkak alapján a hal valóban egy gébféle. A száj hasítéka ferde, a  szájszöglete a hátsó orrnyíláson túlér, de a szem elejének vonalát nem éri el, a test oldalának középvonalát egy vaskos, szaggatott részekből álló sötét sáv díszíti, valamint a kopoltyúfedőt és a tarkót is apró pikkelyek borítják, ami alapján a hal egy folyami géb (Neogobius fluviatilis). Akárcsak a többi gébféle, ez a faj is idegenhonos hazánkban, visszaengedésük tilos. A határozásukban sokat segít a tapadókoronggá összenőtt hasúszó lefényképezése alulról, ugyanis ennek mérete és alakja szintén fontos határozóbélyeg. A csupasztorkú gébet a Tisza-tóból egyelőre nem mutatták ki, a Tisza hazai szakaszán elsőként 2018-ban, a Körös torkolatánál találták meg, 2019-ben a Körösben, majd a Hortobágy-Berettyóban is észlelték a jelenlétét. 2023-ban már Szolnokon és Csataszög település közelében is előkerült. Az utóbbi hely a Körös-torkolattól több mint 100 folyamkilométerrel esik följebb. Az előfordulási adatok alapján a csupasztorkú géb terjeszkedése töretlen és tovább folytatódik a Tisza-tó irányába.

  Segítségüket kérném a képen látható halivadék azonosításában. A halat 2024. augusztus 25-én a Fekete-víz patakból fogtam, mely az Ipoly folyóba torkollik. Kerek és aranyszínű, ezért megvan a tippem, de szeretném a segítségüket kérni a határozásban. Köszönettel: S.Ö.

  A halak színezete olykor jelentős mértékben változhat, a környezeti feltételekhez gyorsan alkalmazkodnak, ezért a színük többnyire nem megbízható határozóbélyeg. A széles kárász hátúszójának szegélye domború, az ezüstkárásznak egyenes, de ez a képen sajnos nem látszik. Fiatal széles kárászok esetében a faroknyélen egy jól kivehető sötét folt látható, ez ennél a halnál nincs jelen. Az oldalvonalon 30 pikkely számolható, a széles kárász esetében ez az érték legalább 32. Ezek alapján a képen látható hal egy inváziós ezüstkárász (Carassius gibelio).  

  2024. augusztus 25-én érdekes fogással lepett meg a Tisza a Szeged fölötti, tápéi szakaszon. A küszökből álló siserehad között egy kakukktojásra lettem figyelmes és kíváncsiságom folytán megpróbáltam a merítőhálóval kiemelni. Én rögtön azt gondoltam, hogy egy guppi lesz. Az azonosításban kérném a segítségüket. Korábban hallottam, hogy Magyarországon néhány tóban már bukkantak fel guppik, valamint a Zala folyó is rémlik, de a Tiszából még nem hallottam hírét. Üdvözlettel: J. Sz.

  A képen látható hal valóban egy szivárványos guppi (Poecilia reticulata). Színezete hasonlít egyes hőforrások (pédául Miskoctapolca) környékén kialakult önfenntartó állományok vad színéhez, de nem valószínű, hogy befolyó meleg víz hiányában ez a faj képes áttelelni. A korábbi hírek főként egy másik elevenszülő fogaspontyféléről (Poeciliidae) a szúnyogirtó fogaspontyról (Gambusia holbrooki) szóltak. Ez a faj az enyhébb teleket hőforrás nélkül is átvészeli. Ha valaki újabb vízterületen találkozik hasonló példánnyal, kérjük fényképezze le a halat, és a lelőhelyi adatokkal együtt küldje be hozzánk a fotót.

  Ezt az érdekes ezüstkárászt az  Ráckevei (Soroksári) Duna-ág tassi szakaszán fogtam 2024. augusztus 19-én. Mi állhat a jelenség hátterében? Üdvözlettel: F. R.

  A képen látható hal kicsi feje, zömök teste, magas háta, nagyméretű, ezüstös pikkelyei, szürke színű úszói és viszonylag rövid farokalatti úszója alapján valóban egy ezüstkárász (Carassius gibelio). Az ilyen hosszú úszókkal rendelkező példányokat fátyolfarkú ezüstkárásznak nevezzük.  Az aranyhal, melynél a fátyolfarkúság gyakori, az ezüstkárász igen közeli rokona, viszont a vadon élő aranyhalak mindig egy kicsit bronzosabb (a széles kárászhoz hasonló) alapszínűek, sohasem ennyire ezüstösek. Előfordulhat, hogy a hal egyik őse egy fátyolfarkú aranyhal volt, azért rendelkezik megnyúlt úszókkal. Emellett véletlenszerű, egyik generációról a másikra történő genetikai változás, azaz mutáció is okozhatja ez érdekes jelenséget.

  A képen látható csontot a keresztfiam találta az iszapban, a Balatonban. Engem fogra emlékeztetnek a kinövések, de nem tudom minek lehetnek ilyen fogai. Esetleg egy halhoz tartozik? Válaszukat előre is köszönöm. Üdvözlettel: R. Á.

  A képen valamelyik pontyfélénk garatfoga látható. Ez az ötödik kopoltyúívből kialakuló páros csont a táplálék bizonyos mértékű felaprításában játszik szerepet, a csigák, kagylók héjának összeroppantására is alkalmas.

  A képen látható halat a Dunán fogtuk Győr térségében 2024. augusztus 20-án este 8 órakor. A fárasztás közben vehemens kirohanásokkal, vízből kiugrással küzdött. Hatalmas élmény volt látni ezt a hihetetlen folyami őserőt, ahogy harcol, de nagy nehezen megmerítettük. Horog szépen szájszegletébe akadt, semmi méregetés, pár gyors fotót követően visszaengedtük. Szép nyugodtan elúszott, mintha semmi nem történt volna. Egy korábbi cikket elolvasva fejforma alapján vicsegének azonosítanám. A képeket igyekeztem a honlapon található információknak megfelelően készíteni. A pontos fajmeghatározás mellett szeretném, ha megbecsülnék a hal súlyát és korát is. Köszönettel: B. B.

 A viza alapvetően tengeri hal, csak szaporodási időszakban keresi fel a folyóvizeket. A Duna vaskapui vízlépcsőjének megépítése óta számuk folyamatosan csökkent, az utolsó magyarországi fogás 1987-ben egy 300 cm-es 300 kg-os példány volt. A kifejezetten hosszú, felfelé ívelt orr, a karcsú test, a barnás színezet és az úszókat szegélyező világos sáv  alapján a hal egy méretes kecsege (Acipenser ruthenus), amit tovább erősít a fej hasi oldaláról készült kép, ahol jól látható a viszonylag keskeny szájnyílás, valamint a szájnyílást elérő bajuszszálak. Fényképek alapján se a hosszra, se a testtömegre, se az életkorra nem adható megbízható becslés.