Kérjük a „Mit fogtam?” rovat kérdezőit, hogy lehetőleg mindig tüntessék fel a fotón szereplő hal pontos fogási helyét, akár a Google térképén jelölve (akár koordinátákkal), továbbá a vízfolyás és a legközelebbi település nevét, valamint a fogás pontos időpontját. Sokat segít, ha jó eredeti fotót küldenek e-mail csatolmányként, ugyanis a Facebookról letöltött fotó gyenge felbontású.

   A jó fotóról megállapítható a hal szájállása, az oldalvonal pikkelyszáma, a hát- és a farokalatti úszó sugarainak a száma. A tokféléknél pedig ne csak a halról, hanem fejének a hasi oldaláról is mellékeljenek fotót, mert ez alapján legkönnyebb az azonosításuk. Ügyeljenek rá, hogy a kézben tartott halon ne takarják le ujjaik a pikkelyeket vagy csontvérteket és úszókat, ezért inkább puha helyre téve, oldalára fektetve készítsenek róla teljes alakos képeket. A halak kímélete érdekében soha ne a horgon lógva fotózzuk őket, hanem valahogy így:

  A képen látható halat ismerősöm csalihalfogó emelőhálóval fogta szeptember 4-én a Kerka-patakban, Csesztreg község térségében, miközben az alacsony vízállás miatt kialakult sekély, lefolyástalan pocsolyákban rekedt halakat mentették át a mélyebb mederbe. Én vágócsíkra tippelek, de segítségüket szeretném kérni a határozásban. Üdvözlettel: N. B.

  Az erősen megnyúlt, szalagszerű, oldalról lapított test alapján a hal valóban egy csíkféle, melyeket legkönnyebben a mintázatuk alapján lehet elkülöníteni egymástól. A vágócsík esetében 5 sáv figyelhető meg, apró pettyekből és nagyobb foltokból álló sorok váltják egymást, míg ennél a példánynál 3 különálló sáv látható. Ez két hazai fajra, a bolgár csíkra, valamint a balkáni csíkra jellemző. A két faj igen hasonló egymáshoz, korábban egy faj, a törpecsík képviselőinek hitték őket. A képen látható példány oldalán több mint 10 nagy folt látható, valamint a fölötte lévő szabálytalan kis pettyekből álló mintázat az egész testen végighalad egészen a farokúszóig. Ezek alapján megállapítható, hogy a hal egy balkáni csík (Sabanejewia balcanica).

  2024. szeptember 6-án a Csongrád-Csanád megyei Deszki-tóból fogtam egy érdekes, kárásznak tűnő halat, aminek a teste kárászra, a feje pedig egy amurra hasonlít. Szeretném a segítségüket kérni a hal pontos beazonosításában. Üdvözlettel: H. L. 

  A zömök test, magas hát, nagyméretű, ezüstös pikkelyek, a szürke színű úszók  és a viszonylag rövid farokalatti úszó alapján a hal valóban egy ezüstkárász (Carassius gibelio). A hosszúkás fejforma valószínűleg genetikai változás, mutáció eredménye. A száj furcsa állása fejlődési rendellenesség, fiatalkori sérülés, vagy akár horog által ütött seb következménye is lehet.

  A képen látható halat Gyulán fogta az egyik barátom a S Big Fisch Lake nevű tavon augusztus 19-én 21:30 körül, úszós készséggel. Úgy gondoljuk, hogy leginkább ezüstkárászra hasonlít. Azt szeretném kérdezni, hogy mi állhat a feltűnően hosszú úszók hátterében? Lehet esetleg aranyhallal történő összeívás eredménye? A válaszukat előre is köszönöm. Tisztelettel: K. Cs.

  A közelmúltban küldtek nekünk egy igen hasonló példányt, így most is a korábbi választ tudjuk adni. "A képen látható hal kicsi feje, zömök teste, magas háta, nagyméretű, ezüstös pikkelyei, a szürke színű úszói  és a viszonylag rövid farokalatti úszója alapján valóban egy ezüstkárász (Carassius gibelio). Az ilyen hosszú úszókkal rendelkező példányokat fátyolfarkú ezüstkárásznak nevezzük. Az aranyhal az ezüstkárász igen közeli rokona, viszont a vadszínű aranyhalak mindig egy kicsit bronzosabb (a széles kárászhoz hasonló) alapszínűek, sohasem ennyire ezüstösek. Előfordulhat, hogy a hal egyik őse egy fátyolfarkú aranyhal volt, azért rendelkezik megnyúlt úszókkal. Emellett véletlenszerű, egyik generációról a másikra történő genetikai változás, azaz mutáció is okozhatja ez érdekes jelenséget."

  Segítségüket szeretném kérni a képen látható hal beazonosításában, melyet szeptember 1-én a dunavarsányi Füzespart Horgásztavon fogtam. Üdvözlettel: N. Z.

  A kis fej, a zömök test, a magas hát, a kevés, nagyméretű pikkely, a viszonylag rövid farokalatti úszó, valamint a sárgás-ezüstös mintázat alapján a  hal egy halvány shubunkin aranyhal (Carassius auratus), vagy annak ezüstkárásszal alkotott hibridje (Carassius auratus x Carassius gibelio). A két faj igen közeli rokonságban áll, olyannyira, hogy egyes források szerint egy fajba tartoznak és mindössze alfaji vagy annál is kisebb különbség van közöttük.

  A képen látható halat a budapesti Keserű-érben fotóztam. A tavaly októberi szennyezés óta a kacsák, békák és halak egyaránt visszatértek a vízfolyásba, az alacsony vízállás ellenére. A határozásban szeretném kérni a segítségüket. Üdvözlettel: K. Z.

  Az áramvonalas, orsószerű test, a nagy és széles fej, a nagyméretű, fekete szegélyes pikkelyek, valamint az alsó úszók vöröses színe alapján a képen látható hal egy domolykó (Squalius cephalus).  

A képen látható halivadék az Isar folyó németországi szakaszáról származik. A hal határozásában szeretném kérni a segítségüket. Válaszukat előre is köszönöm. Üdvözlettel: R. B.

A csúcsba nyíló, viszonylag nagyméretű száj, a nagy fej és a nagy pikkelyek, melyek szélén sötét szegély található, arra engednek következtetni, hogy a képen látható hal egy domolykóivadék (Squalius cephalus).

  A képen látható balatoni fogás határozásában kérném a segítségüket. Én leanykoncérra tippelek, a horgásztársam szerint bodorka. Várom szíves válaszukat. Köszönettel: F. Zs.

 A mérsékelten magas hát, az oldalról lapított test, a kicsi, csúcsba nyíló száj, a narancsos szemgyűrű, valamint az oldalvonalon számolható 40 pikkely alapján a képen látható hal egy bodorka (Rutilus rutilus).

  A képen látható halat a Tisza-tónál 2024. augusztus 25-én fogta a fiam, csontival, a Kormorán kikötőnél. A halat a fotó után visszaengedtük a vízbe. Véleményem szerint egy csupasztorkú géb. Amennyiben jól tudom, még nem jelentették a megjelenését erről a helyről. Üdvözlettel: O. Z.

  A megnyúlt, elöl hengeres, hátsó részén oldalról lapított test, a széles és vaskos fej, a magasan ülő, nagy szemek, valamint a vaskos ajkak alapján a hal valóban egy gébféle. A száj hasítéka ferde, a  szájszöglete a hátsó orrnyíláson túlér, de a szem elejének vonalát nem éri el, a test oldalának középvonalát egy vaskos, szaggatott részekből álló sötét sáv díszíti, valamint a kopoltyúfedőt és a tarkót is apró pikkelyek borítják, ami alapján a hal egy folyami géb (Neogobius fluviatilis). Akárcsak a többi gébféle, ez a faj is idegenhonos hazánkban, visszaengedésük tilos. A határozásukban sokat segít a tapadókoronggá összenőtt hasúszó lefényképezése alulról, ugyanis ennek mérete és alakja szintén fontos határozóbélyeg. A csupasztorkú gébet a Tisza-tóból egyelőre nem mutatták ki, a Tisza hazai szakaszán elsőként 2018-ban, a Körös torkolatánál találták meg, 2019-ben a Körösben, majd a Hortobágy-Berettyóban is észlelték a jelenlétét. 2023-ban már Szolnokon és Csataszög település közelében is előkerült. Az utóbbi hely a Körös-torkolattól több mint 100 folyamkilométerrel esik följebb. Az előfordulási adatok alapján a csupasztorkú géb terjeszkedése töretlen és tovább folytatódik a Tisza-tó irányába.

  Segítségüket kérném a képen látható halivadék azonosításában. A halat 2024. augusztus 25-én a Fekete-víz patakból fogtam, mely az Ipoly folyóba torkollik. Kerek és aranyszínű, ezért megvan a tippem, de szeretném a segítségüket kérni a határozásban. Köszönettel: S.Ö.

  A halak színezete olykor jelentős mértékben változhat, a környezeti feltételekhez gyorsan alkalmazkodnak, ezért a színük többnyire nem megbízható határozóbélyeg. A széles kárász hátúszójának szegélye domború, az ezüstkárásznak egyenes, de ez a képen sajnos nem látszik. Fiatal széles kárászok esetében a faroknyélen egy jól kivehető sötét folt látható, ez ennél a halnál nincs jelen. Az oldalvonalon 30 pikkely számolható, a széles kárász esetében ez az érték legalább 32. Ezek alapján a képen látható hal egy inváziós ezüstkárász (Carassius gibelio).